Szatmár és Vidéke, 1913 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1913-09-30 / 39. szám
SZATMÁR ÉS VIDÉKE. tek. A városnak, németii rászánok terjedelme, izmosodása pedig meghozta az időt, mikor a külön plébánia felállítása is bekövetkezhetett. E plébániának ünnepélyes átadása ment végbe a vusárnapi istentiszteleten. Valami külön szigeten, a hullámzó tár* tudatom csendes, édes hanga oázában éreztük magúnkat, mikor a teljes díszben, főpásztori botjával kezében a főoltártól a hívekhez fordult Szatmár püspöke. Fuvolaszerü hangjával feltámasztja a múltak emlékét. Ennek a mi városunknak olyun eseményeit, miknek még élő tanúi vannak. Akik hallván a szavakat, arcukon lecsurgó könyekkel tesznek bizonyságot róla. A püspök lelke valóban szinte össze* forrott elődeinek szellemével, gondolataival és érzéseivel. Idegenből jőve, nemcsak megértette mindazt, ami történt és a mi most pontót tett egy eszme megtestesülésének nehéz oitui után, de ő maga is tevékeny és alkotó kezekkel működött közre, hogy mindaz, ami most már tett — bekövetkezhessék. — Hulvun éven át szünetelt, maradt félbí a szent püspök lelkének vágyódása. Ne kérdezzük miért? — mondotta a főpásztor. A gondviselésnek utjai ki fürkészhet lenek. A gondviselésnek az ideje végtelen és sok-sok esemény nem sürgős neki. 0 vár. O érlel. Es elhozza uz alkalmatos időt. íme, itt az óra, mikor főpásztori jogomnál fogvu átadhatom és ezennel át is adom e templom, e kolostor kulcsúit. Sz. Ferenc rendi testvérek! Nugy kegyelettel, telketek ismert gondo.eá- gávul és felelősség-érzetével vegyétek át azt Isten dicsőségére, a bivek és különösen e várok rész lelki és anyagi gondozására. Megható jdlenet következett. A rend főnöke, aki ez ulkalomra utazott városunkba, a íőpásztor elé térdelt, és rövid, de annál mélységesebb szavakkal veszi át a kulcsokat. A rend' főnöke pedig nyomban átadja a németii kolostor ez időszerinti vezetőjének, Pj Tamásnak, aki szintén megható szavakban biztosította a rendet, hogy hivatásuknak egész lélekből fognak megfelelni. prózai emlékeink egyik legrégibbje: Barlám és Jozufát históriája vagyon megírva. A török időkben aztán szétszóródtak a derék barátok. A pogány feldúlta kolostoraik nagy részét, magukat ölte, ahol találta, elég dolgot adott nekik összokoldulni az agyonsunyargutott néptől a napi élelmet és Inzj^tyj()a,rrméayeveszteit híveket, tanítani őket s megtartani az Ur hitében. Mikor pedig kitskurodott a török, iguz, hogy nem jó szántából, alig jutottak ismét nyugodul- musubb életre, jött u „kalupos király“, elvette kolostoraikat, magukat is megfogyasz- tdttn. Azóta imában és szent gyakorlatok- búrt, bangtalun, de jámbor munkában telik az életük. Érdemeik között nem az utolsó, amit a régi magyar irodalomban, a magyar szó terjesztésben, szépítésében elértek. \ 1.