Szatmár és Vidéke, 1913 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1913-05-27 / 21. szám
SZATMÁR É8 VIDÉKE. gondoskodás, mely végleg a vásár- csarnokkal kapcsolatban lesz megoldható. 4. Községi tüzelőraktár. 5. A tejközpont termeljen cse- csemötejet. 6. A város létesítsen népkonyhát, nemkülönben gyermekkonyhát. 7. A város létesítsen egy szociálpolitikai ügyosztályt, melynek feladatává tenné mindezeknek a kérdéseknek tanulmányozását. Ez egyelőre valamely arra alkalmas tisztviselőnek adott megbizás alapján is eszközölhstö. 8. A város tegye mérleglés tárgyává, hogy nem volna-e célszerű városi tejgazdaságot, konyhakertészetet berendezni. 9. A város földjét csak kertészeti művelésre adja ki. 10. A város vásárcsarnokot építsen állandó raktárakkal és állandó eladási helyekkel. Átmenetileg: 1. Minden évben az időszakhoz képest szerezzen be a város élelmiszereket és más cikkeket. De ne elégedjék meg a beszerzéssel, hanem oktassa ki a népet annak elkészítésére. 2. Addig mig az élelmiszerstatisztika elkészül, a városok szerezzék be a szomszéd városokból az árakra vonatkozó adatokat. 3. Az élelmiszer ellátását kisegítő minden vállalattal lépjen a város összeköttetésbe. 4. Amíg az állam meg nem teszi, a város szervezzen kertészeti tanfolyamokat. Ezeket az intézményeket a város megvalósíthatja az állam nélkül is. A ispánok gyakorlati érzéke * - — az iar uj ^ GUÍXM1S9R0R uámos előnyét i w azonnal fölismert' BEHSON Máriavőlgyi ▼izek mégis a legjobbak és legolcsóbbak Csodás össaetételükuél fogva mint gyógyvizek is a legelsők közzé tartoznak — s a legnagyobb mértékben érdemesek a t. közönség pártolására és az orvos urak figyelmére. Főraktár mindig egész fries töltésben: a SZATMÁRI KERESKEDELMI RÉSZVÉNYTÁRSASÁGNÁL. Harrlái n taposás, kisiklás, fáradtság, az Idegek HHHmnatása kizárva) BEHSON müvek, Budapest, VU> I A butalmas Mabnmd szultán Bővitgetett birodalmán Nagy folyóhoz hasonlóun Soha se légy te nyomorban A világon sok jót téve, Mahmud kán még ma is neve. Igen, bizonyára még ma is ez a neve, ámbár hogy már 1739-ben Írták ezt a verset, amely török eredetiben bizonyára magában rejti a keleti költészetnek minden csodás zamatját. A várkapun és a versen Inl van a sziget végső pontja, egy őrház, ahol újra panaszkodik egy katona, és ahonnan csodálatosan szép kilátás nyílik a Vaskapu szorosra és tnl Romániára. Itt azután meglehet fordulni és ahányszor tetszik újra át és át járni ezt a szigetet, amelyen a leglelkiismeretesebb felfedező sem fog mást találni, legfeljebb még egy nagy sárga házat, amely osztrák-magyar helyőrségnek — most a temesvári ezrednek harminc legényéből és rgy főhadnagyából áll — kaszárnyája. * A szigetnek utolsó nevezetessége egy Ibrahim Szelim nevű pontosan száznégy esztendős öreg ember, aki ott ült az egyik kis kávéház előtt és buzgó áhítattal szívta csibukját. Amikor láttuk ezt az embert csi- bukozni, megértettük a török mondást, amely szerint az ember a dohányt nem szíjjá, hanem issza. Valóban vallásos buzgalommal és áhítattal vette magába az aggastyán a nikotint, amely, legalább az ő esete azt bizoSzemlélődés. Feltűnést keltett a laczfalusi g. kath. papnak, Lukácsiu Lászlónak levele, amelyet Marosán György kismajtényi gör. kath. lelkésznek és társainak letartóztatására vonatkozólag irt egy aradi oláh laphoz. Épp a napokban olvastuk, hogy belátó és komoly romániai