Szatmár és Vidéke, 1914 (31. évfolyam, 1-50. szám)
1914-02-17 / 7. szám
TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. Egész évre Fél Az előfizetés ára: . . 6 kor. I Negyedévre 1 kor. 60 fill. . . 3 » I Egyes szám ára 16 » SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL hova a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések küldendők : Morvái János könyvnyomdája, Eötvös-utoa 6. az. • # Telefon-szám : 73. —v HIRDETÉSEK ! — e lap kiadóhivatalában — jutányos árak ellenében vétetnek föl. A hirdetések díjjal előre fizetendők. Nyilttér garmond sora 20 fillér. Szülők hanyagsága. Sajnosán tapasztaljuk nap-napután, hogy sok szülő abban, hogy gye-rme- két az iskolába kergeti, kimentve látja szülői kötelességeinek teljesítését. Az ilyen szülő úgy gondolkozik: arra való az iskola, arra való a tanító, a tanár, hogy a gyermekét tanítsa, nevelje, elég neki az, ha étellej, ruhával látja el, -néhány szülő azért sem haragudnék meg talán, ha az iskola vendéglővé változnék át meg ruha- bolttá. Es fentebb említett kötelességének teljesitése ellenében elvárja, hogy gyermeke a tanév végén mint kész Arisztoteles, Solon szinjeles bizonyítvánnyal állítson be a szülői házba. Hogy a gyermeke, amidőn reggel elinditja iskolába, megmosakodva, tisztán megfésülve, ruháját rendbe hozva a kellő időben jelenik-e meg az iskolában, az már más kérdés. Hogy a gyermek elkészült a leckével, tanszerfel- 'SzCrélésir neTTi hiányos-e, a leckén aplóba beirt feladványoknak megfelelt-e, az sem az ö gondja. Vájjon az a gyermek mint viseli magát az iskolában, az iskola falain kívül, az utcán, a társadalmi életben, vájjon kellő időben jön-e haza az iskolából — arra sincs gond fordítva. A gyermeknek vannak-e TARCA. • j>ii<g ■ Fehér álmok. Irta: Somlay Károly. I. — Lutum super lutura! Sár hátán sár I dünnyögött mérgében ezelőtt száz és néhány évvel Szirmay Antal császári konziliárius, amikor az ckhós bárkája belé akart olvadni a szatmári Nyírség sarába. A „Nappaló Köny vetské“-jében meg is irta Öméltósága, hogy csak a Domahidy Sámuel táblabiró ur őkigyelmének a hat bivalja vontatta ki kétnapos cudar talutálé után a bárkát a nyíri csirizből. — Sáron sár, az ebadta! — szaladt ki minapában a Lavendula Pál tiszteletes bajusza alól' is, amikor a nádfödeles parókia kapufájához támaszkodva végignézett a sárba és a százados elhagyatottságba sülyedt faluján. — Engem ugyan nem húz ki innen Csíkos káposzta, a szironyos kostök és a csenged piros pipi pátriájából még esry bivalyfalka se! Nékem ide rakta le az Ur u hétszázhetvenhét rozskenyeret. Amíg ezeket meg nem eszem, innen nem le;z szabadulásom. Ha megettem a kenyereket, majd elküldi érettem Mihály angyalt a falábú paripával és megállás nélkül repülök a felhők fölé! — dörmögi tovább és rágicsálja a méteres pipaszár tollcsutordját. írás és szóbeli feladatai és ha vannak, a feladatokat pontosan elkésziti-e a tanuló — ez sem tartozik szerintük a szülői kötelességek közzé Pedig hát nem egészen igy áll ám a dolog. — A kötelességtudó szülő gyermekével szemben első sorban is a számonkérés elvét kell, hogy fenntartsa, hiszen tudvalevő dolog, hogy amelyik szülő a számonkérés elvét elhanyagolja vagy éppen elejti, gyermekét a legnagyobb veszedelemnek teszi ki. A legtöbb gyermek kevés és tökéletlen ítélő képessége folytán inkább hajlandó a rosszra, mint a jóra. Ezt nem csak tudni kell minden jó szülőnek, hanem ebből kifolyólag vigyáznia is kell arra, hogy gyermeke nem a rosszra, hanem a jóra való hajlamot tulajdonítsa el. Emberi gyengeségekből, gyermekeink iránti szerétéiből, legtöbbször több bizalommal viseltetünk gyermekeink iránt, mint kellene; szeretjük hinni, hogy gyermekeink jók, hibátlanok és rossz maga- viseletűket, gyenge tanulásbeli előmenetelüket szeretjük egészen más körülménynek : nem egyszer magának az