Szatmár és Vidéke, 1915 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1915-04-06 / 14. szám

TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Sursum corda! Szózat a magyar városokhoz és községekhez. ■ m (—íh.) Ne emeljünk szobrot a hősök emlékének. Legalább még egyelőre ne. A mai generációnak nem az a feladata, hogy hatalmas érc- és márványszobrokban örökítse meg azok emlékét, akik éltüket és vérüket áldozták fel nemzetükért, hazájukért, a mai kornak egyedüli kötelessége cmk az lehetj hogy gondoskodjék azoknak jólétéről, akik a harc mezőkön, vesztették el fenturtójukut, támaszukat. A pénznek, amely emlékművekre, szobrokra, márványtáblákra van szánva, ma más, fontosabb, sürgősebb rendeltetése van. Hordjuk össze minden felesleges fillérünket özvegyi otthonok, árvaházak, rokkantak man- helyének létesítésére, mert elsősorban az élők­kel szemben vannak kötelezettségeink, ezzel rójjuk le legszebben uz elhunyt hősök iránt táplált köteles hálánkat is. „Adjatok kenyeret kövek helyéül“ — hangzik f-el mindenütt külföldöa is a jelszó és most, hogy nálunk is több törvényhatóság és község hozott határozatot emlékművek, mauzóleumok és díszes márványtáblák létesí­téséről, kötelességünk nekünk is idejekorán óvást emelni a kegyeletnek p tiszteletreméltó, de kissé talán elhumarkodott tényei ellen, mert hazafias kötelezettségek elsősorban azok­kal szemben terhelnek, akik nélkülöznek és hálánkat az elesett hősök emléke iránt legne­mesebben úgy rójjuk le, ba hátramaradt, Ínségbe jutott családtagjairól gondoskodtunk. A hősök emlékének művészi alkotások­ban való megörökítése uem a mai generáci­ónak, hanem a hálás utókornak feladata, annak az utókornak, amely a mai véres hábo­rút követő hosszú béke áldásait élvezni fogja és amely gazdaságilag megerősödni, vagyoni- lag meggyarapodni fog. Szabadságharcunk vértanúinak és Kos suth Lajosnak is csuk évtizedek múlva emelt művészi emléket a hálás utókor. De a nemzeti létért küzdött harcosokért már jóval előbb gondoskodott a nemzet kegyelete. Hogy elégséges volt-e ez a gondoskodás, azt most e történelmi idők nehéz napjaiban firtatni nem akarjuk, de ha már egyszer hibát kö­vettünk el ezen a téren, ez csak egy, okkal több arra, hogy ilyen hiba másodszor meg ne ismétlődjék. Sursum corda I Emeljétek fel a a szive­teket I Emlékezetek meg az özvegyekről és árvákról, akik gondozójukat, kenyéykeretőjü két vesztették el a harcmezőkön. Es minden fillért, amely emlékművekre, szobrokra, díszes sírkövekre van szánva, gyűjtsük össze özve gyi otthonok, árvaházak és menhelyek épí­tésére. Egy emlékhez az elhunyt hősöknek azonban már a mai nemzedékkel szemben is van joguk. Egy olyan emlékhez, amely nem igényel költséges befektetést, de amely méltó az ő dicső tetteikhez és amely évszázadokon át hirdetni fogja a magyar nemzet erejét és dicsőségét. Minden község ültessen egy tölgyet annak a fiának emlékére, aki életét áldozta fel a nemzet és haza szabadságáért. A tölgyek közepébe megfelelő nagyságú szabad téren pedig egy béke-hársot kellene elhelyezni, ahol évről-évre emlékünnepélyre gyűlne össze a község lakossága, fogadalmat tenni örök hazaszeretetről. így minden községben a tölgyek száma