Szatmár és Vidéke, 1913 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1913-12-30 / 52. szám
Harmincadik évfolyam. 52-ik szám. Siatmár-Németi, 1913 december 30. SZATHAR VIDÉKÉ TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. SZERKESZTŐSÉG és \ KI ADÓHIVATAL 1 HIRDETÉSEK hova a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá — e lap kiadóhivatalában — jutányos árak ellenében Az előfizetés éré: előfizetések és hirdetések küldendők: vétetnek fél. Egész évre ... 6 kor. 1 Negyedévre 1 kor. SO fill. Morvái János könyvnyomdája, A hirdetések díjjal elére fizetendők. Fél » . . . 3 » 1 Egyes szám ára 18 » Eötvöa-utoa 6. ex. * # Telefon-szám : 78. Nyilttér garmond sora 20 fillér. Egyesületekkel van megrakva a mi társadalmunk. Számát-szerit most e percben nem is tudjuk ide szögezni. Amilyen hirtelen ébredt fel a társadalom a liberális csalódásokból, amilyen egyszerre kapott észbe, hogy merre-csára vezet a szabadságnak, aki marja, bírja féle életnek tülekedése: olyan egyszerre, szinte az életmentés ösztönével fogott hozzá a védő szervezkedéshez. A tömörüléshez, társulásokhoz az egyes csoportok szervezkedésével szemben. Kétségtelen társadalmi igazság, hogy a teljes szétszakadást, kizsákmányolást erkölcsi és anyagi züllést az összetartás érzetének egyszerre való fellobogása, úgyszólván izzó parázsig égett tudata akadályozta meg ugyahogy. De azt is megállapíthatjuk, hogy a szervezkedésnek, a tömörülésnek, az egyesüléseknek útja, fejlődése nem a nyugodt, megfontolt és az egyseges, rokoh^erokszambavételének útja volt. Amint nagy veszedelmek, hirtelen felébredések során, nyomán mindenki ott segit, ahol tud, ahova éppen a pillanat harc vagy a rögtön való segélynyújtás löki, viszi: úgy itt is az egyesületek, a tömörülések hullámai közt nem találhatta el a társadalom az egységes, a jól át TÁRCA. Jövel, halál!*) Irta: Rudnyánszky Gyula Jövel, halál! szeretnék élni már, E vándorlás itt oly hiú, sivár. Mindegy, ha könny, ha verejték pereg,- Csak sárba gázolják az emberek. Egy percnyi léiért milliók lakóinak; Lángoatorátul e rögös pokolnák, Igába görnyed a rabszolgahad . . . Jövel, halál! O hadd legyek szabad.1 Gyönyör, siker, ha bármilyen mohó, Holnap talán elolvad, miBt a hó. Daróc kifeslik, rongy lesz a selyem: Hősök porában rút kukac terem; A földi szenvedélynek semmi célja; Bolond a bű, a munkás! bölcs a léha! Mi az, miért itt sírni érdemes? . . , Jövel, halál! Ó híd legyek nemesi Ó boldog az, kit jókor megtalál A szebb világba ringató halál! O benne nem csalódhatunk soha: Nem feledést jelent a sir moha; Jelenti u lelkeknek diadalmát, A végtelenség mindörök' hatalmát, Melynek sugara a mohán rezeg . . . Jövel, halál 1 Hadd higyjem, hogy leszek ! gondolt és irányitott szervezkedést, egyesitést. így történt, hogy egyes rokon törekvések, csaknem azonos célok szétbomolua, külön területeken, külön címekkel, sőt szervekkel indultak a nemes és nagy társadalmi munkákhoz. Egy és ugyanazon megyében, városban, sőt községekben is egy és ugyanazon célt szolgáló egyesületek, társulatok, szövetkezetek alakultak. Amely szövetkezeteknek tartalmat, erőt, anyagi és erkölcsi támogatást sokszor ugyancsak azok az erők és munkások szolgáltatták, adják most is. Az első lelkesedések, berendezkedések, munkaerők még bírták. De csakhamar lohadtak az első, felcsapó lángok. A parázs nem bizonyult erősnek, tartósnak, uj életet és munkakedvet gerjesztőnek. Az egyesületek