Szatmár és Vidéke, 1914 (31. évfolyam, 1-50. szám)

1914-01-06 / 1. szám

TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. Egész évre Fél > Az előfizetés ára: . . 6 kor. I Negyedévre 1 kor. 60 fill. . . 8 » I Egyes szám ára 16 » SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL hova a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések küldendők: Morvái János könyvnyomdája, E4tv5i*ntos 6. sz. e * Telefon-szám : 73. —v HIRDETÉSEK -v— e lap kiadóhivatalában — jutányos árak ellenében vétetnek fél. t A hirdetések díjjal «ifire fizetendők. Nyilttér garmond sora 20 fillér. Egyik legnagyobb ellenségünkről. Nem kalandozom’a találgatások mezejére, nem fokozom az olvasó kíváncsiságát, hanem mindjárt e sorok elején elmondom, hogy e cikkben az alkoholról lesz szó mint egyik leg­nagyobb ellenségünkről. Szinte hallom egyesek „hangos“ mosolygásait: „Már megint az alkohol?“ Ugyan, hagyjanak már békét annak az alkoholnak!“ „Már megint egy anti alkoholista prédikál.“ Nem mondom, hogy a téma, amiről Írni akarok, uj; sajnos, nagyon is közismert, még pedig a lehető leg­rosszabb oldaláról. De bármennyit is Írjanak az emberiség egyik legnagyobb ellenségéről, az alkoholról, minden iró gondolataiban, ha keresünk, talá­lunk valami újat, valami érdekest, megszívlelni valót, melyet szem előtt tartva meggyőződhetünk aunak igaz­ságáról. Az alkohol rabló módjára támadja meg az. embert és kifosztja nem egyszer a legutolsó fillérig. Alattomos módon simul az áldozathoz, reáboritja kábító fátyolét; ott vergődik aztán a szeren- csétlen áldozat fojtó, észvesztő mámo­rában, inig fel nem ébred. Akkor tapasztalja aztán az ember, hogy ki van fosztva mindenéből úgy magát, TARCA. Kimenő. Az öreg Dongás mozdulatlanul, előre- nyujtott nyakkal tűrte, hogy Tabita test­vér, a menházi apáca végig vizsgálja az öltözékét. Mert az öreg Dongás kimenőre enge­délyt kapott. A fiatal, alig leányságába szökő apáca meg nem állhatta mosoly nélkül, mikor az öreg ur engedékenységét látta. — Rendben van, Dongás apó. Mulas­son jól a lakadalmon. De főleg .. . Az öreg összerezzent. — De főleg^? — De főleg — mondotta a testvér nagy komolyan, de szerető gyermek han­gon .. .' Legyen okos. | Dongás apó túl volt a hetvenen. Az apáca, mondom alig szökött leánysá­gába. És mégis, ez a kis nő anyáskodott és úgy bánt az öreggel, mint anya — a fiával. Szinte uralkodott rajta. ^Az öreg pedig nagy türelemmel tűrte. Sót büszke volt reá, mert társai is mondották, hogy legfigyelmesebb szeretetben részesül köz­tük a menházban. Azért most is, erre^ az egyetlen, de különös szóra, hogy „főleg okos legyen“ — Dongás apó köhécselt egyet-kettőt, aztán hasonló gyöngédséggel mondotta: — Főleg okos legyek. Értem. ______ mi nt családját kitéve a nélkülözésnek és számtalan esetben a nyomornak. Mi történik azután? Szaladunk, roha­nunk talán a rendőrségre, hogy felje­lentsük a fosztogatót? Vagy bűnvádi feljelentést teszünk a büntető bíróság­nál? Nem. Ilyenkor az ember bölcsen hallgat. Hallgat, de a szesz által összeroncsolt idegei nem hagyják nyugodni; keres valakit, akin bosszút álljon amiért oly gyenge volt, hogy az alkohol diadalmoskodott fölötle, kiforgatván mindenéből. Es ki áll hozzá legközelebb ? Ugy-e bár a hites feleség? Ugy-e bár a gyermekek, a családtagok Ezeknek kell keservesen megszenvedniük azt, hogy a férj uram, az apa az éjjel ismém „züllött“. És ez a legnagyobb ellenségünk mindannyi­szor közeledjék hozzánk, igyekszik hoz­zánk férkőzni, ahányszor pénzt érez a zsebünkben, vagy tudja, hogy van