Szatmár és Vidéke, 1915 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1915-04-13 / 15. szám

Harminckettedik évfolyam. 15-ik szám. Szatmár-Németi, 1915. április 13. VB TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A kenyér. A mozgósítás el«ő napjaiban minden lelket eltöltött a közeledő nagy, ismeretlen borzalom várásu: mi lesz most? Tudtuk, hogy u halál, pusztulás, nyomorúság, küzkö- dés napjai előtt állunk, de ezenfelül semmit sem tudtunk. Üres keret volt- előttünk a szörnyű fogalom : világháború, amelyet csak később töltöttek ki az elkövetkezett események. Nem tudtuk, milyen erők milyen indulatok fogják megvivni a nagy, eldöntő harcot: a fegyverek teknikai tökéletessége, az emberi vitézség, a kitartás, a szívósság, a hadve­zérek zsenije vagy egyszerűen a nagyobb tömegszám. . Az újságok meg a szakértők igyekeztek a közönséget megismertetni a háború és a háború vezetésének legelemibb tényezőivel, a front mögötti nagy szervezetekkel, az után- száliitás, a municiópótlás, az élelem ellátás döntő- módon fontos problémáival. Az embe­rek megértették mindezeket; nem is volt túlságosan nehéz megérteni, hogy töltény nélkül a puska haszontalan fadarab és a ka­tona, ha nem kap enni éhen hal. Tudtuk, hogy megvan, él, működik ez a hatalmas faktor, a gyomor. A kenyér... De csak ennyit tudtunk. Hogy milyen hatalmas ez a tényező, milyen része van diadalokban és mit köszönhettünk a derék trénkatonák- nak,. azt nem tudtuk,, nem láttuk. Aj öle üté­sek csak a harcok eredményét tárják a sze­münk elé, hogy ezek az eredmények mi min­denből szövődnek össze, azt nem láthatjuk. Tudtuk, hogy mindig ott van és eleven, ha­talmas erővel él a gyomor, a kenyér kérdése, de ez inkább csak valami határozatlan, isme­retlen fantomként élt előttünk, laikusok előtt, amelynek a munkájáról, hatásáról tudtunk, de amelynek eredményeit soha tisztán, ön­magukban nem láttuk. Egy-egy szó, egy-egy mondat került csak a szemünk elé. Visszavertünk egy tá­madást ; mi van emögőtt? Éter ember halála, ezer elhomályosuló emberi szem, mindent magába inni akaró, utolsó, halálfélelemtől terhes pillantása. Egy magaslatot elfoglal­tunk : tízezer seb égető, kínzó fájdalma, százezer emberi lélek rémületteljes meg- rebbenése. Támadásunk előrehaladt: sok ezer ember napokon át éhezett, fázott, kínlódott, hegyekre mászott fel és völgyekbe rohant le. Ezt mind tudjuk, értjük; de nem látjuk. Ez mind tő­lünk sok száz kilométerre, fenn Galíciában, lenn a szerb határon játszódik l,e; hiányzik a lelkűnkből a közvetetten tudomásulvétel megrendítő hatása, amely öszefonja, összeol­vasztja az emberi gondolkodással, a lélekkel az addig távoleső, külső dolgokat. Most kerül először a szemünk elé egy­magában és tisztán a kenyérkérdés, a háború számtalan egyéb tényezőjétől és problémájá­tól elválasztva. Przemysl tisztán és csak is azért esett el, mert elfogyott az élelme. Törhetetlen páncáltornyai még; szilárdan áll­tak, rettenetes einber-gyilkóló ' gépei zavar­talanul működhettek. Védőinek szivében nem rendült meg a bátorság, izmaikból nem fo­gyott ki az erő. De nem,volt kenyér, és ezért levegőbe repültek a páncélfulak, ősz- szeomlottak a botonfedezékek. Elnémult az ágytyk halált-lehellő “érc torka, és romhal­maz támadt a megvivhatatlan vár helyén. Es sok ezer bátor férfi, száz diadalt