Szatmár és Vidéke, 1914 (31. évfolyam, 1-50. szám)
1914-02-03 / 5. szám
i Harmincegyedik évfolyam. 5-ik szám. Siatmér-Németi, 1914. február 3. SZATMAR VIDÉKI TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. 1>V 0/ 4 It A iiV Cím- és rangkórság. Sokat hallunk ésolvasunk napjainkban a különféle társadalmi b etegsé- gekröl, azok okairól és gyógyításuk érdekében a különböző kulturegyletek által megindított mozgalmakról. Mindenki tudja, hogy beteg a test a társadalom, de vajmi kevésnek jut az eszébe, hogy a betegség csirája az egyes társadalmi osztályokban, mondhatjuk egyénekben rejlik. Ha a mai társadalom, illetve társadalmi élet betegségeinek csak nagyrészt is fel akarnám sorolni, egy újság hasábjai nem lennének elegendők e célra, hanem kötetekre menő munkát kellene írnunk. Nem akarunk ez alkalommal e bajok mindenikére kiterjeszkedni. A számos betegségek közül spe- cialiter csak egygyel kívánunk foglalkozni, melyet különösen időszerűnek tartunk most feltálalni, midőn minden vonalon a megélhetés nehézségéről hallunk panaszkodni. Nagy gyengéje az emberi természetnek s legnagyobb oka a boldogtalanságnak az elégedetlenség. Senki sincs megelégedve saját sorsával; mindenki a másét hiszi jobbnak, a máséra vágyakozik. Nemcsak a földi javakra, az anyagi jólétre is áll ez, hanem inkább, sőt legnagyobb mértékben a címre és a rangra. Egy fiatal leánynak a szájából hallottuk a minap a következő kirohanást: „Hát tudja, kérem, födolog manapság a rang! . . . a rang ! . ..“ Mindenki többet akar mutatni, nagyobbnak akar látszani, mint ami ő maga valóságában. Manapság már nem tudja az ember, ha valakivel találkozik, hogyan címezze, hogy az illető hiúságban sértve ne érezze magát: mert gyakori eset, hogy némelyek nem azt a cimet használják a társadalomban, melyet valóban betöltenek, hanem rendesen egygyel nagyobbat, vagy pedig, ha ez kicsinynek tetszik, ők maguk csinálják a képtelennél képtelenebb címeket. Például: bírósági kezelötiszt (írnok), assistens (laboráns vagy szolga s több eféle. És hogy állunk a tekintetes, nagyságos stb. címzésekkel?! Vegyük csak a legelsőt. A mai korban a tekintetes ur (már akit igy címeznek) már nem ur, mért az ember — gentleman — a nagyságosnál kezdődik. Innen van azután az a sok nevetséges címzés, mint pl.: tekintetes igazgatóság, nagyságos igazgató ur, stb. . . . Csoda-e tehát, ha az önként igy megnagyobbított cim- és ranghoz méltó életmód és uraskodás elöbb-utóbb a romlásba vezet s a legélesebb fináncésszel és legalaposabb tanulmánnyal alkotott fizetésrendezés sem lesz képes megelégedést teremteni? És itt áttérünk arra, amit talán első sorban kellett volna említenünk s amiért bizonyára nem lenne valami nyájas cirógatásban részünk: a nők hiúságára, a cimet illetőleg. Ne adj isten, hogy egy urinöt tekintetes asz- szonynak címezi Fejed tetejéről a cipőd sarkáig egy megvető pillantást vet rád, e megjegyzéssel: „műveletlen® — féjreforditja fejét. „Nagysád“, sőt most már ez sem elég: „Nagyságos asszonyom!“ a leg- kfssebb cim, amit a mai ténsasszonyok kívánnak 1 1 Hej pedig azok a régi ténsasszonyok bizonnyára voltak akkora úri asszonyok, mint, a mai: „Nagyságáimért azoknak, ha nem is volt annyi: „jour fixben® (mondjuk magyarosan: „isurba® részük, mert inkább súroltak, mint zsuroltak 1) s ha jórészt házilag készült toilettjeiknek változatosságát nem is volt éppen annyi idejük a'4 az aszfalton vagy templomban mu- á ft^cotni M végrehajtóhoz sem volt olyan gyakran szerencséjük 1 Hát a lányokról, a jövő asszonyairól, mit írjunk? . . . Hogy címezzük őkét? Kisasszony? Na, még csak ez kelleue! „Nagyságnak kell őket szólítani, tekintet nélkül az illető kivoltára: kisasszony ma már