még hitel. De nem csak anyagi romlásunkat sietteti elő az alkohol, hanem rátör erkölcsi tőkénkre és megfoszt legdrá­gább kincsünktől becsű le tünk tő4,-egyé- ni és erkölcsi értékünktől. Ha egy jó- zanéletü emberrel beszélünk, vala­melyes ügyben vele tárgyalunk egyéni értéke szerint becsüljük meg és az iránta érzett tiszteletünk egyéni érzéke szerint fokozódik. Ha ugyan ezen em­berrel van dolgunk akkor, mikor ré­Aztán haptákba vágta magát s mintha a fiatal katona eskü szavát ejtené igy beszélt: — Szavamat adom, Tabita testvér, hogy okos leszek ám. Dongás apó szava pedig aranyat ér. A kis apáca mosolygott. És szemeiben a kétség és reménység sugarai játszadoztak. Dougás apó, először ment ki most. Kiegyenesítette meggörnyedi hátát. Vörös, viharverte arca néha büszkén hajlott le mellére, amelyen a csatákban szerzett ér- démrendje csillogott. * Oh, milyen története van ennek, hogy ő, már mint Dongás apó a menházban lépdeli életénekutolsó garádicsait. Akarjá­tok tudni 7 ... Egy esztendeje múlt. Ujfent nagy vargabetűt csinált az öreg. Ott a menház közelében félholtan szedték fel a jó apácák. Kiéhezve. Ütötten, kopottan. Mióta ugyanis az ő jó öreg felesége meghalt, züllött Don­gás apó. Nem volt otthon, ahol mindene megvolt. Szaladt hazulról és szórta a fele­sége megtakarított kis tőkéjét. Ott tartott, hogy már bútorait is elárverezték. Egyszer csak arra ébredt fel, hogy — a menházban van. Need volt ez az éb­redés szomorú, megrázó. Szeretet vette körül. Oly jól, otthoniasan érezte magát, hogy sose gondolt arra, no talán egyszer­egyszer kimenő is elférne. * Hanem most unokaöccse lakadalma következett. És ez a fiú nem tágít. Köve­szeg a szesz hatása alatt áll érzéke előttünk nem nyom annyit a borban, pint az előtt. Es minél többet vészit értékéből, mig végre semmi tekintélye nincs előttüuk. Az olyan emberek pe­dig, kincs ember társai előtt semmi értéke nincs, nem érdemes élni. És hogy az igy van, bizonyítja a naponta előforduló, az élettel meghasonlott, a lelki egyensúlyát elvesztett emberek öngyilkossága. Ha a börtönök zárkáiba bepillan­tunk, ott látjuk ezen egyik legnagyobb ellenségünk áldozatait: a rabláncra fűzött, erkölcsi halottakat, a sötét töm­lőé nyirkos földjére hullva átkozzák azt'a percet, melyben először nyúltak a szeszes italhoz, átkozzák nagy bo­torul azt az embert, ki a szeszes ita­lokat feltalálta. Nézzünk szét ezen szerencsétlenek otthonában, otthon ha­gyott családtagjai között. Mennyi só­haj, mennyi könny bánat, sirás fakad ez ellenségünk munkája nyomán, ott, hol eddig vigság, öröm, megelégedett­ség honolt. A.z «(kuliul kíraoolja zsebünkből az utolsó fillért, azután megfoszt be­csületünktől. Azt gondolnék, hogy ta­lán elég is már az áldozatból. Nem. Mig az egészségünket is kívánja a de­mon. Miután anyagilag és erkölcsileg teljesen tönkre tesz, mig egészségün­ket is kívánja, mellyel — talán ha teli, hogy az esküvőjén otl legyen. Az egyetlen bácsija, már mint Dongás ur ... btt legyen. Dongás apó hát kimenőt kért. És meg is nyerte. A népséget már együtt találta. Ki a fehér asztaloknál. Ki hol. Mikor Dongás apó belépett . . . riadalom támadt. Régi pajtások, felcseperedett ifjú legények ra­jongták körül... Az öreg szinte szédült. Verejték- cseppek hullottak barázdás homlokáról. És lelkében nagy hullámzás támadt. Nem jól érezte magát. És amúgy sejtelmesen azt súgta magában: — Talán el se kellett volna jönni. Kibuktam én ebből a világból. És lelke csakugyan vissza szállott a menházba. A jó, szelíd, csöndes békesség fészkébe. Hanem ... az ebéd közepén, már visszajött a lelke a menházból. Amint égy-két pohár borocskát lehajtott... fel­szabadultak agyában a legközelebbi kép­zetek, emlékek. Eszébe sjm jutott a men­ház. Ivott és ivott. Talán őszintébben, mint a többiek. Sőt csudák-csudája ... az ebéd végén már dalolni is kezdett. Hej, haj ... az a dal! Azok a régi dalok! Azok az öreg szivet is felzaklató tüzes dalok. Estenden lett. A vacsoránál az agyába villant valami. Egyszerre mintha végig sza­ladt volna lelkén egy áram. És ez az áram, ez a villanás olyan kellemetlen volt. De milyen kötekedőén — kellemetlen. — A záróra! súgta neki valami szellem. — A záróra!... itt a záróra ... — Höss!.. höss! mormolta. már sémink, sem maradt, mégis meg­tudnák keresni a mindennapi kenye­rünket. És az az ember, kit a szesz tett nyomorékká, beteggé, munkakép- telenué, még szerencsétlenebb a bör- tUnben sinylődőnél, mert a társada­lom még a megszállást, a segítséget is megvonja tőle. Az eddigi Írottak után valaki azt mondhatja, hogy itt egy antialko­holista próféta prédikál. Hát nem mondom; antialkoholista vagyok a szó ideális értelmében. Nem tartom — ugyanis — az egyedüli üdvözítő életmódnak a teljes abstinenciát és nem tartom az emberiség utolsóinak azokat kik mértékletesen az egészség fentartása végett rendesen élvezik a szeszes italokat. Tekintsünk végig az orvosi karon! Az orvosok legnagyobb része élvezi a szeszes italt, de nem él azzal. Az orvosi kar legnagyobb része rendel a betegeknek szeszes italt, de csak addig és annyit, ameddig és amennyit az egészség helyreállítására vagy föntartására szükséges. A teljes absttnencra nagyon szép és helyes dolog, aki teljesen abstinens, csak dicséretet érdemel, azonban nem ke- vésbbé dicséretre méltó az sem, aki a szeszes italokat élvezvén azok élve­zésében elmegy addig a határig, mely­nek végpontján az áll: „elég". Igaz, hogy nem könnyű dolog felismerni És egyszerre felugrott, mintha újra az élet kezdődnék. Dalt intónált. Gúnyos mosollyal, intónált. És felszakadt utána a vágy. Nevetés és közös dal. Aztán először maga-magának kezdett beszélni. — Hát sárga csőrü vagyok én 7 Aki a csatáktól nem félt, most retiráljak a bün­tetéstől 7 — Ugy-e öcsém, fogta meg majd ezt, majd azt, akkor megy haza Dongás apó, mikor neki tetszik. Unokaöccse szeretettel, de aggódással nézi, nézi az öreget. Aki fel-felállott. És megnyugtatta: — Engedély öcsém. Az egész éjsza­kára. Akár minden éjszakára. És ott maradt. És ivott. Csudálatos ... mindig bírt inni. Az utolsókkal együtt végre ő is útra kél. Egyenesen, délcegen. Büszkén, hogy megbirkózott — a tüzes nektárral. * A baj azonban ott kezdődött, hogy az első kanyarulatnál azt vette észre, hogy neki szomjan kell elpusztulnia. Mikor az­tán magára maradt... egy kocsmába. . Onnan a másikba. Hajnalhasadáskor a rendőrök szedték fel szegény Dongás apót az utcán. Egy pad alól. Hóltrészegen. Közel a menház- hoz. Hát bevitték oda. A csendes, a nyu­godt fészekbe. Mikor felébredt felismerte a szoká­sos környezetét. És különösen Tabita nő­vér apáca ruháját. Csak avval nem volt tisztába, miért fekszik ő itt fényes nappal. És miért ha­nagy választéki! cipőraktárát ajánljak at vevő közönségnek, mint a legolcsóbb bevásárlási forrást. == Közvetlen a „Pannónia“ szálloda mellett!! ^ A valódi amerikai King Quality cipők kizárólagos raktára. ___ MEGÉRKEZTEK!!! az őszi és téli idényre megrendelt-összes úri-, női és gyermek lalódi ebevro és box bőrből készült cipők a legjobb és legdivatosabb kivitelben-

Next

/
Oldalképek
Tartalom