államférfiak a Magyar- országgal való jó viszony érdekében tettek fontos nyilatkozatokat. Hangsúlyozták, hogy az oláhok és a magyarok az ellenségeskedés helyett támogassák egymást, mert a szláv népek gyűrűjétől körülvéve ez az eszélyes fölfogás. De úgy látszik, a laczfalui papnak nem imponálnak a romániai államférfiak, mert ilyen kérdésekben a vezetőszerepre elsősorban magát érzi hivatottnak. Mi is lenne a feje köré képzelt népvezéri és martiri fénysugarakkal ? Megragadta tebát a tollat és irt. Törvénytelenséggel vádolja a magyarokut, akik : „erővel provokálják a lázadás hullámait és egyebet. Viszket a bőrük és irigylik testvéreik sorsát — a törökökét. Biztos, hogy elérik, tetteik siettetik uz idők beteljesülését.1 Aztán „a művelt Európára“ hivatkozik, uz itt törté, tek ellen, amik „ázsiai tiranniz- must és barbárságot“ képeznek. Mindenki tudja, bogy a püspöki helynö- köt törvényes küldetésében akadályozták meg. Az tehát nem ázsiai tirannizmus és nyitja, inkább konzervál, mint öl. Es látván ezt a dervisszerüetr nyugodt embert, azt kérdeztük magunktól, vájjon csakugyan ő a legöregebb a szigeten ? Ezen a szigeten, a hol az emberek nem dolgoznak semmit, ahol ismeretlen az időnek és a térnek a fogalma, vájjon nagy kor e száznégy év, sokat jelent az vagy keveset, van e egyáltalán valami értéke az emberi kornak és jelentősége a halálnak ? Ezen a szigeten, ahol nem láttunk mást mint egy mecsetet, zárt házakat, legelő jószágot, játszadozó gyermeket, néhány kávéházat, csibukot, ahol se élet, se akarat, se tavasz, se tél nincsen és ahol a kupolás alakú török várromok egy nagy semmit fognak körül. Es mégis érdekes ez a sziget, érdekes az ő érdektelenségében, szép rajta az, hogy nincsen benne semmi, se szép, se csúnya, se nagy, se kis dolog. A Duna közepén fekszik és nagyszerű nyugalmában talán egyetlen hivatást teljesít, intő példa arra, bogy a keletnek minden állítólagos szépsége és regényessége a semmivel egyenlő, hogy bolond, aki töri magát e gyilkos,, e tétlenségével gyilkos temetői romantika felé. E felé a romantika felé, amelynél szebb egy körúti cégtábla is, és amely gyötrelmes unalmában maga magán akar öngyilkosságot elkövetni, amikor a törökös romokat magyar postaládikók hallatlanul szép felírásával göngyölgeti be és a korán szavai fölé oda szögezi, hogy : Würfel-Zucker 5 kg. Lakatos László. barbárság, ba á törvényességnek ellene szegülőket a megfelelő eljárás alá vonják. Sehol sem tűrik el, — Romániában sem 1 — hogy a törvényes intézkedésnek bárki is ellenálljon. Nem az törvénytelen-e, olyan meggondolatlan s bárdolatlan módon hangoztatni, hogy a fent vázolt törvényes eljárás a lázadásnak s egyébnek hullámait provokálja, s fenyegetőzni, hogy mi magyarok, olyan sorsra jutunk, mint a törökök, akiket birtokaikból kiszorítottak s leőldÖ9tek ? Miért kell fellázadni s velünk törökök módjára bánni? Hiszen Mugyarországon igazán nincs a nemzetiségeknek semmi bántó- dásuk. Sőt azt lehet mondani, hogy itt a nemzetiségi törekvések túlontúl is nagyra növekedtek. Avagy nem súlyos s rá nézve veszélyes mulasztása-e a magyarságnak, mint umalkoló fajnak, hogy a déli vidékek lakosságú elszliWo odott; erre p-dig «/. oláhság feljutott egész' ív S/atmárig, sok ezinmagyur községet cldbositván el. T-hát nemhogy elnyomtuk volna » nemzetiségeket, hanem azokat j igáikon felül hagytuk érvényesülni. Magyarországon csak