Szatmár és Vidéke, 1915 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1915-01-05 / 1. szám
TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL HIRDETÉSEK -v— .Az előfizetés ára: Egész évre ■ . . 6 kor. I Negyedévre 1 kor. SO fill. ™ *•••*» I Egyes szám ára 10 > hova a lap szellemi részére von átkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések küldendők : Morvái János könyvnyomdája, EötvAi-ntti 8. as. — e lap kiadóhivatalában — jutányos teák ellenében vétetnek föl. A hirdetések díjjal előre flsetmdSk. Nyilttér garmond sora 20 fillér. A mi ünnepünk. A megrendítő világ események forgatagában sem lehet észrevétlenül elsiklanunk a mi kis szerény, házi ünnepünk előtt, , , fí.Va.8 B nii ®l*0§ddás8al forgatom a inegsárgult foliánsokat, a Szatmár és Vidéke régi számait. 1890 január I-én megjelent lapban avasom a szel esz i e oszöntőt, a kibontott zászlón az igazság és szeretet jelszavát. Ezzel küzdött Dv. Fejes István lapunk felelösszerkesztője huszonöt éven át s a gyönyörű szókat mind végig híven megtartotta. „„ . , ^ 25 éves munkálkodás jubileuma minden téren tiszteletet, megbecsülést kell hogy szerezzen a jubilálónak. Annál inkább a jelen esetben. iszen a vi i ur apir s telén eltöltött esztendők duplán számítanak. Hosszú idő az magában is, hát még ha harcban az igazságért, a szerétéiért, a jóért, 0 +°u k ^-«1 arc aíl ^ 1 f*• E munkásságban eltöltött idő alatt kevés elismerés éri az egyént, de annál több kellemetlenséget, ellenséget szerez magának a, Á e TO^stere, au pedig mindig a mások, a többség, a közérdekért harcol. Dr. Fejes pedig mindég ilyen volt s ilyen ma is. Hírlapírói munkásS 1- iá r*1 áit6Z ^e*i 6 ’ a ^aP alapításában, előbb mint munkatárs, 25 éve mint a lap szerkesztője működik. Pályáján mindig fiatalos kedvvel, am íci va sz ott sí ra, hogy becsületes harcban diadalra vigye az igazságot, hogy meg védje a város érdekeit. Éles, megfigyelő szemekre, helyes gondolkozásra és ítélő képességre valló Írásai sokszor jártak eredménnyel s igy tekintélyes faktora lett a közvéleménynek. ..... . , Értékes cikkei, apróságai kedveltté tették a Szatmár és Vidékét s tiszteletet szereztek neki azok között, akik megtudták érteni öt s betudták látni, hogy mily nemes, de nehéz feladat önzetlenül az igazság harcosának lenni. ... , . 5? Az igazságért az emberek soha sem rajongtak és ma sem rajonganak, de az is tény, hogy az előtt, ki az igazságnak embere, a közvélemény min ig meg ajo , a mindennapi tapasztalat pedig elég példával szolgál arra, hogy tekintélye csak annak van, a ki mindig és mindenkivel szemben, olt ahol kell, megmondja az igazat.“ Mondja — többek között — szerkesztői beköszöntőjében. harcot harcolt, mutatja a közönség szeretete, s az olvasó közönségéé, mely hűségesen kitartott oldala mellett. .A mi ünnepünk szerény keretek között mozog, csupán azokat szólaltattuk meg, kik e hosszú idő alatt oldala mellett vele küzdöttek, belső munkatársai voltak s mellette hűségesen kitartottak. ^®eretetd*l üdvözöllek kedves Szerkesztő barátom jubileumod alkalmából! A régi zászló ma is büszkén lobog, szinei niég ma is virulnak, j s_..rzepjr ogy csak arra a nagy és nehéz fogadalomra kell hitvallást tennem,»hogy azt a zászlót ipinden mellék tekintet nélkül tisztán és mocsoktalanul megőrizzü az n r®S1 fogadalom megújításával, hogy továbbra is csak a köznek a közért dolgozunk s kizárjuk a lop hasábjairól a csak egyéni célok szol- g lata a szegődő személyeskedést, azt a harcot fogjuk tovább folytatni, melyet e lap több mint három évtizede megkezdett: küzdelmet az igazságért, a szerétéiért, a jóért, a közért, tisztességes, becsületes fegyverekkel. Ruprecht Sándor., B&S A jubiláló szerkesztőhöz. 1890—1915. Irta: Tanódy Márton. Háborús világ van. Az az nincs is világ, csak háború. Mikor valamennyi ember elvesztette természetes életének egész tartalmát, kivéve a pusztulás szörnyű szemléletét, és a reményt, hogy a legjobb esetben visszatérünk oda, ahol valamikor voltunk, és akkor sem egyhamar úgy, ahogy voltunk: alig lehet azt mondani, hogy van világ. Hátba még visszagondolunk azokra a szép napokra, mikor e lapnak a szerkesztését átvetted, és amiket azóta átéltünk ! Akik írták és akik olvasták bizony egyaránt fájdalmad érzéssel ünnepük a huszonötéves fordulódat, és szomorúan megindulva .néznek a szemébe a jubiláló szerkesztőnek. Meleg szeretettel szorítunk kezet a tisztességben és becsületben szép kort ért matróna szerkesztőjével, akinek