Szatmár és Vidéke, 1914 (31. évfolyam, 1-50. szám)

1914-02-24 / 8. szám

Harmincegyedik évfolyam. 8-ik szám. Siatmár-Németi, 1914. február 24. VIDÉKÉ a U TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A rendőrség államosítása. — Elkészült a törvényjavaslat. — A rendőrség államosításáról szóló törvényjavaslat, — mint beavatott hely­ről értesülünk — teljesen elkészült és sokkal hamarább kerül a parlament elé, mint azt gondolják. Téves a hír, hogy a kormány a jövő évi költség- vetéssel egyidejűleg terjeszti be. Az államosítás megelőzi az 1914-^1915. évi büdzsé benyújtását, már azért is, mert a költségvetésbe úgyis C3ak a reform fedezésére szolgáló végösszeget állítja be a pénzügyminiszter egy ösz- szegben, a részletes költségvetésről maga a rendörtörvény gondoskodik. A javaslat leglényegesebb része, mely közvetlenül érdekli a városokat az, hogy a jövőben a rendörszociális ügyeket mind a közigazgatás hatáskö­rébe utalja és ä rendőrség tisztán po- liciális feladatokat végez. Az alapelvek, sőt a részletes in­tézkedések is francia mintára készül­nek és ezért az államrendörség meg­szabadul sok olyan munkától, amely­nek elvégzése eddig elvonta tulajdon- képeni feladatának teljesítésétől. Az utlevélügyet kivéve, a többi, tehát a cseléd-, szegény-, állategészség-, ipar-, katonaügyek, mint nem szorosan vett rendőri resszortok, a közigazgatáshoz kerülnek. Ennek megfelelően francia min­tára történik a rendőri funkciók meg­állapítása is. Nem igaz, hogy a táblák székhelyén lesznek egy-egy rendőri körzet felett álló főkapitányok, hanem a főispánok kezében összpontosul a rendőri hatalom. Mellette egy rendőr- tanácsosi ranggal beosztott rendőrtiszt lesz az előadó, míg a mostani föispáni hivatal személyzete, tehát titkár, ki­adó, iktató, írnok stb. megmarad. Mint legfelsőbb hatóság ö ítélkezik harmad- fokon a hatáskörébe utalt ügyekben. Az egyes városok rendőrségének élén rendörtanácsosok és rendőrkapitányok állanak, asszerint, hogy törvényható­sági, vagy rendezett tanácsu-e a város. Mint említettük, a szociális ügye­ket kiveszik a rendőrség kezéből. Ezért a közigazgatásnál ezek intézésé­vel egy tanácsnokot kell megbízni, ép­pen úgy, mint ahogy valószínű, hogy a katonai és illetőségi egyesitett ügy­osztály élére is tanácsnok kerül. Már most, hogy kiket vesz a rendőrtiszti státusból át az állam és kiket tesz át a városi státusba, az elsősorban pénz­kérdés, másodsorban attól függ, váj­jon az lesz-e az irányelv, hogy a kva­lifikációt, vagy pedig a szolgálati időt veszik figyelembe. Ügy tudjuk, hogy inkább ez utóbbit és csak igen jól minősített fiatal tisztviselőket soroz be a kvalifikáció alapján. Az is bizo­nyos, hogy az átvetteket. meghagyják azokon a szolgálati helyeken, ahol az államosítás találja őket. Feletet kiegészítés Jankovics Zoltánná soraira. A .Szamos“ e hó 7-dikén megjelent száma szives volt válaszul szolgáló soraim­nak helyt engedni. Tévedésből azonban a szedésnél a közlés egyrésze a lapból kimaradt. Engedje meg kérem nagyon tisztelt Szer­kesztő ur, hogy ezt most utdnpótolhassam, — és azután a népművelődési egyesület esz­méihez is hozzászólhassak. Miután sorrend­ben igyekeztem válaszolni, hadd kezdjem ott, ahol a fonal elszakadt. A cselédek legkisebb száma az, amelyik a házasság révébe be tud hajózni, és akkor is nagyon kevés az, mint tanitóuő tapaszta­laiból ..pl diUJJiltí. - a tq plyjk meg, is lUíL jón álíani. A legtöbb úgynevezett cseléd, nyomtalanul