fogja hirdetni évszázadokon át, hányán vonultak onnan h >dba, akik sóin többé vissza nem tértek, örök dicsőségére annak a földnek, melynek szülöttei. Kisebb > községekben kevés lesz u tölgyek száma, nagyobbakban talán egész tölgyligetek fog­nak támadni és ezek az ültetvények, melyek egységesen létesülnének Magyarország egész területén, évszázadokon át hirdetnék a ma­gyar nemzet testvéries együttérzését és egy­ségét az 1914—15. évi világháború nehéz napjaiban. Poétikus, gyönyörű gondolat ez és di­csérhetjük bátran, mert az eszme — nem a mienk. — Ezt az ideát Lange Vilmos po­rosz kir. kertészeti igazgató vetette fel. A tölgy és hárs csaknem mindenütt megterem Magyarország területén ée poéti- kusabb és méltóbb emléket, mint ogy-egy ilyen tölgyligetet, középen a békebárssal, még csak elképzelni sem lehet. És emellett ezek a tölgyligetek senkitől sem vonnak el semmit. Nem fosztják meg az élőket az őket megillető segélytől, mig minden díszes érc- és szobormű ezreket von el azoktól, akik önhibájukon kívül a társadalom jóté­konyságára vannak utalva. Amit igy megtakarítunk díszes emlék­művek költségeiben, gyűjtsük össze hazafias célú, jótékony alapítványokra. A névtelen hősök özvegyeinek és ár­váinak ezrei jogosan számítanak a mai nem­zedék támogatására. Sursum corda I Emeljétek fel sziveteket! Gondoljatok azokra, a Isik éheznek és nyomorognuk. Akik szenveduek és keseregnek. É-cből és márványból egy későbbi nemzedék állítson emlékét a haza és szabad­ság vértanúinak. A mai kornak csak egy hivatása lehet,, hogy segítsen azokon, akik nélkülöznek. Es ba az Isten házában felhangzik a keresztényi intő szózat: „Sursum corda!*, na legyen ebben uz országban Csuk egyet­lenegy ember is, aki nyugodt lelkiismerettel no -válaszolhatná : „Habemus ad Dominum.“ Seregestül száll a madár... Seregestől száll a madár, Hangos most a zordon határ... Vájjon honnan, miért jőnek ? Mért vágnak e rút időnek ?-------Kárpátoktól jönnek, jszállnak, Jó hirt hoznak szép Hazámnak. Hóban, fagyban, zúzmarában, Ide jötte'k frissen, bátran, — S elcaicsergik vígan, szépen: Újra győzött hősi Népem 1 — — Be jól esik ez az ének... Bár mindég igy zengenének !. .. ... Szálljatok csak tova, messze, Hegyre, völgybe, tengerekre,... S vigyetek hirt a világnak, Hogy a muszkák pórúl jártak! ... H dd tudják uz idegenben, Hogy a magyar győzhetetlen! ... Szálljatok a bonis égig, S daloljátok végtől-végig. Hogy a magyar — ősi hévvel — Rémes hantit zúdit széjjel . . . S nem kell néki hitvány béke, — Csak az ellen letiprása, Csak az ellen szörnyű vége!... Ssatmár-Németi. sasi Nagy Lajos. Apróságfok. Azt lebet mpndani, az egész világ háború­ban áll egymással és pedig csupA keresztény nem­zetek. Sem a kultúra sem a vallás nem képes a tömeges gyilkolásokat megakadályozni, „A legmű­veltebb nemzetek hadakoznak, mint a vad állatok ; szégyelem magamat az emberiség miatt.