Szatmár és Vidéke, 1914 (31. évfolyam, 1-50. szám)

1914-07-07 / 27. szám

SZATMÁR ÉS VIDÉKE.

meg az életbe lépő uj sajtótörvényben, arról eltérők a vélemények. Az bizonyos, hogy a törvény megalkotásánál annak egyes részeiben sajnosán éreztette, hatását általános politikai viszonyaink áldatlan helyzete, mindazonáltal kétségtelen, hogy igen sok tekintetben üdvös változás vár* ható az uj törvény életbelépésétől.

Nem lévén politikai lap, a sajtótörvény politikai vonatkozású részeivel természetesen nem foglalkozunk.

Társadalmi tekintetben azonban jelentékeny üdvös hatást várunk a törvény többi rendelkezésétől.

így elsősorban a helyreigazitási jogra vonatkozó intézkedésektől.

Eddig úgy állott a dolog, hogy ha valamely lapban bármiféle ügyben valamely a valóságnak meg nem felelő közlemény jelent meg, az, akit a közlemény érintett, beküldhettek ugyan helyreigazító sorait a lapnak; de vagy közölték azt, vagy sem; vagy ha közölték is, tetszés szerint megcsonkíthatták, átgyurhatták; ujjabb megjegyzéseket tehettek hozzá, melyek csak újabb nyilatkozatokkal voltak kellő értékükre leszállithatók. Ha valaki ebbe a nyilatkozat-háborúba belebocsátkozott, se vége se hossza nem volt s vagy maga is megunta, vagy az újság olvasó közönsége unta meg s utoljára se tudta magát senki sem tájékozni, hogy voltaképen mi hát az igazság ? Ezért maradtak el legtöbbször a cáfolatok s viszont ezért fejlődött ki a sajtó merészsége mind jobban és szélesebb keretek között egészen a hálószobákig.

(Folyt, köv.)

A király a — nemzethez.

őfelsége gróf Tisza István miniszterelnök utján a következő köszönő sorokat intézi a nemzethez:

Mélyen megrendülve állok annak n gonosztettnek hatása alatt, amely komoly kötelességteljeeitésének szentelt működése közepette ragadtasd az élők sorából hőn szeretett Unokaöcsémet és a veszély órájában

gén figyelmét, vigyázni kell azonban a vásárlásoknál, mert a török kereskedő utazik az idegen zsebére, — kétszeres, háromszoros árt kér és csak hosszas alkudozás után lehet tőle vásárolni.

Megnéztük az Ali pasa-mosét, melyet a szomszédban levő paptól egy önként ajánlkozó török protekciójára nyert engedély folytán láthatunk. A szertartást ugyan meg nem mutatták, hanem az ajtóból betekintve, egy körulaku épület, tele a legszebb és legrégibb keleti szőnyegekkel. Karcsú magas tornya van, tetején erkélyekkel, melyről napfeljöttekor, meg naplementekor Allahru figyelmeztetik az igazhivőket. A templomban egy nehány török leborulva imádkozott. A templom előtt a cinteremben, mely mugas kőkerítéssel van a világ elől elzárva, van 18 csorgó, kristálytiszta viz, melynél az igazhivők lábukat, kezüket és arcukat megmossák, mert e nélkül a templomba menni nem szabad. (Szükséges intézkedés.)

A török nők az utoán lefátyolozva jár- nuk, nagyon bő kaftánokban, úgy hogy a termetből a szemek tűséből lehet Ítélni életkorára, vagy a formás bokákból termetére. Az előkelőbb hölgyeket két-három vénasz- szony is kitéri; ezek szintén lefátyolozva mennek.

A mezőn dolgozó asszonyok is, amikor vonatunkat meglátták, hátutforditottak s leborultak a földre, hogy meg ne fertőzők őket hitetlen szemek.

A török házak különösen az előkelőbbekké, kőkerítéssel vannak bekeritve, oda belépni tilos, állandóan zárt kapu ran. A hárem az emeleten van elhelyezve, ahol az albánok és verandák hálószerű faráctcsal vannak elzárva az avatatlun szemek elől.

A város közepén, ahol legdrágább a telek, öt-hat török temető van, amit a hódítók sem akartak, vagy nem mertek beépíteni. Jól láthatók a török sírkövek: a férfiaké kőből kifaragva, hosszú turbánnal, a nőké minden disz nélkül.

