Szatmár és Vidéke, 1914 (31. évfolyam, 1-50. szám)

1914-08-18 / 33. szám

•^SZATMÁR ÉS VIDÉKE^ a feldőlt mezők pusztáira, kenyeret a nyo­morultaknak, kik más vétke miutt lettek koldussá. Adj csendes nyugulmut annak is, akinek már nincs min nyugodni, | ahol nem adod vissza az egyszer elvált kedveteket, légy az árvák atyja, az özvegyek gyámola és édes hazánk oltalmazója. Hazánk! Nagy áldozatot követeltél tőlünk és mi azt neked hűséges szeretettel hősiesen megadtuk. Tedd Uram boldoggá azt a földet, ahol a mi bölcsőnk ringott, uz | boldogsága megeny- hitheti minden keserű fájdalmunkat. Szent Atyám! Hozd fel reánk a dicső­séges győzelem diadalmas napját és ez a nap ne menjen hazánk felett soha le. Amen. Szólnak a kürtök, harcban u zászló! Az a zászló, umely tőlünk'— asszonyoktól is e nehéz napok lelkes, komoly munkáját kövoteli. Ne szűnjünk meg gondoskodni el­hagyott, öreg szülőkről, tehetetlen hitvesek­ről, kicsi ártatlan gyermekekről! Hiszen a gyermekvédelem lelke, szerető szelleme a gyermek szeretet és mikor a gyermekvéde­lemben igazán lélek és szellem vun, ez a szellem kiárad a társadalomra is és ekkor ez nemcsak gyermekeket véd és ment meg, hanem magát a társadalmat védi, azt neme­síti az által, hogy gyermekszeretetre tanítja, így aztán a gyermekvédelem társadalmi és nemzeti védelemmé lesz és most kétszeresen van hivatva sorompóba állani, amikor az el­esett hősökot kell utánneveléssel pótolni. Meg kell menteni a gyermeket, mint kin­cset, meg kell mutatni és öntudatára hozni a szülőnek, hogy a gyermek olyan érték, melyért nemcsak a szülő, de a nemzet is áldozatot hoz. Meg kell tanítani a gyerme­ket a saját munkájából, öntudata erejéből, hazája nagy szeretőiéből élni. Legyünk erősek, ne nehezítsük a mi hozzánk tartozóinknak u válás kinos fájdal­mát meg, azoknak, akik arra a nagy útra indultak, hogy neveiket fényes betűkkel írják be a történelem nagy lapjára. Iparkodjunk mind szert tenni minden földi hiúságtól inegtisztulton arra a lelkű- letre, melyre a példái Jézus adta az olajfák kertjének éjszakájában — a keresztuton. Legyünk méltók a dicsőségesen hazatérő hősökhöz, a reánk váró köteles munka szív­ből jövő teljesítésével. Hazánk minden hü alattvalóját, nem­csak a hűség és vér. kötelékei fűzik egy­máshoz, de történelmi hagyományaink azok, amelyek minket minden áldozatra készen kell, hogy e földhöz kössenek, hol apáink vére folyt. Mindnyájunkat erős győzelmi akaratnak kell áthatni, hogy a mo«t harcba vitt zászló győzedelmes, dicsőséges vissza­térését mielőbb ünnepelhessük. Dr. Jéger Kálmánná. KözegészségUgy. A városi főorvos abból az alka­lomból, hogy a városban szórványosan vérhas megbetegiilések fordultak elö, | következő sürgős beadványt intézte a polgármesterhez: A mai napon hozzám beérkezett hiva­talos jelentés szerint Rákási Ödön 32 éves egyén vérhas h. fertőző megbetegüléssel a járványkórházba szállíttatott. Jó lehet hasonló szórványos vérbasos megbetegü- lések a nyári meleg évszakban másszor is fordultak elő, mindazonáltal ma fele­lősségem tudatában, a midőn városunkat az áltulános mozgósítás folytán naponta beözönlő és csatába szálló hadkötelesek egész tábora lepi el, igen nagy súlyt fektetek ezen kóros bántalotn haladék­talan lokalizálására és lehető mielőbbi megszüntetése illetve járványossá iái iá­nak megakadályozására. Ugyanazért tisztelettel kérem haladék­talanul elrendelni, hogy a rendőrfőkapi- tányi hivatal intézkedjék, hogy minden vérhassul megbetegült egyén lehetőleg haladéktalanul a járvány kórházba szál­líttassák, annak utána lakása a szokott módon, az árnyékszék pedig hatóságilug finom előállitott mésztéjjel behatóan f.