Szatmár és Vidéke, 1913 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1913-05-06 / 18. szám

Harmincadik évfolyam. 18-ik szám. Siatmár-Németi, 1913 május 6. * s SZ&THAR VIDÉKÉ TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. I SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL 1 —v HIRDETÉSEK • /•: •-----------­hova a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá — e lap kiadóhivatalában — jutányos árak ellenében Az előfizetés éra: előfizetések és hirdetések küldendők : vétetnek föl. I Egész évre . . í 6 kor. I Negyedévre 1 kor. 50 fill. Morvái lános könyvnyomdája, A hirdetések díjjal előre fizetendők. Fél > . . . 3 » 1 Egyes szám ára 16 > 1 j Eétvöa-utoa 6. sz. ♦ • Telefon-szám: 73. 1 Nyilttér garmond sora 20 fillér. A husdrágaság csökkentése. A városok egyik legfontosabb fel­adata a szegényebb néposztálynak olcsó húshoz juttatása. Több terv merült már fel ennek szanálására, azonban a gya­korlatban számbavehető eredményt velük alig lehetett elérni. A városi mészárszékek ném váltak be, mert a kezelésük, ellenőrzésük szerfelett nehéz kés és költséges. A lómészárszéktől pedig a mi népünk még mindig ide- genkedig. A házinyultenyésztés is em­brióban van. A köznép undorodik en nek a húsától, belőlük kiverni azt a balvéleményt, hogy a patkányokkal is párosulnak, nem lehet. Mezőgazdasági érdekeink, mint ahogy ezt az agráriu­sok hirdetik, meg nem engedik a Bal kánnal oly szerződések kötését, hogy korlátlan mennyiségben hozathassák be élő és leölt haszonállat. így a vá rosi lakosság, mint fogyasztó-elemnek vagy teljesen le kell mondani az egyik legfontosabb és a szervezetre szinte nélkülözhetetlen husevésröl, vagy pe­dig méregdrágán kell azt neki meg­fizetni, úgy, hogy akkor egyéb szük­ségletei nem nyerhetnek fedezetet. Már pedig tudjuk, hogy inkább szükebben él a mi népünk, minthogy a külsőleg látható dolgokról mondjon le, aipi azután népünk elsatnyulására, munka­erejének csökkenésére, ellenállóképes­ségének megszűnésére vezet. Ez pedig nem lehet országos érdek. Addig is, mig a városok. szervezete kikényszerí­teni képes lesz a vám külföldről a hús behozatal korlátozásának megszüntetés TÁRCA. ■-»ti <­Babérfák alól. (Levólosztás Ioioi-ben.) Lessük a postáét a lépcső alján: Tizen, húszán, ötvenen, százan. Oh, mint szomjazunk egy kis levélre. Mint lessük, várjuk égő lázban 1... Gondolnak-e ránk úgy néha, Akik vígak, akik denások. Akadnak-e kitárt szivekre A hazaszáló nehéz sóhajtások ? Nem úgy értették e a búcsúnk, Hogy a viszontlátás fölöslegéé P E gondolat de sokat szíven markol S ez érintés olyan fájó, jeges... Jött sok levél. Ez is kapott, az is. Mind elvonul, hogy szent titokban Örvendjen, vagy üdvét veszitse, Az összefolyó, dús sorokban. És aztán vig az egyik, bus a másik. És ajkról-ajkra száll e szó: „Irt az anyám. — A vőlegényem. Az asszonyomtól. — Oh be jó...“ sét, a városok vezetőségére hárul a husdrágaság csökkentésének feladata. Tudjuk azt, hogy nagyközönségünk előszeretettel vásárolja a szárnyasokat, bármily magas áron hozassanak is a forgalomba. Tehát a városoknak ily baromfitenyésztő-telepeket kell létesí­teni. Úgy tudom, legutóbb Székes- fehérvár városa létesített ily telepet állami hozzájárulással. Nagy tömegben megfelelő berendezéssel a mai árak feléért lehetne a piacra hozni, különö­sen akkor, amikor a városok a baromfi- telepek részére olcsó és igen tápláló eleségröl gondoskodhatnak. Nevezetesen úgy a városok, vala­mint minden 10,000 lakosú község köteles közvágóhidat létesíteni, ahol is annyi vér, hulladék hús szerezhető be, hogy egy nagyszabású baromfi-telep tápszerrel ellátható. Most nyillik al­kalmuk tehát a városoknak, hogy köz- vágóhidjaikon a számba alig vehető termékeket jól értékesítsék. Be kell tehát rendezni a vágóhidakat