Szatmár és Vidéke, 1913 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1913-10-28 / 43. szám
Harmincadik évfolyam. 43-lk s?ám. Siatmár-Nómeti, 1913 október 28. SZATMÄR VIDÉKÉ TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A temetők fényűzések Elkövetkezik nemsokára halottak napja es nem egy család újra súlyos gondok előtt áll, hisz a modern kor szédületes fényűzése kiterjed a kegyeletre is és ha nem akarjuk, hogy megírjanak érte, bizony mindnyájunknak erőnkön felül kell kegyeletünket tanúsítani nem a halottunkért, hanem a világ szájáért, a mely már nemcsak a más háza, hanem a más sirhalma előtt is — seper. Csakhogy a világ száját kegyeletes érzésünk áldozatkész felbuzdulásával nem tömjük be. Mert a mint kegyetlenül megrónak, ha a temetők porában nyugvó halottunk jeltelenül marad halottak estéjén, épp oly kegyetlenül szájára vesz a világ nyelve, ha szerettünk sirján a kegyeletnek felpoinpázott jelenségei mutatkoznak. Legyünk azzal tisztában, hogy Aesopus meséje ide is illik. A mesebeli molnár, a gyermeke, meg a szamara. Hogy akár a molnár, akár a gyermek ült a szamáron: egyaránt megrótták őket a járókelők. Akár jeltelen marad a temetőben nyugvó halott süppedő sirja, akár pedig felgyűltek kegyeletünk pompázó mécseinek ezrei, az emberi megszólás és illetéktelen bírálat el nem marad rólunk. Ámde panaszkodtunk-e , valaha, ha az iskola uj épületén szobrokat, díszeket, drágaságokat láttunk, ha a tudomány csarnoka külsőben is impozáns, monumentális volt? Soha nem panaszkodtunk ezért, mert az a felfogásunk hogy a tudomány csarnokába fenkölt gondolatokkal kell belépni, és mindenesetre nemesebb, ünnepibb érzés között lépünk be az esztétikailag tetszös épületbe, mint az ócska, vedlett, rozoga, piszkos hajlékba. Valószínű, hogy a temetők közeledő kegyeletes ünnepe sokaknak anyagi erőn felül való költekezését kényszeríti ki, de menyire felemelő, magasztos és ünnepies érzés vesz eröt'rajtunk, mikor a kivilágított temető kapuján belépünk. Mindenütt jogos a kritika, de kegyeletérzésünkben ne bántson senki. Lehet, hogy a temető fényűzése egyeseknek gondot okoz. De mily édes, de mily boldogító gond azl Es ha hiszünk a a gondviselésben, nem kell-e szivünket eltöltenie annak az érzésnek, hogy lehetetlen, miszerint a gondviselés az ö kifürkészhetetlen utja- módjaival ne gyámolitsa, ne segítse meg a szegényt, aki garasait a halott.' jára költötte, sírjára, hogy annak feldíszített sírjánál a ráetnlélcezés kegyeletének sok-sok mécsvilága lángoljon föl a csillagos ég felé. Nagy ridegség, mondhatnánk, gonoszság kellene ahhoz, aki másnak a kegyeletvilágát tisztátlan gyanúsító kezekkel érinteni merné. A temető luxusa lehet sajtó-téma, lehet az emberek bíráló beszéde is, de egy bizonyos: hogy azt megróni, aki a halottjának áldoz, kegyetlen, gonosz eljárás. Szeretjük, hogy a mai önző nehéz gondokkal teli világunkba a kegyeletnek ez a tiszta, nemes érzése nem veszett ki a szivekből és mikor lépten- nyomon látjuk, hogy a fényűzés dő- rébbnél dörébb tárgyakra tékozol: TAUCA. Népek csatája Lipcsénél. Nagy ünnepségek keretében ülték meg a németek e hó 16.-án annak az évfordulóját, hogy a porosz-orosz-oszlrák szövetségesek Napóleont Lipcsénél 1813. okt. 16—19.