iskolának, az iskolai rendszernek, a tanitónak, tanárnak betudni. Hát az a legigazságtalanabb Ítélet, melyet tanitó-ember meg nem érdemel, mert ha van is az iskola életnek hátránya, ha van is az iskolában nem oda való ember, általánosítani ' ily védeményt A tiszteletes alig lehet több negyvenévesnél. Csupa háj a teste. A rozskenyér és a nyíri levegő bizony felkövéritik az embert. A kreolszinü arcából alig látszanak az azu- ros szemgolyói. A fejét egy malomkőnagy- ságu szalmakalap védi a napsugártól. A majdnem bokáig érő szalónkabátját még kezdő káplán korában varratta ás ahány parókián káp’ánkodott, annyi toldással kellett időközönkint a szabónak a viharos életű kabáton egyet-egyet lazítani. A pocakján egy hosszú rézlánc végén a zsebórája raboskodik a mellénye zsebében. Vagy tán nem is az óra van a tiszteletes úrhoz kötve a rézlánccal, hanem inkább őt láncolták a zsebórához P.. <• Az óra ugyan nem jár; minek, kinek is járna? Elvégre az incédi pap nincsen ráutalva, hogy méricsgólje az időt. Szalad az mérés nélkül is . . . Pusztán kegyeletből őrzi az elnémult kronométert; az ángyikája vette néki még akkor, amikor Patakra vitték teológusnak. Hányszor, de hányszor segítette ki ez a pici ezüst „krumpli“ annak idején a pataki lencsésdiákot a pénztelenségből, amikor például virágbokrétát kellett küldeni a Mélcsikámnak-gyöngyöm- nek, vagy amikor méhserrel kellett megudvarolni a börvélyi búcsún a Zsófikátnat, a rozmaringszállamat! Hát ezért az ártatlan pásztoridillek emléke gyanánt viseli u szive alatt a kis ezüstórát, az egyetlen barátját a tiszteletes. Mit mondtam, hogy egyetlen ? Hát a ládika, a diákköri láda, — a pír alsóguaya, a kollégiumi buzucipók, a könyvek és a szerelmes levelek néhai őrizőjs, — a festetten ládika, akit még a parbenyiki üreg asznem is méltányosság, de nem is igazság. Már pedig az is tény, hogy sok szülő van ebben a téves hitben, igazságtalan rossz véleményben. Pedig nem ott van a hiba. Gondolkozzunk csak egy kissé 1 Nézzünk szét egy kicsit házunk körül, hátha találunk egy kis eltakarítani való gyomot. Vizsgáljuk meg gyermekeink életét és ne nézzük azt a vak szeretet szemüvegén át, hanem legyünk igazságos bírók és csakhamar meggyőződünk, hogy bizony van egy kis gyomlálni való. Es ha ráakadunk a hibára, nem baj; minél hamarább akadunk reá, annál jobb, annál könnyebben és gyors- sabban tudjuk a bajt, a hibát, a rosz- szat kiirtani. Az volna a szomorú állapot, ha nem ismernők fel a baj forrását. Ha a szülő észreveszi, hogy például, a gyermeke nem a kellő időben jön haza az iskolából, vagy bárhonnan is, soha el ne mulassza számon kérni elmaradását. Megtörténhetik, hogy a gyermek egészen ártatlan ter- természetü elbámulással, bandukolás- sal tölti el idejét. De ha ez szokássá válik, nem áll-meg itt, hanem tovább siklik a lejtőn: jönnek a rossz, meg nem engedett játékok, rossz társaságok, ezek után az iskolakerülések, csavargások és betetézö koronául az erkölcstelen élet. Ha a gyermek eddig a posványig jutott, ebbe beleful, ríincs menekülés. tulos készített, már a felejtésnek adódott volna? A szerelmes levelek, — amelyeknek felső sarkán nefelejts koszorúba foglalt vérző szív szokott pirosodni, — máris el volnának felejtve ? A tiszteletes ur valahányszor az iró- szobája szögletében korhadó kis ládára tekint, mindannyiszor édesbus elégiák, lágy szonettek simogatják füleit és fölsóhajt: — Láda, ládái Vaspántos ládika! Te lettél a köp reóm .. . Te beléd temették a sorsomat! A perbenyiki üivg asztalos csak koporsókat és ládákat készített. Úgy látszik, hogy a ládái is koporsókká lettek idővel. Igen, vannak ilyen kétbalkezü emberek is. Hosszú, szörnyen hosszú a nyári délelőtt. A fulusi szegény pap, — akinek csak ha hétszer fordul az eke a földjén, — ilyenkor hát meditál a kapuban. Kérődzik a leikével és az elméje