az ajkakon volt a magyar nemzeti állam kiépítésének jelszava, — aminthogy itt majdnem minden magyar nemzeti ügy jelszó marad, — de a valóságban szörnyű mulasztások vannak. Nem üres frázis, hanem való igaz, hogy Magyarországon aránylag mindenki jobban érvényesül, mint a magyar. Csupán a jelszavakat kell ismernie. Csupán a szájával legyen magyar. Tessék végignézni csak az állumi hivatalok névsorén, mennyi a nemzetiségi ember u hivatalom állásokban. Magyarországon eddig csak szépen zengő szavakban élt a magyarság szupreiná- ciája, fuji joga; de az igazi, céltudatos ma- gyur érzés kellően kifejlesztve és érvényesítve nem volt. Nem tulajdonítunk túl nagy fontosságot Lukácsiu kifakadásainak, amelyeket nem" is írunk az egész oláh nemzetiség rováséra. Azonban mégie tanulság az ő cikke reánk üzért, hogy a jövőben ne hanyagoljuk el a nemzetiségi kérdést. És ne hanyagoljuk el elsősorban saját magyarságunkat. Sehol sem történhetik meg, hogy az államalkotó faj ellen inzultusokat tűrjenek. A „művelt Európádban legkevésbé. A francia, az angol, u német mily soviniszta! Rossz példára hivatkozott Lukácsiu. Nem szabad, nekünk magyaroknak a statisztikai adatokkal se nagyon áltatni magunkat. ^Tiz millió ugyan azok szerint a „magyar“, de sok nemzetiségit diktáltuk be magyarnak — ba nem is tudta nyelvünket, — és sok magyarul tudó nemzetiségit vezettek be az összeirók olyat, uki nem magyar érzésű. Előrelétóbbuknak s reálisabbaknak kell tehát lennünk. Fontos pozícióinkba leghűbb Magyarjainkat helyezzük el. Lehetünk modernek, műveltek és nyugatias gondolkodásúak, de amiként a modern, művelt és n; ugati német, francia és angol, a. végsőkig soviniszta, — most még jobban, mint valaha ! — úgy mi is lehetünk, de kell is, hogy legyünk erős magyarok. Érzésben és tettben is, nemcsak jelszavakban. Nemzetiségi kérdéseknél pedig szűnjék meg minden különböző nézetünk, ne tekintsük őket sehol taktikai eszközökként. Mert ime, Lukácsiu ur úgy érzi, hogy eléggé a nyakunkra nőtt már. Ha pedig a változás nem tetszenék Lukácsiu urnák, úgy senki sem akadályozza, hogy duzzogva mehessen igazi hazájába, Romániába. Ahol, fogadom, nemcsak ennyi ideig, de egy pillanatig sem tűrnének meg egy „magyar“ Lukácsiul. % Hézagpótló és közhasznú irodalmi vállalat indult meg u fővárosban, „Zenetudományi könyvtár“ cimen, Sereghy Elemérnek, a kitűnő zenekritiku-nak szerkesztésével. Célja a hazai és külföldi zenei kultúrát s annak kimagasló alakjait a magyar közönséggel megismertetni, s a magyar zenei műveltséget fejleszteni. Bizonyára jelentős helyet foglal el e könyvtár sorozatában az az éppen most megjelenő mű, amelyet Hermann László Paganiniről irt. A műnek, amely talán e sorokkal egyidejűleg jelent meg Budapesten, növeli értékét, hogy hozzá a magyar zenei élet leg-, kimagaslóbb alakja, dr. Hubay Jenő, irt előszót, ezáltal igazolva hogy a müvet ő is igen figyelemre méltónak s becsesnek tartja. Sikerült e tömör és klasszikus szépségű előszót megszereznem, hogy a mű vidékre való eljutását megelőzve, e lap t. olvasóival megismertessem. Azt hiszem, kellemes kis irodalmi csemege lesz. íme: „Paganini — ki ne ismerné a varázslatos művésznek a nevét? Már majdnem egy évszázad, hogy a földben nyugszik s az emberek képzeletében még mindig frissen él -az ő csodás művészetének nagy emléke. Soha előadó művész a lelkesedésnek akkora kitöréseit nem idézte