-1Hegyi Ödön. MZ fcZJT Most az ünnepélyes szent mise következik. Evsngelium után pedig a rend főnöke P. Ungvári lépett a szószékre. És elmondotta egyszerűségében, közvetlenségében éu hangjában csodás beszédét, páratlan nép- szónoklatát, melynek hatását leírni alig lehet. Csak azt érezte az ember a beszéd folyamán és főleg végeztén, hogy igy kell az Isten igéjét hirdetni. A magyar nép lelkének teljes ismeretével, a mi édes nyelvünknek egyszerű és mégis bájos zengésével. A közérthetőségnek világosságával és szívig, velőkig ható ellenálhatatlunságával. Nem a fülnek, nem a szójátékok hatalmával. Nem a pózok és fogások tarkaságaival és a miszticizmus sejtelmeivel, hanem* az igazság erejével, át átlátszóságának tisztaságával. A nyelv, a beszéd természetes bájával. Ilyen volt ez a beszéd. Szinte a világ apostolnak, asszisi szent Ferencnek szelleme lebegett ott a mozdulatlan, csendes tömeg fölött. A világapostolnak, aki keblére ölelte az egész világot. Aki nem azért élt, hogy békét bontson. Hanem, hogy szeressen m kn- d e n k i t. Es kivétel nélkül dolgozzál, életet áldozva minden emberért kivétel nélkül. Szinte a szent Hámnak boldog mosolya ömlött szét a faluk közt. SzÍDte a jó M e s z- lónyi és u szelíd Kádár kanonok eóhaja repült végig u templomon. Es Szabó István prelát us fáradozásának édes érzése töltötte meg mindnyájunknak lelkét. . . . Az ünnepségen különben képviselve volt a városi tanáé*, több hivatal főnökét láttuk ott és a társadalomból minden rendit és rangú kuth. és nem katholikus polgárságot. Jelentkez ők a budai, a kecskeméti, a gyöngyösi, a nagyszőlősi házfőnökök. A papság is nagy számban volt jelen. ______ ___________Bodnár Gáipár. A lóverseny, A Szatmárvármegyei Lóversenyegylet vasárnap,szeptember 28.-án délután tartotta szokásos évi lóversenyét a szatinárhegyi vasul mentén lévő Jókeriben. Jó idő kedvezett egész délután a versenynek, csak este felé kezdett egy kis eső szemetelni, azonban ez nem akadályozta a végső futamokat és a közönségnek sem okozott nagyobb kellemetlenséget. A nézőközönség élénk érdeklődése most is meg volt a verseny iránt; azonban a publikum „fizető“ része, amely jegyet váltott, aligha volt olyan nagy, mint más években. Nagyon sok szemlélő megelégedett azzal, hogy távolból, a vasúti töltés mellől nézsft a verseny lefolyását. A nagy tribünön most is előkelő közönség jelent meg, bár nem olyan nagy számban, mint azelőtt. A verseny rendezése körül nagy tevékenységet fejtett ki berencei Kovács Miklós, a lóversenyegylet elnöke, dr. ifj. Kölcsey Forencz titkár, továbbá Nugy Aladár rnéoes- kuri százados és dr. Gulgóczy István, aki a startokat intézte. A rendet a csendőrség a városi rendőrséggel karöltve tartotta fenő, dr. Cső may Aladár tb. rendőrfőkapitánynyal az élén. Kivonultuk a mentők is, azonban dolguk nem akadt, bár két versenyző bukott le a lováról, azonban baleset egyiket sem érte. Volt totalizator is, elég élénk részvét- tellel. A versenyek lefolyásáról részletes tudósításunk ez: A Mezőgazdák versenyében elsőnek érkezett be Weisz József bérkocsis lova, második lett Mihályka József lova, harmadik Erdélyi József, negyedik Bodu Ferenc lova, A második iutumban 2400 méteres sik- versenyben Dörner Géza Babérja — nyergében OJirszky Győző főhudnaggyul — fej- hosszul volt az első. Második Galgóczy Sándor Majomparádé nevű lova. Harmadik lett bér. Kováts Miklós Aktja. Streicher Andor Kiszkoszár lova elesett. A harmadik futamban, Szatmár város dijáért öt paripi futott. Első lett Molnár Lajos Cerale-ja, második Hugeliu Henning JeJká-ju, harmadik Kállu-y Szabolcs Wti-- burne-ja, negyedik Videla Emil Vadvirág-ja. A vadáfzversenyben öt bénevezett ló közül négy indult u hölgyek