Szatmár és Vidéke, 1913 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1913-10-14 / 41. szám
TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Társadalmi harcok. A társadalmi osztályok közötti harc tna, az egyenlőség demokratikus korában, megdöbbentő arányokat ölt. A köznapi élet felszíne csendes, alig von rajta egy-két barázdát a felsivitó szél, de a titokzatos mélységben ördögi erővel forrongnak, küzdenek az elemek, — küzdenek a létért, az életért, s ami ezzel együtt jár: a hatalomért, hogy életük, létük sorsát, irányát önmaguk szabhassák meg, függetlenül a többi elemek hatalmától, — küzdenek azért, hogy saját, létükön kívül a többi elemek sorsát irányítsák, azoknak útját megszabják. Titko- zatos készülődés folyik a nagy erőpróbára, mert az erősebb győzni-fog és jaj a legyőzöttnek! A nagy francia forradalom a negyedik rendnek küzdelme volt a három rend ellen. A három rend erkölcsileg gyénge volt; a főnemesség, a papság és a nemesség elbukott és a negyedik rend, amely évszázadokon ■keresztül nyögte az «1 satnyáit három rendnek a királyi hatalomtól pártolt túlsúlyát, — mint a börtönéből kiszabadult vulkán, keresztül gázolt ellenfelei vérén. A társadalmi osztályok egymáselleni harcának forradalmi szele végig- száguldott Európán s mindenüt véres nyomokat hagyott a nemzet szivében. Nálunk magyaroknál a társadalmi osztályharc a kiváltságos osztály loTÁRCA. G ____-hez. Le gyen áldott az az óra, Az a boldog pillanat, Mikor legelőszőr láttam Mosolygó szép arcodat. Legyen áldott az a hely is, Az a róna, az a táj, Hol a virág szebben nyílik, Szebben dalol a madár. Legyen áldott minden álmod, Csak egy legyen átkozott: Két babonás kék szép szemed, Csak az legyen átkozott I VERMES. Szüreti apróságok Hol vagytok régi, vig szüretek? A ti nevető, kacagó apróságaitokkal. A mik azonban mégis olyan erősek, olyan hatalmasak voltak, hogy termelték, megőrizték a magyar ember ős kedélyét. Humorát. Könnycsorogtató, jóizü kacagását. A mostani kegyetlenül irgalmatlan vagias, vagy bölcs belátása folytán vérontás nélkül testvériségbe fakadt. Az egyesülés, a polgári egység, mint sok más eszme, főleg elméletben van még, a vagyonban, a szellemben, a tehetségben rejlő erők természetes rendje a társadalmi, anyagi, politikai és hatalmi viszonyok terén áthidalhatatlannak látszó ellentéteket rejt magában egyes ember és az emberek kü- lömböző érdekű egyes csoportjai között. Van kevés egyes, aki a születés,. vagy egyébb vaksors révén aránytalanul nagy hatalommal, lenyűgöző bé- folyással rendelkezik. Van millió és millió sok egyes, akik össeszoritott ajkakkal, titokban ökölbe görcsösödött kezekket tűrik a kevesek sokszor illetéktelen beavatkozását életük irányításába, érdekeik megcsorbitásába. A sok egyes egymagában elenyészően gyenge, pedig erőre van szüksége, mert csak az erő az, melynek jogosultsága van az életre, melynek lehetö- -sége vau a küzdelemre. A sok kevés erő, együtt nagy erő. A hason érde- küek tehát szövetkeznek, egyesülnek a külonérdekűelc ellen. Mig az ókorban és a középkorban egyén egyén ellen harcolt, addig a modern kor fejlesztette ki a legtipi- kusabban az oszályoknak osztályok elleni küzdelmét. Mi az alapja, a jogcíme a küzdelemnek? A hatalom birtoklása. De ez csak eszköz az egyéni érdekek erőteljesebb érvényülésére, arra, hogy egyéni megélhetésüket, a létüket eröteljesebidőben tudom: sokan azt mondják sokat jelentő, leintő gesztussal.: — Elmúlt. Volt és többé nem leszen. — Talán már el se hiszik, hogy olyan szüret volt . . . amilyen régen volt. Mások azonban hisznek. Hisznek. Oh ez a hit 1 Ez a hit szintén nagy ereje, ős forrása a magyarnak. A mí a költő-királyunknak, a Szózat Írójának, a »Bort megissza magyar ember, jól teszi... Fóthi Dal költőjének leikéből úgy szakadt ki a jóslat, mint nehéz vallomás, mint hatalmas testamentum úgy ragyog ki mint valami bujdosó csillag, mikor megmegérkezik : — Lesz még üonep a világon. * * * A miről sokszor beszélünk, aminek emléke elmúlni nem akar, hanem fel-fel raßy°g a lelkűnkben, az utódokban, az még nem múlt el. Annak gyökérszálai a magyar földben, a magyar lélekben vannak. Mikor a magyar ember kiment az elpusztult, kopár szőlő-földekre, bizony úgy állott olt, mint Marius Karthágónak romjain. Keseregve. Elmerengve. Sírva. Én láttam megcsillanni édes apámnak szemében a könnyeket. És sose feledem el. És e könnyeken keresztül ragyogott az ő reménysége. Hitének világa. Egész világa, hogy „lesz még ünnep e világon!