Szatmár és Vidéke, 1914 (31. évfolyam, 1-50. szám)
1914-04-28 / 17. szám
Harmincegyedik^évfolyam. 17-ik száto. Ssatmár-Németi, 1914. április 28. SZATHAR BEE ft oj * ft> TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. • MEGJELEN MINDEN KEDDEN. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL--hova a lap »ellem! részére vonatkozó közlemények, továbbá Az előfizetés ára: előfizetések és hirdetések küldendők :- Egész évre ... 6 kor. 1 Negyedévre 1 kor. 50 fill. Morvái János könyvnyomdája, Fél » ... 3 * 1 Egyes szám éra 13 » i Eötvöa-utoa 6. az. * t Telefon-szám: 73. | —'■v HIRDETÉSEK -v— — t lap kiadóhivatalában — jutányos árak allenában Tétetnek föl. A hirdetések díjjal altra űaataadth. Nytlttér garmond sora 20 fillér. Tárgyalás után. Vége a nagy pernek, a bíróság ítéletet hozott. A tanulság belőle pedig csak annyi, hogy nem kell az ellenséget kicsinyleni, de nem szabad nagyon nagynak sem feltüntetni, mikor valp- ban nem is az. Alaptalan ráfogás az, a mit a románok hangoztatnak és a mivel a külföld előtt is vádolnak bennünket, hogy a magyar ellensége a románnak, ellenben minden egyes alkalommal kiviláglik, hogy a román gyűlölettel van eltelve minden iránt, a mi bátorkodik magát magyarnak feltüntetni. De mikor a románról beszélünk, kapcsoljuk ki a népet, mert maga a nép ebben az egész dologban ártatlan. Az ő nevében folyik ugyan a munka, de hogy miről van szó, arról ő vele nem igen beszélnek. Csak a mikor szükség van felizgatni, a mi a legköny- nyebb, akkor jön a népre a sor, hogy lehessen reá hivatkozni. Hazánkban sokféle nép van és a sorsa mindegyiknek egyforma, aki tehát azt állítja, hogy épen a román nép van elnyomva, az nem mond igazat. El van nyomva a román nép, de nem nálunk, hanem Romániában, ámde erről az apostolok sohasem szólanak. Negyven év előtt azokban a vitás községekben, a hova Kismajtény is tartozik, nem beszéltek csak magyarul és nincs annak még 20 éve sem, mikor a szamosdobiak perben álltak a papjukkal, mert megtiltotta nekik, hogy a templomban magyarul énekeljenek, holott addig mindig magyarul énekeltek. Hazugság tehát az is, hogy ebben a ké.désben a vallásnak bármiféle szerepe volna. A magyar nyelv^, nem akadály, hogy valaki jó gör. katholikus legyen. Igaz, hogy a nemzetiségi kérdést a román papság csinálta és csinálja és pedig annak a befolyásnak a fel- használásával, a mi a vallás révén a kezükben van és ilyenformán az Ő felfogásuk szerint a magyar püspökség felállításával a vallás lett megtámadva, de hát ezt csak a jámbor néppel lehet elhitetni, a mint a példa igazolja, a papok maguk sem hiszik. Annyi tény, hogy a nemzetiségi kérdés megvan, s ha vannak jogos panaszok, azokon segíteni kell, úgy megoldani azonban, hogy az egész vonalon béke legyen, a lehetetlenséggel határos, mert egy sereg ember, aki a szegény nép érdekében harcol, tisztán ebből él, annak tehát szüksége van reá, nehogy kenyér nélkül maradjon. Ez a szerep azonkívül dicsőséget is terem, épen ezért nem igen lehet várni azoktól, akik a népnek úgynevezett vezetői, hogy a béke kedvéért erről a hálás szerepről lemondjanak. A tárgyalás alatt láttunk egy csomó harcost, láttunk egy csomó vádlottat, de a kiről a legtöbb szó esett, az; elnyomott román népet nem láttuk seholsem. 