dijáért. Első lett bor. Kováts Miklós Betyárja, amelyet [Streicher Andor lovagolt, második Gulgóczy Sáudor Mujompurádéja, harmadik Streicher Andor Gabija, negyedik bér. Kováts Mik- ós Csóréju. A homorúd! akadályversenyben elsőnek jött. Vidale Emil St. Cust nevű lovával, má sodik a Tövisegyházi ménes Szötykelánya, harmadik gr. Dorsay Endre Garasa. A gátversenyben Jármy Elek Lénárd nevű lova volt az első. Második GeDtsy Károly Szépensietje, harmadik Haidegger Gyula Dunure-je, negyedik Streicher Andor Babám nevű lova. Az eladók versenyében elsőnek ismét Vidale Emil jött be Vadvirág nevű lovával, második Hagelin Henning Midt-je, harmadik Kállay Szabolcs Mácsolája. Hétfőn délután az ügetőversenyt futót ták le a batizi országúton. A kétfogatuak versenyébeu első lett Szegedy Antal fogata, második dr. Jékey László, harmadik Dörner Géza fogata. A hölgyek dijában első Szegedy Antal fogata, hajtotta Nagy Aladárné; második dr Galgóczy István fogata, hajtotta Jármi Zsizsi harmadik Streicher Andor fogata, hajtotta Streicher Andorné; negyedik Szentivány Gyula fogata, hajtotta Szentiványi Gyulánó ötödik Kölcsey Gábor fogata, hajtotta Kölcsey Ella. A négy fogatunk versenyében első lett dr. Galgóczy István fogata, második Streicher Andor foguta, harmadik dr. Galgóczy Árpid fogata. HÍREINK. Apróságok. Nagy gyönyörűséget szerzett azoknak akik a vasárnapi hangversenyen jelen voltak a Benkő Alice művészi hegedüjátéka. A közönség ugyan nem töltötte meg egészen a színházat, különösen feltűnt, hogy a zeneis kola hiányzott, pedig most a legszebb alkalom lett volna a 10 éves jubileum ünnepelésére, amikor az iskolának egykori tanítványa aratta a babért, s a zongora mellett ott ült az egykori tanár, Benkő mester, aki a mi zeneiskolánknak megszilárdításában oly elsőrangú szerepet játszott. A lóverseny iránt az idén nem érdeklődtem, ami fel is tűnt a családban, s a kis lányom meg is jegyezte, hogy mint volt huszár miért nem megyek ki és miért maradok idehaza. — Hagyd el fiam, — mondom méla- busán — nem szeretek már lóversenyre járni, mert mindig eszembe jut, mikor huszár kapitány koromban egy tisztiversenyen Bécsben a hölgyek dijját megnyertem. Őfelsége is megdicsért, s úgy elszomorodom, ha elgondolom, hogy ennek már vége van. • Most az a kérdés izgatja a közönséget, váljon az egyetemi tanács véleraényezi-é, hogy a nők is végezhessék a jogi szakot. Hát én mugara részéről iguzán nem értem, miért nem akarják megengedni nekik, hogy jogászok is lehessenek, mikor az feltétlenül nagy előnyére volna a férfiak jogi készültségének. Ma ugyanis a jogászok nem az előadásokra, hanem a kávéházakba járnak, holott ha a nők is beiratkozhatnának, egész biztosra lehetne venni, hogy tömegesebben látogatnák az egyetemet. * Seress Imre a jó tollú, hivatásos újságíró, aki egy pár év előtt a „Szamos“ főszerkesztője is volt, hátút fordított az újságírásnak és mint a fővárosi lapok írják, felcsapott cigányprímásnak. Erről az esetről beszélgetnek egy társaságban, s különféle megjegyzések fűződnek hozzá, mig végre megszólal egy újságíró kollegája: — Irigylem a sorsát, mert mindig a kávéházban lehet és nem kell törni a fejét azon, hogy mit írjon a holnapi számba. * Nógatnak jobbról, nógatnak balról, hogy annak a Medgyesi