látott hős, rettenetes, lelketrázó keserűséggel törte széjjel fegyverét, amelyet az. éllensóg sáska- hadu' nem tudott kivenni kezéből, Ó9 messze hajította csillogó szuronyát, amely haszontalan vttsdiirubbá vált. És mindez azért mert a raktárakból kifogyott a liszt, a hús, a főzelék, a konzerv. Itt testesül meg előttünk félel­metes határozott alakban a háború egy döntő faktora, diadalra segítő, vereségbe döntő réme: az éhség, a kenyér. Th. Színházi élet. A közönség mindinkább lanyhuló rész­vétét volt hivatva fokozni. két operett be­mutatója. Sajnos azonban, hogy városunk dídcs a tavuszi előadásokra nevelve, mert szívesebben sétál egyet az enyhe tavuszi estéken a fényesen kivilágított korzón, mint­hogy beüljön a színházba. Pedig Lehárnak néhol az opera nivó ját megközelítő, kedves zenéjü operettje, avagy legtalentumosabb magyar zeneszer­zőnknek, Kálmán Imrének invenciózus mu­zsikája megérdemelte volna a nagyobb érdeklődést. Hampel Ilonkának tiszta, csengő bár gyenge szopránja a Galgóczi kedves tenorjával s mindkettő ügyes játékával egy egész /felvonást nagyszerűen töltött be a „Végre egyedül“-ben, minek hatalmas segít­ségére szolgált a Tom bor kitűnő zenei érzéke által vezetett s kicsi összetételében is helyét álló zenekar. Ä „Zsuzsi Kisasszony* vérszegény lib- rettóju * de máskülönben ügyesen hangsze­relt operett. Fél társulattal azonban a látványossá­gokon alapuló darab sikerét nem lehet elérni. A rendezői taktika felhasznált ugyan minden lehetőt, hogy illúziót keltsen, azon­ban a várva-várt siker ennek dacára sem volt meg. Horváth Mici élénk temperamentu mának összes skáláit sikerrel játszotta meg s a jóakaratu igyekezet elvitázhatatlan volt minden szereplő részéről. ügy látszik azonban, hogy a levegő­ben lévő harctéri avagy hazai szenzációk jobban ráfeküsznek nz emberek lelkére, mint­hogy a tagadhatatlan igyekezet dacára is jobban tudjon felmelegedni, mint azt az azelőtti sokszor gyengébb dui'aboknál is lát­tuk és tapasztaltuk. / Apróságfok. Ha az ember bajba kerül, akkor látja, hogy mily sok ellensége és mily kevés barátja van em­bertársai között. A világ a más bajának csak örüln'i tud és eszébe nem jutna senkinek, hogy ta­lán segiteni is lehetne. De hát igy volt ez a világ kezdete <5ta, anélkül hogy akadt volna ember, a ki a más baján tanult volna. Már Ovidius éne­kelte pedig: Donee eris felix multos numerabis amicos, Tempora si fuerint nubila, solus eris. . Hogy a háborúnak mikor lesz vége, ez a kérdés mindig jobban és jobban izgatja a közön­séget, persze aztán a hány ember, annyiféle kom­binációt lehet hallani. — Én ast hiszem, — mondja valaki — hogy május végén feltétlenül kenyértörésre kerül a dolog. — Igen, ha lesz még kenyér, — szól rá egy másik — a mit törni lehessen. «' Két koldus beszélget egymással a háborúról és egyértelmüleg konstantálják, hogy a mióta a háború tart, nagyon megcsappant a keresetük, az emberek keveset törődnek velük, mindenki csak a katonákat istápolja. — Ez csak az egyik baj, — fejezik be az eszmecserét — de- attól félhetünk, hogy a háború után még rosszabb lesz a sorsunk, mert nagyon meg találunk szaporodni. Paládi tata is — ez volt az ó becéző neve — itt hagyott bennünket | vele kidőlt egy közismert és kedvelt alakja városunknak. Negyven évig mű­ködött a közoktatás terén és a mikor nyugalomba vonult, mindenki csodálkozva kérdezte, lehetsé- ges-é, hogy annyi ideig tanitott, mikor úgy néz ki, mintha még csak most akarna neki kezdeni. 