Tizenöt-busz templom (mosé) van, a városban, melyek körül mind temető van, a papok és előkelőbbek temetkezőhelye.

mellette híven kitartó hitvesét és a legfájdalmasabb gyászt borította Reám és Házamra.

Ha e keserves fájdalomba valamiben vigaszt találhatok, úgy ez a meleg vonzalomnak és őszinte együttérzésnek az a megszámlálhatatlan bizonyítéka, amely éppen a közelmúlt napokban a lakosság valamennyi köréből irányult Felém.

Bűnös kéz fosztott meg Engem szeretett rokonomtól és hü munkatársamtól, az fosztott meg oltalomra szoruló, zsengekoru gyermekeket mindattól, ami drága volt nekik e földön és halmozott kimondhatatlan fájdalmat ártutlun fejükre.

A megtévesztettek kis csoportjának eszeveszettsége azonban nem képpes megrendíteni azokat a szent kötelékeket, amelyek Engem népeimmel egybefüznek és nem érintheti a benső szeretet érzelmeit, amelyek a monurkia minden részéből oly megható módon nyilvánultak meg Irányomban és az ősi uralkodó ház iránt.

Hetedfél évtizeden át osztoztam népeimmel bánatban és örömben, a legnehezebb órákban is mindig áthatott magasztos kötelességeimnek, azon milliók sorsáért való felelősségnek tudata akikért számadással tartozom a Mindenhatónak.

Az ujjabb fájdalmas megpróbáltatás, amelylyel Isten kifürkészhetetlen akarata Engem és a Hozzám tartozókat sújtotta, csak megerősít abban a szilárd eltökélésben, hogy a helyesnek megismert utón népeim javára utolsó lehelletemig kitartsak. És ha majdan az ő szeretetük zálogát legbecsesebb örökség gyanánt hagyhatom Utódomra, akkor ez lészen atyai gondoskodásomnak legszebb jutalma.

Megbízom önt, hogy mindazoknak, akik e bánattal teljes napokban kipróbált hűséggel és hódolattal sereglettek Trónom körül, mélyen érzett kőszönetemet nyilvánítsa.

Bécs, 1914 julius 4.-én.

Ferenc József s. k. Gróf Tisza István s. k.

Apróságok.

Egy tréfás öreg ur vakbél operáción esett keresztül és mikor meggyógyultan haza került, nem győzött felelni a sok kérdezős- ködőnek, hogy volt, mint volt. stb. stb.

— Minden megjárta volna, — mondta egy ilyen alkalommal — hanem a legborzasztóbb mégis az volt, mikor az ember hallotta, hogy a késeket fenik.

•

Egy társaságban az álomról beszélgetnek, s valaki előadja, hogy milyen szép álma volt az északa, annyi pénzzel rendelkezett, hogy minden adóságát kifizette és még maradt is. Persze annál rosszabb volt, mikor felébredt.

— Boldog ember vagy, — szólt rá egy másik — neked legalább álmodban volt pénzed, nékem még akkor sincs!

*

Egyik helybeli bankban történt, hogy a belépő adósnak még szólni sem volt ideje, mert az igazgató ezekkel^ a szavakkal rontott neki:

— A szeméből látom, hogy únit akar, de abból nem lesz semmi. Maga nem akar törleszteni, már pedig kijelenteni, hogy törlesztés nélkül a váltóját meg nem hosszabbítom!

— Rosszal tetszik látni, mert én a törlesztésre nem is gondolok és csakis azt jöttem bejelenteni, hogy kamatot sem tudok fizetni.

*

Levelet kaptunk Vilmos albániai fejedelemtől, a melyben harctéri tudósítónk után érdeklődik. Azonnal sürgönyöztünk Rippnek Konstantinápolyba, ahol jelenleg tartózkodik, hogy induljon Durazzóba és már a válasz is megjött, hogy elindult. Ha Vilmos addig tudja magát tartani, mig megérkezik, akkor meg vun mentve, de ha nem tudja^ mehet Kukutyinba zabot hegyezni.

•

Most már én mondom, hogy háború lesz. Ezt magyarázom a családi körben, ahol katonai mivoltomról ismernek.

— Persze, aztán győzünk is ? — kérdi az egyik csemete.

