Szatmár és Vidéke, 1913 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1913-12-16 / 50. szám
A polgármesteri jelentés. Sok mindent lehet mondani a polgármesterre, de azt az egyet el kell ismerni, hogy a havi jelentései tökéletesek. Itt már semmi kifogás nem érheti. A mi egy hónap lefolyása alatt a sajtóban, vagy a közönség körében működése ellen elhangzik, arra ő rendszerint a havi jelentésében szokott megfelelni. Miért nem történt az, miért nem történt amaz, hol volt az akadály, hanem most már menni fog a dolog, csak napok kérdése és minden rendbe jön. S bárha a jelentéseknek állandóan ez a tenorja, éveken át a legfontosabb ügyek legfeljebb csak maguktól mozdultak egyet egyet, s ha végezetül csakugyan megoldódnak, annak az általános törvénynek lesz eredménye, hogy nincs olyan hosszú, a minek vége ne volna. A múlt hónapban a törvényhatósági bizottsági tagok választása megtörténvén, az ott felmerült szabálytalanságokat mi is szóvá tettük és különösen rámutattunk a tisztviselők szereplésére, akik egyik másik kerületben, mint jelöltek léptek fel, bárha a közgyűlés ebbeli ténykedésüket már a választást megelőzőleg helytelenítette, de a mire az illető tisztviselők oda sem hederitettek. Ebből kifolyólag rámutattunk a közönség körében megnyilvánuló ama felfogásra, hogy TAECA. Levél. — Saját külön kiküldött harctéri tudósítónktól. — Tek. Szerkesztő Url Örömmel jelentem, hogy nem sokára találkozni fogunk. Egy kis személyes elintézni valóm lesz a választási beszámolómból kifolyólag. Olvastam ugyanis a legközelebbi városi közgyűlésen előterjesztett polgármesteri jelentést és abból azt láttam, hogy amiket én megirtam, azok „merő koholmány és valótlanságnak“ vannak kijelentve,.az pedig oly nagyfokú sértés, a mi feltétlenül vért kíván. Egy harctéri tudósitóról ilyet mondani, a legenyhébben szólva legalább is vakmerőség! Én aki részt vettem a krétai, a bur, a kubai, a japán, a tripoliszi és a balkáni háborúkban, ezt magamon száradni nem hagyhatom. A „Szatmár és Vidéke“ olvasó közönsége a tanúm, hogy harctéri leveleimben mindig a színtiszta igazságot referáltam és soha nem fordult elő olyan eset,hogy engem füllentésen kaptak volna. Fejedelmi elismerések egész halmazát mutathatom fel, a melyekben szinte lelkesedéssel nyilatkoznak leveleimről s az ősz- szes világlapok tudósitói megegyeztek abban, hogy a lefolyt háborúkról szóló értesítések között egyedül az enyém az, a melyhez kifogás nem férhet. az egyes tisztviselők fellépése egyenesen a városi vezetőség, de mindenesetre a polgármester tudtával, sőt helyeslésével történt, s hozzá tettük, ha pedig nem igy volna, hanem ellen-’ kezűleg, még szomorúbban festene, mert azt mutatná, hogy a polgármesternek nincs- meg az az erkölcsi tekintélye, a mely az alantas tisztviselőknek a közgyűlés által is helytelenített magatartását megakadályozni képes volna. Erre aztán megszólal a polgár- mesteri jelentés: A megtartott bizottsági tagválasztásokról óhajtanék még röviden megemlékezni. Főleg, mert egy helyi lap egyes tisztviselőnek jelöltként való szereplése miatt engem tesz felelőssé. Azt hiszem általánosságban az egész törvényhatósági bizottság véleményének adok kifejezést, a midőn itt az erre legilletékesebb helyen elítélem eddig közéletünkben nem tapasztalt példátlan tülekedést, eddig ismeretlen korteskedési módjukat és eszközeiket, a melyek — tisztelet u kivételeknek — a bizottsági helyek betöltésénél igénybe vétettek. Ha maga a választó közönség ezen elfajulásnak gátat nem vet, ennek eredménye kétségtelen az, hogy a bizottsági tagsági helyre, aki ezen használatba vett és általánossá váló mód és eszközhöz nem folyamodik, be nem juthat, illetve miután egy komoly és egyéni súlyát megbecsülő egyén erre nem vállalkozhat, igy bizottsági tagságra is alig riflectálhat. A tisztviselő jelöltekről