2>. Beköszöntő. Mindenekelőtt nagyon szépen köszönöm az; igen tisztelt Szerkesztő urnák szives fogudó sorait, amelyekkel a nagyközönségnek, mint lapja belmunkntáreát bemutatott. Igyekezni is fogok, hogy ezt a most magamra vállalt kötelességet tőllem telhető- leg a legjobban tölteem be. Törekvésem-lesz, az én tárgyaim iránt érdeklődést kelteni fel, többször felvetve olyan napi kérdéseket is, amelyek élénk, érdekes eszmecsere tárgyát képezhetik. Igazi, komoly munkatársa óhajtok lenni a „Szatmár és Vidékednek abban az igyekezetében, hogy a mi lapunknak megjelenését, mindenki érdeklődéssel várva, azt mipt nélkülözhetetlen kedves jó barátot, mint otthona egyik kiegészítő részét üdvözölje. . A Patronage munkaköre sok egymásba kapcsolt, egymástól el nem választható láncszemekből áll. Egyik a másik nélkfll megvalósíthatatlan és ez az oka, hogy a felvett munka tulsokoldalusága gondolkodóba ejti a vele igazán foglalkozó elméket. De hát minden láncszemet csak mint kis mustármagot kell művelnünk elkezdeni* hogy az megnő, bizonyos és hogy időteltével hatalmas szép intézmény lesz, kétséget nem szenved. Egy ilyen mustármag elvetése volt az a mozi előadás és felolvasás, a publicum bevonásával amit a Patronage e hó 25 én és 26-án rendezett. Az alkohol elleni harc megkezdése volt ez, és ez a mi népjavitési munkákban egyik főhelyet kell, hogy elfoglalja. Hiszen a társadalom rég fölismerte, a saját organizmusán országszerte mutatkozó súlyos jelenségekben minden culturális alkotásának ér minden haladásának a veszélyeztetését. Az alkohol túlságos élvezete az országos bajok legtöbb kutforrását képezi és érett kötelessége a társadalom felvilágoeodott elemének, hogy felemelje az alkohol bűnök rettenetes világába lezuhant embertársai tömegét. Ez nz abstinens mozgalom törekvése, a mely a legkomolyabb és legfontosabb szociálpolitikai célok megvalósításáért küzd: az alkoholizmus leküzdésével a betegségek számát akarja apasztani, a faj romlását megakadályozni, és erősebb életre képesebb nemzedék létrejöttét munkálni. Az alkohol- ellenes mozgalom egy szebb jövőért dolgozik a mikor a nép teetbsn-lélekben egészségesebb lesz és kevesbül a nyomorúság. A lefolyt 2 napi patronagei munkánk beszámolása az abban részt nem vett közönség megismertetésére 25-én d. u. az elemi és középiskolák számára óhujtottnnk szemléltető előadást tartani. Fájdalom, e célra még nem rendelkezünk filmekkel, de amint hallom, most készülnek ilyenek Berlinben, és igyekezni fogunk azt, amint lehet, a mi népünknek bemutatni. 2 —4-ig az elemi iskolák képezték a közönséget. Felszólitásunkra a S mn ni lm w n«i Halászati, vadászati és utazási cikkek nagy raktára. Úri és női divatcikkek dús választékban. Isöpor egyedüli elárusitási helye. TARCA.-■»it«A Póliék cicája. Tűz Kpte meg szélben a felvéget, Á Póliék háza is leégett. Nem maradt más belőle, hiába'! Csak a boglyakemence padkája, Kendermagos cicájok tanyája. Ott dorombolt még nem is oly régen, Mesetermő szép, téli estéken. Rokka pergett, megcsendült a nóta, Feleltek rá a szomszéd fonóba, Vidámabban kakukolt az óra. Hová lett a Póliék cicája ? Oda jár a kemencepadkára. Ki-kicsalják százszor is a romból, El-elűzi n mérges komondor: Visszaszökik ... dorombol... dorombol... Pósa Lajos. Pósa Lajos. Mintha abban a kis faluban volnék, ős Gömör csodálatos szépséges Balog-völgyében. Nemes Radnóton. Oly jól esik ebből a festett, csinált közéletből odamenekülni Pósa Lajos szülőföldjére, legalább olyankor, .amidőn költeményeit olvasom.''Előttem terül a mosolygó völgy, hullámos őstermékenységü mezőivel, itt van a falu, dombon a felvég, felépülve látom lelki szememmel a leégett kis fehér házat, Pósa Lajos szülőhelyét. Megcsap a muskátli, a fodormenta, az akác, az orgonavirág illatja, a szomorú harangvirág siratja a kertben társait, akiket emberi kéz szaggat le s tűz keblére, kalapjára a csillag- szemű leányság, a barna piros legénység. Emelkedik a szivem, lelkem fel a magas, kék égig, felejtem az élet, a hazafiui gondokat, csüggeteg reménységemnek