Szatmár és Vidéke, 1913 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1913-06-17 / 24. szám
Harmincadik évfolyam. 24-ik siém. Siatmár-Némati, 1913 junius 17. SZATHAR VIDEO / $ 10 W: u ** _/ TÁ RSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ES SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. Az előfizetés ára: Egész évre Fél > 6 kor. 3 » Negyedévre 1 kor. 60 fill. Egyes sz&m ára 16 > SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL hova a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések küldendők: i Morvái János Eótvöa-ntoa 6. ex. könyvnyomdája, * * Telefon-szám : 73. HIRDETÉSEK ■*— — e lap kiadóhivatalában — jutányos árak ellenében vétetnek föl. A hirdetések díjjal óidra fizetendők. Nyilttér garmond sora 20 fillér. Tanév végén. Ma-holnap az iskola esztendő befejeződik és a diákság égy része vakációzik, másik része egy másik iskolába: az élet iskolájába lép. Temérdek szülőnek ilyentájt óriási gondjai vannak, mert nem tudják, hogy gyermekeiket tovább tanittassák-e vagy valaminő pályára adják-e. Régi és — úgy látszik — ki- pusztithatatlan rákfenéje a mi társadalmunknak, hogy mindenben a divatnak, a modern szellemnek óhajt hódolni, holott — ellenkezőleg — a maradiság, korhadt rendszer mellett tör lándzsát. Amikor a szülő — eltekintve, hogy van-e, nincs-e kedve ahhoz vagy ehhez — a modern áramlattól elragadtatva, elhatározza, hogy bármily nehezére is essék, gyermekét tovább taníttatja; hadd legyen ur intelligens ember; tartozzék a lateiner osztályhoz; legyen orvos, ügyvéd, mérnök, tanár stb. Midőn ekként gondolkodik a szülő, akkor egy általán nem gondolkodik, — hanem mintegy - ellenálhatatlan erőtől hajszolva, a divat áramlatában van benne. Nem keresi, nem kutatja, vájjon gyermekének elsősorban van-e a tanulásra kedve, van-é akaratereje, energiája, eleven és .éles felfogása, hogy a már említett pályákon valamire vihesse is, ne pedig tucatember maradjon. Azt kell figyelembe venni, hogy a diplomához kötött pályák tu- lontul vannak elözönölve, -s akinek nincs kiváló képessége, nagy kvalitása, vagy pedig megfelelő protekciója (ami sokat nyom ma napság a latban), az bizony elveszett ember ezen »előkelő“ pályákon. Másodsorban a szülőnek az anyagiakkal is kell számolnia, vájjon módjában áll-e majd mindvégig támogatni gyermekét, nehogy a félúton elakadjon ; vagy ha szűkén van a szülőknek és több a gyermek, bizony-bizony annyira önfeláldozónak nem kell lenni, hogy az egész családtól elvonják a garasokat: ha csak — mint említettük — nagy képességekkel rendelkezik a gyermek s kilátás van arra, hogy tehetsége révén olyan pozicióba jut, hogy visszaszolgálhatja szülőinek a reá forditott költségeket; de ha különösebb tehetséget nem mutat a gyermek, akkor nemcsak ő maga szenvedi meg annak idején, midőn nagy nehezen készen lesz, hanem a szülő, a csa Iád is érzékenyen megérzi azt. Valamit nem ártana már egyszer tanulni a valóban civilizált külföldtől, hol az iparos mesterség, a kereskedés nem annyira lenézett foglalkozási ág, mint különösen nálunk. Tömérdek a felette müveit és jól szituált iparosok száma a külföldön, akik szégyenkezés nélkül léptek erre a pályára; sőt a tehetősebb szülők is olyan pályák ráadják gyermekeiket. Itt volna az ideje hogy nálunk is szakitanának azzal az előítélettel, hogy az iparos és kereskedői pálya: lenézett pálya. Bezzeg nagy fontossága TARCA. Fantaisie. Kis kerti házban ódon zongora, Tört sugarait az alkony rá szórja. — Beteg, bús lányka ül előtte És a kottákat némán rója. Néma csönd ül a virágos kerten, Száll az est kiterjesztett szárnnyal. — A beteg szórakozottan babrál, Fantáziája messze szárnyal. Szeme elmerül a Csöndes semmibe, Hosszan