csak a szobalány. És lám-lára, a címke fejében a „fiatal Ur* csak: maga Károly stb. .. , Hanem ne folytassuk tovább 1 Az itt elmondottak igazolják, mindenki ismeri ugyebár: „A béka és az ökör“ meséjét is. Nem az egymás rangszerinti becsülésében, hanem a szerénységében, a szellem nagyságában s az erkölcsök s a családi élet tisztaságában rejlik az alapja az egészséges társadalomnak. Ha ezt tartjuk szem előtt, nem fogjuk egvmást lenézni azért, mert az illető talán alacsonyabb rangban van vagy nincs olyan szép kalapja, mint nekünk! A Nemzeti Népszövetség szervezkedése. Lapunk a mai postával értesítést vett arról, hogy a Nemzeti Népszövetség a legközelebb már nálunk s a mi vidékünkön is megkezdi szervezkedését. Mivel olvasóink között esetleg lehetnek olyanok, akik még nem ismerik a Nemzeti Népszövetség oéljait, működését és szervezetét, röviden megismertetjük olvasóinkkal a Nemzeti Népszövetségeket, amely hazafiam céljainál Fogva minden kép- pen rászolgált arra, hogy a nagyközönség a legmelegebben érdeklődjék iránta és úgy anyugilag, — hisz nevetségesen csekély áldozatot kiván — mint erkölcsileg támogassa. A Nemzeti Népszövetség célja a nemzeti eszméknek ápolására a nép körében, a nép kulturális színvonalának emelése, célja u nép gazdasági jólétét és fejlődését előmozdítani a gazdaközönség, a kisgazdák, a munTARCA A színpadi beszéd. Irta:. Ferenczi Frigyes főrendező. Azt hiszem, senki sem vádolhat rosszhiszeműséggel, amikor ki merem mondani, hogy a magyar színészek fele nem tud beszélni, vagy legalább is nem tisztán, magyarul. Pedig hát ez volna a couditió sine qua non-ja, az első absolut fontos ulapföltétele a pályának, mely a tisztán kimondott szó egyszerűségével vagy nagyszerűségével akar költői hatásokat közvetíteni és felkelteni. Hibás beszéddel elvégre még sem lehet valaki színész. De ezt a természetes,' sőt primitiv elvet a vidéki színpadokon alig látjuk érvényesülni. Az indolencia e tekintetben odáig megy, hogy az - összes létező beszédhibák mellett, még az országnak valamennyi táj- szólása is szerencsésen képviselve van a színpadon. Tessék' most már elképzelni az Ember t r a g é d i á j á' t, amikor Adam pesti magyarsággal, (mert ilyen is van) Éva esetleg veszprémraegyei, Lucifer pedig kolozsvári erdélyi tájszólással fordítja meg sírj libán Madáchot. De hol vannak még az apró szentek 1 A rácsoló színészek, akik szintén nem mennek ritkaság számba, sőt az is megszokott dolog, hogy sokan az „r“ betűvel hadilábon vannak. Közbe közbe dadogók is akadnak. Kivételes helyzetben talán csak az Operette személyzet van, bár újabban tőlük is megkívánjuk a tökéletes művészi beszédet, s a próza helyes interpretálását. Annál is inkább megkívánjuk, sőt megkövetelhetjük tehát a drámai színésztől, hogy ment legyen minden hibától. Az előadó színész, aki ép a beszéd és a szó helyes értelmezése, valamint a szavak egymáshoz iüzéze által akar reánk hatni, kell, hogy ura legyen a „szó“ individuális művészetének. Amely olőadó szinész nem tudja értékesíteni a szó erejét és nem tud hallgatóira intenzív hatással lenni, az — elvesztette u csatát 1 Annak nem hisszünk. A színésznek el kell hitetnie azt, amit ő akar! Vége ott a művészetnek, megtört a színész minden hatása, ha nem tudja elhitetni hallgatóival, hogy igaz, amit ő mond. El- játszhatja a legvéresebb, a legmegrenditőbb tragédiát, ha ajkai meghazudtolják szivét, ha szavai ellentétben vannak meggyőződésével, úgy, hogy benne csak az ágáló színészt látjuk. Nagyon fontos még a fiatal szinész művészi fejlődésénél a hang. Ha nem felejtjük, h»gy u szinész hivatva van a világot jelentő deszkákon saját egyénisége varázsával és alakitó képessége ezerféle segédeszközével