— Minden bizonnyal I bár a háború is olyan, mint a dártli, semmit sem lehet tudni bizonyosan, mig vége nine*. De azért nyugodtak lehettek, mert mig én ott leszek, nem lesz semmi baj, hanem ha az udvari intrika ki talál marni főparancsnoki állásomból, akkor nem állok jót semmiérti

Demeter.

HÍREINK.

— Gyáuistenitiszteletek. A szatmári székesegyházban szombaton 9 órakor a mély gyászhoz méltó dísszel tartották meg a gyászistentiszteletet a trónörökös pár lelki üdvéért. Az egyházi szertartást, melyeu a városi tisztikar állami tisztviselők s katonai hatóságok képviselői nagy számban vettek részt, — dr. Boromisza Tibor megyéspüspök végezte Szabó István pápai praelátus kanonok s dr. Jordán Károly kanonok, Lovász Győző alapitv. főkönyvelő s Tóth József képzőintézeti tanár közreműködésével. A ref. templomban Bélteky Lajos lelkész mondott magasan szárnyaló imát, a szatmári gör. kuth. templomban Hubán Gyula, u németi gör. kath." templomban Gönczy Antal főesperes végezte a gyászszertartást. Az izraeliták szintén ünnepeltek. — Az ev. egyházban vasárnap délelőtt volt a gyászistentisztelet a hatóságok részvétele mellett.

— Országos gyász. Az artstetteni kriptában alusszák immár végnélküli álmukat Ferenc és Zsófia, akik együtt járták az Elet és Halál útjait egyaránt. Az örökké való pihenést nem zavarja többé semmi, csak az árvák sóhaja száll el majd ide éjféli órákban. A kilencedik halottat tették örök uyugvóhelyére, akinek megtöretett a teste, kiontatott a vére, mialatt a kis királyfiból öreg király lett. A tizenkilencedik tragédia halottját temették mióta császári és királyi bibor fedi a család vállát. O az öreg király életében a dinasztia kilencedik vértanúja. A család történetében ő a tizenkilencedik tragédia boldogtalan hőse. Lelkűnknek fénye, szivünknek melege nagy országokon, az emberek millióin áradt szét. Sok, nehéz sebet voltak hivatva begyógyítani s haláluk által maguk ejtettek rajtunk mély és nehezen begyógyítható sebet. Lélekzetünket visszafojtva kisérjük a nagy tusát, amelyet a király szive és kötelesség érzete folytat a bánattal. Lelkünk' mélyéig összerázkódunk, ha a bécsi Burg falain áttör és eljut fülünkig a jóságos, öreg uralkodó, a sors által any- nyiszor sújtott államfő ogy*egy jajszava. S az egész magyar nemzet imádkozik a nagy szerencsétlenség e súlyos napjaiban a Mindenhatóhoz, hogy vigasztalja meg ősz királyunkat mindennél határtalanabb bánatában.

— As első kanonokok. A római szentszék és az apostoli király együttes elhatározása folytán a hajdudorogi görögkat- holikus püspökség szervezését kimondó határozat a püspök mellé hat tagú káptalant rendelt. E rendelkezésnek megfelelően a király május 20 án kelt elhatározásával egyelőre három kanonoki állást töltött be. Az olvasókanonoki stallumra Damjánovics Tivadar kökényesdi esperest helyezik, az éneklő- kanonokságra Bányay Jenő márumarosezigeti

hittanért, az őrkanonokságra pedig Mitrovics j Elek nagykárolyi magyar espereslelkészt nevezte ki. Az uj kanonokok installációja vasárnap ment végbe a debreceni görögkatho- likus templomban. A királyi adománylevelek felolvasása után az uj kanonokok letették az esküt, mire a püspök beszédet intézett hivatásuk fontosságára figyelmeztetve őket. Délben Miklóssy István püspök ebédet adott az uj kanonokok tiszteletére.

— Kinevezések. A király Kulin Imre, debreceni történyszéki elnököt a kassai ítélőtáblához tanácselnökké, — Keserű Lajos dr., debreceni főügyészi helyettest a debreceni törvényszék elnökévé nevezte ki.

— Eljegyzés. Janitzky Irmát eljegyezte Goschi Mátyás államépitészeti s. mérnök Nagykárolyban.