-én döntő csatában megverték. E csata világfordulati esemény volt Európa történetében. Mert véget vetett a gőgös Napoleon zsarnoki uralmának. Es felszabadította a népeket a hadviselés terhétől s a félszázadig tarló vérontás borzalmaitól. A mint 11. József császárról mondani szoktak, hogy egy századdal korábban született, Napóleonról is el lehet mondani. Egy századdal későbben a vasutak és telegráf korában bizonyára könnyebben is fenntarthatta volna óriási birodalmát, mely a lipcsei csata után szétesett alkotórészeire. Az 1812-évi oroszországi hadjárat siralmasan tönkretette Napoleon hires »nagy hadseregét.« A félmilliónyi sereg alig tizedrésze került vissza Oroszország gyilkos hómezőiről. Moszkva. Borodino és a Berezina határkövei a hős hadsereg bukásának. A visszakerült harcosok inkább koldus csoporthoz hasonlitottak. Európa fellélegezett. Látták a megalázott fejedelmek, hogy Napoleon mégse legyőzhetetlen. Még Magyarország is örvendett a francia sereg veresége fölött s széltében énekeltek: Mars! siess hazádba vissza vert seregem, Nékem ez a muszka kiima nem, nem egem. Poroszország, melyet Napoleon a jénai csata után porig alázott, elérkezettnek látta a időt a leszámolásra. Szövetségbe vonta Oroszországot és az Osztrák- Magyar Monarchiát. A szövetségesek hadserege 300,006 emberből állott, mellyel szemben Napoleon csak 180,000 embert állíthatott. Október 16-án kezdődött az ütközet. A némétek kiváló hadvezérei Blücher és Jork már az első összecsa; pásnál visszaszorították a francia haderőt, melyből Marmont tábornok jelentése szerint 7000-nél több maradt a csatamezőn. Napoleon kérésre fogta a dolgot apósánál I. Ferenc császárnál. Hajlandónak mutatkozott hódításainak jó részéről lemondani, csak néhány napi fegyverszünetet uregtlletödve állunk meg a szegény ember feldíszített sírjánál, a ki lehet, hogy ereje fölül költött a sírra, amely mellett a bánat és kegyeletes gyász igaz könnyeit öntik, de tékozlása szent és illetlen kezekkel nem rontjuk meg a fájdalmának érzelemvilágát. El fog hangzani a halottak ünnepe előtt egy országos egyesületnek jajkiáltása is, Ismerjük ezt a jajszót, megszoktuk és szeretjük. Azt kiáltják es- dekelve, hogy csak egy szál virággal kössenek kevesebbet a halottaknak szánt koszorúba! És az egy szál virág árát ajánlják föl a tüdőbetegek gyógyító alapjának. Hallgassa meg ezt a vészes, ezt a megindító kiáltást mindenki és a maga egy virágszálát ajánlja oda az élőhalottaknak, a tüdőbetegeknek, akikből minden évben közel nyolvanezer ember hal meg és akiknek bus csapatjában egy félmillió jár-kel a tüdőbetegség csiráival. Ne beszéljünk a temetők luxusáról abban az esetben, ha erre a nemzeti sorscsapásra százezrek és százezrek lefizetik a szent vámot: azt az egy virágszálat, amelyet a József Szanató ritim egyesület kér a tüdőbetegeinek, akiket gyógyít és akikből még többet gyógyítani akar! _____________________________üfi 6. Az eldobott élet. Csak azt szoktuk eldobni, amit teljesen értéktelennek hiszünk, — azt ami csak csekély beccsel is bír, csak a pazarló dobja el. Ezt tekintve, a legértékesebb valami most az emberi engedjenek neki a szövetségesek. Ám a szövetséges fejedelmek kiadták a jelszót: most vagy soha! Véget kell vetni a napóleoni hatalomnak. Négy napos véres ütközetben teljesen megsemmisitették a francia haderőt. Népek csatája volt ez, melyben Franciák, Lengyelek, észak- és délnemetek, Svédek, Oroszok, Osztrákok, Magyarok, Olaszok és Spanyolok vettek részt. A ma gyarok közt ott volt a fiatal Széchenyi István és az utóbb úgy elhiresült Simonyi ezredes, a későbbi magyar kereskedelmi miniszternek Simonyi Lajos bárónak atyja. Ugyancsak