Szatmár és Vidéke, 1914 (31. évfolyam, 1-50. szám)
1914-03-24 / 12. szám
Harmincegyedik évfolyam. 12-i kaszám. Siatmár-Németi, 1914. március 24. m ■ SZATHAR VIDÉKÉ m TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Itt átlók, másként nem tehetek. Hatalmas, régen elhangzott nagy szavak, amelyeknek az árnyékában meghúzódva én is ismétlem őket: Itt állok, másként nem tehetek. — Itt állok, felvéve a küzdelmet, azok érdekében, akik eddig elvoltak hagyatva, akikre senki se gondolt, kivéve a törvény rideg paragrafusait, akik mint egy elvadult gazdátlan csorda, voltak eddig magukra bizva. — Itt állok és ezeknek nevében követelem a társadalomtól az őket megillető oltalmat, vezetést, irányítást, hogy ezáltal képesek lehessenek életöket ők is emberhez méltóan, emberi méltóságuk tudatában leélni. — Miben különböznek tőlünk? Semmi másban, csakhogy amig mi selyem paplan alatt születtünk, addig ők szúrós szalmazsákon pillantották meg a napvilágot. A napét, azét, amelyik egyformán árasztja melegét szegény és gazdag, egészséges és beteg, boldog és boldogtalanra. A természet nein tesz különbséget az ö teremtményei között, jól lehet az ököljognak kedvezményt ad, amennyiben nem akadályozza meg az erősnek a gyengébb feletti uralmát. Talán ez a faji kiválasztás szempontjából van a mindenség háztartásában igy berendezve, de semmiesetre se jogositja az embert arra, ha intelligentiája révén, a mai kor felvilágosodott szép élet- felfogását élvezheti, hogy abban azokat részeltetni ne törekedne, akik saját erejükből oda emelkedni képtelenek. Hatalmas nagy eszme szerény munkásává szegődtem, de él bennem tántorithatatlanul a hit és bizalom az elkezdett munka dicsőséges bevégzése iránt. Hálatelt szívvel köszönöm a mélyentisztelt érdeklődő közönségnek, elhagyott szegény embertársaink iránti mély szívből jövő jóindulatát. Hogy ennek a nehéz komor képnek vidámabbá tételére milyen igazán szükség van, azt tudhatjuk mindnyájan, akik a dolognak értelmére igyekezünk hatni és azt a maga borzalmasságában felfogni. Felvette a mai kor a küzdelmet sok-sok gyilkos betegség leküzdésével szemben, megteszi a legmesszebbmenő óvintézkedéseket, mikor a ragályos beteg gyermeket a kétségbeesett szülői karokból kiragadja, a többit a fertőzés lehetőségétől megóvandó. És a mai társadalom, amelyik ilyen szigorúan féltve igyekszik az ö egészségét, nyu- i galmát biztosítani, másoldalról tárt ajtót enged a sokkal rettenetesebb, bűnös fertő ocsmányságainak és nem védekezik ellene. Minden gondolat nélkül befogad a házába, saját kényelme megszerzése céljából olyan elemeket, akik a testi-lelki fertő minden isszo- nyuságaival bírhatnak. Reájuk bizva ártatlan gyermekét, eszik a kezük után, lélegzik velük egy levegőt és nem ébred tudtára annak a rettenetes örvénynek, amelyiknek a szélén jár és\ nem ébred lelkiismerete saját gyermekével szemben fel, akit Isten neki biaoraányul adott. Hiába óvjuk családunkat a fertőző bajoktól, mikor minden cseléd minden ellenőrzés nélkül behozhatja azokat. Behozhatja a mi ártatlan gyermekeink közé a luesnek ésí vele rokon betegségeknek a csiráit, mélyekkel a természet valóban heted- iziglen büntet. » ‘ Elsősorban ezeket a magukraha- gj’ott, szegény teremtéseket, akik a szolgálat lenézett kenyerét eszik, sújtja a ^leánykereskedelem minden borzalma éi.még nincs megoltalmazó kar, ahová III xi biztonság biztos tudatába mcne- ■ kumetnének, nincs számukra