“ És csak nem lett! ben érvényesítsék, hogy a kor igényeinek megfelelő standard of life-ot biztosítsanak maguknak. Természetesen, amint egy egyén érvényesülése sok más egyénnek rovására, hátrányára történik, éppen úgy egy osztály érvényesülése egy másik osztály rovására megy végbe. Az érvényesülésnek mindig vér- vagy hullaszaga van! A bölcselkedő ember nem örvend, nem busul az egyes osztályok bukásán vagy emelkedésén, mert mindez a folyamat, a természetes fejlődés, az evolúció logikus követhezméuye. Egy osztály elbükik, — ez c*ak azt jelenti, hogy a győztes fog kényelemben élni, vagyonoaodni, érvényesülni a többi rovására s elnyomja a többit. A cél, az eszköz — a haladás által kifejlesztett ujjakkal gyarapodva — maradt, — csak a személyek változnak. De a harc, a küzdelem szüséges, mert ez az élet magal Szükséges, mert minden küzdelemben egy-egy emberi £szme valósul meg s ez által az em- beriség fejlődése előbbre jut. A szervezett osztáljyharcok ko- r2t ~éljüt. A szocinlismus küzdelme a polgári rend ellen, a polgári rend küzdelme a nemesi rend ellen, — nem más, mint az egyenlő érdeknek szervezett küzdelme a más érdeküek ellen. Mig azonban a nyugati államokban a megállapodott polgári rend és á szociálizmus között folyik a szakadatlan küzdelem, — addig minálunk ,a soeialisrnus küzdelme még nem érett Az emberek, a szőlősgazdák, kik közölt sokan voltak az ő tanítványai közül valók, nem hittek a filokszerának. Czundra bogár, mondották. Nem birkózott meg az öreg tőkékkel. És megbirkózott. Leteri- tette, tönkretette őket. És mikor öreg jó apám a kopár, a kipusztult földbe újra ápolni, művelni kezdette a szőlőt, akkor sem hittek az emberek. Csóválták a fejüket. Mosolyogtak. Az öregen, az ő volt tanítójukon, hogy olyan bízó. Úgy tud hinni. És megérte még az én apám-uram, hogy ismét zöld szőlőerdők borították az ősi hegyet. Megérte, hogy már hittek az emberek. Szűrt is . . . talán egy-két szüreten. És vig volt a szüret, mint régen ... Egykor, mikor még más nap sütött az égen . . . Aztán elment, elköltözött tőlünk. És azóta nincs vig-szüretünk . . . Lesz-e még egyszer, valaha! Mint régen, mikor más nap sütött az égen. * * * Hiszen csinálják most is. Ha van és a hol van termés. Szüret ma is van! Csak a lélek hiányzik belőle. A lélek, a régi magyar lélek, Meg az apróságok. A szüreti dalok, szép kedves — szívtől szakadt, szivet fo- gó szüreti dalok, Máskép szól most a mumeg az érvényesülésre, mert nincs meg az előfeltétele: a polgári rend teljes kijegecesedése, a negyedik rend természetszerű érvényesülése. A természetben ugrások nincsenek. Átmenetnek kell lenni a fejlődési fokozatban. A proletárrend csakis a negyedik rend érvényesülése után érvényesülhet. A negyedik reud, a polgári elem pedig minálunk még nem érvényesült. Polgári elem alatt értendők azok az egyének, akik nem születés, vagy tradíció folytán követelik érvényesülésüket, hanem egyéni képességük, munkájuk s szorgalmuk árán, tehát nem őseik, vagy elődeik, hanem saját vérük árán. A negyedik rend most harcol teljes érvényesüléséért, mert az eddigi csak részleges jogosultság volt. S már hangzik a negyedik rendnek teljes érvényesülést követelő szózata. De azért ne keressük egymásközt az ellentéteket, amelyek társadalmunkban a gyűlölet és a harag konkolyát hintik el, hanem kutassuk, leljük Föl és tartsuk még azokat a kSios ideákat, amelyek társadalmunkat egyesítik, egy be forrasztják. Szemlélődés. Városunk hivatalos neve: „SzatmárNérueti.* Ezt a nevat adta nekünk e törvény, amelyet nem tudom, hány éve hoztak. Ugyancsak e törvény szerint a Szatmár és Németi szavakat jelzőképan kis betűvel és össze kell írni, igy: szatmárnémeti. zsika is. Még a puska se’ úgy dörren-rőp- pen, mint régen. A pásztorok karikás ostora se’ pattog czifrán, szépen. Tudja az Isteni Mi ez? Más a parázs. Modern még a sütött szalonna is. A zsivány pecsenye se’ olyan. Kártyáznak; kiszolgáltatják ma az emberek magukat. Eltűntek a szüreti piros bicskák. A szedők lelketlen idegen, fizetett béresek, akik még a szőlőben is amerikáznak*. . . hát mi ez? Annak bizonyságai, hogy azok az apróságok, a mik elmúltak, a mik úgy hozzátartoztak a magyar lélekhez, a magyar kedélyhez . . nagy, mondhatlan -részei, java, borsa, fűszerei voltak a szüreti időknek. Annak bizonysága, hogy a modern, uj élet a maga mozgalmasságával, színházával, mozijával és ezer tarkaságaival nem tud lelket önteni a magyar életébe. Mert tele van az idegen képekkel, elemekkel. Mert nem az ő élete gyökeréből sarjadzott. Mert nem tudja foglalkoztatni dús fantáziáját, egyszerű, de a maga nemében páratlan lelkét. ‘ * * * Hol vagytok régi, vig szüretek. A ti nevető, kacagó apróságaitokkal. Bujdostok ? Vissza jösztök ti még . . .' Lesz még ünnep a világon 1 Bódn&r Gáspár. MEGÉRKEZTEK!!! Közvetlen a „Pannónia“ szálloda mellett!! A valódi amerikai King Quality cipők kizárólagos raktára. az őszi es megrendelt összes őri-, női és gyermek valódi ebevro és box bőrből készült eipők a legjobb és legdivatosabb kivitelben-
