Szatmár és Vidéke, 1914 (31. évfolyam, 1-50. szám)
1914-04-14 / 15. szám
TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ES SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL . | hova a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá Az előfizetés ára: előfizetések és hirdetések küldendők: Egész évre . . . 9 kor. I Negyedévre 1 kor. 50 fill. Morvái János könyvnyomdája, Fél » . . . 3 » 1 Egyes szám ára 16 » EAtvöa-utoa 6. az. * * Telefon-szám : 79. 1 Húsvéti gondolatok. (T. A.) Béke veletek! Ne féljetek! Az emberi szív fájdalmas belvilágának, mely a lét folytonos enyészete között élet után sóvárog, mindenkor a legör- vendetesebb és legkedvesebb ünnepe marad a Husvét. Krisztus feltámadásának dicső tényében a földvándora ugyanis mintegy a saját győzelmét látja a múlandóság és halál felett s ezzel együtt megpecsételését amaz eszmék örök fenmaradásának, amelyek földi létünknek igaz tartalmát, magasabb célt, — nyughatatlan szivünknek, tétovázó elménknek pedig a földieken túl terjedő lendületet, irányítást adnak. Krisztus feltámadásában győzött az emberiségnek a halhatatlanság után való vágyakozása és győzött egyszer- smint az ideálokba, a magasabb eszmék abszulot igazságába vetett hite is. És eszményekben oly igen szegény korunknak mire is volna nagyobb szüksége, mint arra, hogy a Krisztus feltámadásával megerősített, megalapozott általános értékű eszmék telítsék meg a másként oly sivár lelkeket, hassák át a családot, a társadalmat és az emberiség minden más vonatkozású szervezeteit. Krisztus feltámadásában mindenekelőtt az igazság győzelmét látjuk a hamisság és képmutatás felett. „Quid est veritás" — kérdezte Pilátus. És a názáreti Jézus nem annyira szavaival, mint fönséges életével mutatta meg a világnak, hogy mi az igazság: Az ember egész lényének teljes harmóniája, gondolat-érzés világában úgy, mint cselekedeteiben az abszolút tökéletes Lénynyel, az Istenséggel. Ebből a dicső harmóniából születnek a hősök, a vértanuk az emberiség nagy jótevői; születnek az önzetlen, nagy lelkek, kik úgyszólván megtestesítik önmagukban az isteniség legszebb tulajdonait: az igazságot és jóságot. Szent örök életű igazság, támadj fel Krisztussal te is a szivekben és vezesd szövétnekeddel a tévelygő embert az élet utjain! De Krisztussal győzött az igazság mellett az élet ama legnagyobb értéke, kincse is, amit szeretetnek nevezünk. Ma ugyan azok, akik a vallástól független morált prédikálnak, szeretik hu- manizusnak nevezni a szeretetet, hogy igy megfosszák mennyei eredetétől. Ám a humanizmus, bármily szép és csillogó külsővel lép is fel, nélkülözi azt a belső tartalmat azt az isteni pecsétet, i amelyet Kriszus ütött arra. Szeretni és meghalni, vagy inkább szeretetből meghalni; élni és áldozatokat hozni a szeretet oltárán mindennap észrevétlenül, feltűnés nélkül megfeledkezni önmagunkról, hogy másokat boldogoknak lássunk; észrevenni a titkos sebeket és azokat begyógyítani; felkeresni a föld elhagyottjait és megvinni nekik az élet vigaszát; megbocsátani a sérelmeket és imádkozni üldözőinkért: ez a szeretet. Ezt nem ismeri a humanizmus; ezt csak az tudja, akit a krisztusi győzedelmes eszme ihletett meg. Békesség isteni eszméje! támadj fel Krisztussal a lelkekben; telítsd meg azokat édességeddel, hogy a világ nagy harmóniájában mindenütt viszhangoz- zék a megváltói nagy szózat: Béke veletek Alleluja 1 A cselédUgy megoldása. A háziasszonyokat a cselédügy igen közelről érinti. S bár oselédhiányról az idő szerint még nem beszélhetünk, mégis a cseléd- ügy terén a mizériák oly kirivóak, hogy szanálásukkal nem lehet s nem szabad kés- lelkeunünk. Különösen egészségügyi szempontból aggasztóak a jelenlegi