-r- tőtlenittessék. Azon esetben pedig a midőn a megbetegültnek latsáéi viszonyai és családi körülményei megengedik u lakásáoi ápolást, azon kivételes esetben a lakás elé a látogatás rn-gakadályozása céljából őr állíttassák; az árnyékszék hatóságilag naponta frissen készített és beöutütt mósztejjel aluposau fertőtle­nítendő. FelhivaDdók a helybeli gyakorló orvo­sok, hogy ilyeD esetben nz áltuluk kezelt beteg családját szigorúan utasítsák, h gy azon családtagok, kik a beteget ápolják Vagy vele érintkeznek, óvakodjanak a betegszobában étkezni és más helyiség ben is csak a midőn előzetesen a kezei két szappannul bőven megmosták, étkez­hetnek. Továbbá uz ürszék vagy klozet használata alkalmával mindenkor az edénybe azon a napon frissen készített mésztej öntendő be. A kerületi orvosok és a rendőrség a piaci gyümölcs árulásánál q legszigoruab- ban járjanak el. Az olyan házakhoz, hol betegek van­nak, az elszállásolás semmi körülmények közt ne engedtessék meg. Végül tisztelettel kérem az esetről a kassai kutonai parancsnokság távirati értesítéséről is intézkedni. Apróságok. Nagy bajban van a szerb is, az orosz is, mert nz egyik a bolgároknak, a másik pe­dig a zsidóknak könyörög, hogy segítségére legyenek. Fűt, fát ígér mindakettő, de nem hisznek egyiknek sem, a mi jellemző külö­nösen a cárra, mert hiszen annak nem szok­tak hinni, a kiről már be vun igazolva, hogy hazudni szokott. « Apponyi felajánlotta szolgálatait a ha­zának, a mivel nagy zavarba hozta a hon­védelmi minisztert, sőt még engemet is, mert a miniszter hozzám fordult, hogy nem tud- nám-é használni az északkeleti népfelkelés­nél, én azonban kereken kijelentettem, hogy nem tartom képesnek a nálam ulkulmu- zott fegyelem betartására, azért reá nem reflektálhatok. * Folyik az adakozás mindenfelé és a la­pok tele vannak az adakozók neveivel, a kik pedig olvassák, kritizálják az adakozókat és erre is és arra is kimondják, hogy bizony többet is adhatott volna. És van nagyon sok olyan ember, a ki adhatna, de a kinek nevét Sem most sem pedig máskor nem lehet ol­vasni az adakozók között. Erre mondta va­laki, hogy sokkal praktikusabb volna azok­nak a nevét közölni, a kik nem adtak, hogy szégyenlet ükben azok is adakozzanak. * — Tyhűl az áldóját — kiált fel Bögre ur olvasás közben — most már csakugyan nagy a veszedelem! — Ugyan mi történt? — kérdi a felesége. — Szerbia is, Montenegró is megüzente iá háborút Németországnak. Képzelem, mi­csoda ijedelem támadt erre Berlinben. * Egyik öcsém, a ki nagyon rósz reno- méuak örvendett a családban, azzal a zászló­aljjal ihsDt a harctérre, a melyik szombaton délután gyalog indult el Szatmárról. Meg­előzőleg eljött hozzám is búcsúzni, s jó kedvvel mondta, hogy tu Ián nem is fog visszakerülni. — Ne félj semmit, — vigasztalom ón — nem lesz semmi bajod. A közmondás szeriut a