mentség, hiába a hatóságok erélyes intézkedése, az csak nagyobb elővigyázatra készteti a lelki kufárokat. Ennek az emberi társadalomhoz nem méltó állapot megszüntetésének megkísérlése céljából kezdi a Patronage a munkáját meg. Ha maga az eszme nem is érdemelni, sokak szűk látkörü felfogása szerint e kísérletet meg, de az tagadhatatlan, hogy hazájával szemben minden tisztességes ember kötelessége népe egy részét megmenteni igyekezni. Ideálizmus nélkül az élet szinte a halál képét mutatja, és a mai nökérdés legigazibb megoldási formája az a mérhetetlen nagy munkálkodási tér,, amelyiket a Patronage munkakör nyújt a tagjainak. — Azt mondják szatmári ben- szülött szakértők, hogy a szatmári társadalmat lethargikus indolentiájából megmozdítani nem lehet. No hát én megmutatom, hogy igenis lehet, ezt a mélyen alvót életre kelteni, és ha tudatára ébredt a reá várakozó nagy feladatnak, akkor nem hogy csalódni nem fog benne a belevetett bizalom, de szépet, nagyot fog alkotni és munkája előtt az ország tisztelete lesz az elismerése. Az Egyházmegyei Irodalmi Kör legelső estéjén fötisztelendő Bodnár ' Gáspár kúpezdei~~tg>rár • trr ~ sze rezte meg nekem azt a felemelő örömöt, hogy az eszme magasztosságától át- hatva, ahoz a lapban való hozzászólását | ígérte. Eddig hiába vártam azt, pedig a raktáron leró őri és női divat és sport cikkek az üzlet átvétel alkalmából altatnak el. Nyakkendők, ingek, bőráruk, fegyverek, sä# ipijaa. kalapok, botok, női és férfi esőernyők, úti kosarak stb. Madarassy László Szatmár-Németi, Deák-tér 17. TARCA. Az ősi megyék. Irta: Ráhel László. Szent Istváu király nemcsak a várispán- sági intézményt alkotta meg, hanem hely- hatósági szervezetet is létesített. Amaz a honvédelem ügyét szolgált«, ez pedig a polgári közguzgatást és bíráskodást' is végezte. Lehetetlen is volna elképzelni, hogy a nagy szervező, aki az országot tiz püspökségre osztotta föl és nemzete vallási szükségleteiről gondoskodott., megfeledkezett volna az ország közhatósági szervezéséről. Nem tudjuk ma sem, hogy hány megyére osztotta föl az országot és melyek voltak e megyék. Ezt - csak úgy lehetne megállapítani, ha előkerülne az a nagy könyv, amelyet Szent Istváu legendájának (legenda Sancti Stephani) neveztek é9 amely több száz éven át közhitelességi! okmány volt. Ebben volt megírva a várispáaságok és megyék szervezete, területi beosztása és birtokviszonya, szóval mindazon adatok,, amelyek mintegy a telekkönyv hiányát'pó- tolták. A könyv őrizete a székesfehérvári káptalanra volt bizva, Róbert Károly elrendelte, hogy e könyvet vigyék át Visegrádra, ahol akkor már fényes királyi palota épült. Itt aztán nyoma veszett Szent István hires legendájának, amely a történettudománynak ma kincseket érne. Már Nagy Lajos idejében hiába keresték a nevezetes okmány- gyűjteményt, nem került elő soha többé. De hogy az országnak megyékre való fölosztása már Szent IslváD alatt megtörtént, 'azt bizoDyosnek kell tartanunk. Latin okleveleink többnyire provincia vagy paróchia néven említik a polgári megyét, mig a vdr- ispánság comitatus néven szerepel. Igaz, hogy ezt a comitatus nevet kezdetben a megyére is alkalmazták, de már a váradi Regestrumban megtaláljuk a különbséget a kettő között. Korábbi íróinkat is e közös elnevezés ejtette tévedésbe, valahányszor azt vitatták, hogy Szent István csak egyféle comitatust alkotott. Ha azonban ez igy volna, akkor elképzelhetetlen, hogy