Szatmár és Vidéke, 1915 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1915-01-05 / 1. szám

TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL HIRDETÉSEK -v— .Az előfizetés ára: Egész évre ■ . . 6 kor. I Negyedévre 1 kor. SO fill. ™ *•••*» I Egyes szám ára 10 > hova a lap szellemi részére von átkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések küldendők : Morvái János könyvnyomdája, EötvAi-ntti 8. as. — e lap kiadóhivatalában — jutányos teák ellenében vétetnek föl. A hirdetések díjjal előre flsetmdSk. Nyilttér garmond sora 20 fillér. A mi ünnepünk. A megrendítő világ események forgatagában sem lehet észrevétlenül elsiklanunk a mi kis szerény, házi ünnepünk előtt, , , fí.Va.8 B nii ®l*0§ddás8al forgatom a inegsárgult foliánsokat, a Szatmár és Vidéke régi számait. 1890 január I-én megjelent lapban avasom a szel esz i e oszöntőt, a kibontott zászlón az igazság és szeretet jelszavát. Ezzel küzdött Dv. Fejes István lapunk felelösszerkesztője huszonöt éven át s a gyönyörű szókat mind végig híven megtartotta. „„ . , ^ 25 éves munkálkodás jubileuma minden téren tiszteletet, megbecsülést kell hogy szerezzen a jubilálónak. Annál inkább a jelen esetben. iszen a vi i ur apir s telén eltöltött esztendők duplán számítanak. Hosszú idő az magában is, hát még ha harcban az igazságért, a szerétéiért, a jóért, 0 +°u k ^-«1 arc aíl ^ 1 f*• E munkásságban eltöltött idő alatt kevés elismerés éri az egyént, de annál több kellemetlenséget, ellenséget szerez magának a, Á e TO^stere, au pedig mindig a mások, a többség, a közérdekért harcol. Dr. Fejes pedig mindég ilyen volt s ilyen ma is. Hírlapírói munkás­S 1- iá r*1 áit6Z ^e*i 6 ’ a ^aP alapításában, előbb mint munkatárs, 25 éve mint a lap szerkesztője működik. Pályáján mindig fiatalos kedvvel, am íci va sz ott sí ra, hogy becsületes harcban diadalra vigye az igazságot, hogy meg védje a város érdekeit. Éles, megfigyelő szemekre, helyes gondol­kozásra és ítélő képességre valló Írásai sokszor jártak eredménnyel s igy tekintélyes faktora lett a közvéleménynek. ..... . , Értékes cikkei, apróságai kedveltté tették a Szatmár és Vidékét s tiszteletet szereztek neki azok között, akik megtudták érteni öt s be­tudták látni, hogy mily nemes, de nehéz feladat önzetlenül az igazság harcosának lenni. ... , . 5? Az igazságért az emberek soha sem rajongtak és ma sem rajonganak, de az is tény, hogy az előtt, ki az igazságnak embere, a közvélemény min ig meg ajo , a mindennapi tapasztalat pedig elég példával szolgál arra, hogy tekintélye csak annak van, a ki mindig és mindenkivel szemben, olt ahol kell, megmondja az igazat.“ Mondja — többek között — szerkesztői beköszöntőjében. harcot harcolt, mutatja a közönség szeretete, s az olvasó közönségéé, mely hűségesen kitartott oldala mellett. .A mi ünnepünk szerény keretek között mozog, csupán azokat szólaltattuk meg, kik e hosszú idő alatt oldala mellett vele küzdöttek, belső munkatársai voltak s mellette hűségesen kitartottak. ^®eretetd*l üdvözöllek kedves Szerkesztő barátom jubileumod alkalmából! A régi zászló ma is büszkén lobog, szinei niég ma is virulnak, j s_..rzepjr ogy csak arra a nagy és nehéz fogadalomra kell hitvallást tennem,»hogy azt a zászlót ipinden mellék tekintet nélkül tisztán és mocsoktalanul megőrizzü az n r®S1 fogadalom megújításával, hogy továbbra is csak a köznek a közért dolgozunk s kizárjuk a lop hasábjairól a csak egyéni célok szol- g lata a szegődő személyeskedést, azt a harcot fogjuk tovább folytatni, melyet e lap több mint három évtizede megkezdett: küzdelmet az igazságért, a sze­rétéiért, a jóért, a közért, tisztességes, becsületes fegyverekkel. Ruprecht Sándor., B&S A jubiláló szerkesztőhöz. 1890—1915. Irta: Tanódy Márton. Háborús világ van. Az az nincs is világ, csak háború. Mikor valamennyi ember elvesz­tette természetes életének egész tartal­mát, kivéve a pusztulás szörnyű szem­léletét, és a reményt, hogy a legjobb esetben visszatérünk oda, ahol valami­kor voltunk, és akkor sem egyhamar úgy, ahogy voltunk: alig lehet azt mondani, hogy van világ. Hátba még visszagondolunk azokra a szép napokra, mikor e lapnak a szerkesztését átvetted, és amiket azóta átéltünk ! Akik írták és akik olvasták bizony egyaránt fájdalmad érzéssel ünnepük a huszonötéves fordulódat, és szomorúan megindulva .néznek a szemébe a jubi­láló szerkesztőnek. Meleg szeretettel szorítunk kezet a tisztességben és becsületben szép kort ért matróna szerkesztőjével, akinek nem hibája, hogy a hangulat, amellyel