Szatmár és Vidéke, 1913 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1913-03-18 / 11. szám
Harmincadik évfolyam. 11-lk arám. Szatmár-Németi, 1913 március 18. SZATHAR VIDÉKÉ TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL j HIRDETÉSEK -v— ■— ■ hova a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá — e lap kiadóhivatalában — jutányos árak ellenében Az előfizetés ára: előfizet étek és hirdetések küldendők : vétetnek föl. Egész évre . . . 6 kor. 1 Negyedévre 1 kor. 60 üli. Morvái János könyvnyomdája, A hirdetések’ díjjal előre fizetendők. Fél » . . . 3 » 1 Egyes szám ára 16 > Eitvíi-ntoa 6. u. # Telefon-szám : 73. Nyilttér garmond sora 20 fillér. Általános házbéradó. Kellemetlen meglepetést okozott a múlt közgyűlésen a polgármester havijelentésének az a része, mely arról számolt be, hogy a város a f. évre már az általános házbéradó alá esik. Már egy Ízben kóstoltuk az általános házbéradót, de a kővetkező évre ismét megszabadultunk tőle, s szinte beleéltük magunkat, hogy többé nem is fog reá sor kerülni, egészen váratlanul ért tehát bennünket, a mikor megtudtuk, hogy ime már bele is estünk. A tény maga az, hogy van összesen városunkban 14052 lakrész és nyitott helyiség, ha már most ezeknek több mint fele olyan, a melyik bérbe van adva, abban az esetben házbéradó alá jön kivétel nélkül minden lakrész, azok is tehát, a melyek bérbeadva nincsenek, hanem maguk a tulajdonosok lakják. Az idén pedig úgy mutatkozik, hogy a bérbeadott helyiségek száma 7188, tehát 162-vel több, mint az összesnek á fele és igy a nyakunkon a házbéradó. A mostani rósz pénzviszonyok között, amikor a polgárság amugyis nyög a sok teher alatt, még csak az általános házbéradó hiányzott. Nyöghetnek és fizethetik, ha tudják, a ház- tulajdonosok a nagy házbérádót, jólehet ők nem adták bérbe a házukat és igy nem is húznak belőle semmi jövedelmet, a miből azt fizethetnék. Mert a kinek' a háza bérbe van adva, azon semmi különös sérelem nem esik, miuTAKCA. ■ ->n<gBáziáson. Zúgj vihar, zúgj a fülembe, Járja, kavarja a légürt Röpke parányid végtelenje. Borzold a viz óceánját, — KÚ9zva a kőfalú parton, Törjenek mind égre a párák. Vágd letarolva a hegyszélt És mi virág nyil’ a rék közt, Rajta, rohanj reá, ne kiméld I Fújd ölő mérged a fára, (Hajladoz égben a lombja) — Jajjá legyen halk suttogása. Törj be az ablakoD, ajtón És bénn az álmok lovagja Vésztudó jóslatodra hajtson. Oltsd ki előtte a lángot, Ha netalán még hisz, remél S álmokat sző a régi vágyról Búgd a homállyal fülébe: Szép tavasz táján bolyonghat, Nem lesz a múltnak visszatérté. nagyválasztéku cipőraktárát ajánljuk a t. veié közénsépek, mist a legélesebb bevásárlási forrást. ==--------íj nnKoVtnm = Közvetlen a „Pannónia“ szálloda melletti! : ~ üp" A valódi amerikai King duality cipók kizárólagos raktára. "^8® MEGÉRKEZTEK a tavaszi és nyári iSenyre'megrendelt valódi schevrauz és box bőrből készült legújabb divatu fekete és barna szinü úri-, női- és gyermek-cipők l tán ő házbéradót fizet abban az eset- I 1 ben is, ha a régi állapot nem váltó- I t zik. Ez az adó tisztán és kizárólag I t azokat sújtja, a kik a saját házukban I laknak. És ez a különbség nem is I j olyan csekélység, mert pl. vegyünk I 1 egy olyan házat, a melyiknek házosz- I í tály adója 42 K, vagyis‘a melyik ed- I : dig ennyit fizetett, annak most a házbér- | adója 132 K vagyis 90 K-val több, s I miután az állami adó után községi I adót is kell fizetni, a mi 69 °/0, e I cimen minden egyéb pótléktól eite- I kiütve ismét 62 K-val emelkedik. i Az általános házbéradó folytán I ; a város állami adója tetemesebb ősz- I i szegre fog menni, mint a mennyi az I i idei költségvetésben a községi adónál I í alapul vétetett, ha tehát most a köz- I , ségi adót ezután is beszedik, a városi I i pénztárba egy nagy összegű olyan I - bevétel fog befolyni, a mi a költség- I előirányzat keretén kivül esik, már I í pedig ez a többlet kizárólag azoktól I t vétetik be, akik