“ — mondta Herder ezelőtt több mint 100 esztendővel. Úgy látszik, hogy a helyzet azóta sem változott, hogy a nagy filosofus ezt a kemény kritikát mondta, sőt valőszinii, hogy ezután sem fog változni, s Karácsonykor, a megváltó születése napján is folyt a vér; husvétkor, á feltámadás ünnepén is temetni kellett a harcban elesettek ezreit; ha legalább pünkösdre eljönne a szent lélek és végét vetné a háborúnak és beköszöntene a béke, a me­lyért buzgó imádság epedez, nem százezerek, de milliók és miliiék ajakén. A mai kereszténység csakugyan nem volt méltó, hogy a megváltó érette magát feláldozza. A múlt hét szenzációja a repülőgép volt, a ..mely a város felett elrepült. Mindenki tudott róla valamit mondani j az egyik ezt, a másik azt újságolta, de a többség mégis abban a vélemény­ben leiedzett, hogy ez a repülőgép nem lehetett más, mint a melyik a Fásztory Árkád tanyáján szokott leszállani, hogy az oroszok részére kém­szolgálatot teljesítsen. És ez a vélemény annál valószínűbbnek is látszott, mert a repülőgép tény­leg az Avas felé vette az irányt. Most már egész kétségtelen, hogy az avaaujvárosi főszolgabírót visszahelyezik a hivatalába. « A debreceni lóküpecek dolga ugyancsak or­szágos eseménnyé nőtte ki magát, a posztó csalás é* a papirtalpu bakkanos méltó társává .szegődött. Mondja valaki, hogy egy ismert konzorcium is megütődött egy kissé rajtA, de az egyik tagja megnyugtatta az aggódó társakat. — Ne féljetek, mert minket nem érhet semmi veszedelem. Mi asszonyok nélkül operál­tunk, már pedig a bajt cgakis az asszonyok csinálják. « Kérdi valaki Bögre urat, hogy a húsvéti ünnepekkel hogyan volt megelégedve. — Minden rendben mont, — válaszolta az öreg — hadi állapot szerint persze, de hát most nem is lehet másképen. Egy harmad savanyu viz és két harmad bor, a mint a miniszteri rendelet előírja, semmi eltérés a szabályoktól. Demeter. HÍREINK. Falmarum. Forrón szeretett Hazánk erdőboritotta vádfalának a Kárpátoknak túlsó oldalán egy „vizehagyott patak" partján a márciusi szellő enyhe fuvallatától hajladozuak a re- ketyefűz bokrok bárkáé ágai. A bokrok al­ján — honnét alig hogy eltűnt a tél vastag hótakarója — szivalaku csipkézett levelek garmadája zöldül s a sötétzöld levelek ezrei között kellemes illatú ibolyácskák nyílnak. Semmi zaj; csak a márciusi szellő mu­zsikál lágyan . . . Közeledő lépések zaja megzavarja a szűzi csendet e nemsokára rá ineghajoltan bujkálva lövésrekész ezuronyos puskával a magyar bakák kis csapata bevonul a mélye­désbe. Ki-ki elfoglalja helyét s egyenlő kö­zökben rozsdás fegyvercsövek fekszenek az ibolyulevelek sötétzöld kékpettyee szőnyegén. A puskacsöveken megemberesedett pelybedző- állu fiatal legénykék ellenséget kutató tekin­tete siklik a kéklő távolba . . . Szél himbálja a rekettyefűzbokrok ágait s a bárkák pora huldogál. A bakák szemébe is kerül belőle. S mialatt kikönnyezik a port, eszükbe jut a szülőfalujuk templomocs- kája, a harangok kellemes giling-galango- lása, a tavalyi virágvasárnapi barkuszentclée s a passiójáték. Közülök került ki Krisztus bölcs mon­dásait, Péter ígéretét, tagadását bánkódását, Judás kétségbeesését szavaló, közülök a ta­nítványok s u nép kara. Gyönyörű szent já­ték ' volt uz,' Tiszta, fölséges, lélekemelő. Szent himnuszt zengve bárkás ágakkal a kezükben lehajtott fejjel lépkedtek az ősz tisztelendő ur után s most öldöklő fegyve­rüket szorongatva bátran néznek az ellenség pu3kuc«öveibe s türelmetlenül várják a ro­lnimra intő kommandót, hogy felséges