uttalun utakon bukdácsol : hogy hol voltunk, hol vagyunk és hóvá leszünk ? Tanultuk a pogány klasszikusokat, a napkeleti nyelveket és a teológiát; voltunk a pataki karcsú lányok ölelői. Azt hittük akkor, hogy az agyunkba égetett tudományokkal mint intellektuelek, majd harangazavu prófétái Calvin János szelíd prófétái leszünk a nyíri Kurgánhalmok mellett szántó-vető szittyák között, hogy meg- gyujtjuk majd szivünkben a Világosságot és Mózesként vezetjük ki őket a Sötétség pusztájából. A Girolamo Savonarola fanatizmusával és megátalkodottságával léptünk volna a lobogó máglyára . .. Es ime, bennreked- tünk a sárban I Eljöttünk Incédre a láp mellé papnak és az enclaveban, a passzív Hiábavaló fáradtság és haszontalan munka az iskolában figyelmeztetni a gyermeket arra, hogy egyenesen haza igyekezzék a tanteremből, ha az utcára érve annak forgataga magával ragadja öt, ha az utca rossz erkölcse hatalmába keríti lelkét, mely veszedelem ellen csak a szülői szigorú és következetes számonkérés mentheti meg. De éppen ez nincs meg. Hiába való fáradtság és haszontalan munkának bizonyul az is, ha arra figyelmeztetjük a gyermeket az iskolában, hogy odahaza azt a csekély, elkerülhetetlenül otthon végzendő feladatát végezze el, ha senki részéről odahaza nincs számonkérö ellenőrzés. Es nincs. Mert ha volna, nem állana előttünk a szomorú esemény, az az elszomorító tény, hogy nap-nap után gyengébb' szellemi erejű anyagot kapunk kezeink alá a szorgalom és tudásvágy minden hiányával. A gyermekek ruházatán, megjelenésén, magaviseletén minduntalan meglátszik a szülői gondatlanság, mely a gyermekek sülyedé- sének kutforrása. Társadalmi életünk tele van dud- vanövésekkel, gyomokkal; ezek nagyrésze a szülői gondatlanság csiráiból nőttek ki és hatalmasodtak el. Ha ránézünk egy-egy ily szerencsétlen társadalmi gazra, elszorul a szivünk a sajnálkozástól és nem csekély indulattal és haraggal vagyunk szülőik iránt, vegetáció fenekén vagyunk. Se előre, se hátra. Ha előre nézünk, előttünk kanyarog a Kruszna vize; ha bátra tekintünk, ott gőzölög az ámmóniákos Pokol-tó, melynek a környékét még a harmatkása, de még a földialma sem szíveli. Csupa posvány, csupa iszap, csupa lekötő maradiság ... És a szity- tyák, — ezek az őshumusz rabjai, — ezek nagyobb áhítattal hallgatják a Gacsaj Posta és a Pintye Gregor haramia-vezérekről szóló hőskölteményeket, mint az ev&ngéliumot. Egy csálészarvu tulokért elkótyavetyélik a Jézus misztikus birodalmát is . . . Itt nincsenek gigászi fantazmagóriák. Itt nincsenek választóvonalak; mert minden a ni veauu alól van. Nincsen semmi ami eugalljon, ami impulzust adjon 1 Ha Hollós Mátyás idejében élünk, micsoda vitézi tetteket vittünk volna végbe Bécs városában l Megbizonyo- sitottuk volnu Toldy Miklósnak, hogy nemcsak ő tud a jobbkezén tartott petrecerud- dal utat jelölni. Vagy tán írogattuk volna a budavári Corvina-bibliotéka gótivei alatt, sercegő mécsvilágnál a Murzio Galeotto szentenciádéit. Bezzeg uz incédi pap olyan, mint a káromezeréves Buddha-szobor: a regés múltba néz . . . Az egyszeri tiszaháti földesür a hin- lója elé fogott négy vasderes csikóra eresztve a suhogót, közéjük dobta a gyeplőt. Belé is fordult az Uvegebhintó a gödörbe. A lélekkel is igy van az ember; ha szabadjára ereszti, végtelen dimenziókat száguld be és gondolatözönnel megrakodva, fáradtan jön vissza. A gondolatok megtermékenyülnek az emberben; működésbe hozzák az idegszálait, szédületekre bivják, lázadásos cselekvésekre RÖTH Sí nagyválasztéku cipőraktárát ajánljuk a t vevő közönségnek, mint a legolcsóbb bevásárlási forrást. == i ír Közvetlen a „Pannónia“ szálloda mellett!! A valódi amerikai King Quality cipők kizárólagos raktára. EIGYEEMEZTETES ! Az előrehaladott téli idény miatt a még raktáron levő téli áruk az eddigi árnál jóval olcsóbban kaphatók