számban meg voltak, meg vannak, sőt szaporodtak, szaporodnak, de sok egyesületben csak egyes, buzgó és kitartó vezető szelle- n^KítiunkÓja tartja fenn az életet vagy éppen az egyesület pangó léteiét Az összesség érdeklődése, a munkások egyetemének karjai, önzetlen, mindig éledő tevékenysége hiányzik. Ellenére az egyesülésszellemének. És ez nagy baj! Mert ahol az egyesületi élet egyeseknek, csak a vezetőségnek, csak az alapitónak egyéniségéhez van Van bennem érték, eazmekincs, tudom; De köd takarja e kopár utón. De majd ha rásüt álmokat szövő Lelkemre az örök nap, a jövő: Lefosz’ik rólam gyarlóságom átka; Tisztán jutok be lelkem templomába, Eszményi lét borutlan fénye vár . . . Jövel, halál I . . . szeretnék élni már! Az első és utolsó bál. Irta : Bodnár Gáspár. Nagy füst karikákat ereget pipájából az »apjuk«. Akár egy kémény. És . .. bele mosolyog, sőt bele nevet a füst fellegbe. Sőt mi több ... hangosán diskurál magamagával. Az ilyen lelki állapot »apjuk«-nál mindközönségesen akkor szokott bekövetkezni, mikor sejt valamit. Mikor az »anyjuk« cirógatja, becézgeti, készitgeti — valami tervének kivételére. — Hm, hm ... izé.., Hahaha! Már megint valami tökéletlenségen töri a fejét az asszony. Valahányszor cirógat, be- cézget, »lelkem« » egyetlenem «-nek titulál .. hm .. izé .. hm ... 6) AzelhunytnngytehetsegüköUö utolsó verse. Nem sokáig kell várakoznia, hogy kitudódjék a titok. A füstkarikák még el sem szállanak, mikor az asszony besom polyodik. Olyan mosolygós az arca, mint egy paradicsom alma. A szeme már sürkötve; ott hamar beáll a visszaesés, sőt teljes tétlenség. Mihelyt az az egyetlen kéz, az egyesület mozgatója eltávozik, elkeseredik vagy megszűnik leikévé lenni és maradni ama mozgalomnak: beáll a szomorú tétlenség, pangás és végre az enyészet. Ilyenkor pedig nem arra gondolunk, hogy a már meglevő egyesületet feltámaszszuk, uj, friss tartalommal lássuk el. Hanem kápolnákat építünk a régi templomok mellé, uj egyesületet szervezünk és íjjra a régi utakon járunk. Már Thaly Kálmán panaszkodott erről. És megjövendölte, hogy áz egyesületek szaporodása, az uj ötletek, sokszor egyesek hiúsága és vezető viszketegsége összekuszálja az egyesületi életet. Kimeríti a közönség anyagi erejét és erkölcsi támogatását teszi próbává. Megcsömörlünk a sok egyesület között. Vagy mondjuk magyarán: a sok bába közt elvesz i gyermek. Ilyen gondolatok bántanak, moz gatnak minket, mikor ma is csaknem jbeszámtrlhatlair szánra ‘egyesületeit működéséről, alakulásáról olvasunk. A mi szerény nézetünk az, hogy a már meglevő egyesületbe vessük bele erőinket, anyagi és erkölcsi áldozatainkat. Sőt azokat az egyesületeket is olvasszuk össze, melyeknek élete egy célt szolgál csaknem egy és ugyanazon munkásokkal. Mester. gönyöz. Mint egykor, mikor beszéd, megszólítás..: hajlougások, mind... mind hamisak voltak. Csak a drót nélküli sür- gönyzés .. a szem néma beszéde, az volt igaz és érthető. Anyjuk: Képzeld apjuk, a szalmából már meuuyit árultunk. Apjuk: Hát osztég e’ baj. Az a baj, hogy sok volt a szalma, kevés a mag. Anyjuk: Hát van lelked, hogy zugo- lódol a jó Isten ellen. Apjuk: Nono, izé, hát ne csavard el a beszédem értelmét.. . Anyjuk: (Apjukhoz simulván. Cirógatja.) Már hogy csavarnám. Sose csavartam. Mindig megértettelek én téged jó öregem. Apjuk: Micsoda öreged. Hát azt akarod evvel mondani... Anyjuk: Csak azt akarom mondani igen, hogy már nem lehet a jányunkkal