kirá­lyunkért, forrón szeretett Hazánkért förge­teg módjára rá rontsanak az ellenségre. De íme a király e a Haza iránti köte­lesség szent teljesítése közepeit sem feled­keztek meg az Istenről 1 Egy sz'akaszvezető a front elé ugrik s borotvaéles panganétjával nyalábnyi rekettye- fűz bokrot vugdal s elosztja á legénység között. Minden sapka s fegyverre feltiizött bajonett mellé keiül egy kis bárkás ga- lyacska és a kis csapat oda képzeli magát a szülőfaluja templomocskájának terére. Elől megy az ősz pap, a pip előtt pedig fekete fátyollal bevont kereszttel lépked a sekres­tyés. A menet megérkezik a — Krisztus halála előtt elhunyt jámbor emberek lelkei számára is mennyország csukott kapuját jel­képező — zárt templomajtó elé. A haran­gok csengése, bong&sn • a hívek ájtatos éneklése közepett megoyilik az ajtó s ők bárkás gulyukkal a kezükben lehajtott fejjel hozsannát énekelve lépnek a templomba . . . Lent a völgyben több száz főből álló orosz csapat bukkan elő s fiityölő ólomga- -luskákkal kináigatju a palmaruuiot ünneplő bakacsapatot. — A golyók messzire a hátuk mögött csapódnak a hévíztől nyirkos földbe. Mindenki még egy hálaadó sóhajt küld az ég felé, hogy elérkezett a cselekvés ideje s izgatottan várja a rohamra intő vezényszót. Sturm I — hangzik a szakaszvezető ajkáról. Megszólal a kürt s negyven főből álló bakacsapat töldelrázó „hurrái“ kiáltá­sával ráveti magát a muszka tömegre . . . Halálra rémülten „Bozse, Bozse“ jaj­gatva, fegyvereiket eldobálva, megadásuk je­léül kezeiket magasra emelve várják a cár katonái a reájuk rohanó hőé magyar baká­kat s vadregényes erdőkkel borított védő­falak ujjongva százszorosán visszhangozzák a háború hozsannáját, a győzedelmes „hur­*’ Kalász Andor. — A háború kilencedik hónapja. Április elsejével a háborúnak kilencedik hó­napja kezdődött meg. Kilencedszer Írunk else- jét azóta, hogy a monarkia első hadüzenetét elküldték, a forró nyárból a télbe, sőt a tavaszba jutottunk és még mindig ádázul folyik a harc, vívják a kemény tusákat, uj emberek kerülnek a tüzvonalba, uj katoná­kat soroznak. Háromnegyed év!... Ha visszagondolunk az elmúlt időre, a szerb vál­ság feszült várakozással telt napjaira, a moz­gósítás izgalmaira, a lelkes tüntetésekre, az első csatározásokra és a későbbi véres csa­tákra, akkor tudjuk csak igazán, mennyi idő telt el a háború megkezdése óta. Ki gondolta volna akkor, hogy április elején még háború lesz, hogy -milliók fognak az áprilisi szeszélyes tavaszi időben lövészárkok­ban heverni, puskával a kezükben és hogy ezrével fognak meghalni ifjú emberek akkor, amikor uj életre éled a természet. Sok mindent átéltünk az eltelt nyolc hónap alatt; kijutott a győzelmekből és ránk köszöntöttek a megpróbáltatás nehéz órái is. De mi itthon- maradottak megedzettük szivünket: örültünk nagyválasztéku cipőraktárát ajánljak a t vevő közönségnek, mint a legolesébb bevásárlási forrást. == Közvetlen a „Pannónia“ szálloda mellett!! A valódi amerikai King Quality cipők kizárólagos raktára. MEGÉRKEZTEK a tavaszi idényre megrendelt valódi schevraux és box bőrből készült legújabb divatu fekete és barna szinti úri-, női- és gyermek-cipők I

Next

/
Oldalképek
Tartalom