megtámadlatá- som miatt külön kell megemlékeznem és kijelentem, hogy nekem arról sem magán, sem hivatali értesülésem egész a választás napjáig nem volt, hogy dr. Halász Lajos kér. Mikor Enver bej ezredes barátomnak elmondtam, magából kikelve kiáltott fel. „Hallatlan vakmerőség I“ s nem telt bele egy fél óra, már az egész városban nem beszéltek másról, mint az én esetemről. Futó tűzként terjedt el Konstantinápolyban, a lapok rendkívüli számokban adtak hirt róla, az emberek ezrivel gyülekeztek az utcákon és izgatottan tárgyalták az eseményt, miközben egyre hangzott a felkiáltás: „Csők jasaJRipp.“ és „Abcsug podeszta!“ — Az abcug szó ugyanis a törököknél is használatban van és az országgyűlésen épen úgy lehet hallani, mint akárcsak odahaza, csakhogy nem cz-vel, de cs-vel ejtik ki..-Maga a szultán érdeklődött a dolog iránt és egyik föhadsegédét Kacsuk Iff in pasát küldte értem egy udvari fogaton, hogy személyesen menjek neki referálni és a mikor előadtam körülményesen, sót felolvastam előtte ama bizonyos beszámolót is a választási eseményekről, méltatlankodva jegyezte meg, hogy okvetlenül tenni kell valamit. A Tek. szerkesztő úrról nagy érdeklődéssel kérdezősködött, sőt intett a jelenlevő nagyvezérnek, hogy a nevét jegyezze fel, a mi bizonyosan egy kis kitüntetést akar jelenteni. Másnap Enver bej és Mukthár Izbeg ezredes barátaimmal alaposan megtárgyaltuk az ügyet, aminek aztán eredménye a polgármesterhez intézett következő sürgöny volt: Nagyságos Uram! Barátunk Ripp, sértve érzi magát a polgármesteri jelentésben foglalt ö reá voorvo8, Makay Sándor rendŐrtint a Il-ik kerületben és Kováos István vizműigazgató a IV-ik kerületben bizottsági tagságra törekszenek. Megvallom, a választás uapján vett értesülés után eem tartottam — épen tekintettel a velők szemben álló jelöltek egyéniségére — jelöltségüket sem komolynak, sem veszedelmesnek. Sajnos, az eredmény azt látszik igazolni, hogy alkalmasak nem voltak ugyan arra, hogy bsválaeztassa- nak, hanem csak arra, hogy érdemes jelöltek megválasztását meghiúsítsák. Minden ezzel ellenkező állítás merő koholmány és valótlanság. A másik két tisztviselő jelöltnek — Flontás Demeter és Nagy Józsefnek — legkomolyabban tudomására adtam, hogy ellentétbe helyezik magukat a közgyűlés akaratával s e tekintetben felfogásával. Tovább menni e tekintetben nem áll semmiféle törvényes eszköz rendelkezésemre, főleg mert egyik tisztviselő már 6 éven át bizottsági tag is volt, másrész azonban igyekeztem, nem ugyan hivatali, de személyes és baráti összeköttetésemet felhasználni, hogg a választásnál kisebbségben maradjanak és abban a kerületben is más érdemes jelöltek nyerjék el a többséget. Mélyen sajnálom, hogy a jelöltek sokasága és féktelen agitációja miatt ez nem sikerült. Megjegyzem azonban, hogy egyik tisztviselő jelölt ellen sem tétetett olyan konkrét panasz, hogy hivatali állását használtu volna »fel. valamelyik a korteskedésre, a igy egymagában azon tény, hogy valamelyik tisztviselő bizottsági tag óhajt lenni, ez neki kétségtelen olyan polgári joga, a melytől meg nem fosztható. A. lefolyt választási eljárásból mindenesetre azon tapasztalat merit- hető, hogy minden kerületben össze kell fogni a vezető egyéneknek, még ha egyénileg nincsenek is érdekelve, és a választási küzdelemben részt kell venniök, mert csak ezúton lehet biztosítani, hogy a törvényhatóságban u valóban arra érdemeket szerzett polgárok jussanak be. A polgármester tehát nem tudta, hogy a II. kerületben dr. Halász La-jos t főorvos és Makay Sándor lovas rendőrtiszt, s a IY. kerületben Kovács István vizműigazgató jelöltként felléptek, a mit elhiszünk neki, bár a két elsőre nézve a választást megelőző időben nap nap után közölték a lapok, hogy milyen erős kilátásuk van a győzelemre. Ellenben tudott róla, hogy Flontás Demeter és Nagy