magyar származású volt a harmadik hadtest parancsnoka, Gyulai Ferenc gróf altábornagy is. 1813. okt. 19-én délután 2 órakor 50 ezer ember feküdt holtan a lipcsei csatasikon. A franciák a legnagyobb rendetlenségben vonultak vissza. Napoleon csak egyetlenegy hidat veretett az Elszte folyóra. Irtózatos torlódás keletkezett a menekülő franciák közt a keskeny hídon, nyomukban pedig ott voltak a győztes poroszok. Fokozta a szerencsétlenséget, hogy egy francia utásztiszt tévedésből hamarabb levegőbe röpilette a hidat, mint kellett volna s igy az utócsapat jó része a folyó hullámaiban lelte halálát. Á folyóba veszett Poniatovszki herceg is, utolsó tagja annak a hires családnak, amely egy élet, mert naponként százan is dobják el maguktól s keresik a halált, jóval előbb, mint a hogy a természet rendje megadná. Sokszor volt az már járvány az emberiség össz-élelében, pusztításai nagyobb volt, mint más járványé, de ma, úgy látszik, még erősebb, mint valaha volt s áldozatai szedésében semmiféle társadalmi és rangkülöinb- ségre nem tekint. íme, a szász-weimari nralkodó család tagja, a szép fiatal Zsófia hercugnö mert „azt mondják nem adnak engem galambomnak,“ a fiatul zsidó-bankár Bleichröder Jánosnak, agyonlövi magát. Épugy tett Pisani-Beskew Helén, osztrák grófnő, ki egy mozgó-szinház mechanikusába szeretve bele, miután szülői megtagadták beleegyezésüket a rangjukhoz nem illő házasságba, megszökött a durva emberrel, ki aztán a szerencsétlen nőt ütötte-verte s durvaságával elviselhetetlenné, tette az életet számára. Vissza nem térvén a szülői házba, megölte magát. Csak nemrég ért hasonló véget Rudapesteu egy igazi, úgynevezett szerelmi házasság. Egy ifjú legény ke, kit a „Múzsa homlokon csókolt.,“ alighogy kikerült az iskolából s jutott némi csekély álláshoz, nőül vette volt tanárának egyik leányát, ki a,,költő“ szép lelke által megbüvöltetve, dacolt szülői akaratával s elhagyta családját eszményképéért. Egy-két évig ment a boldog élet, ahogy mehetett, akkor aztán a költő máshoz kezdette irkáin! lángoló verseit s ihletett éjjeli társaságokban keresett, a faképnél hagyva ifjú hitvesét. Egy ilyen éj után hazatérve, halva találta kis királyt adott Lengyelországnak. Erről a Poniatovszkiról mesélték később, hogy fiatal korában megjósolta egy kártyavető javasasszony, hogy egy „szarka“ (németül Elszter) által fogja életét veszteni. Ez volt a lipcsei népek csatája. Európa fellélegzett. A francia önkény- uralom örökre megsemmisittetett Az Elba utáni száz nap, a maga apró sikereivel csak utolsó fellobbanása volt egy halálra itéltnek s a végső megsemmisülést meghozta Waterloo. Emlékoszlop jelzi e világtörténeti esemény színhelyét,, ahol t. i. a népek csatája lezajlott. Hat millió márkánál (30 mill. 600 ezer forint) többe került ez az emlékoszlop és majd oly magas, mint a Szent István bazilika kupolája Budapesten. Az összes német fejedelmek jelenlétében, a lipcsei csata 100. évfordulóján szentelték, illetve avatták fel a föld e leg- nagyobbszerü emlékét, hogy hirdesse a németek áldozatkészségét és háladatos- ságát. Jaklovloa György. MEGÉKIÍEZTEK!!! nagy választékú cipőraktárát JT ajánljak a t. vevő közönségnek, mint a legolcsóbb bevásárlási forrást. == Közvetlen a „Pannónia“ szálloda melletti! A valódi amerikai King Quality cipők kizárólagos raktára. megrendelt összes ári-, női és gyermek valódi chefre és box bőrből készfitt cipők a legjobb és legdivatosabb kivitelben-