magas hőfokú párolókkal, az összegyülemlett vért, hús hulladékokat meg kell szárí­tani, meg kell öröltetni szénhydrato- kat tartalmazó anyagokkal, korpa és meleissal keverni. Az igy előállított terméket azután a baromfi-telepre lehet szállítani és felhasználni. Ma a közvágóhidak ilynemű ter­méke alig 200—300 korona értéket képvisel, mig a vér takarmány értéke 6—7000 koronát tesz ki. Amig egyfelől a közvágóhidak jövedelmezőségét ily megengedett mó­don fokozhatjuk, addik másfelől ba­romfi-tenyésztéssel a hús olcsóbbá té­telén közremunkálkodhatunk. Úgy tu­dom, hogy a földmivelésügyi ministeri- umnál megvan a legnagyobb jóaka­rat ilynemű telepek felállításához, ami tetemes költségbe nem is kerül­het, hisz mindenüt található egy ki­bérelhető major 25—30 holdnyi terü­lettel. Ez pedig elégséges 4—5000 ba­romfira. Az államtól nyerhetünk faj­baromfiakat, költő gépeket segélyül, valamint friss tojást, a költetéshez. Csupán csak egy szakértő baromfi- tenyésztőre 8 néhány segédmunkásra van szüksége a telepnek s oly 3-*j4 nagyobb helyiségre, amely fűthető is az apró jószágok számára. Hiszem, hogy a vértakarmány segélyével a jószágok hamar fejlődnek és piac­képesekké válnak úgy télen, mint nyáron. A nagyközönség pedig oly hús­hoz tudna jutni, amelyet ez idő sze­rint csak magas áron tud beszerezni. Nem kicsinylendö dolog tehát az, amire a városok figyelmét felhívom, mert jövedelmezősége mellett egy fon­tos szociális kérdést is oldna meg, ha nem is teljességében, de mérséklő ha­tást minden bizonnyal elérünk vele Ha pedig olcsóbb.s jó minőségű hússal, tojással láthatjuk el közön ségünket, akkor annak erőteljesebbé való tételére is közre hatottunk, ami nemcsak közgazdasági szempontból bír nagy fontossággal, hanem közegészségi szempontból is, mert az elsatnyulástól óvjuk meg a generációnkat. Már pedig, ha erre nem törek­szünk egyébb hygienikus intézmények­kel kapcsolatban, úgy satnya nemze­déktől csak satnya eredményt várha­tunk. . Csoknyay Károly. Szemlélődés. Hátrább, az árnyban áll egy ember. Suttog: Nem szólították nevemet. És bambán, könyes szemmel vizsgál, Egy sárgult, szélüzött falevelet... Gyagyovszky Emil. Az elhagyott automobil. A velencei erdő — noha széles, auto­mobiloktól és kocsiktól élénk, forgalmas ut szeli át — mégis misztikus, titokzatos be­nyomást kelt. Sűrűn ültetett faóriásai meg­védik a tolakodókat. A kevésszámú sétáló, aki bemerészke­dik sűrűségébe, megijed egy ropogó galy, avagy egy felrepülő madár zajától. Nem egészen nyugodt a lelkismeretük. Úgy érzik, hogy szerető szemrehányásokkal illeti őket, mert megszentségtelenitették ünnepélyes csendjét és magányát. Hondier Albert és fiatal felesége már nyolc nap óta barangolták be az erdőt, de a félelemnek egy bizonyos nemét még mindig érezték. A szomszédos falu kis vendéglőjé­ben vettek ki nyári lakást. Olcsó nyaralás volt. Hondier, aki népszerű iró hírnevét Közeledik a nyár. Mindazok, akik a nyarat itthon kénytelenek tölteni, — s ezek száma az idén szokatlanul nagyobb lesz, mint más esztendőben, amikor a „bőség szarujá“- ból (vagy hogy hívták ?) zuhogott a nyara­láshoz való arany, — járhatnak fürödni ka­nyargós tolyónkba, a Szamosba. A katonai uszoda már készen áll. Valószinüleg egyedül fogja dominálni a nyarat. Eddig tudvalévőleg két uszodánk volt, de úgy látszik, a másikat már nem tartotta érdemesnek felállítani a -''gazdája, mert tavaly nagy kárt szenvedett, ultikor a víz elvitte az uszodát. Igaz, hogy ugyanakkor a katonai uszoda is elszakadt a parttól s együtt szökött a másikkal, de a katonák mégis jobban kiheverhették a kárt. Eddigelé is igen látogatták a katonai uszodát, amelyet természetesen első sorban a polgárság tart fönn ; de az idén, ha jó szezon lesz. ez az egyetlen uszoda alighanem kicsiny­nek fog