bírni. Apjuk: Mer’ én öregszem? Anyjuk: No hát.. Apjuk; Elég ha a jányunk fiatal. Anyjuk: Persze nekfid fiatal lesz harminc esztendő múlva is. Pedig mi is megvénülünk. Meg ő is. Apjuk: Biz’ a! Anyjuk: Hát akkor ne engedjük, hogy a jányunk is megvénüljöu mellettünk. Apjuk: Olyan-ilyen már nem lesz. Anyjuk: Pedig, ha itt tartjuk a skatu- lába, bizony ilyen-olyan lesz ám. _____ Sz ínházi élet. Halló! Földes Imre értékkel bir a nagyvárosi élet forgataga iránt, főleg azon- bun katona darabokban specialista. A Hallóban is katouáékat szerepelteti, tie csuk miliő festésre használja s a cselekmény középpontjába a telefont helyezi. Általa hajt ki és bonyolódik darubja cselekményének fonala. D.irubja változatos és ötletes, de mint színmű írót határozottan többre becsüljük. Dialógusai nem egészen eredetiek, sok helyt unalmasak, telve keresett és erőtlen kifejezésekkel s szólásokkal. Egyet -azonban nem tagadhatunk el, hogy rutinirozott író, ki « sok hiba inellett is mozgalmas és tarka jelenetekkel képes a nézőt lekötni és szórakoztatni. A telefonáló nőt Füzes Anna játszotta. Kellő rutinnal bíró kiforrott Jrámai erő, mindem érzést; minden gondolutot kellő finomsággal tud kifejezni. Utánna az est sikeréből Yárnay vette ki a részét, ki szokatlanul ügyes imitutióval s biztos szinpadi mozgékonysággal credit a Decebót, a mámoros, jó kedvű, kiélezett karakteristikummal megrajzolt hadnagyot. Szelietyei főhadnagyot Boros Emil adta sok és forrongó törekvéssel, de még kiforinálallnn felfog&si képességgel. Gerő jobb kutya-mosó, mint tenorista. Ily szerepekben megállja a helyét. Csak ne énekeljen. A többi szereplőkről nincs különösebb roondunivalunk. Nem rontottak. Az előadásnak csuk mérsékelt sikere volt. Szombaton volt a bemutatója, hétfőn ismételték. Ssinháki műsor. Kedden: »Titok«. Szerdán délután: »Leány vásár t. Csütörtökön délután: »Csókszana* tórium«. Csütörtökön este: »Hfillól« Pénteken: »Katonadolog«. Szombaton »Mozikirály«. Apjuk: Hát'mi motozkál már meges’ a fejedbe. Anyjuk* Itt az első bál ideje. Apjuk: (Szinte megütöd ve) No erre nem gondoltam ... Éppen nem gondoltam. Elmereng. Szünet.) Isten neki hát 1 U neki első .. (lemondólag) nekem pediglen .. az utolsó. Az utolsó. (Elérzékenyülve, le* horgasztott fővel.) Anyjuk: Ilyen voltál te mindig. Lágy, Eresztetted magadat már ötven esztendős korodban. Apjuk: (Felugrik.) Mit beszélsz... (Haptákba vágja magát és sarkát össze» csapja.) Akinek olyan jánya van mint nekem. Aki megforgat téged is téged vén ... izé ... egyetlen drága feleségem. A két öreg egymás nyakába borul, Nem beszélnek többet. Csak szemükben rezeg az a boldogságos köny, amelyet csak a derűs lelkek sírnak örömükben, « így, ilyen meglepően szép, de ritka jelenetben találja Jnliska a két Öreget, Szinte visszahőkken. Megijed. — Hát ti sirtok? Hiszen akkor in* kább itthon maradok. Örökre. Veletek maradok. És ő is odaborul a két öreg közé, mint a virág mikor ótalmat keres. Aztán hogy kitnrbékolták magukat, az öreg maga kezdette el a komolyabb taktust. — Hát bizony itt az ideje. nagyválasztéku cipőraktárát ajánljuk a t- tevő közínsépek, mint a lepíeséW» bevásárlási forrást- —— Közvetlen a „Pannónia“ szálloda melletti! ÜSfiT A valódi amerikai King Quality cipők kizárólagos raktára. JUKCraRKlSZTlSK!!! az őszi és téli idényre megrendelt összes ári-, női és gyermek valódi ebeire és box bőrből készült cipők a legjobf és legdivatosabb kivitelben.
