Szatmár és Vidéke, 1913 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1913-06-03 / 22. szám

TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMFHETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. .. 1 SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL 1 —>>- HIRDETÉSEK ; ——— hova a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá — e lap kiadóhivatalában — jutányos árak ellenében Az előfizetés ára: előfizetések és hirdetések küldendők : vétetnek föl. Egész évre ... 6 kor. 1 Negyedévre 1 kor. 60 fill. Morvái János könyvnyomdája, A hirdetések díjjal előre fizetendők. Fél » . . . 3 » 1 Egyes szám ára 16 > Eötvőa-utoa 6. as. * * Telefon-szám : 73. Nyilttér garmond sora 20 fillér. Az önkormányzat valódi lényege az, hogy az állampolgárok helyi ügyei­det maguk intézzék, helyi statútumo­dat alkossanak, azokat maguk hajtsák végre, ingyen szolgálván a közügye­det. Más szóval: maguk kormányozzák magukat. Ami ezen kivül esik, az nem az önigazgatás lényegéhez tartozik. A magyar tisztviselő ma már nem in­gyenes, de fizetéses, nem tiszteletbeli, de élethivatásos tisztviselő. ­A magyar városi és törvényható­sági tisztviselői kar tehát már régen megszűnt önkormányzat lenni. A mai viszonyok mellett, mikor a közigazga­tás minden ága egy ember egész tevé­kenységét követeli, s amellett szaktu­dást is feltételez, a tisztviselői kar önkormányzati jellege vissza nem állít­ható, mai alakjában pedig fenn nem tartható. Az önkormányzat lényege tulajdon­képpen még abban sem áll, hogy választott, vagy kinevezett tisztviselők intézik-e a helyi igazgatást és önkor­mányzati teendőket s csak egy meg­kövesedett és tarthatatlan elmélet hatása alatt állunk, ha azt hisszük, hogy az ön- kormányzat állandó és hivatottőre csakis választott tisztviselő lehet. De hogy a hivataloskodás határozott időhöz köt­tessék és abban nyilvánuljon meg az — Nála nélkül nem élhetek. Az asszonyt elfutotta a harag. — Mit tán még el akarod venni ? — El anyám I — Azt a földönfutó senkit, azt a koldust ? — Azt anyám 1 — Tán kacagtatni akarod magad, hogy első legény létedre egy nyomorult koldusba botlottál?7 — Arra semmit sem adok. A Bálint hangja most már férfias, ha­tározott volt. Az asszony kivörösödött a felindulástól, s szeme fenyegetően villogott. — Na azt a rongyost ugyan sohasem veszed el. A fiú szemeibe kiült a belső, vissza­fojtott indulat tüze, de remegő ajkáról kérőn, csengőn hangzott a szó: — Ha ismerné anyám, nem szólna ... Az asszony felfortyant. Kitört belőle a rajta moBt már teljesen úrrá lett parasztgőg. — Mit?! Még én ismerjem azt a kol­dus rongyot, azt... a... azt a... cafatot? A fiú szemeiben félelmetes tűz lobbant fel, olyan, aminő már nagyon régen nem égett benne, kezei ökölbe szorultak, azután az ajkába harapott, s színtelen, beteges, bal­jóslatú hangon csak ennyit szólt: — Ne szóljon így róla anyám!? S hirtelen kifordult az ajtón. Ismerte magát, félt, hogy vad természete hirtelenségével valami bolondot csinál, s az anyával szem­ben nem akarta azt. Az anyját soha nem bántotta volna. Akkor is, mikor mindenki rettegve mene­kült előle, az anyja korholásait szó nélkül tűrte. Az anyjával szemben viaszbáb volt a vad, erős legény. Valami rajongó, szinte babonás gyermeki szeretet fűzte az anyjához. * Guzsba kötött tisztviselők. Az Önkormányzati szabadság jel­szavával szembenézve és uz autonómia szentségének és sérthetetlenségének babonás tiszteletével kissé alább hagyva, meg kell, hogy á'lapitsuk, hogy az autonómiának sok fattyúhajtása van. Saját magunknak és a közvélemény­nek tartozunk azzal az őszinteséggel, hogy nem takargatva tovább az önkor­mányzati jog gyakorlásából eredő ki­növéseket, hátrányokat, hibákat és töké­letlenségeket, reá mutassunk arra,, hogy az önkormányzati jog gyakorlása jelen­legi rendszerében a jó közigazgatás modern követelményeivel össze nem egyeztethető. Most, mikor a városfej­lesztési törvény utasitja a belügymi­nisztert, hogy két éven, tehát arány­talanul rövid időn belül a városokról uj törvényt terjesszen be s mikor tud­ható, hogy ezzel kapcsolatban a közel jövőben a közigazgatás nagy reform- kérdései kerülnek felszínre, akkor, ha őszinték akarunk lenni, folytonosan nemcsak az önkormányzati jog kibőví­téséről, szentségéről és sérthetetlensé­géről kell beszélnünk, hanem fattyú­hajtásairól is. Ilyen fattyúhajtása az önkormányzati jognak a tisztviselők határozott időre szóló választása. TARCA.