szárnya növekszik. Nem, nem lehet, hogy azőserejü, istenáldotta földön a magyarság lejátszotta volna szerepét, még diadalmasabban, még fényesebben fog neki vágni e második ezer esztendőnek, amikor minden ősi erényeit bámulva fogja csodálni az egész világ. Ezt az erős hitet merítem és merifi minden magyar ember PÓ9a Lajos merengő, ellágyuló és tüzes, viharzó, hazafias költeményeiből s erős jellemű példaadásából. Igen, ezen a s/űz-Ő9Í erejű, szinmagyar földön ringott bölcsője, innen, egy kis paraszlházból indult ueki a keserves földi utazásnak, hogy utat törjön tősgyökeres, ősmagyar költészetének ebben a kótyvetyés tülekedésben, amit manapság magyar közéletnek neveznek. Jó hatvannégy esztendeje fogta, mint bátortalan, kis gyermek az anyja szoknyáját, még a fejés idején se tudott nélküle maradui gyermeki ragaszkodásában és gyámoltalanságában, hogy azután nekiindulva az élet uehé.z küzdelmeinek, annyi keserves, tüskés gáton áttörve, ősz hajjal, merengően, a sorstól magyar költőnek adott keserű érzések mellett is, önérzetesen visszatekinthessen azon a pályán, amit a maga erejéből végig futott. Vájjon költői dicsősége vakító, hófehér köntösében fáradt fejét lehajtva, dicsőséges pályafutásának végéhez közeledve,} mit gondolhat uz ősz költő, a magyar dalok, a magyar gyermekversek mai királya, ha visszanéz múltjára, ahol a dalok rózsái virituak, a gyermeki bimbószáj az ő verseit muzsikálja, hazaszerető lelkének tüzes villámai cikáznak a magyarság borús egén, amig neki csuk a sötét alkonyat marad, lelke virágai a nemzeté, neki most csak a bozót tüske az öröksége. Talán nem egészen . . . íme, ,/Nemes Radnótból, a kis faluból jön az üzenet, mire a, fű kizöldül, a leégett ősi Pósa ház alapjait is lerakja néps közös igával, munkával, költséggel felépítik, amikor a gyerek, a szegény, a gazdag teszi össze azt, amije van, hogy az öreg költő ott, anyja tanácsa szerint, lehajtbaesa ősz fejét: Gyere haza megpihenni, öreg fáknak az árnyékában. Szép időkre emlékezni. Rád hevet, mint hajdanában, a cseresznye, piros alma, Gyermek leszel újra, fiam, s belé fogsz egy régi dalba. Ezt teszi uz ő szülőfaluja. De vájjon mit tesznek e szülők, a gyermekek, akik az ő versein nevelkedtek fel, rajtok derült ki aranyos kedélyük, tőle tanulták a hazaszere* | tetet. A muskátlis, szekfüs ablakokból egyformán kihullani dalait a leányok, ifjak ajkáról, a hazafi az ő ódáin kesergett, lelkesedett. Tudni fogják-e költelességüket iránta, aki lelke minden kincsét nemzetének adta, de nem kapott semmit érte? Npm, mert tetőtől-talpig ember és csak magyar költő volt és tudott lenni. Kell-e figyelmeztetnem mindezeket és külön valamennyit? A egész magyar társadalmat, kell-e ? Vagy szükséges megmondanom, ki Pósa Lajos, megrajzolnom költészete jelentőségét ? Az ősi, jó magyar földön termett, a radnóti erdők zúgása, virága tanította dalra, mesemondásra. Mikor ínséges ifjúságában, 1879-ben, először megcsendül lantja egy kis kötetben, törhetetlen jók< dve sugárzik ki élete nyomorúságából. A magyarság lelke szólal meg dalaiból. Országszerte éneklik. Románcait apró történeteknek nevezi, — eSy~eS7 kis regény a magyarság szomorú, érzelmes, vagy derűs életéből, meséin az a gyermeteg jókedv ömlik el, ami csak olyan aranyos ezivből fakadhat, amilyen az övé. Az ősi, igaz magyarságnak, nemcsak korának, de minden korszakának élt. Gyöngyösi László. Közvetlen a „Pannónia“ szálloda mellett!! A valódi amerikai King duality cipők kizárólagos raktára. MEGÉRKEZTEK a tavaszi és nyári idényre megrendelt valódi schevraux és box bőrből készült legújabb divatu fekete és barna szinil úri-, női- és gyermek-cipők 1