0 volt közöttünk az, a ki felett az idő nyomtala­nul látszott elvonulni, s a kit megmosolyogtunk, mikor az utóbbi időben panaszkodni hallottuk, hogy nem jól érzi magát. Nem hittünk neki, pe­dig hát csakugyan igaza volt. « Az Est egyik legutóbbi számában nagy saj­nálkozással adja az olvasó közönség tudtára, hogy egy bizonyos cikkében veszedelmes sajtóhiba lett elkövetve. E helyett a szó helyett* „gazdaember“, ugyanis „gazember“ szó lett kiszedve. — No ezért kár annyira mentegetődzni, — jegyezte meg rá valaki — mert mostanában ez a két szó amugyis gyakran felcserélődik. Az utóbbi időben magam is többszőr hallottam, mi­kor gazdaemberre azt mondták, hogy gazember. Demeter. HÍREINK. — Városi közgyűlés. Csaba Adorján főispán távöllétében, dr Vajoy Károly kir. tan., polgármester elnöklete alatt tartotta meg április illetve a március—április havi egyesített közgyűlését Szatmár város tör­vényhatósági bizottsága., ;—A polgármesteri jelentés | városnak élelmiszer szükségletének ellátása tárgyában tett intézkedésről számolt be. Ezenkívül jelentést tett a polgármester Tankóczi Gyula rendőrfőkapitány felfüggesz­téséről is. A polgármesteri jelentéshez Duszik Lajos szólalt fel és megjegyzi, hogy amikor a jelentés megemlékezik a rendőrfőkapitány felfüggesztéséről, ugyanakkor megemlékezhe­tett volna arról is, hogy a törvényhatóság egyik szorgalmas, munkás tagja nemrég töl­tötte be hivatalnokoskodásánuk 25—ik évfor­dulóját. Intézkedést kér aziránt, hogy az élelmezők iparigazolvány váltására kényaze- rittessenek, hogy jövedelmük igy megadóz­tatható legyen. A polgármester kijelenti a .felszólalásra, hogy a városnak semmi köze .nincs az élelmezéshez, amely katonai és kor­mánybiztosi felügyelet alatt áll. A főispán teljes rigorOzitással jár el az élelmezőkkel szemben, erélyes felügyeletet gyakorol felet­tük és ahol hiba történik, ott birsággal sújtja őket. A polgárra jster jelentésének tu­domásul vétele után a közgyűlés Duszik Lajos ev. lelkész indítványát vette tárgyalás alá, Duszik Lajos indítványt adott be a törvényhatósághoz, melyben egyrészt azt javasolja, hogy tiltassanak el a városi tiszt­viselők attól, hogy mellékkeresetekkel foglal­kozzanak, másrészt pedig a törvényhatóság utján törvényjavaslatot kíván a képviselőház elé terjeszteni, amely kimondaná, hogy olyan ember, aki hadseregszállitással foglalkozik, Magyarországon köztisztviselő nem lehet. Az indítványhoz Vajuy Károly polgármester, Duszik Lajos, dr. Tanódy Endre szólották hozzá s a közgyűlés Duszik Lajos indítvá­nyát elutasította. — A szatmárhegyi rendőr­kapitányi állás betöltését elhalasztották. — Dr. Keresztszeghy Lajost a főispán az iga­zoló választmány tagjául nevezte ki. Helyére a közgyűlés a bíráló választmányba névsze­rinti szavazásai egyhangúlag dr. Farkas Antalt választotta meg. — Nagy vitát idé­zett elő a városnak az Oraz. Bizottság által adandó kenyérmagvak megértésére vonatko­zólag a szatmári Gőzmalommal kötendő szer­ződése. Dr. Nagy Vince, Franki Mihály, Duszik Lajos, Pethő György, dr. Benedek József, dr. Papp Zoltán, dr. Keresztezeghy Lajos, Figus Albert ás Kótay Pál felszólalása után ez utóbbi javaslatára az ügyet