tűnik el, arról azt hiszem, csak a kórházak csendességben kivitt koporsók tudnának beszélni. — Pedig sok, szoknak a csendessé vált embereknek, élhetett volna még nagyon bosszú ideig, sok a segítő kéz áldá­sával, hasznos tagja lehetett volna a társa­dalomnak, még igy idő előtt a temető ciendm akójávi kellett válnia, embertársai indolen- tiája folytán. — Ami tudatlanságukat és viszont igen sok tudásukat illeti, aboz is sok és nagyon komoly szó tér. Tudni, tud igenis a mai cseléd, sokat és rosszul, és olyau irányban uminek a mély­séges sülyedése kótségbeejti a gondolkodni tudó embert. — Hála a mai rendszer nép­iskolai kötelezettségének, ez is javulni fog azáltal idővel, ha az iskolába járó- gyermek a 6 elemit bevégzi. De hát a míg a szüle nem érzi a tanulás szükségét^ nem érzi a tudás nélkülözhetetlen áldásait, addig még nagyon sok utánsegitéeünkre kell, hogy az iskola szoruljon. Tauitani kell a mai cselédet emberi volta és emberi méltósága tudatéra ébreszteni, tanítani kell a bygiéniára, amiből belőle ma minden érzék hiányzik, tanítani kell az életet a becsület utján leélni igyekezni, és tanítani őket mindenekfolett Istenhez visszatérni. Es ha ők ezeket kezdik megértvni, úgy időtöl­tésüket is másnemű nekik megfelelőbb, mint lelket felüditő alakban fogják keresni. Az emberi természet már úgy van al­kotva, hogy munka után a pihenés, a szóra­kozás kell léteiének kiegészítő részét képezze. — Hogy gondolja kérem, hogy azok az em­bertársaink akik érettünk, a mi kényelmün­kért fáradnak, ennek az áldásaiban ne része­sülnének. Hiszen nem élünk ma hála Istennek a fehér rabszolgatartás idejében, de nem is gondolom, hogy éppen a gyermekeknek való hajóhinta képezné ezen elemek elérhetetlen vágyát. Szinház, mozi, semmikép se lenne előttük elzárva, annyira nem, hogy amellett felolvasások, nekik felállitott kölcsönkönyv- tár, társas összejövetelek, ahonnan nekünk TARCA.-»H<r ■ Fehér álmok. Irta: Somlay Károly. (Folyt, és vége.) Az utcán négyökrös szekerek döcögnek. Az uraság gabonáját hordják osztagokba a I szérüs kertre. Már egy hét óta hordják a szekerek a kastély mellé a termést. Ha a diófa el nem venné a kilátást, a parókia udvaráról is meg lehetne látni a szomorufüzek és az öreg nyírfák között álmo­dozó négyszázéves Borsy-kuriát. — Csak takard el, vén diófa, azt a kastélyt! Mert ha ránézek, az epe fakadozik bennem I Egy lendüléses gonosz órában el találom majd felejteni, hogy a béke és a türelem küldöttje vagyok! — motyogja a tiszteletes ur és belopakodik a szobájába a vasárnapi papolást tanulni. A P.llu apja csótáros, ezüstös lószer­számokat és angolos, karcsú nyergeket készí­tett Nyíregyházán. A nyírségi földesurak és a huszártisztek a pápaszemes Jesztrebszky Vincénél varratták a szerszámokat és a nyer­geket. Persze aPillü kisasszonyt se lehetett előlük a ládafiába rejteni. Olyan volt akkor a Pillu, mint a tavaszi nárcisz: sudár, illa­tos és tiszta. Csupa fehérség; csak a szeme volt olyan, mint a csöppeutett tinta. Mikor évek múlva a Boray Gábor unszolására Lavendula tiszteletes hazavitte őt a parókiájára papnának, már nem volt a Pillu — nárcisz . . . Csak az esküvő után eszmélt rá az incédi apostol, hogy miért kö­tötte hozzája a tirpák kisasszonyt az incédi uraság, a kegyes Borsy Gábor. Igenis, hoz­zája kötötte. Egy pezsgős éjszaka után, mámoros fejjel, Borsy tanácsárn kérte meg a leány kezét. Talán hálából tette, mert az uraság protezsálta a