elő mint Paganini. Vonójának bűvkörébe vonta a királyokat ée az emberek millióit egyaránt. Jövetelének hire mindenütt lázba ejtette a városok lakosságát. Sokan az ördögcimborájának tartották, mások földöntúli erőket tulajdonítottak neki. Szóval boszorkánymester volt a szó szoros értelmében. De volt 6 ennél is több. Nagy zenei lángósz volt. Eltekintve úttól, hogy az egész modern hegedütechnikát neki köszönhetjük, 24 Cap- ricció című tanulmányaiban valóságos zen-i kincset hagyott hátra, mely fényes bizonyítéka az ő nagy zeneszerzői tehetségének is. De nem folytatom. Hiszen Hermann László, a fiatal tehetséges hegedűművész, ki mint a szatmári zeneiskola, igazgatója is, érdemeket szerzett magának, az előttem fekvő . művében érdekesen és élvezetesen irta meg Paganini* életrajzát. Mindenkinek, ki a hegedű { művészet e nagy mestere iránt érdeklődik, melegen ajánlom e művet, s nem kételkedem, hogy gyönyörűséggel fogja végig olvasni. Dr. Hubay Jenő.“ Kíváncsian várjuk a művet. Szatmár, 1913, május 26. Csomay Győző. Apróságok. Valakitől felvilágosítást kérnek vagyoni állapotára vonatkozólag, ö aztán előadja, hogy van körülbelül 50 ezer korona értékű vagyona és 10 ezer forint adóssága. — De miért mondja a vagyonát koronában, az adósságát pedig forintban ? — kérdi tőle az illető. — Mert igy a vagyon többnek, mig az adósság kevesebbnek látszik. * X. ur beszéli a kaszinóban, hogy u napokban fent járt az osztrák-magyar bankban 09 egy nagy csomó ezerest látott. — És aztán hogy nézett ki ? — kérdi valaki. — Hát te soha se láttál szerest? — Látni láttam, de az oly régen volt hogy már jóformán nem is emlékszem rá. * A legközelebbi vármegyei választásról beszélnek s a jelöltek neve is szóba kerül. — Ki az a Bart, a ki szintén jelölve volt ? — kérdi egy vidéki ur. — Barátom, — szól rá egy másik — az egy nagyon bátor ember. Nem közülünk való, mégis reménykedik, hogy a megyénél megalapítja a szerencséjét. — De ha arra való képzett ember, miért ne remélhetné? — Ugyan kérlek, nem az itt a fontos. A mig a mi fiainknak kell a kenyér, addig másnak nem adhatjuk. # Olvasom a Lukácsiu cikkét a „Poporul Roman“ cimü újságban, a melyben a vizsgálati fogságban lévő kismajtényi romén lelkészről elmélkedik. A sáros bocskorával egyre-miísra a magyarságot rugdalja és olyan hangon beszél rólunk, mint a kik a dicső román nemzettel szemben egy inferioris nép vagyunk. Nugy vakmerőség kell hozzá, hallva ezt a piszkos beszédet, mikor Lukácsiu és társai a románság elnyomását és üldöztetését hirdetik. * A* szent Muresán György, igy nevezi a kismajtényi papot, szerinte kimondhatatlan sokat és súlyosan szenved. Hát csak szenvedjen, mert megérdemli; bajba vitt egyszerű embereket, a kik miatta jutottak a .lömlöczbe. A bíróság különben tulmagasra taksálta a szent Muresánt, mikor 100 ezer korona biztosítékot követelt tőle, nem csoda, ba ebből ők is azt látják, hogy nagyon értékes emberek. Az ügyészség ugyan már más véleményen van, kész elereszteni a szent papot kauezió nélkül is. Igazán kár, hogy nem mindjárt ezen kezdte I Demeter. Minden ruha uj lesz 1 tisztítás és festés által 13— °° RiMestó Gőzmosó gyárában A BIKSZÁDI természetes ásványvíz, gyógyhatású, hurutos bántalmaknál páratlan. A legutóbbi termésű savanyu uj borral vegyítve kitűnő italt szolgáltat. Kapható mindenhol, árjegyzéket kivánatra küld 13— a bikszádi fürdőigazgatóság.