rósz pénz nem szokott elveszni. — Igen ám, de én mér megjavultam. — Ez már baj! Hát nem tudtál vele várni, mig a háborúnak vége van ? I Demeten, HÍREINK. őívasóinfifioz. Papír készletünk fogyóban van s a háború miatt ujjabb rendelést teljesíteni nem tudunk, ezenkívül több más akadály is gördült útjába lapunk rendes előállításának. Kényszerítve vagyunk ennélfogva — a mig a háború tart — lapunkat kisebb terjedelemben, két oldalon jelentetni meg. Tartalmát a tárca és a Il-ik cikk elvonásával kurtítjuk meg, ami most a háborús időben könnyen nélkülözhető lesz, hirdetést is alig közlünk,, ellenben súlyt fektetünk a hírekre,7 amely a lap legérdekesebb része. Igen rövid első cikket és néhány apróságot köz­lünk a híreken kívül csak. Külön­ben lapunk két oldalon is közöl annyi szöveget, mint más kisebb alakú lap négy oldalon. Fontos alkalommal azonban, a mikor nagy szükség lesz reá, négy oldalas lapot is bocsátunk közre. A változásra felhívjuk olvasóink figyelmét és kérjük szives elnézését. Jövö számunk már két oldalon jele­nik meg. — Katonák ünneplése. Hetek óta tart a hadba ihduló harcosok el­vonulása s Szatmár népe elárasztja őket szerető ünneplésével. Az elvonu­lásnak megható jelenetei, ünnepi szí­nei soha nem halványulnak el azok lelkében, akik látták. Az érdeklődés központja most a vasúti állomás. Szer­dától különösen nagy az érdeklődés, mikor a házi ötösök vettek búcsút Szatmártói, nap-nap mellett ismétlőd­nek a jelenetek, mikor idegen ajkú katonákat hoz a hadi vonat. A derék katonákat nagyon kellemesen lepte meg a nemes felbuzdulás, boldogan látták, mily szeretettel gondolnak rá­juk. Voltak kik virágot hoztak s el­árasztották vele a katonákat, voltak kik cigarettával, pogácsával kedves­kedtek, a megható, kedves jelenetek egész sora játszódott le a pályaudva­ron. Elismerésünknek s nagyra becsü­lésünknek adunk kifejezést mindazok iránt, kik oly mélyen átérezték s oly lelkesedéssel igyekeztek azon, hogy a nagy, világra szóló harcba induló honfitársainknak jóleső, szeretetteljes érzelmeikkel örömet okozzanak. Ma délelőtt honvédeink vettek búcsút tő­lünk s a délelőtt folyamán hármas csoportban hagyták el a várost. — Őfelsége a király születésnapját a szokottnál uugyobb Ünnepélyességgel ülte meg városunk közönsége. A székesegyházban 9 órakor ünnepélyes szentmise volt, melyen a hivatalok képviselői nagy számban jelentek meg. Mise alatt ez alkalomra szervezett énekkar énekelt Sepsy Márton s. lelkész ve­zetésével, mely az áhitatos hangulatot nagy­ban emelte. Káptalani misét megelőzőleg tábori mise volt a Deák-téren, melynek vé­geztével honvédeink a pályaudvarra menetel­tek s elutaztak városunkból. — Dr. Boromisza Tibor püs­pök 20.000 K adománya. Püspö­künk az országos Vörös-Kereszt-Egye- siiletnek 4000 koronát, a Szatmár vá­rosi, szatmár vármegyei, ung, mára- maros, bereg és ugocsa megyei vörös­kereszt-egyesületeknek pedig egyenkint 1000—1000, összesen 6000 koronát adományozott. A hadba vonult kato­nák családjainak segélyezésére a kö­vetkező adományokat utalta ki: Szat­már városának 1500, Szatmár várme­gyének 2000, Ung megyének 2000, Máramaros megyének 2000, Bereg me­gyének 1500, Ugocsa megyének 1000, összesen 10.000 koronát. — A 12. honvéd gyalogezred esküje. Csütörtökön a tizenkettes honvédek — mintegy 4000 ember — felsorakoztak a Deáktéren, hogy felesküdjenek á királynak, á hazának, megismétlődtek azok a megható, gyönyörű jelenetek, amelyeknek tanúi vol­tunk az elmúlt szombaton az ötösök eskü­tétele alkalmával Az eskütételnek épen úgy hatalmas közönsége volt mint a szombatinak. A katonaság elhelyezkedett a Deák-téren, a négyszöget hatalmas népgyürü fogta körül és Tandrky Béla ezredes, dandárparancenok megérkeztével megkezdődött az aktus. A katonák felállanak felekezetek szerint, meg­kezdődnek az egyházi szertartások, papok kenetes hangja keresztezi egymást a levegő­ben. A róm. katolikusokhoz Benkö József plébános szól, mig a gör. katolikusokhoz Hubán Gyula esperes románul és Gönczy Antal szentszéki ülnök, esperes magyarul buzdították fegyverben álló híveiket haza- fiságra, bátorságra, vitézségre. A református vallásu katonákhoz Boros Jenő, a szatmári egyház ifjú lelkésze tartott buzdító beszé­det, az ág. ev. vallásuakhoz Puszik Lajos, az izraelitákhoz dr. Jordán Sándor főrabbi intézett beszédet. Az egyházi szertartások végeztével a Deák-tér közepén gyülekezett az ezred tisztikara, akikhez Tandrky ezredes intézett beszédet. A zászlótartó azután meg­hajtotta a zászlót, s Láday Matild és TJjláky Sárika urlcányok megkoszorúzták. A kedves figyelmet tahovári Tahy Márton ezredpa­rancsnok köszönte meg a hölgyeknek. A díszítési aktus befejeztével dr. Vajvy Károly kir. tan., polgármester beszélt a katonaság­hoz azzal a meleg szeretettel, amelylyel Szatmár városa érez az ő társadalmának harcbavonuló, derék tagjai: a katonaság irán*'. A polgármester beszédét követő lel­kes éljenzés után az ezred eldefillirozott a dandárparancenok előtt. ,— Áthelyezés. A vallás- és közok­tatásügyi miniszter Cmrényi István kisvárdai állami polgári iskolai r. tanítót jelenlegi minőségében a szatmárnémeti állami polgári fiúiskolához helyezte át. — Előléptetések a honvédségnél. A honvédség tényleges állományában bodoki Hentar Zolt ún százados a székesfehérvári 17. gy. ezrednél őrnagygyá, a szatmári 12. honv. gyalog ezrednél Wirth János száza­dos őrnagygyá, dr. Radó Sándor törzsorvos 2. osztályú főtörzsorvossá, Dutkai Kálmán s Lnngmár Gáspár főhadnagy századosokká, Korenyi Jenő, Láday Dazső, Littecky Lajos, Máhr Béla, Lins Sándor, Rauch József, Heidler György, Kéler László, Kéler István főhadnagyokká, Csolosz Pál, Kovács Sándor, Kassauer R-z*ő, Kovács Lajos zászlósok hadnagyokká, a gazd tsz iti tisztikarba Gorzó István tiszthelyettes gazdászati tiszté; a tar­talékban: dr. Bartók Ferenc 12. honv. gy. ezredbeli tart. hadaagy, hadbíró jelölt a budapesti hadosztály bírósághoz főhadnagy hadbíróvá, dr. Führer Pál gazd. tiszthelyet­tes gazdászati tisztté s Erdélyi Rezső állat­orvosgyakornok alállatorvossá neveztettek ki. — Kinevezések. A vallás és közokt. minister Bertalnn Mária oki. tanítónőt a nagybányai áll. polgári leányiskolához tanító­nővé kinevezte, A nagyváradi posta és távirda igaz­gatóság Szabó Lászlónét turatvándi-i posta­mesteré kinevezte. — Halálozás. Zeke Vince nyug. tanitó, akit Szatmáron széles körben ismer« tek, szerdán délután hosszas betegség után elhunyt. Halálát kiterjedt rokonság gyá­szolja. Temetése péntek délután 4 