parókiára is. Hát ilyen kevésbbó romantikus utón jutott a tiszteletes ur feleséghez. A falu papját sokféle konvenció hálózza körül. A pap nem lehet desperado, akit ekezáltációkra hevítenek a fölhúzott idegei. Nem lehet botrányok hőse. Mit szólna az eklézsia ? Lavendula tiszteletes egyébként is gyerekesen naiv lélek, akinek a világnézetei most, negyvenéves korában is még uzok és olyanok, amelyeket és aminőket a pataki nagyiskolából hozott magával. Még most is rajong a Csokonai Lilla-duluiért és köny pereg a pilláin, ha Ovidius pontusi elégiáit olvassa. O miatta hát zongorázhatja Pillu a pajkos szonetteket­A falu száját azonban nem lehet b<­kötói. A látó, tudó pógárasszonyok vihog­nak, ha a földesur néha elszáguld vörös autóján a parókia előtt. — Hej, ha én mégegyszer elköezönt- hetném a lakodalmas poharamat a kikérő násznagyomra, a Gábor urra! — morog ilyenkor a tiszteletes és a bozontos haját kócolja a tíz ujjával. ' ,r. ' II. Néha van olyan bolond éjszaka, hogy bárpiiként erőltesse is az ember az alvást: nem bir a hullámzó idegeivel, nem tud aludni. A sötétség és a csend misztifikálják az embert; képzeteket hivnak elő. Ezek rég elfelejtett, más képzetekkel társulnuk, páro­sulnak, eokasulnak és szinte égetik a velőt. A bútorok pattognak é9 a fantom az ablak­üvegen huzigálja száraz ujjait. Az ember ilyenkor fölugrik az ágyáról és kiballag a kert sarkára a méhesbe. Ott a hársnyoszolya. Végigdől rajta. A homlo­kát megsimogatja harmatos lehelletével a szabad szellő és elfujja a kisértő látomásokat. A tiszteletes ur is a hársnyoszolyán piheni a pihentelenaégét és nézi a tárt ajtón a hajladozó, fiatal lombokat. A szomszéd telekről, a széuacsürből csendes beszélgetést hall. Két zsöllér paraszt he»»ál(r«t az éjszakában : — Az idén megint hat ember arató- részét kányázta el igazságtalanul I — A tehénkém kaszálója mellett füveit a minapában az árokszélen. Béhajtotta. Tíz koronát kelletett fizetni. Minden fűszálért egy-egy koronát. Én meg a meztelen talpa­mon járok; nem tudok egy ócska telekei- bocskort se venni a károlyi piacon I — A tűz eméssze meg I Azt véli, hogy ő az öregisten a falunkon! — Tudod mit, komám ? Most bent van a kétezer kereszt gabonája a szérűn. Csak a gyövő héten kezdik a géppel a mag­verést. Hát én addig fölégetem u gabonáját 1 — Vakot vetett az eszed, komám ! I ’Sz még nyerne, ha fölgyujtanád! Bó van biztosítva a gabonája! — Van a fenébe! Én tudom, hogy nincsen megbiztositva I — De vasvillás béresek őrizik ám iccaka a szérűt ! — őrizhetik 1 Bébujok én, mint a gyik, a Bzérü berenáján; megvárom, amíg leta­szítja a bérest a lábáról a pájinka, aztán a legelső asztagba bédugom a zsíros kender- szöszt. Csinálok én holnap iccaka a Borsy Gábornak olyan fényességet, hogy olyant még a mennyei szeráfok se láttak. — Nem ártana a kutyának 1 — D ■ aztán lakat a szádon, komám! nagyválasztéku cipőraktárát ajánljuk a t vevő közönségnek, mint a legolcsébb bevásárlási forrást. = PW5YELMEZTETÉS I Közvetlen a „Pannónia“ szálloda mellett!! A valódi amerikai King Quality cipők kizárólagos raktára. Az előrehaladott téli idény miatt a még raktáron levő téli áruk az eddiqi árnál jóval olcsóbban kaphatók I *■ A BIBSZÁDI ■■ természetes ásványvíz, gyógyhatású, hurutos bántalmaknál páratlan. ^ Kapható mindenhol, árjegyzéket kívánatra küld A legutóbbi termésű savanyu uj borral vegyítve kitűnő italt szolgáltat. - a bikszádi fürdőigazgatóság.

Next

/
Oldalképek
Tartalom