->n<" Legnagyobb hatalom. Irta: Medák Ilona. K.-Erdöd, 1913 május 20. Mióta a dúsgazdag özvegy Lovasné fia : Bálint megismerte u pakulár lányát, egész megváltozott. Az addig duhaj korcsmaülő legény most felé se ment az ivónak, a falu­ban elmaradtak a verekedések is, mert hisz azoknak Bálint volt a kezdeményezője, s főhőse azelőtt. Ha bepálinkázott, rendszerint beverte egyik másik legénynek a fejét. Az emberek messze elkerülték ilyenkor, mert fékezhetlen, vad természetétől mindenki félt. Most egész nap jó kedvvel dolgozott, 8 estére felment a lányhoz, a bércre. E változáson senki sem csodálkozott úgy, mint a Bálint anyja. 0 nem tudta az okát. Mert, mig a faluban mindenki beszélte a gazdag Bálint szerelmét a pakulár lány iránt, ő mit sem tudott róla. Egyszer aztán megmondták neki. Rém hitte el. E napon nyugtalanul várta haza a fiút. Amint meg­jött, kérdőre vonta. — Igaz anyám — felelte a fiú nyíltan. Az asszony ámulva, hitetlenül nézett rá. — Tán megbolondultál ? —mondta az­tán színtelenül. — Nem anyára; tudom mit. teszek. Eddig nem szóltam, mert tudtam, hogy kel­médnek nem gusztusára való. De ha már úgyis tudja, megmondom, hogy jobban szere­tem Annust, mint az életemet. Napbarnított arcára pir szállt. S mintha csak magának mondaná, halkan, de szenve­déllyel tette hozzá: önkormányzati jog, hogy a legfontosabb teendőket végző tisztviselők az állandó, biztos kenyeret nélkülözzék, ellenben az aránylag rövid időnként megújuló választásokkal folytonosan és állandóan saját értelmi színvonalukon aluli tö­megnek legyen kiszolgáltatva exisz- tenciájuk, — ez már sok az önkor­mányzati jogból s legföllebb azt ered­ményezheti, hogy a kiválóbbak nem keresik fel a városi és vármegyei tiszt­viselői pályát. Magára a helyi köz- igazgatás intézésére és magára a vá­ros fejlődésére pedig legnagyobb hát­ránnyal és kárral jár ez - az állapot. A határidőhöz kötött választási rend­szerben nincs biztosítva a tisztviselő függetlensége és gúzsba van kötve minden ügyben és minden ügyben és minden téren akaratelhatározása és szabadsága. A határidőre választott O tisztviselő, — ha exisztenciáját ve­szélyeztetni nem akarja, — nem lehet feltétlenül a közérdek, a közjó képvi­selője s megtörténhet, hogy a magán­érdek érvényesülését kell megenged­nie a közérdek fölött.- Ezer és ezer példát mondhatnánk erre a gyakorlati életből. A müveit államokban a közigazgatás és a nem­zet műveltsége karöltve haladt egy­mást fejlesztette. Hazánkban a régi Másnap az anyja- nem szólt hozzá. Bálint kiment a mezőre, de a dolog sehogy se ment neki. Az előző napi események kínozták. Maga előtt látta a porig hordott, megalázott kedvesét, kiért megtorlást, meg- boszulást szomjazott a lelke. Azután az anyja képe tűnt fel előtte szemrehányón, sértődötten, s lelkét tépte a kin, hogy -ő bántotta, ő sértette meg, ő, a 11— fia. Ekkor aztán C9ak arra vágyott, hogy ezt az arcot engesztelve lássa. De hogy ? Ott hagyja, lemondjon a leányról?. Nemi Erre gondolni sem akurt. Úgy érezte, hogy min­denre kész u lányért, képes lemondani min­denről érte, még az üdvösségéről is. Szive vad szenvedélyével ragaszkodott hozzá. De az anyját szerette volna kiengesz­telni mégis. Sok tusa után elhatározta végre, hogy nem megy Annushoz egy darabig. Hadc. lássa az anyja otthon. Bármilyen fájdalmába kerül is, nem megy. — Az anyja hadc engesztelődjék. * Pár nap múlva Lovasné