órakor ment végbe nagy részvét mellett a Hunyady- utca 8. sz. gyászháztól. Buttykay Viktor kökényesdi földbirto­kos e hó 12-én hosszas szenvedés után 71 éves korában elhalálozott. Temetése pénteken délután 4 órakor ment végbe nagy részvét mellett. Az elhunytban Buttykay Ákos ki­váló zeneszerzőnk édes atyját gyászolja. — Ügyvédi értekezlet. A hely­beli ügyvédek tegnap délután 4 óra­kor a városház tanácstermében dr. Keresztszeghy Lajos elnök lésével érte­kezletet tartottak, am dyen beható tár­gyalás alá vették a moratóriumra vo­natkozólag kiadott miniszteri rendele­tet és annak több homályos pontját megvitatván, h&tározatilag kimondot­ták, hogy e tekintetben felírnak a mi­niszterhez és kérik a homályos részek­nek a megfelelő kiigazítását. — As óvódák megnyitása. Az ovódák megnyitását a kultuszminiszter le­irata értelmében Bodnár György kir. tan- felügyelő elrendelte. Az óvódásnak ily rend­kívüli időben való megnyitását az a körül­mény indokolja, hogy számos családfő be­vonulása miatt, anyák kénytelenek kenyerü­ket megkeresni, ennélfogya akadályozva lesznek abban, hogy gyermekeik felett a kellő felügyeletet gyakorolhassák. Az óvo­dák működésüket már meg is kezdették. — A Jótékony Nőegyesület holnap szerdán d. u. 5 órakor gyűlést tart a városháza tanácstermében, mely alkalommal az összeirt szegények ada­tairól számolnak be a fölkért t. tagok. — As iskolák és a háború. Ne- terda Modeszt dr. osztálytanácsos, a közokt. minisztérium népoktatási osztályának helyet­tes vezetője, igy nyilatkozott az iskolák működéséről a háborús időkben : „Nem tör­tént még intézkedés e tanév kezdetének el­halasztásáról. Kétségtelen azonban, hogy ha szüksége merül fel, meglesz a rendelet ebben az ügyben. Az én felfogásom az, és annak idején olyan értelemben teszek javaslatot a miniszter urnák, hogy mivel a népoktatási törvény csak arról intézkedik, hogy a taní­tásnak falun nyolc hónapig, városban pedig kilenc hónapig kell folynia, ellenben az nincs megszabva, hogy mely hónapokban történjék a tanítás, .ennélfogva, ha később kezdődik a tanév, a nyolc, illetőleg a kilenc hónap attól számítódik s igy kéeőbb végződik a tanév. Különben pedig cseffől-ésétré meg kél! majd vizsgálni, hogy szükséges-e az illető hely­ségben a tanév kezdetének eltolása. Hiszen ahol idősebb tanító van s igy meg van a lehetőség uz iskol.i megnyitására, helyesebb a szü’őkra való tekintettel is, ha a rendes időben megkezdődik a tanítás“. Bonc Ödön miniszteri tanácsos, a közép- és felső iskolák ügyosztályának vezetője, ezeket mondta: „Az iskolákkal ez idő szerint a hadügyi kormány rendelkezik, hiszen minden iskolát lefoglal­tak a katonaság számára. A mig ez az álla­pot tart, természetesen fizikailag lehetetlen megkezdeni a tanítást. A mi pót- és mugán vizsgák terminusait illeti, hát itt is a háborús állapot tartama az irányadó. Ezeket a vizs­gákat sem lehet megtartani a normális idő­ben, ha még katonai szolgálatot teljesítenek a tanárok". £| YOMORBAJ ES jf KÖSZVENY ELLEN természetes, dús litbiumtartalam alkalikus savas gyógyvíz. Első- ranga diäikus viz. Legüditőbb asztali viz. Tejjel vegyitva a legjobb nyálkaoldó szer. Kapható mindenütt. Főraktár: Szatmári Kereskedelmi Rt. Szatmár.

Next

/
Oldalképek
Tartalom