üdvözöljük, nem olyan, amilyennek ö készítette elő a lelkűnkben negyed- századps munkájával. Mert munkát végzett ám, hasz­nosat, szépet, jó munkát és — nehezet. Igaz ez annak dacára, hogy gya­korta mosolyogva kicsinyeljük le még mi magunk is, akik pennázunk benne, nemcsak azok, akiknek hetenkint a házukba küldik. Az az intim viszony, amely az olvasót megszokott heti lapocskájához | fűzi, nagyon hasonlít a családi élet | bensöségéhez, amelyből a társadalom egész boldogságának kell kicsiráznia. S ha már megszoktuk az újságot asszonyhoz hasonlítani, akkor joggal illeti meg a családanya szerepe abban a társadalmi körben, amelyet magá­nak megteremtett. Tisztelet a családanyának, aki lel­kének teljes erejét, melegségét, szere- tetét a gyermekeinek áldozza. Ne higyje ám senki, hogy a szel­lemekre csak az egyetemes nagy hatá­sok bírnak befolyással. Sőt, aki saját fejlődésének a megfigyelésével törő­dik, könnyen rájön, hogy milyen apró benyomások, neki kedves helyről jött oktatások és példaadások döntötték el az élete sorsát. Hát egy helyi lap helyes irány követése mellett nagy szolgálatot te­het ilyen értelemben a maga szűk körében. Egészséges volt-é a törekvése en­nek a mi kis újságunknak ? Azt hiszem, hogy tiszta' lélekkel ' mondhatjuk: igen. Maga az, hogy megszakítás nél- ] kül harmincegy éven át ugyanazon ve­zetés alatt, ugyanegy sajtóban jelent " meg, teljes jogot ad arra a kedvező í Ítéletre. Akik a mások munkáját nem a valódi értéke, hanem az anyagi sikerei szerint szokták megbecsülni, azok hide- j gén haladnak el a Te jubileumod előtt. Nincsen palotája sem a szerkesz­tőnek, sem a*, kiadónak. A munkatár­sak is azzal a dicsőséggel érték be,. hogy „müveik“ megjelenhettek a szat­mári Timesben. Ez a tény. Nem jut eszébe keseregni fölötte senkinek. Hisz józan észszel kitarthatott igényt keresetre olyan munkáért, amit a maga belső szükségletének kedves ki­elégítésére végzett — a mások java (vagy legalább vélt java) érdekében? Aki tudja, hogy mennyi nehézség­gel jár az ilyen „beleavatkozás“ a közdolgokba, mekkora keserűséget sze- I réz sokszor a hadakozás embertársaink l boldogulásáért, hogyan szomjuhozza a | legtöbb ember a dicséretet, amelyre : nem szolgált rá, és mennyire irtózik mindenki a szigorú kritikától, amely pedig az állásával szinte elválasztha­tatlanul vele jár: csak az értheti meg, milyen feladat, huszonöt éven át róni a Szatmár és Vidéke igénytelen sorait. Szerkesztő barátom 1 Kiteszem magarn a meggyanusitásnak, hogy gyermekkori barátod és közel rokonod minőségében hajtogatom feléd a dicsőí­tés füstölgő törnjéntartóját. De mégis kiállítom részedre a bi­zonyítványt, hogy derékul csináltad, amit ezen a helyen dolgoztál. Az, hogy sem érdemrend, sem kitüntető cím nem jutott érte, aligha fáj neked. Polgártársaid elismerése ................ Sa blon szerint ezt szokták fel­sorakoztatni ilyenkor. Hát — mint aki csak áz igazat mondom —- ezt a jutalmat sem ve­szem észre. Az élettörvények szerint egy idő- . ben egységes minden: fönt és lent egyaránt. Amint ismerlek, mindez nem okoz I egyetlen keserű percet sem. És mégis megvigasztallak. Doktor vagyok: gyógyítok, ha nincs is betegség. Azt írtam e sorok elején, hogy nincs világ. Javítok a. véleményemen. Van világ, de nem körülöttünk, hanem bent a keblünk mélyén. ái Vess belé egy pillantást, ott okvet­lenül megtalálod a derékul és becsü­lettel, jó lélekkel, önzetlenül teljesített újságírói munkádért a dijjadat. És talán . . . Nem. Egész bizonyo­san akad még egynéhány ember, aid magában is érzi, fölhívásra még töb­ben is átérzik, hogy a mai időben is szép dolog a tisztes munka. Sőt ! Kívánom, hogy soká folytathasd... A jubiláló szerkesztő. Irta: Tanódy Endre. Igaz, vagy nem igaz, mindegy, a régi legenda szerint egy tudvágyó ifjú meg­kérdezte a nagy görög szónokot, miként lehetne jeles szónokká. A válasz ez volt: „Légy becsületes.“ És miként válhatsz jeles Íróvá, mű­vészé, humoristává? Légy becsületes. Csak jeles politikus, előkelő és gazdag nem lehetsz ezzel a talizmánnal; minden egyéb igen. »Légy becsületes“ — ez a titka annak az irói munkának, amelyből huszonöt év volt szentelve a „Szatmár és Vidéke“ szer­kesztésének és amelyről most megemlé­kezünk. Különösebb melegséggel azok, akik valaha szárnyainkat bontogattuk a „Szat- mér és Vidékéinél, amiből persze nem következik, hogy megtanultunk repülni. Nagyon gyakorlati, nagyon tapasz­talt vidéki szerkesztőtől hallottam, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom