Szatmár és Vidéke, 1914 (31. évfolyam, 1-50. szám)

1914-08-18 / 33. szám

K.J» Ha rmincegyedik évfolyam. 33-ik szóm. Saatmár-Németi, 1914. augusztus 1B. \y w ft SZATMAR VIDÉKÉ •’EÍZ* 91 -l Yjr '^rx07:? 41E j TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Háború tlizében. Trombitaharsogás, dobpergés, lel­kesítő dallamok, türelmetlen vágya­kozás a harc után, lázas és mégis méltóságos készülődés a nagy, igazsá­gos leszámolásra I Benne vagyunk a háború mélységes rejtelmekkel telt izgalmaiban. Sehol semmi csüggedés, levertség ! Komoly, elszánt hangulat. Tüzes sze­mek mindenfelől! Az erőt, a bátorsá­got megsokszorozza az igaz ügybe vetett rendithetlen hit. A biztos győ­zelem mámora sugárzik a hadbavonuló és az itthon maradó arcán* egyaránt. Ilyen lelkesült legénységgel, ilyen elszánt és bátorságtól duzzadó sereg­gel csak győzni lehet. Csöndes holdvilágos est. A hold nyájasan, ártatlanul sugározza ezüst kévéjét a forrongó földre. A termé­szet még csak meg se rezdül, pedig az idők méhében világot rengető ese­mények, epochák vajúdnak... A messze távolból megcsendül egy dallam, amely: valamikor a jobb jövő reményével biztató érzéseket sugalmazta a magyar lélekbe. Most megrázó erővel hatja át lelkemet a dallam meg a szövege és valami könnycsalogató, torokfojtogató érzelem hulláma csapódik át a belső­mön. Tragédia és éposz együtt. A tra­gédia a múlté, az éposz a jövöé. Száz mesr száz torok zengi födetlen fővel átszellemült, megihletett ajkkal azt a dalt, ami fojtó érzésként titkos sej­telemként élt a magyar szivekben. Alom-e? valóság-e? civil és ka­tona együttérző testvérekként imád­kozva dalolja, hogy „Ferenc Józef azt üzente.“ A magyar szabadság hőse ott fenn a magas mennyben, az ur zsá­molya melLől leheli megbékélt lelkét magyar nemzetére és felmagasztosulva küldi szózatát hü magyar népéhez: Fiaim csak daloljatok: Ferenc József azt üzente .. . Hiszen szabadsá­gotok, dicsőséges jövötök záloga az, ha el nem fogy Ferenc József regementje... És nő, gyarapszik a regiment mint a mindent elseprö folyam árja. A hü magyar nép küldi, biztatgatja véreit, hiszen mindnyájunknak el kell menni... mert csak így élhet e szent, e szép, ez imádandó magyar haza 1 Apák és anyák, kik fiaitokat küld- tétek a csatamezöre, hitvesek és arák, kik szerelmes párotoktól könnyes, de reménykedő és buzdító szemekkel bú­csúztatok, gyermekek, kiknek ajka harcba ment szülőtökért fohászt re- beg az Egek urához, ne csüggedjünk, ne ejtsen zokszót ajkatok, mert akik a csatamezön küzdenek, értetek jövő­tökért, boldogságotokért és magyar­ságotokért örök emlékű dicsőségéért küzdenek. Harcban a zászló! Pirkadó hajnal derengő fényében meg­perdül a dob, a zene hangjai mellett meg­indul a sereg. Bízva a jó Isten segítségében és az igazság diadalában, elhagyják mindazt, ami nekik kedves és férfias bátorsággal szembe néznek a halállal, indulnak a harcba, hogy azt megvívják teljes elszántsággal, végső ki­tartással. Minden lelket eltölt a hazuvéde- lem és honfenntartás kötelességérzete, min­den tagja e huzának, legyen bár férfi vagy nő, kőteles most hűséggel a zászló alá sora­kozni, annak hűséget esktldve, azt mind halálig hiven szolgálni. Indul a zászló a sereg közepén a harcba, a népek lelkes együttérzése és a honszeretet legszebb megnyilatkozásai a kí­sérői. Indul a zászló és azt milliók szemé­ben a remény, kétségbeesés és gyötrelem könnyei kisérik. Hazánk ősz fejedelme, a legelső magyar ember a — király parancsát lelkesen fogadta a nép, mindenki siet lelke legszebb tulajdonságait összefonni, azt ko­szorú gyanánt a zászló ékességéül felaján­lani, igy cselekedtek a mi hősi elődeink, és'mi méltó utódoknak kell bizonyuljunk. Viszik a zászlót a harcbal Pereg a dob, dörög az ágyú és imára vezényelnek: Uram, legyen meg a Te akaratod I Oh, Isten, mily véghetetlenek a Te utaid, hogy ennyire hatalmába adtad az embert az em­bernek, hogy megfosszák egymást szüleik, testvéreik és minden hozzátartozóiktól, biz­tos hajlékuktól, utolsó falatjuktól és az éle­tüktől is. Milyen drága ára van a dicsősé­gesen kivívott győzelemnek, melyet a vér mezején arattak és annak a győzelmi koszo­rúnak, melynek minden szomorú levelén ott ragyog a vérceepp és n könny. Légy Uram segítője, védelme, dicsősége az igaz ügynek, hogy szerezze meg az áldástadó békét, a népek millióinak. A hajlékából kiüzöttnek légy vezére, az Ínségbe kerülteknek teremts résztvevő emberbarátokat. Mennyi szívnek van most félteni valója, bár büszkén aján­lotta is legkedvesebbjét hazájának fel. Kegyelemnek Istene 1 Légy irgalmas hazánk védő seregével, ne engedd, hogy sem rajtok történjen, sem ők ne váljanak kegyet­lenekké. Ne bocsásd el vigasztalás nélkül sóhajtásainkat, a békéért és nyugalomért esedezve, kü:d vissza a földre a béke angya­lát, hogy szűnjön meg a könnyhullatás, legyen csend a vihar után- és ne kelljen a siránkozó utasoknak kedveseik nyughelyét hiába keresni. Törüld fel a bánat keserű könnyeit, legyen irgalmad és kegyelmed a megdicsőül* tekkel, akik a mi édes hazánknak szentelték életüket. Kik rendületlen hívei voltak a honnak és kiket most hant takar. Adj életet Gyors forralok, Revolverek, Háti zsákok. Telefon 329. Lőpor egyedüli áruda. Madarassy-nál, Deák-tér 17. Telefon 329. Thermos palack, Gilette borotválkozó készülékek és pengék. TAItCA. Levél a francia harctérről. — Saját külön kiküldött harctéri tudósitónktól. — I. Tek. Szerkesztő Url Megérkeztem a harctérre és pedig épen a legfontosabb pil­lanatban, mikor Emmich tábornok fővezér kiadta a parancsot a döntő rohamhoz Lüt­tich vára ellen. Engem azonban ez a körül­mény egyáltalán nem feszélyezett, elébe léptem a tábornoknak és katonás rövidség­gel bemutattam magamat. Az a jelenét, ami erre következett, ámulatba ejtette nemcsak a német sereget, de a belgákat is, a kik a várfalakon tömött sorokban állottak és vár­ták a történendőket. A tábornok vieszadugta hüvelyébe kardját, melegen kezet szorított velem és karonfogva magával vitt a főhadi­szállásra és minden bevezetés nélkül rövid szavakkal előterjesztette a tervbe vett ro­hamra vonatkozó intézkedéseket és kérte azokra nézve véleményemet. Mindent kifogás­talannak találtam. — Nem lett volna nyugtom, — mondta megindult bangón — ha, a mikor a gond­viselés elébem vezeti annyi dicső csaták szemtanúját és a haditudományok alapos ismerőjét, ezt a kis megbeszélést elmulasz­tottam volna. Most aztán mehetünk, annyi mintha a vár már a kezünkben Volna! Erre kiléptünk mindketten, a tábor­nok megfuvatta a trombitákat és nem telt bele egy jó fél óra, hogy a vár a kezünkbe került. Este a vár dísztermében nagy győ­zelmi vacsora volt, a hol is a győztes vezér sorra bemutatta az összes tábornokokat, a kikkel' aztán elénk társalgásba vegyültem, miközben lassan kiderült, hogy én nem vagyok ismeretlen előttük, sőt nugyon is jól ismernek,. mert a krétai, kubai, búr, japáni, tripoliszi és balkáni harctérről irt leveleimet valamennyien szinte kívülről tudták, s mi­kor ezen csodálkoztam, Pignitz tábornok kivett zsebéből egy kis kötetet, a mely az én harctéri tudósításaimat tartalmazta s a könyv címe a következő volt: „Az újabb harcászati tudomány vezérfonala, a „Szatmár és Vidéke“ harctéri tudósítójának levelei nyomán összeállította Moltke .vezérkari fő­nök.“ E* ez a kis kötet minden tábornok zsebében ott volt, s az est folyamán, ha katonai kérdések merültek fel, mindig az döntötte el a vitát, hogy mi arról Rippnek a véleménye. Hogy az est folyamán a hangulat kitűnő volt, azt mondani sem kell és szinte restelem bevallani, hogy az állandó ünneplés tárgya én voltam és ugyancsak munkába került, míg végre sikerült a figyelmet Emmich tábornokra, a kitűnő vezérre irányí­tani, magam szerényen kitérvén a további dicséretek elől. Talán még most is ott vol­nánk, de éjféltájban egy fatár érkezett, ki­vel Emmich tábornok félre vonult, majd engem is magához kéretett és a dolog vége az lett, hogy a futárral azonnal indultam Mülhausenbe, a hol a német és francia had­sereg szemben állott egymással, s a hol Lüttichbe való megérkezésemről értesülve, Sürgősen óhajtották megjelenésemet. Reggel 5 órakor már ott voltam és megtekintve a csapatelhelyezéseket, a sikert biztosnak jelen­tettem ki, mire kezdetét vette az ütközet és délután 2 órára minden vonalon megvolt nyerve a csata, és futottak a frauciák úgy, hogy talán meg sem állottak Páriáig. Hasz­talan beszéd az, hogy a lovasságnak ma már nincs döntő szerepe, mert az ütközet sorsát itt is a lovasság döntötte el. Csak tudni kell a lovasságot úgy beállítani, hogy az erejét kellően kifejthesse, a mi a mai harcászati szabályok mellett csakis az álta­lam feltalált hármas támadási módszer fel­használásával lehetséges, s a mely módszer ezen csatában is pompásan bevált, úgy hogy gróf Blücher lovassági tábornok, a napóleoni időkből híres Blücber generálisnak egyik unokája, a csata után hozzám jött, keményen megrázta a kezemet és mély gordonka hang­ján igy~nyilatkozott: — Barátom Ripp, dicsérem az eszedet, ez a módszer még dicső nagyapámnak is becsületére vált volna. Sok kemény csatában volt már részem, de azt mondhatom, hogy a mülhausenihez egyiket sem lehet hasonlítani. A franciák, mint a veszett ördögök rohantak reánk, de mint egy ércfal, úgy állott a német had­sereg, mikor pedig megmozdult, pusztító fergeteg módjára sepert végig a francia had­sorokon, melyek állták egy darabig, de aztán egyik a másik után dőlt meg, s végezetül futásban keresett menedéket. Ez a csata el­döntötte a háború sorsát, most már semmi kétség, hogy nyitva az ut Páriáig. A fran­cia fővezér el volt keseredve, erőszakkal cipelték el a harctérről, egymagában neki ukart rohanni a németeknek, azután sírva kérte a saját embereit, hogy álljanak meg és újabb támadást intézzenek a németek ellen, de nem hallgatott rá senki, két másik tábornok megragadta paripájának a zablyá- ját és úgy vonszolta magával, kicsiny hijja, hogy a németek el nem fogták, Este itt is nagy győzelmi lakoma kö­vetkezett, szólt a zene, durrogtak a pezsgős üvegek és volt olyan jókedv, hogy ki sem lehet mondani. A pezsgő valódi francia pezsgő, a mit az ellenségtől ejtettek zsák­mányul, de a mi a hangulatot a legmaga­sabb fokra emelte, az a köztársasági elnök levele volt, melyet a fővezérhez intézett és a mely több más irománnyal együtt szintén a kezünkbe jutott: Tábornok Űrt A győzelmet azonnal tudassa, hogy estére Páris fényárban ússzék 1 Üdv a dicső hadseregnek 1 Poincaré sk. elnök. Tek. Szerkesztő Ur 1 Most aztán a muszka következik, a ki szintén meg fogja kapni a magáét. Ég vele és gyöngyharmat 11 ________________________hive: Ripp. m O TM AM nagyválasztéku cipőraktárát U1 ill v 11 ajánljuk a t vevő közönségnek, mint a legolcsóbb bevásárlási forrást. ­ajánljuk a t vevő közönségnek, mint a legolcsóbb bevásárlási forrást. = Közvetlen a „Pannónia“ szálloda mellett!! A valódi amerikai King Quality cipők kizárólagos raktára. MEGÉRKEZTEK 9 nyári idényre megrendelt- valódi schevraux és box bőrből készült legújabb divatu fekete és barna színű úri-, női- és gyermek-cipők!

Next

/
Oldalképek
Tartalom