nem hibája, hogy a hangulat, amellyel üdvözöljük, nem olyan, amilyennek ö készítette elő a lelkűnkben negyed- századps munkájával. Mert munkát végzett ám, hasznosat, szépet, jó munkát és — nehezet. Igaz ez annak dacára, hogy gyakorta mosolyogva kicsinyeljük le még mi magunk is, akik pennázunk benne, nemcsak azok, akiknek hetenkint a házukba küldik. Az az intim viszony, amely az olvasót megszokott heti lapocskájához | fűzi, nagyon hasonlít a családi élet | bensöségéhez, amelyből a társadalom egész boldogságának kell kicsiráznia. S ha már megszoktuk az újságot asszonyhoz hasonlítani, akkor joggal illeti meg a családanya szerepe abban a társadalmi körben, amelyet magának megteremtett. Tisztelet a családanyának, aki lelkének teljes erejét, melegségét, szere- tetét a gyermekeinek áldozza. Ne higyje ám senki, hogy a szellemekre csak az egyetemes nagy hatások bírnak befolyással. Sőt, aki saját fejlődésének a megfigyelésével törődik, könnyen rájön, hogy milyen apró benyomások, neki kedves helyről jött oktatások és példaadások döntötték el az élete sorsát. Hát egy helyi lap helyes irány követése mellett nagy szolgálatot tehet ilyen értelemben a maga szűk körében. Egészséges volt-é a törekvése ennek a mi kis újságunknak ? Azt hiszem, hogy tiszta' lélekkel ' mondhatjuk: igen. Maga az, hogy megszakítás nél- ] kül harmincegy éven át ugyanazon vezetés alatt, ugyanegy sajtóban jelent " meg, teljes jogot ad arra a kedvező í Ítéletre. Akik a mások munkáját nem a valódi értéke, hanem az anyagi sikerei szerint szokták megbecsülni, azok hide- j gén haladnak el a Te jubileumod előtt. Nincsen palotája sem a szerkesztőnek, sem a*, kiadónak. A munkatársak is azzal a dicsőséggel érték be,. hogy „müveik“ megjelenhettek a szatmári Timesben. Ez a tény. Nem jut eszébe keseregni fölötte senkinek. Hisz józan észszel kitarthatott igényt keresetre olyan munkáért, amit a maga belső szükségletének kedves kielégítésére végzett — a mások java (vagy legalább vélt java) érdekében? Aki tudja, hogy mennyi nehézséggel jár az ilyen „beleavatkozás“ a közdolgokba, mekkora keserűséget sze- I réz sokszor a hadakozás embertársaink l boldogulásáért, hogyan szomjuhozza a | legtöbb ember a dicséretet, amelyre : nem szolgált rá, és mennyire irtózik mindenki a szigorú kritikától, amely pedig az állásával szinte elválaszthatatlanul vele jár: csak az értheti meg, milyen feladat, huszonöt éven át róni a Szatmár és Vidéke igénytelen sorait. Szerkesztő barátom 1 Kiteszem magarn a meggyanusitásnak, hogy gyermekkori barátod és közel rokonod minőségében hajtogatom feléd a dicsőítés füstölgő törnjéntartóját. De mégis kiállítom részedre a bizonyítványt, hogy derékul csináltad, amit ezen a helyen dolgoztál. Az, hogy sem érdemrend, sem kitüntető cím nem jutott érte, aligha fáj neked. Polgártársaid elismerése ................ Sa blon szerint ezt szokták felsorakoztatni ilyenkor. Hát — mint aki csak áz igazat mondom —- ezt a jutalmat sem veszem észre. Az élettörvények szerint egy idő- . ben egységes minden: fönt és lent egyaránt. Amint ismerlek, mindez nem okoz I egyetlen keserű percet sem. És mégis megvigasztallak. Doktor vagyok: gyógyítok, ha nincs is betegség. Azt írtam e sorok elején, hogy nincs világ. Javítok a. véleményemen. Van világ, de nem körülöttünk, hanem bent a keblünk mélyén. ái Vess belé egy pillantást, ott okvetlenül megtalálod a derékul és becsülettel, jó lélekkel, önzetlenül teljesített újságírói munkádért a dijjadat. És talán . . . Nem. Egész bizonyosan akad még egynéhány ember, aid magában is érzi, fölhívásra még többen is átérzik, hogy a mai időben is szép dolog a tisztes munka. Sőt ! Kívánom, hogy soká folytathasd... A jubiláló szerkesztő. Irta: Tanódy Endre. Igaz, vagy nem igaz, mindegy, a régi legenda szerint egy tudvágyó ifjú megkérdezte a nagy görög szónokot, miként lehetne jeles szónokká. A válasz ez volt: „Légy becsületes.“ És miként válhatsz jeles Íróvá, művészé, humoristává? Légy becsületes. Csak jeles politikus, előkelő és gazdag nem lehetsz ezzel a talizmánnal; minden egyéb igen. »Légy becsületes“ — ez a titka annak az irói munkának, amelyből huszonöt év volt szentelve a „Szatmár és Vidéke“ szerkesztésének és amelyről most megemlékezünk. Különösebb melegséggel azok, akik valaha szárnyainkat bontogattuk a „Szat- mér és Vidékéinél, amiből persze nem következik, hogy megtanultunk repülni. Nagyon gyakorlati, nagyon tapasztalt vidéki szerkesztőtől hallottam, hogy