az általános házbéradó I folytán aránytalanul több adót kény- I telenek fizetni, mint a mennyi ter- I k hűkre a községi adó megállapitásáuál I s - elő volt irányozva. Akkor, a fenti I z példát véve alapul, úgy állt a helyze- ;- tűk, hogy 42 K házosztályadó után ;- fognak községi adót fizetni, mig most I i- az a helyzet állott elő, hogy a 132 K I s házbéradó után kellene fizetniük vagyis I i- 90 K-val nagyobb összeg után, mint j t a mennyi terhűkre előirányozva volt. I n Ez semmi esetre sem méltányos, épen I í- azért módját kell ejteni annak, hogy I legalább ebben az évben a különbözet | után a községi adó fizetése alól fel- I mentve legyenek. Más kérdés az, hogy tényleg oda I I jutottunk-é, mikor az általános ház- béradó alól már ki van zárva minden I szabadulás? — Lehet, hogy úgy van, I sőt a hivatalos adatok szerint tényleg 1 úgy is van, de nincs kizárva az sem, I I hogy az adatok közé hiba is csuszha- I I tott, azért nem fog ártani az egész I I munkálatot revízió alá venni, hátha I I esetleg mégis az tűnik ki, hogy u mér- I I leg a mi javunkra is billenhet Egy I I ilyen nagy munkálatnál a kimutatott I | 162 lakrész különbözet oly csekély- I I ség, hogy a lehetőséget az ellenkezőre I I kizártnak tekinteni egyáltalán képte- I | lenség. Harc ez a város és a kir. kincs- I I tár között, a mit az arra hivatott I I közegek minden erejüket és tudásukat I latba vetve a polgárság javára vivja- I nak meg. Egyelőre pedig, miután a ! I dolog jelen állásában mást tenni nem I lehet, a rendelkezésre,álló 15 nap alatt I a hatóság okvetlenül adjon be feleb- I bezést ellene a pénzügyminiszterhez I és kövessen el minden lehetőt arra I nézve, hogy az előbbi állapot vissza- I állittassók. ___________________ ■ Csonka fiiippika I az általános közöny és némely riporterek ellen. Szent Isten! Hát szabad ? Hát ebben a városban már I minden szabad és lehet ? És — Úristen! — ebben a városban I már mindenkinek elcsavarodott a gondolat, I menete? — Még meg tudom érteni, ha egy- I pár némber elcsavarja uz ember fejét, hogy I a helyest a rossztól különböztetni nem tudja. I Meg tudom érteni, hogy taktikázó némberek ■ I éppen folytonos dicsérgetésükkel a dicsórge■ I tett tárgynak ellenségévé tudjanak tenni va- , I lakit. — Ámhögy komoly megfontoltságunak I hitt iérfiak is e városban már annyira el» ’ I korcsosodott logikával birjanak, hogy csuk > I oly dicséretet tudjanak monduni, amely ellén- j | kező irányban hat, és ezt egy ' kis megfón- - I tolással ne tudják belátni: az megdöbbentő j I e város szellemi életében. Hát szabad egyáltalán úgy megírni | egy cikket, ahogyan egyik hetilapban jelent I meg egy cikk Papp Aurélról? Szabad-e egy 7 I közönséges riporternek is úgy megírni egy t I cikket, — hogy másról ne is szóljak? Vagy . I talán az a bit terjeng itt, hogy iskolai dol- e I gozatok javításától eo ipso Írói aureola kép- I ződik tar koponyák fölött ? (És szabad-e egy lapszerkesztőnek egyál- i- I tulán leadni olyan összevissza cikket? Vagy ;t | talán az is a művészek és művészetek ellen tt I tör? . . . ) Honnan a merészség, művészetek és | művészek életébe uvutatlan kezekkel nyúlni? - a | Honnan a merészség, művészetekről és mű- m I vészről úgy Írni, hogy gúnyolódás alapjául tt | szolgáljon s a művész fejét falbavejve kö- |,j_ I szőttje meg a dicséretet. I Vagy ebben a városban már mindenki I csak úgy tud dicsérni, hogy szavai ellenkező ra | eredményt érjenek ? a- I És az egész város közönségének érdekI lődése csak egy rossz cikk erejéig terjed ? = I . . . Mely szatirás felkacagás! önguny és a I lélek fájdalmának felsivitó kacajba kitörése I száll felétek ó város, ó közönség . . . ID, I Valahányszor ti szembe találkoztok > a‘ I művészetekkel, mindannyiszor kegyetlen lelki I vesszőzésekkel futtatjátok meg művészeiteket I ár I És ime, egyik művészetek — ó, nyoI morult népi — ott sinylődik már messze an I begyek között éles levegővel gyógyitgatva »t- I végső foszlányait tüdejének, melyet nagyobb És ha nem értené ezódat, öntsd ki az ágyból az ürgét, — Rójja veled a sziklaoldalt. Járjon kinn omló lepelben S lássák a bokrok árnyai Hullt levelekre h/everten. Hallja meg ott a vészigét S vigaszul törj neki egy-két Rózsaregélő lűzszin-tormést! —ay. Agglegény história.