— Esküvő. Bakcsy Gergely a ref. főgimnázium igazgatója e hó 4-én házasságot kötőt Nagy Teréz úrnővel, Novák Lajos

v. városi főszémvevő özvegyével.

— Ady Endre Szatmáron. Ady Endre az ismert nevű költő, kit régi emlékek fűznek városunkhoz, — az simult héten körünkben időzött. Itt tartózkodása alatt Dr. Tanódy Endre ügyvéd vendége volt.

— Tanulmányút, dr. Antal Géza orsz. gyűl. képviselő, ki eddig is behatóan foglalkozott a városok ügyeivel, a nyarat, mint értesülünk, a magyarországi városok meglátogatására igyekszik felhasználni, hogy így közvetlen tapasztalatokat szerezzen városaink helyzetéről, fejlődésük feltételeiről s a város vezetőivel érintkezve a városi szervezet és általában a várospolitikai főkérdéseiről. A képviselő ur levélben jelezte a városok polgármestereinek dicséretes szándékát, megkérve őket, hogy a szükséges felvilágosításokat rendelkezésére bocsátani szíveskedjenek. Meg vagyunk győződve, hogy a városi ügyek buzgó harcosa, kinek városaink már eddig is sokat köszönhetnek, a legme- . legebb fogadtatásra talál s a kért adatokat mindenütt a legnagyobb készséggel szolgáltatják rendelkezésére, úgy hogy a nyári két hónap reá nézve tapasztalatokban gazdag és reméljük városainkra nézve is gyümölcsöző lesz.

— Rendfőnök választás. P. Alakkor Istvánt a jézustársasági rendház főnökét Kalocsára helyezték át. Helyét Bota Ernő atya foglalja el, ki eddig is a helybeli rendháznál működött. .

— Gyászhir. Súlyos csapás érte a nagybányai Molcsány családot. Szerdán jal. 1-én Molcsány Ernő nyug. kir. erdőtanácsos hirtelen elhalt ugyanis e napon ezivsélhü- désben. Ernő testvére volt Molcsány Gábor nagybányui kir. erdészeti ny. főerdőtanácsos- nak. Temetése pénteken délután ment végbe nagy részvét mellett.

— Érdekes találmány. Berencei Kovát* Géza földbirtokos Gusztáv fia, aki mű-gyetemi hallgató érdekes találmányra nyert szabadalmat. Egy praktikus zongora- kottaforgutót talált fel, mely a pedálhoz lesz erősítve s a zongorázó a legnagyobb kényelemmel végezheti maga a kottaforgatást.

A német szabadalmat szintén sikerült mír megszerezni.

— Kirándulás a Lima forráahoz.

A szatmári orvosszövetség vasárnap kirándulást rendezett a Luna-forráshoz. Az indulás reggel 6 órakor volt a bikszádi vonaton;

9 után érkezés Vámfaluba, ahonnan épen a forrás közvetlen közelében elvonuló iparva- suton a tovább menetel. Az esősnek mutatkozó idő sokakat visszatartott, de akik nem ijedtek meg, azok egy igazán kellemes nap emlékével fejezték be a kirándulást. A felmenetel és a lejövetel valami gyönyörű; kaleidoszkopszerü változatok, szebbnél szebb részletek, elragadó tájképek, az ember alig tud betelni a természet szépségével. A forráshoz megérkezve az első volt a forrás megtekintése és az isteni Lunaviznek megkóstolása. Mert azt a jelzőt feltétlenül megérdemli. A londoni és a párisi higiénikus kiállításokon arany éremmel lett kitüntetve, a mi szintén a mellett bizonyít. A társaság, mely dr. Bodonyi Alajos, dr. Erdélyi Miksa, dr. Fekete Samu, dr. Gőbl Alajos, dr. Halász Lajos, dr. Heiman Ignácz, dr. Melchner Vilmos és dr. Weisz Károly orvosokon kivül még több más laikus csatlakozókból is állott, az esti 10 órás vonattal érkezett viszsza Szatraárra.

■■ A BIKSZÁDI ■ ■

természetes ásványvíz, gyógyhatású, hnrntos bántalmaknál páratlan. Kapható mindenhol, árjegyzéket kívánatra küld

A legutóbbi termésű savanyu uj borral vegyítve kitűnő italt szolgáltat.

_______________________a bikszádi fürdőigazgatóság.