állapotok, mert cselédségünk tulnagy százalékban beteg. Beteg cseléd pedig veszedelem a családban. Mégis a veszély legnagyobb ott, ahol kis gyermekkel, kivált csecsemők kerülnek a cseléd közvetlen környezetébe. De a család felnőtt tagjaira sem előnyös a beteg cseléd jelenléte, mert a bacillusok ezeket sem kímélik meg. A szoptatós dadát szokás előzetes orvosi vizsgálatnak alávetni, de a cseléd többi fajtáját nem. Pedig ezek vannak tulszám- bun. S igy hát cselédet felfogadni jelen rendszer mellett annyi, mint zsákban macskát venni. Sohasem tudjuk egészen határozottan, hogy milyen veszedelmet hoztunk az uj cseléddel a családra nézve. S midőn a bajt itt- ott elvétve mégis sikerült felfedeznünk, u szokásos rendszabályhoz folyamodunk, vagyis egészen egyszerűen tuladuak a beteg cseléden. Menjen másokat boldogítani. Persze az a legkevésbé sem aggaszt, hogy a bajt másnak a nyakába vártuk. Arra meg dehogy is gondolunk, hogy ily eljárással nem less egészségesebbb sem az elbocsátott, sem a helyébe került uj cseléd-leány. S ez a bizonytalan állapot folyton ott settenkedik körülöttünk, kivált cselédváltáskor. Mindannyiszor pedig orvosi tanácsot venni igénybe, kissé túl drágává tenné a cselédtartást. De cseléd nélkül mégsem tudunk meglenni. Hogyan lehetne tehát mégis segiteni a bajon? Kizárólag s csakis cselédotthon felállításával. Ilyen intézmény elég gurancia lenne kivált azon szempontból, hogy beteg cseléd nem kerülhetne családunkba, mert hisz a cselédotthon állandóan orvosi felügyelet alatt állana. S csakis ezért van szükség cselédotthonra? Nem kizárólag. Fontosabb érdek is játszik itt közre. Ugyanis: A faluról városba kerülő még tapasztalatlan lányok csakhamar letérittetnek az erény útjáról. Alkalom ezer kínálkozik erre városunkban. A cselédség erkölcsi züllését A Koós Gábor-féle üzletben ^S^iSSfÖSS Madarassy László @|&& Szatmár-lTémeti, Deák-tőr 17. TARCA. Legyen meg a Te akaratod... Irta: Innocens Méta. Három lélek járult az Ur szine elé. Felszabadulván a földi életből s visszatérve az örök birodalomba, mindegyik beszámolt a maga rendeltetéséről. Az első szólt: „Uram, teher az élet a munka nehéz jármában. A gond, a küzdés megöli a boldogságot s én egy szebb pályát álmodtam magamnak.“ — „Szebb pályát? — kérdé az Ur — szólj vágyaidról s óhajtásod teljesítve lesz.“ — „Kincset kívánok, Uram; pénzt, erőt s hatalmat, melyek előtt porig hajolnak az emberek s mely javakért egymást tépik, marcangolják s mely nélkül nem lehet boldogság a földön.“ — „Ha azt hiszed, ez vezet majd célhoz, én földre hoc,áj tálak uj testtel, ifjan s rád bizom a kormányt. — Es te ? fordult a másikhoz, te sem voltál megelégedett ?“ — „Óh Ura m — szólt emez — mit ér az élet, ha láthatatlanul, ösmeretleuül kell járjuk a sikátorokat. Tudás, hirnóv, dicsőség teremti meg a nagyszerű harmóniát s a hal hatatlanságot. Diadalmasé, nagy utak vezessenek, hogy kiemelkedve a homályból, ragyoghassak a tudás jegyében.“ — „Te kívánod magadnak, jól vbd, élj velel — „Nos szólj te ié, alázatos lélek" — intett a harmadiknak, ki meghatottan borult le az Ur elé. — „Ha bölcs kegyed újra a földre vezet, nem kívánhatok mást, mint e kettőt: jöjjön el a Te országod és legyen meg a Te akaratod! — Az Ur megáldotta s mondá : lehelek beléd lüktető, forró szivet, végnélküli nagy szeretetet. Kezedbe udom kis batyudat — kenyér van benne, az én kenyerem s adom e kulacsot — ital van benne, az én italom. — Menj előre ez utón, itt, egyenesen, a szemem előtt. Legyen veled a te óhajtásod. S te menj jobbra, u gazdagság felé, — te balra a tudás útjára — szólt a más kettőhöz, —■ ti veletek pedig légyen a ti óhajtásotok." * S a három lélek elindult. Büszke, daliás ifjú volt az