bizonyulni. Annyival is inkább, mert a fürdési időt benne alaposan korlátozzák. Éq például nem látom be, miért zárják el az uszodát a katonákra hivatkozással déli 12 órától délután 4, vagy akár fél 4 óráig is. Ha már egyáltalában korlátozásról lehet szó, nem volna-e elég 1 órától fél 3-ig el­zárni a közlegénység számára? Mert az al­tisztek és tisztek a rendes polgári időben is fürödhetnének, aminthogy ez többnyire igy is történik. Aztán meg a legénység a szabad­vízben, a Lódnál és a honvéd laktanyánál is szokott csapatosan, „hivatalból“ fürödni. — De ügyes dolog volna, ba a katonai uszoda vezetősége még egy uszodát állítana föl. A két uszoda fürdési idejét aztán polgári és katonai szempontból is egyformán jél beoszt­hatnák, s ami okos intézkedés lenne akkor: a nőknek is több időt adhatnának a fürdő­zésre. (Nem az egyesek szempontjából mon­dom ; mert hát nem volna jó, ha hölgyeink, akik közzül többen nagyon szeretik a fürdést, egész nap a vízben lubickolnának). Beszélhetünk még u népfürdő kérdésé­áhitozta, a sikernek még csak küszöbén ál­lott. A kitartása vetekedett az ambíciójával. A szabad természetben való tartózkodást arra akarta felhasználni, hogy olyan szen­zációs müvet írjon meg, amely a közönség érdeklődését felkeltse. Erdei sétáikon folyton csak a munká­jára gondolt. Gondolatait egy téma, egy mese foglalkoztatta: de, minthogy egy nagy sikernek a megteremtését tökélte el magá­ban, újszerű, izgató kezdetet keresett, olyan bekezdést akart, amely az olvasó kíváncsi­ságát felköltse és végleg megnyerje és le­kösse érdeklődését a regény iránt. Egy délután hirtelenül megállt útköz­ben a homlokára ütve, igy szólt a feleségéhez: — Megtaláltam Folytatták útjukat és ő elmondotta, amit gondolataiban fölépített: — Képzelj él magadnak egy pár jó­kedvű, hozzánk hasonló sétálót, akik végig­járkálták ezt az erdei magányt. Egy vélet­len nyomot követnek, mindig mélyebbre hatolnak be a fák sűrűjébe és az elrejtett utakra, amelyekre még a fakeresők és az erdővédek is csak nagyritkán tévednek. Egy fordulónál, az utszelen hirtelenül meglátnak egy sötét tömeget, egy szegényes házikófé­lét, tengernyi lomb közé temetve. Közelebb mennek és egy automobilt látnak meg, ame­lyet félig tövisek, félig pedig gaz borított el. Olyan jármű, amely belül kormányozható. A kis Hondier usszony ösztönszerü moz­dulattal nyomja meg az ura karját és kérdi: — Nincsen benne senki? — Légy türelemmel! — feleli méltat­lankodva a regényíró. — Tehát közelebb mennek. Az automobil már hónapok óta áll itt elhagyatva. Az idő elvégezte munkáját. A megrongált kerekeit számtalan féreg rágta meg. A_ fénymáza lekopott, fémalkatrészei megrozsdásodtak, a rajta levő vas rozsdás lett. — Félni kezdek ! — suttogta Hondierné asszony. De a mesélő drámai hangon folytatta: — Közelebb mennek. Félretolják a lombot, amely a függönyöket elfödi. A pisz­kos ablakhoz nyomják homlokukat. A ván­kosokon elszáradt, múmiákhoz hasonló, egy­másba fonódott két hullát látnak meg. .. — De kérlek, a te meséd borzalmas 1 — szólt közbe Hondier asszony. — Egész éjjel majd ezekről álmodok 1 A szerző boldog. Ezek a biztos siker­nek előjelei. Diadalmasan folytatja: — Megérted ennek a kezdetnek a tel­jes vonzóerejét? — A kocsinak beható átkutatása után kitűnik, hogy gondosan eltávolítottak min­den ismertető jelet. Szám sem elől, de a nagyválasztéku cipőraktárát ajánljuk a t. vevő közönségnek, mint a legélesebb bevásárlási fernst, = Mm is flte jpifi cijtótffl. MEGÉRKEZTEK a tavaszi és nyári idényre megrendelt va Közvetlen a „Pannónia“ szällocLa mellett!! IMF* A valódi amerikai King Quality cipők kizárólagos raktára. ódi schevrauz és box bőrből készült legújabb divatu fekete és barna színű úri-, női- ét gyermek-cipők 1 11111 fülnfll ■ IMI

Next

/
Oldalképek
Tartalom