az igazi világot bemutatni, beláthatjuk a phoné- tika fontos szerepét a színművészeiben. Mindenelőtt le kell szoktatni a fiatal színészt úgy a túl erős, valamint a halk, suttogó beszéd képtelen beosztásáról. Es rá kell terelni saját intelligenciája és értelmi con- zusa alapján a rendes mindennapi beszélő hang beosztására. Meg kell tanítani arra, hogy a hangnak, a kimondott szavaknak ép úgy van valeurje, mint a szineknek. A színpadi beszéd varázsa, bája önti formába a költő gondolatait, s a szó intimitása, közvetlensége és helyes hangsúlyozása teszi plasztikussá, megfoghatóvá, értékelhetővé és érezhetővé az írói fantázia alakjait. A legtöbb fiatal szinész abbé a könnyen végzetessé válható hibába esik, hogy — ha affectusba jő — hadarva beszél, elnyeli a szavakat és elfelejti azt a nagyon fontos körülményt, hogy hallgatói nagyobb része nem ismeri a darabot és csak az ő közvetlen előadói, művészi képességétől függ, hogy azt megismerje és élvezze. A rendezőnek, különösen a drámáknál, a nézőtérről kellene vezetni a próbákat. Csak úgy lehet megbírálni a szinész helyes felfogását, alkotását <js ítéletet mondani a színpadról elhangzott szavak dynamikai és acu9tikai hatásáról! A közönség elvégre azért jön színházba, hogy a színészt és általa közvetlenül a darabot élvezze. Az a szó, melyet elhadart, vagyis-hamisan hangsúlyozott, az a mondat, melynek a végét elharnpja, örökre elveszett hallgatói számára és legtöbbször a cselekmény művészi rovására íródik. A színészet hyper- modernjei, akik jx fiatalságot mindenféle absurd realizmusokkal tévútra viszik, azt hangoztatják : nincs közönség! A nézőtér reánk nézve nem létezik. Mi magunknak játszunk, mi a költő képzelt alakjait képviselve csináljuk a drámát. Ez az elv csuk félig igaz. Helyeseb- , fien szólva, a „nincs közönség“ elvét csak a közönségnek kell éreznie-; c*ak a közönségnek nem szabad éezrevennie magát a szinész játékából. A színésznek azonban soha sem szabad elfelejteni, hogy nem az a fontos, vájjon a partnerét meghatja-e a beszéde, hanem, hogy a közönség megértette-e a szinész intencióit. Való igaz, nem szabad elárulni magát, hogy ő a közönségnek deklamál, de ignorálni sem szabad a hallgatóságot, amely a szinész interpretálása által lesi a költő phantasiájának felvetett problémáit, melyeket nekünk, előttünk akar megoldani a színészek által. A modern színészet renezanezát egészen máskép képzelem. Lehet háttal beszélni, mert a mindennapi élet megfigyelésében számtalanszor láthatunk ehez hasonlókat. De ne felejtsük el, hogy a színpad zárt formája az illúziók megtagadásával vészit esztétikai értékéből. A realizmus apostolainak túlzása az úgynevezett „hátra játszás.® A szin legmélyén egy nagy monológot suttogni, háttal a közönségnek. Igaz, hogy a közönség egy árva szót sem ért belőle, de ez szakítás a tradíciókkal . . . Ez naturalizmus] Iskola! Én sem tartom helyesnek az úgynevezett kibeszélést, mikor a közönség felé fordulva játszik a színész. De nem szabad beleesni a másik végletbe sem, s ha a hátrabeszélés elkerülhetetlen, arra kell vigyázni, hogy ha a közönség egy része nem is látja u szinész gesztusait, arcjátékát, de a másik része lássa és a „tisztán kiejtett szót® az egész hallgatóság élvezze, valamint lássa a partner arcjátékát, aki természetszerűen a beszélő szi- I nész szavaihoz mérten tartozik a hozzáintézett szavak jelentését mimikával kommentálni. Ebből következik, hogy a partner, habár a FI«T£L9IEZT£TÉS! Az előrehaladott téli idény miatt = Közvetlen a „Pannónia“ szálloda mellett!! ■■ ------- UflT A valódi amerikai King Quality cipők kizárólagos raktára. '"’N a még raktáron levő téli áruk az eddigi árnál jóval olcsóbban kaphatók 1