pihen fáradt nézése. — Álomba viszik bódult sejtések S vággyal tele a pihegóse. Édesen zengő, titkolt, szép szavak Szállingóznak a szivébe lopva... — Azután feje csüggedten lehajlik ... S utolsó sugarát az alkony rálopja. Ssép Vilma. Jalomica barlangja. — Irta: Carmen Sylva, fordította: B. L. — A Bucsez havasnak keleti oldalán ered a két Jalomica-patak. — Az egyik egy óriási stalakit barlangból tör elő. — A barlanghoz közel áll még egy kisded kolostor, mely ősrégi idők maradványa. Mondják, hogy a barlang feneketlen. Egy ember, aki beljebb merészelt hatolni, oda is veszett örökre. Ez a barlang hajdanában egy félelmei és bűbájos embernek volt a lakóhelye, akinek az volt a hire, hogy elrabolta a szép lányokat a mezőről, a szülői háztól és a menyasszonyokat az oltár elől. Megbüvölte őket a tekintetével, ngy, hogy azok közül egyiket se látta többé földi ember. Sok bátor és elszánt dalia próbálkozott már, bogy kiszabadítsa az elrabolt szép lányokat, sőt beléptek a barlang szájába ii és onnan kiálták a bűbájos embernek: Bu- kur! Bukur! de sem Bukur, sem az elrabolt szép lányok nem mutatkoztak a láthatáron. A Bucsez havas alján elterülő Kuker faluban vblt egy Bzép leány, kit Jalomicá nak hívtak és aki többször mondta, hogy ő nem követné a bűbájos embert, »vagy ha követném is a barlangba, de vissza jönnék onnan“. Mondá a leány. Ez merész beszéd volt. A nép vénei fejcsóválva mondogatták csak ha eljön egyszer, ez is ép úgy követni fogja, mint ahogy a többiek is követték Jó hosszú idő múlt el és még senki sem jelentkezett., hogy próbára tegye a szép leány bátorságát. Volt a faluban egy legény, ki annyira szerelmes volt e szép leányba, hogy mint az árnyék, mindenüvé követte őt, a kútra, a mezőre, a tánoba. De a szép leány hallani se akart a szegény Kománról, daoára, hogy elég csinos legény volt. Nem is volt szegény. Volt szép földje, lovai, tehenei és juhai is voltak. Sok leány vágyódott Komán után, de Jalomica nem. Minden gondolata a bűbájos embernél volt s mindazon törte a fejét, hogy mi utón módon boszulhatná meg rajta azt a sok szegény szerencsétlen elrabolt leányt, kik a hálójába jutottak. Egy szép vasárnapi délután, éppen mikor tánc végével pihenőt tartottak a falusi táncosok, közel hozzájuk megszólalt egy furulya hangja, oly gyönyörűen, olyan szépen, hogy mindnyájok szivét átjárta. Égve a kíváncsiságtól, mindnyájan arra néztek, a honnan az elbűvölő hangok jöttek és álmél kodva látták nem messze maguktól egy szép fiatal pásztort nyugodtan ülve és furulyázva egy fa törzsénél és olyan otthonosan, mintha örökké oda született volna, dacéra, hogy senki sem Játta oda jönni és senki sem ismerte. Szebbnél szebb nótákat fújt a furu lyán, de oly közönyös volt, mintha csak ő lenne a világon. Egyszer vetette fel tekin tétét és mélyen bele belenézett a Jalomica szemébe, aki ő is a többiekkel egész közel ment a bájos ismeretlen pásztorhoz, hallgatni ^wm—— a gyönyörű nótákat. Egy kis idő múlva megint rátekintett Jalomicára, aztán megint egyszer. Most már harmadszor. Komán, aki a Jalomica háta megett állott, oda súgta a leánynak: „Eredj innen, mert ez az ember nagyon szemtelen“. A fiatal leány csak a vállát vonta egy kissé degesen, de nem ment el. — „Jalomica — mondá a féltékeny legény, hogy állhatsz itt, hogy annyit bámuljon téged ez az idegen?