első. Gyorsan, sebesen haladt a szédítő ösvényen, előre, mindig C9ak előre, hatalom érzetének tudatában. — Enyém hát az élet, a boldogság 1 — kiáltott ujjongva, hogy futtában ily gyorsan elérte a földi éden aranytól díszes, márványpalotáját, melynek kertjében gránáttörzsön csüngtek a dús gyümölcsű rubiutágak, Gyémánt csillogott a virágok kelyhén s platinuszárnyu pillék leb- bentek tova a smarugddal hintett zöld gyepen. A gyönyör égő, sistergő hulláma tajtékozva szökött fel a vert aranymederből-, melyből kéjesen merítette meg acéleerlegót. S e pompás, kert opálajtajánál mély bókkal hajolt meg előtte az ősz inas a vezette fel a zafír hegyekre, ahonnan áttekinthette nagy birtokát s dolgozó rabszolgáinak beláthatatlan seregét. Kacagó, szilaj lányok vették körül s szédítő tánccal kápráztatták. Fülébe mámoros dalt zúgtak s átfonták forró, ölelő karukkal. S a lázas, tivornyás éjszakák után rekedten hördült fel: — Adjatok ennem és innom 1 — Az Ősz inas arany tálcán hozta el neki termő kertje gyümölcseit s italát. De a gránát almába nem tudott beleharapni, ■ a gyönyör égő, sistergő vize leforrázta az ajakát. — Eu ur vagyok, kincsek ura! Azt hozzatok nékem, amit parancsolok! — Az ősz inas mélyen meghajolva, ridegen felelt: — „Csak azt hozhatom, mit kerted terem. Magam is éhezem s szomjazom melletted!“ — „De parancsomnak elleneszegülsz ? Pusztulj hát hitvány, átkozott szolga!" — kiáltá s acélpengéjü, hegyes tőrét markolatig döfte mellébe. — Es most — oldjátok le sarutokat, leDge lányok s járjátok a táncot a párolgó vér piros vonalain, — fessetek rózsákat a sárga porondra, hadd hirdessék ezek az én hatalmamat!" A másik lélek, kinek hírnév, tudás, dicsőség adatott, szintén gyorsan, sietve ért a földre. Mély, nagy filozófiával temetkezett el tudományos könyveinek burárlatába s hetekig töprengett egy alkotó széruma felett, melyet ha tökétetesitenie sikerül, úgy legyőzte tudásával a halált, azt a gőgös, rideg erőt, mely liz évvel, ezelőtt magához ragadta hitvesét. — Nem kellett néki se társ, se barát s még gyermekét is hidegen taszította el, ha az kitárta feléje remegő, gyönge kis karját. „Ne zavarj, hagyj magamra. Csöndre, nyugalomra van szükségem — szólt, de a gyermek megragadta kezét: „Apám ne taszíts el magadtól — nem zavarhat téged az én rajongó, forró szeretetem, amely egyedül adhatja meg néked a nyugalmat. Ne hidd, ne gondold, hogy az a boldogság, a mit ott keresel a nagy tudomány tégelyei körül, ne hidd, hogy az a dicsőség, ha udvarias kezek gratulálnak neked. A boldogságod, apám, csakis én lehetek, az én szivem, az én szeretetem, az én meleg érzésem — ez a hivő, őszinte lélek, mely karjaimba húzódván, szorosan átölel e úgy könyörög ; jer, ülj kis ágyam szélére és mesélj szép tündér meséket, allegóriákat a csillagokról, kékhegyekről ... altass el apai szived puhán érintő, féltő gondjával. Csókold ajkamra azt a sóvárgón remélt, nagy illúziókat, álmokat... Legyeu az én szivem a te örömed, mely minden dobbanásával egy világot jelent neked, — uj, színes, gyönyörű reményekkel, igazságokkal. Maradj hát velem, ne hagyj magamra bus, sötét virrasztó éjben, egyedül, árván..." — A tudós homloka ráncokba húzódott: „Ki tanított téged ily szavakra, gyermek?“ — kérdé szárazon. — „A szeretet, apám. Az elhagyatott- ság, a néma, holdsugaras esték, az ünnepROTH SIMON nagyválasztéku cipőraktárát ajánljak a t vevő közönségnek, mint a legolcsóbb bevásárlási forrást. == ===== Közvetlen a „Pannónia“ szálloda mellett!! MEGÉRKEZTEK a tavaszi és nyári idényre megrendelt va ír A valódi amerikai King Quality cipők kizárólagos raktára. ódi schevraux és box bőrből készült legújabb divatu fekete és barna színű úri-, női* és gyermek-cipők I