újabb előkészí­tés végett visszaadta a tanácsnak. A köz­gyűlés ezután hozzájárult még ahhoz, hogy tekintettel a megnövekedett üzemköltségekre, a villamáram dija ez év végéig 6.._jillérről 8 fillérre emeltessék fel, majd több kevésbbé fontos ügyet tárgyalt le. | Pal&dy Laj... | tA„ nek s társaséletnek egy igen értékes s hasz­nos tagja hunyt el vasárnap reggel Pa lády Lajos személyében. Négy évtizedet meg­haladó munkásságát csak nem rég ünnepelte a tunitói kar, mikor a kultuszminiszter nyu­galomba helyezte. A nyugalom csendes nap­jait azonban nem sokáig élvezhette. Vasár­nap reggel hirtelen halt meg. Szivszélhüdés ölte meg. Palády nagy népszerűségnek örven­dett az egész városban. Tisztelte, szerette mindenki, előzékeny, kedves modoráért. Teme­tése ma d. u. 4 órakor lesz az Arany János-utca 6. számú gyászházból. Gyászol­ják : Ozv. Palády Lajosné Joó Emma neje. Rohonyi Józsefné Palády Erzsiké leánya, Rohonyi József veje. Ozv. Kissimonffy Sán­dorod Palády Borbála, özv. Kovács And­rásod Palády Zsuzsánna, özv. Mikó Gézáné Palády Mária, Reihardt Antalné Palády Klára testvérei, és nagyszámú rokonság.-■ Tanácselnöki kinevezés. Á király Hunyor Ödön kir. törvényszéki birót a szatmárnémeti kir törvényszékhez tanácselnökké kinevezte. — Pénzügyi kinevezések. A pénz­ügy minisztor Chris tóph Gyula nagyká- rolyi p. ö. fogalmazót a IX. osztályba p. ü. segéd titkárrá s P a y k a Vilmos p. ü. szám- vizsgálót a VIII. fiz. osztályba p. ü. szám­tanácsossá, Tremba Márton s Hornyák Sándor p. ü. számtiszteket a X. fiz. osztályba p. ü. számellenőrökké nevezte ki. — Kataszteri kinevezések. A pü. miniszter Gettvert János kataszteri fő­mérnököt a VIII. fiz. osztályban való meg­hagyás mellett háromszögelő főmérnökké, Bakó József s Rózsa József mérnökségé- deket a X. fiz. osztályba mérnökké i Kar- t ó s z József s Jakab Sándor felmérési gyakornokokat mérnök segédekké nevezte ki. — Óvónői kinevezés. A v. ü. mi­niszter Darai Róza oki. óvónőt a nagy- somkuti állami Óvodához kisdedovónővé ne­vezte ki. — Tartalékos tisztek kinevezése. A király a közös hadsereg tartalékában Papp Mihály s Versényi Tibor had­nagyokat főhadnagyokká nevezte ki. Kinevezés. A főispán dr. B r ó d y Sámuel mátészalkai orvost az elhalálozás foly­tán megüresedett járási orvosi állásra kinevezte. — Áthelyezés. Dr. Sörösei Gyula nagykárolyi kir. jbiróságnál működő telek­könyvi betéti szerkesztő járásbirót a király saját kérelmére a fehértemplomi kir. tör­vényszékhez helyezte át. — A nagyváradi egyházme­gyéből. Gróf Széchenyi Miklós nagyváradi megyés püspök az egyházmegyei iroda igaz­gatójává Brém Lőrinc tb. kanokot eddigi titkárát, titkárnak pedig dr. Mazúrok Gyula szentszéki jegyzőt nevezte ki. — Eljegyzés, Tárczi Pál tartalé­kos honvéd hadnagy az északi harctérről eljegyezte Liptóujvárról Orosz Antal ra. kir. főerdőtanácsos s neje Laupp Emilia úrasszony leányát, M i 1 c s i k é t. nagyválasztóku cipőraktárát ajánljuk a t. vévé közönségnek, mint a legolcsóbb bevásárlási forrást. == Közvetlen a „Pannónia“ szálloda mellett!! fföT A valódi amerikai King duality cipők kizárólagos raktára. MEGÉRKEZTEK a tavaszi idényre megrendelt valódi schevraux és box bőrből készült legújabb divatu fekete és barna színű úri-, női* és gyermek-cipők 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom