Szatmár és Vidéke, 1915 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1915-03-02 / 9. szám

Harminckettedik évfolyam. 9-ik szám. Szatmár-Németi, 1915. március 2. SZATMAR VIDÉKÉ TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL 1 —HIRDETÉSEK hova a 'lap szellőm! részére vonatkozó közlemények, továbbá — e lap kiadóhivatalában — jutányos árak ellenében Az előfizetés ára: előfizetések és hirdetések küldendők : vétetnek föl. Egész évre ... 6 kor. 1 Negyedévre 1 kor. SO fill. Morvái János könyvnyomdája, A hirdetések díjjal elöra flaetandök. Fél » . . . 3 » 1 Egyes szám ára 16 » Eitvói-atna 8. n. Nyilttér garmond sora 20 fillér. Ma csak katona lehet az ember, akár a harctéren, akár itthon. Kellemetlen témához nyúlnak, épp oly kedvetlent!!, mint amilyen kedvetlenül ennek az egész témának a jelenlétét Szatmáron konstatáljuk. Szemünk a hősökre szegződik, akik északon és délen litáui,' szent harcot • vivnak és e hirtelen termett titánok mellett nem szeretjük észrevenni az itthonmaradot- tak közt a — nyegléket. Azt hittük és jo­gunk volt hinni, hogy a nyegleséget minden­korra megölte a lérfíerényeknek az a hatal­mas kirobbanása, amelyről ennek a kornak a történetét el fogják nevezni. Azt hittük. A hősök elmentek, az itthonmaradottak pe­dig csak a i űz vonalon kivül rekedt, másfajta hősök, akik itthon hadakoznak, segítéssel, lelkesítéssel, nemes részvéttel. Sajnálkozva vesszük észre, hogy ebben a bitünkben egy kevéssé megcsalódtunk. Egy kevéssé, de ilyen—időit benj még ennyire sem volna sza­bad megcsalódnunk. Nem volna szabad itt látnunk a nagy vérözönben egy maflaszigetet, mert az a bál, amelyet most milliók táncol nak, sokkal stílusosabb lenne, ha ez a rek- vizitum hiányoznék belőle. Nem volna sza­bad látnunk elegáns urfiakat, akik épp oly nyugodtan tüntetnek, hangoskodnak, mint eddig. Nem volna szabad, de kénytelenek vagyunk látni ilyen nyegléket. A kétségbeesés csöndjére igazán nincs szükségünk. Az most az otthonmaradt fran- ciák, oroszok, angolok, szerbek dolga. De a jóizlés előkelő tónusát igen is jobban meg­követeljük, mint valaha, különösen azoktól, akik ezt a tónust már otthon megtanulhat­ták volna. Nem az az idő jár, amikor a léhaság hangosan élhetné világát. Ha más­kor ez sértette a jó ízlés t, most duplán sérti. Különösen olyan emberek részéről, akiknek volna erejük és módjuk arra az áldozatos hősiességre, amit az imént említettünk, akik­nek meg lenne a maguk posztja itthon is, vagy akár a harctéren is. Éppen akkor, mikor azok, akiket a katonaság már a m iga szuverén Ítéletével alkalmatlanoknak talál, egyéb területeken igyekezzenek helyrehozni kénytelen testi gyengeségüket. Ma csak katona lehet az ember, akár a harctéren, akár itthon. Ma a történelem diktál szabályokat és ezt tessék respektálni.' Intézkedések a drágaság1 ellen. Szatmárváros tanácsa elismerésre méltó eréllyel látott hozzá az élehniuzsora meg- rendszabályozásához. — Utasította a gazda­sági hivatalt, hogy állapítsa meg azokat az élelmiszereket, amelyeket a város polgár­ságának ellátására be kell szerezni s hívja fel ajánlattételre az élelmiszer kereskedőket. — Lefoglalta a gőzmalom lisztkészletét s lisztet azóta a kereskedők és a pékek csakis a polgármesteri hivatal utalványára kapnak. A polgármesteri hivatal közvetlen a közönség részére is utalványoz lisztet. Ez­zel megakadályozta a lisztkivitelt és azt, hogy egyes lisztárusok kizsebeljék a meg­szorult közönséget. A kenyérlisztet pl., amelyet most a polgármesteri hivatal 47 fil- lérrért utalványoz a közönség részére, u.liízt­tárusok az utóbbi hetekben 60—70 fillér- rért árusították. — Kiterjedt a tanács figyelme arra is, hogy figyelmeztesse a kö­zönséget, hogy azokat a kereskedőket, akik ha lisztkészletök van s nem adnak vagy azt meg nem engedett áron árusítják, jelentsék fel, hogy a rendőrség példásan megbüntesse őket. Igen helyes intézkedése volt a városi tanácsnak a vásári biztosok intézményének szervezése is. A vásári biztosoknak köteles­ségük lesz ellenőrizni, hogy az eladásra kerülő lisztet a megállapított áron túl el ne adják, továbbá ellenőrzést gyakorolni a vég­letekig felhajtott bolti élelmiszeráruk felett. A husszükséglet enyhítése végett megen­gedte a tanács a vidékről való husbehozatalt. — Megrendszabályozta a tanács a piaci viszontelárusitókat s intézkedett aziránt, hogy a rendőrség hasson oda, hogy intéz­kedéseit az élelmiszerárusok szigorúan be­tartsák. Ennek az intézkedésnek az ered­ménye az a hirdetmény, amelyet Tankóczi Gyula rendőrfőkapitány adott ki s amely a következő üdvös rendelkezéseket tartalmazza: Tudomására hozom az érdekelt közönségének, hogy am nnyiben a piaci drágaságot egyrészt egyesek kapzsisága, de főképp az a körűimén idézte elő, hogy városunkban a viszontelárusitó kereskedés nagy mérveket öltött s igy a város tér létén levő va'y ide be­hozott áruk idegenbe száll itatnak, a viszontelárusitó ke eskedés korláto­zására a következő intézkedéseket teszem : 1. Sem a belső, sem a külső, sem a hegyi piacon viszontelárusitók heti, vagy nagy vásár alkalmából déli 12 óráig, hétköznap d. e. 10 óráig nem vásárolhatnak. Ezen időn túl is csak azok, akik iparigazolványukat fel­mutatják. 2. Ez a rendelkezés szól minden­nemű- élelmiszerre, gabona nemű, tej, tejféle, baromfi, tojás, burgonya, gyü­mölcs, vágó állatokra. 3. Kórházak; magánosok, vagy vendéglősök által a viszont eláru itók- nak vásárlásra adott megbízást nem fogadom el, — mert tapasztalat sze­rint ezek a megbízások igen sok vissza­élésre szolgáltattak alkalmat. 4. A 12 órán túli vásárlás is, is­métlem, csak abban az esetben van megengedve, ha a v .sárolni akató ipa át minden vásár alkalmából a vásárbizto­soknak felmutatja. Azon viszonteladó, vagy szállító, ki ipart felmutatni nem tud, vagy 12 óra előtt vásárolna, a piactérről kiutasittatott s a kihágási el­járás megindítása mellett netalán vásá­rolt marhákra átirást nem ka, hatnak. 5. Nem tagadom, hogy mindazok­kal szemben, ak'k az itt megállapított tilalmakat áthágják, vagy aránytalan árak és haszon mellett árulnak, minden eszközt igénybe veszek arra nézve, hogy a túlkapásokat megakadályozzam s a közönség jogos érdekeit megvédjem Ámde a rendőrség magára hagyat­va kevés eredményeket tudna felmu­tatni, ha a nagyközönség nem jön se­gítségére s nem szolgáltatja a hatóság kezére azokat, akik minden hazafias érzés nélkül saját egyéni érdekeik istá- polásában elvakulva rátörnek az esemé­nyek által úgyis ezer bajba sodort fo gyasztóközönsógre. Szatmár, 1915. febr. 26. T a n k ó c z i, rendőrfőkapitány * Ezek után — habár egy kicsit későn jött az intézkedés — remélhetjük, hogy az élelmiszerek további drágulását sikerülni fog megakadályozni. Apróságfok. Bögre urat interpellálja valaki, mi oka an- < nak, hogy a mikor a mazuri győzelem örömére az egész város fel van lobogózva, ó nem tűzte ki a nemzeti zászlót. — Barátom! — magyarázza az öreg — fo­gadást tettem, mikor Belgrád bevételekor én is kitűztem és olyan gyorsan kellett visszavenni, bogy a míg a háborúnak vége nem lesz, addig ki nem teszem, de akkor aztán hármat is fogok ki­tűzni egyszerre. Jelenti a falusi mészáros, hogy ezután már csak két koronáért hozhatja kilóját a húsnak, mert iszonyúan felment a marhának az ára, alig lehet drága pénzért is hozzá jutni. — Hát akkor ne hozzon, — mondja rá az illető — megpróbáljuk hús nélkül lenni, most ngyis nagyböjt van, egész jól fogja magát kivenni egy kis változás. A képviselőválasztásról beszélget két pol­gártárs és nagyon kívánatosnak tartanák, ha a háború hamarosan bevégzódnék, hogy még az idén lehetne választani, mert hiába, az egy olyan tétel, melyet kár volna elvesziteni, úgyis elég vesztes­sége van már az embernek a háború miatt. — Ez a disznó háború mindent elrontott I — mondja bosszúsan az egyik. — Hagyja el komám, — szól rá a másik — hát mit szólna még akkor, ha maga az orosz cár volna ? t . A kis japán ugyancsak megtréfálta a Szö­vetséges társait, a kik tóle várták a szabadulást és próbálták is rávenni, hogy egy hadsereget küld­jön nekik segitségül. A kis japán végre engedett a sok kérésnek, most már csakugyan mozgósítja a hadseregét, hanem a szövetségesek rémülve lát­ják, hogy ez a mozgósítás egészen mást jelent, mint a hogy ók gondolták. — Jaj I ha a nyakát megfoghatnám, — gon­dolja magában az angol — egy szoritásra kinyom­nám a lelket belőle, de a gazember sárga majom túljárt az eszemen 1 Harctéri tudósítónktól, a ki már régen nem hallat magáról, lapunk zártakor érkezett meg a levél, a melyhói meglepetve látjuk, hogy ó a fran­cia harctérről az orosz harctérre tette át székhe­lyét és jelenleg Hindenburg tábornok főhadiszállá­sán tartózkodik és legkedvesebb embere a nagy hadvezérnek. — Egyenesen a császár óhajára történt az idejövetelem, — irja a többi között — a ki úgy nyilatkozott, hogy az én hadi tudományomnak az orosz harctér való és nem a lövészárok. Demeter. HÍREINK. Jászi Viktor dr. meghalt. J á a z i Viktor dr., debreceni egyetemi tanár, ismert nevű jogi iró a múlt hóteu hirtelen meghalt Debrecenben. A nagyképzetteágü, hatalmas tudásu professzor halála nagy vesz­teséget jelent a magyar tudományos világ­nak. Jászi Viktor Nagykárolyban született 1868-ban. Középiskolai tanulmányainak be­fejezése után a budapesti tudományegyetemre iratkozott, ahol 1890-ben jogtudori okleve­let nyert. 1893-ban a kecskeméti jogakadé­mia tanára lett és közjogi, politikai előadá­sokat tartott. 1902 óta a debreceni joguka- démián tanította a közigazgatási jogot. 1898-ban a budapesti egyetemen a magyar közjogból magán tanárrá habilitálták. Jogi tanulmányaival az elsők közé küzdötte fel magát e jogi és társadalomtudományi iro­dalomban jeles nevet vívott ki magánák. Mint Szilágyi Dezsőnek, Pulszky Ágoston- tonnak és Jellineknek, a heidelbergi kiváló jogtudósnak kedvelt tanítványa előtt nagy jövőjű pálya állott, melyet hirtelen megakasz­tott a könyörtelen halál, önálló műveit tel­jes elismeréssel fogadták a szaktudósok, de a Huszadik Század-ban, a Jogi Szemlé-ben és a Jogtudományi Közlöny-ben megjelent tanulmányai is maradandó becsüek. Kiváló müvet irt a magyar-horvát közjogi viszony­ról, Fiume jogi állásáról, a pragramitica sanctióról ée a házi törvényekről és a magyar köziguzgasáti jogról. E mellett társadalomtudománnyal is foglalkozott. — Tántoríthatatlan katonája volt a progresz- sziv és emberb&ráti eszmék terjesztésének. Halálát híveinek, tisztelőinek és barátainak táborán kivül fivére, Jászi Oszkár, a Huszadik Század szerkesztője és ismert nevű iró, to­vábbá sógornője, Lesznui Anna költőnő és sógora, Mudzsar József dr. gyászolják. — Kitüntetés. A német csiszár mint porosz király P é c h y László cs. és kir. ka­marás főszolgabirónuk a porosz Johanita-rend lovagkerrsztjét adományozta, illetve Péchy Lászlót e rend lovagjává nevezte ki. — Kinevezés. Őfelsége a király dr. Szepesi Károly mátészalkai ügyvéd tarta­lékos hadnagyot főhadnaggyá nevezte ki — Egyházmegyei hír. XV. Bene­dek pápa november 30 án kelt határozati­val Hámon Róbert püspöki irodaigazga­tót, W olkenberg Alajos dr. egyetemi tanárt, F i b i g e r Sándor dr. ungvári fő­gimnáziumi tanárt és Schmelcz Lajos pusztadobosi p'ébánost pápai kamarásokká nevezte ki. — Uj plébános. A megyés püspök .Buzin kay Gyula szentszéki tanácsos, tze­rednyei plébánost a pénzügyminiszter bemu­tatása alapján az üresedésben levő tiszauj- laki plébániára lelkésznek nevezte ki. — Egy irgalmas nővér halála. Hrubovsky M. Eufémia fogadalmán nénei m mmnagyválasztéku cipőraktárát U 1. .I . U 11 ajánljuk a t vevő közönségnek, mint a l«pl«s»bb bevásárlási forrást- —— a t. mi közönségnek, mint a legolcsóbb bevásárlási forrást. = Közvetlen a „Pannónia“ szálloda mellett!! A valódi amerikai King duality cipők kizárólagos raktára. MEGÉRKEZTEK a tavaszi idényre megrendelt valódi schevraux és box bőrből készült legújabb divatu fekete és barna szinü úri-, női* és gyermek-cipők I

Next

/
Oldalképek
Tartalom