csakugyan vidámabb, beszédesebb lett. S hogy Annus­ról szó sem esett köztük, Bálintot szinte becézve szerette. Bálint, hogy az anyja arcát felderülni látta, megvigasztalódott. Boldog volt. örült. Már azon gondolkozott, hogy újra előál anyjának a szándékával. Nem akart újat huzni vele, s úgy gondolta, lassan lassan veszi rá a beleegyezésre. Felvillanyozta a remény, hogy mielőbb elmehet a kedvesé­hez, szinte ujjongott a szive, ha arra gondolt, hogy majd szabadon, nyíltan szeretheti is. Egy este, ahogy az asszony behozta a vacsorát, s mellé telepedtek mindketten, Bálint elérkezettnek látta az időt, hogy közigazgatás nem törődött a polgárok anyagi szellemi fejlődésével. Most, mi­kor a közigazgatás látszólag a hala­dás mezejére lépett s a müveit nyu­gattól nem akar elmaradni, •— a nép érdekét védő, istápoló és műveltséget terjesztő céljainak csak azért nem tud megfelelni, mert vezető tisztviselői sein politikailag, sem társadalmilag és egyénileg is nem függetlenek. Hiába van minden törvényünk, hiába van a városok fejlődését bizto­sitó bármely intézkedés, törvény, kor­mányjóakarat, belátás — mindaddig, mig a vezető tisztviselők határidőre választatnak, az exiszencia fenntartá­sához való ragaszkodás kényszere kö­vetkeztében minden dolog elbírálásá­nál az exisztencia biztosítása lesz az első szempont. A többi csak azután következik. Ha a többségi, vagy akár kisebb­ségi párttal rendelkező bankigazgató óhajtja, a város az ö bankjában vsszi fel a drágább kölcsönt, s kenyere veszélyeztetéséyél ugyan ki akarja ezt megakadályozni? Ha a befolyásos kép­viselő koncesziókat akar, s a kéz-kezet mos elvére hivatkozással gyengéden a közelgő választásokra tesz célzásokat, a kenyértől megfosztás árán ugyan ki fogja a zsíros koncesziót megtagadni tőle? szóljon. Mélyen belebámult a tányérjába, s dadogva, félénk gyermek módjára kezdte: — Mondanék anyám valamit újra ... az Annus... Az asszony hirtelen diadalmas, su­gárzó arccal kapta el a további szót: — Óh, tudom én már fiam. Már a reggel tudtam, hogy jegybe tette a Kovács Peti tegnap estére. Mindenki azon kacag, hogy milyen suttyomban csinálták. Senki sem tudott róla. Azután lélegzetvétel nélkül hadarta tovább: És még olyan fehércselédre néztél vón, aki kapva-kap azon a tolvajon is. Az egész Kovács nemzetség tolvaj. Aki­nek mindegy csak legény legyen. Azt hi­szed szeretett? Egy kummát se. De gon­dolta, szép vón, jó vón a gazdag neves Lovas Bálintot megkaparintani. Szemet népség. Olyan való neki mint a Peti. Mint a példa­szó is mondja: megtalálja a zsák a fótját. Bálint maga elé meredt. Azt hitte egy rettenetes álmot álmpdik, amit hall az nem igaz, nem lehet igaznak lennie. Egy szót nem bírt szólni, valami összefogta a torkát. Aludni sem tudott. A lelki fájdalmak gyötörték, ezer gonddal kínozta. Anna meg­csalta, hűtlen lett. Ennek a lehetősége soha eszébe se’ jutott. A megaláztatásért, a meg- csalatatásért a vére, a szive lázongani kezdett. Most úgy hitte, hogy az anyjának minden szava igaz. Hitte, hogy Annus csak a vagyonáért szerette. Tépelődések közepett virradt rá a hajnal. Napokon át kínlódott. De sem az any­jával, sem mással szót sem váltott az eset­ről. Mintha nem is érdekelné. A szerelmi csalódás dacos büszkesége vett erőt rajta. Úgy érezte, hogy most már nem tudna a lány szeme közé nézni, már nem kellene neki. Hitványnak tartotta, úgy hitte, gyű­löli. S mégis valami úgy égette a szivét. ________________(Folyt, köv.)____________ RA TH QIMAN n&gjvál&sztékTi cipőraktárát Jí II V 1 11 U1 111 V 11 ajánljuk a t vevő közönségnek, mint a legolcsóbb bevásárlási forrást. ==--------­ré s n Közvetlen a „Pannónia“ szálloda melletti! A valódi amerikai King Quality cipők kizárólagos raktára. MEGÉRKEZTEK a tavaszi és nyári idényre megrendelt valódi schevrauz és box bőrből készült legújabb divatu fekete és barna szinü úri-, női- és gyermek-cipők l

Next

/
Oldalképek
Tartalom