“ A leány nem válaszolt semmit, csak hátat forditott neki. — „Jalomica I én mondom neked, ea az idegen nem más, mint a bűbájos Bukur 1“ Ebben a percben az ismeretlen abba hagyta a furulyázást, Jalomioa pedig éráé, hogy egy jéghideg borzadás járja át a szivét és lélekzete is eláll. " — „Csak gondolod“ mondá, de reszketett a szava. — „Nem gondolom, de tudom és érzem, mert szeretlek és az is látom, hogy beleszerettél és te is áldozata leszel neki, mint a számtalan többi 1“ — Én ? — Soha 1 Erre esküszöm 1“ Kiáltá Jalomica, de arca oly fehér lett, mint a fal. — „íme a furulyám, furulyázz te isi“ mondá most az ismeretlen pásztor Komán- nak és átnyujtá neki a furulyát. Komán anélkül, hogy számot v«tn_ hogy mit csinál, kezében vette a furulyát £, | elkezdett furulyázni, de olyan szépen, m;ns RftTH nasyválasztékl1 cipőraktárát IV V 111 0111. V 11 ajánljak a t vevő közönségnek, mint a legelesébb bevásárlási forrást. ==-------Közvetle n a „Pannónia“ szüloda melletti! _ A valódi amerikai King duality cipők kizárólagos raktára. ^Ml MEGÉRKEZTEK a tavaszi és nyári idényre megrendelt valódi echevrauz és box bőrből készült legújabb divatu fekete és barna színű úri-, női- és gyermek-cipők \ van az állami életben a kereskede- } s lemnek és iparnak. Sokkal messzebb I 1 állanának, ha mindnagyobb számmal I ( lennének igazán müveit, képzett, ta- I i nult iparosaink. Mert szomorú tény, I i hogy tömérdek Magyarországon az ide- I gén ajkú kereskedő és iparos, s a lehető legjobban boldogulnak nálunk, 1 hogy innen soha el nem kívánkoznak. I Ezek, látván a mi balvéleményünket I ezen pályákról, mindjobban megvetik I itt egzisztenciájukat, a mi diplomás I embereink tekintélyes része pedig köp- j lal, állás, foglalkozás nélkül ténfereg. I Hány hivatalszolgai, képviselőházi te- I rembiztosi állásra pályázott és pályáz I ügyvéd, orvos, tanár. És mindennek I dacára, a társadalom nem akar vagy | nem tud eszmélni. Igen, taníttassuk gyermekeinket 1 i általános műveltségre és aztán adjuk I ■ az iparos, kereskedői pályára. Kép- 1 zettségével, szaktudásával, intelligen- I eiájával hamarosan le fogja győzni a r I tudatlant, kontárt és mint ilyen, egyre | I nagyobb tért hódit és közkedveltség- 8 I nek örvendhet. r, I Dobjuk már sutba azon elavult a [ tant, hogy gyermekeinknek éppen jóit I gász embereknek kell lenrtiök. E pályán s I még mindig elegen maradnak, nagyon a sokan, úgy, hogy egyik a másikat meg- érzi. De a kereskedelemé, az iparé a jövő, égetően nagy szükségünk van s kiváló műveltségű, igazi szaktudással y I rendelkező iparos és kereskedő embe- b I rekre. "Ne engedjük át a teret a kül- a I földieknek; a mi területünkön mi vesI sük meg szilárd alapját létfentartásunk- nak, ne hagyjuk az egyes vidékeket I elidegeniteni, ne engedjük, hogy édes- I nyelvünk rovására itt mindenféle I nyelvek hangozzanak és a kenyerün- I két egyék amellett. Az iparos és kereskedői pálya I ma már magasan áll, sokkal magasabban, semhogy lenézhetné valaki. S ha I akadnak ilyenek, azok nyilván valóan I elbizakodott fenhéjázó, de üresfejü, I civilizálatlan emberek akik mindenáron ] urat akarnak játszani és mint urak I akarják végig élni életüket. A szülő legyen tisztában a gyer- I mek lelkületével, képességeivel, hajla- : I maival és kedvével. Hámozza ki a r I valót s amihez valóban kedvet érez, I arra a pályára adja. Mert azt nem le- t I hét mondani, hogy erőszakolja a szülő t I a gyermeket az iparos pályára, mi- . I kor ehhez semmiféle hajlandósága nincs ; - I azonban a szülőn múlik a nevelés. A a I serdülő gyermekbe már korán bele le- e I hét oltani az iparos és kereskedő r. I pálya szeretetét, ami ha beléoltódik, I minden rábeszélés nélkül is önként fog I e pályákra kiváukozni. Szemlélődés. Nagyon szerencsés a monarchia délvidéki tartományainak a népe, amely egy év alatt a háborús események következtében dús jövedelmet csinálhatott magának. Hallottam egy lent járt ismerősömtől, hogy egy-egy ottani kereskedőnek, mészárosnak, kupecnek stb. ezrekre meg ezrekre ment hetenként a bevétele. Ez mindenesetre