*) Irta: Innooen* Méta. A club kényelmes bőrszékébeo szundikált Mike Boldizsár. Elpihent képzelete szárnyán, az álmok utján messze járt a múltban, föllebbentve a fátyolt, mely mögött elteme- metett ifjúságát látta. A villám hátán az uzori határban lovagol. A keskeny patakon éppen átakar ugratni, de lova megbotlott s kivetette őtet a nyeregből. A nagy zökkenésre felébredt. Haragudott az álmára, mely ilyen ijedtséget okozott neki. Kiitta utolsó korty kávéját, rágyújtott egy finom szivarra és nevetségesnek tűnt föl önmaga előtt, hogy *) Szerzó most megjelent „Takarodó“ cimii IrXmriróhAl A M TT 1*90. vén ember létére ilyen ostobákat álmodik. I e Az óra ötött ütött. Mike felemelkedett a I k kényelmes székből. Hazu kell sietnie. Holnap I n filozófiai értekezlete van s fölolvaeandó tanul- I l< mányával még nem készült el. I s Ej, csak ez a csúnya, ólmos eső ne I f esne. Az ember valósággal megbetegszik tőle. I j Tudja Isten, ilyen időben mintha elbágyulna I j a szív is, olyan puhánuk, érzelgősnek érezte I ] magát Mike, amint hazafelé ballagott. Érezte I < I az idegeit is, melyeket ide-oda ráncigáija a I i reuma. És e fárasztó fájdalomtól ezentimen- I i tális, melankolikus lett. Eszébe jutott az édes I anyja, a ki, régmúlt időben, a nátha ellen I herba teát főzetett neki. Azután eszébe jut I a szomszédasszony is, akinek siró-rivó gycr- I I mekétől nem tud nyugodtan aludni. Szinte I | megsajnálta az anyát, ukinek virrasztania I | kell a csecsemő mellett, mert hej, nem is jó | | a gyerek a háznál, különösen a mig meg I | nem nő. Egyrészt ő is ezért nem nősült. De | | meg aztán nem is volt ideje asszonyt keresni. I I Igaz, hogy nem is talált volna megához I I valót... egy ilyen szemüveges, komoly filo- I I zopter... De hiszen nem volt mindig ilyen. I Volt egyszer ő is ruganyos, szép, sugár ifjú, I fölpántlikázta a lova kantárját a karcsú I Pongrác Valéria.,. Milyen régen is történt I ez. És azóta hogy megkeményedett a szive. I Talán el is hamvadt a forró lángolásban. | Ki tudja?... A belváros egyik szűk siká- I torán befordult Mike. A sivitó őszi szél | arcába csapkodta az esőcseppeket. Onkéute| elérte egyemeletes házát, melynek kupolás I kapujáról meglehetett ismerni a régi jó idők I nyugodt éveit. A mint belépett a kapualjba, I különös nyöszörgést hullott. Mintha gyermek I sírna... Hátrafordult. A petroleum pislogó I fénye mellett csakugyan megpillantott egy I ruhacsomót. Oda megy. Fölemeli. Nini egy I gyermek! Valaki kitette, rábízva az Ur I Iste gondjaira. Mike Boldizsár szivét áthatja I egy különös, ismeretlen érzés. Egy el nem I ért boldogság, melynek sugara ott ragyogott I e didergőé kis arcon. Ideges, féltett örömmel I sietett föl a lépcsőn. Az inas, amint ajtót I nyitott ijedten tekintett urára. Mit hozhat I ilyen gyöngéden a karjai között? — Mike I besietett szobájába,, kiemelte a gyermeket a I rongyos ruha foszlányokból. Gyönyörű kék I szemű leányka sirásra álló ajkbigygyesztés^ I sei bámul reá. Ej no, talán a szemüvegtől I fél. ' De fnilyen kedves, szép. Istenem, I csak nem hagyjuk elpusztulni az őszi I fagyban?! Ügyetlenül megsimogatja a gyer- | mek arcát s mintha a szivét fölengedné a . I puha, finom érintés... A kis leány elpitye- redik. Bizonyosan éhes szegényke, motyog , magában Mike s hogy megpillantja a csudál- i kozástól elképedt inast, a tehetetlenségtől t ingerülten rákiált: „Hogy esnél a csalánba, . mit állsz itt, mint egy lajtorjái Eredj gyor- . san, vógy valahonnan egy cuclis üveget, • aztán kérdezd meg a szomszédasszonyt, hi- 1 degen vagy melegen öntsük bele a tejet — tette hozzá csöndesen, szinte kérve, engesztelve, r ’___________ • —. ______ &