az ország számos vidéke, amely nem tartozott semmiféle várispánság kötelékébe, hogyan maradhatott volna igazgatási szervezet nélkül ? Az a terület, amely a várispánság birtokához tartozott, meg Bem közelíti az ország kiterjedését. Hogy pedig több várispánság is lett volna, mint amennyit Pesti Frigyes munkájú kimutat, azt még azok sem állitják, akik a külön megye létezését tagadják. Mindezek folytán meg kell különböztetnünk a megyét a várispánságtól. Készakarva nevezem megyének és nem vármegyének, mert ebben az időben még senki sem mondotta másként. Kálmán király törvényéből tudjuk ezt, aki a latinos „moga“ szóval jelöli meg a megyét. A vármegye .kifejezéssel jóval későbben jelölték meg a megyéket- talán akkor már a várispánságok beleolvada tak a politikai megyékbe. Mikor aztán - beolvadás megtörtént, vármegyéknek nevezhették azokat a megyéket, amelyeknek szék, helye eredetileg ispinság volt. Ilyenek voltak például Soprony, Mosony, Bács, Borsod, Csongrád, Heves stb. Ellenben Máramaros, Kém ej, Torontál megyékben nem volt hasonló várispánság; nem valószinU tehát, hogy abban az időben ezeket is vármegyéknek nevezték volna. A megye ispánját sem nevezzük egyelőre főispánnak, mert ez az elnevezés csak századokkal későbben keletkezett. A kormányzás könnyebbsége és a helyhatósági ügyek elintézése végett oszthatta Szent István polgári kerületekre az ország területét. Minden ilyen provincia, vagy paróchia élén ispán állott. A vitás ügyeket gyűléseken intézték el, a melyeket a király, vagy a nádor, később a megyeispán hívott össze. Ezekben a hajdani nemzetiségi törzsfők utódai, a köznemesek, a , király és a királyné udvurnokai, a várispánság tisztjei, a várnép stb. vettek részt. Pauler Gyula gazdasági célt lát u megyék első alakulásában. Szent István egyszerűen uradalmakra osztotta fel a birtokait és minden uradalom élére főnököt állított ; e főnökök voltak az ispánok, akik tehát rangjukat illetőleg közelebb állottak a mai gazdasági ispánokhoz, mint a közjogi méltósághoz. Az ilyen ispánságra a nagy király né'hs a szolgáját rendelte ki. Tagányi Károly is úgy véli, hogy Szent István megyéi nem voltak egyebek királyi uradalmaknál, ahol a király a maga népével magáagazdálkodást űzött, ennek megfelelő szervezetben. Az ilyen uradalmak határát — mondja ő — nevezték megyének, mely ezó azután az uradalmi középpontnak, vagy uradalmi ispánnak a nevéről neveztetett el ilyenformán : Bihar megyéje, Doboka megyéje, Csanád megyéje. Meg kell jegyeznünk, hogy mindkét érdemes írónk abból az elvből indul ki, hogy a megye nem volt a várispánságtól külön intézmény; amit tehát ők mondanak, talán inkább a várispánságra volna értendő. Ebben azonban annyira túlnyomó a honvédelmi és katonai elem, bogy a gazdasági cél kiinduló pontnak sem fogadható el. Mielőtt azonban ennek a kérdésnek a fejtegetésébe kezdenénjr, különösen érdekes annak a felderítése, hogy hány megye volt az első századokban, hány enyészett el ezek közül, vagy olvadt be más megyékbe? Pesty Frigyes, aki legtöbbet foglalkozott e kérdéssel, nagy munkájában az oklevelek hiteles adataiból megállapította, bogy az 1148. és 1241-dik évek közötti időszakKözvetlen a „Pannónia“ szálloda mellett!! A valódi amerikai King Quality cipők kizárólagos raktára. MEGÉRKEZTEK a tavaszi és nyári idényre megrendelt va ódi schevraux és box bőrből készült legújabb divatu fekete és barna szinti úri-, női- és gyermek-cipők l