József jelöltek és a legkomolyabban tudomásukra is adta nekik, hogy ellentétbe helyezik magukat a közgyűlés- akaratával, de azok bizony nem hallgattak rá, sőt dacára annak, hogy igyekezett személyes és baráti összeköttetését felhasználni a megbuktatásukra, azok bizony mégis többséghez jutottak. Ilyen körülmények között ezer szerencse, hogy a másik három jelöltségéről nem volt tudomása,, mert bizonyára azok sem fogadtak volna neki szót, s ellenük is korteskedni lévén kénytelen, azok is győzelmesen kerültek volna ki a választásból. Bizony szomorúan fest, hogy öt városi tisztviselő töri magát a bizottsági tagságért és erről a polgármesternek csak részben van tudomása. Még szomorúbban fest, hogy a mikor ezek közül kettőnek legkomolyabban tudomására adja a közgyülás akaranatkozó kitételek által és azért elégtételt kér. Szíveskedjék tehát 24 óra lefolyása alaltt segédeit megnevezői, hogy a továbbiakra nézve intézkedhessünk. Sürgönyeim: Konstantinápoly, Aranykapu, jobbra 1, sz. Enver bej s. k. ezredes. Mukthár Izbeg s. k. ezredes. Választ azonban máig sem kaptunk és igy nincs más hátra, mint barátaimmal leutazni Szatmár-Németibe az ügyet ott a helyszínén nyélbeütni. A 100 éves dervis, az öreg Cselebi is velünk jön, persze a varázsgyürüvel az ujján, mig utazunk, hogy ne kelljen fizetni a vasúton, de rögtön lefogja bűzni, amint megérkezünk és lesz alkalma meggyőződni mindenkinek róla, hogy a varázsgyürü és az öreg Cs&lebi nem mese, hanem színtiszta valóság, inintabogy minden az, amiket múltkori levelemben megirtam. Természetes, hogy halálos sértésről lévén szó, a párbaj feltételei is ennek meg- felelöleg lesznek megállapítva. Egyikünk a küzdtéren fog maradni. Ebbezképest megteltem bucsulátogatásaimat valamennyi .ismerősömnél. A különböző külföldi nagyhatalmak követségeinél csak névjegyemet adtam le, de amivel azok nem voltak megelégedve, igy történt aztán, hogy tiszteletemre tegnap este a francia nagykövetnél fényes estélyt rendeztek, ahol egész reggelig mulattunk. Hanem ebből nagy veszedelem keletkezett, mert feleségem Zulejka, akinek eddig sejtelme sem volt a történtekről, az. egyik nagykövemétől értesült a dologról 8 most minden áron 4zt akarja, hogy, öt is magammal vigyem. Már pedig tek. Szerkesztő ur is nagyon jól tudja, hogyha az asszony a fejébe vesz valamit, annak meg kell lenni, ha ég föld összeszakad is miatta. Előre kérem tehát szívességét, hogy becses házánál megszállhassunk, mert az igazat megvallva, nem szeretném az asszonyt magára hagyni, mig én a párbajügyben mászkálni leszek kénytelen. Épen befejezni akartam levelemet mikor nagy zajjal rohan be hozzám Enver bej ezredes, kezében egy sürgönynyel, mely a következőleg szól: Hass oda Rippnél, hogy a szatmárnémeti i polgármesterrel az ügy békésen intéztessék el. Levélben bővebbet. gróf Tisza István a. k. miniszterelnök. Enver bej ezredes aztán megmagyarázta, hogy ez a sürgöny a konstantinápolyi osztrák-magyar nagykövethez jött, s gróf Tisza István azért avatkozott bele, mert a polgármester nagyon kedves embere, a múltkor is egy igen szép beszédet mondott, mikor a díszpolgári oklevelet átnyújtotta. A megállapodás most már a következő: A karácsonyi ünnepek után léutazunk. A polgármester rendkívüli közgyűlést hiv össze, amelyen kijelenti, hogy a kifogásolt kifejezéseket nem reám értette. Este banket az Iparos Otthonban, ahol az öreg Cselebi a varázsgyürüvel fogja magát pro- I dukálni és több egyébb érdekes mutatvá- 1 nyok is lesznek. Tek. Szerkesztő ur! Ég vele és gyöngyharmat 1! ________________Hire: Hippi. Kö zvetlen a „Pannónia“ szálloda melletti! A valódi amerikai King Quality cipők kizárólagos raktára. HEGEBK£ZT£K! ! I az őszi és téli idényre megrendelt Összes őri-, női és gyermek valódi cbevro és box bőrből készült cipők a legjobb és legdivatosabb kivitelben*