Pistának alaposan megfeleljek, de én nem hallgatok a biztatásokra. A fiúnak végtére igaza van, ő kötelességet teljesített, mert hiszen az édes apját védelmezte. Hogy uztán megvédelmezte-é, az megint más kérdés, amire szintén nem .nyilatkozom. Hadd legyen öröme, hogy nem válaszolok. Egy heti bizonytalanság után, mikor uz ember biztos kikupásra vár, az is nagy megnyugvás, ha végre tényleg túlesik rajta, hátha még arról győződik meg, hogy teljesen el is maradt. Demeter. Gyanúsítás. „A ki nem akar a világszájára, sajtó tollára kerülni, az maga vigyázzon a becsületére, mert bizony-bizony annyi becsület van veszendőben, hogy mi nem győznénk úgy sem mindenikre vigyázni. . . . Hiszen tudnánk mi érvelni, lessék elhinni, azzal is, hogy felsoroljuk: mi mindenről tudunk és mi mindent hallgatunk el mégis. De nem élünk vissza az alkalommal most sem. Megelégszünk az igazságunkkal igy. Aki pedig a miatt dohog, hogy a sajtó még igy is kíméletlen, az elégedjék meg azzal, a mit elhallgatunk. A mit például most is elhallgatunk a róla való véleményünkből.“ Ezeket a „Szamos“ pénteki számából Írom ki, a Dénes Sándor ur „Patronage“ cimü cikkéből. Miuthogy a sujtószenzdciók- kal mostanában, legközelebb múlt számunkban is, én foglalkoztam, a személyemre való vonatkozás kétségtelen. S miután magam is azt tartom, hogy vigyázzon mindenki a maga becsületére és ne terhelje azzal Dénes Sándor urat, a kinek szintén elég, ha a eujút becsületére vigyáz, s miután e homályos kitételek úgy hangzanak, mintha valaminek elhallgatásával velem szemben is kegyelmet akarna gyakorolni, elvárom tőle, hogy a fenti soroknak világos és határozott magyarázatát adja és ne hallgasson el semmit, még a rólam való véleményét sem, mert ebben a formában, a mint megírta, csupa gyanúsítás van, a mi pedig szerintem csúnyább még a szenzációhajhászásnál is. Szatmár-Németi, 1913. szeptember 30. Dr. Fejes István szerkesztő. * — Izraelita ünnepek. Okt. bó 2-án ünnepük meg izr. polgártársaink at uj esztendő (Roshasonok) beköszöntését. A zsidó naptár számítás szerint most az 5674-ik esztendő kezdődik a világteremtés napjától számítva. Az újév ünnepéhez közvetlenül egy böjtnap csatlakozik. Tisri hónap első két hete, mellyel az uj esztendő kezdődik, felel meg a zsidó „nugykét“-nek. Tisri 10-én (okt, l-én) lesz az engesztelés napja, az úgynevezett bosszunap, uz év legnagyobb ünnepe és négy napra rá jön a sátorosünnep, mely nyolc napig tart és a thóra örömünnepével végződik. — A király nevenapja. Okt. 4-én eez Ö felsége nevenapja, amelyet a polgári és a katonai hatóság a hagyományos kegyelettel ünnepel meg. Az iskolákban szünetel nek az előadások, a templomokban istentisz teleteket tartanak. A róm. kath. székesegy házban reggel 9 órakor lesz a hálaadó mise — Gróf Teleki Géza meghalt Gróf Teleki Géza v. b. t. t., volt belügy miniszter, szept. 27-én egy budupesti szana óriumban vesebaj következtében meghalt Gróf Teleki Géza 1844 ben született Deésen 1875 ben a kisnyirjesi kerület orsz. képviselőjévé választották. Ezután még két cikluson volt somkuti képviselő, Tizza Kálmán idejében p.’dig belügyminiszter lett. Elnöke volt a Magyar Történelmi társulatnak, a Magyar Országos Bányászati Egyesületnek, a Szut- mármegyei Gazdasági Egyesületnek, a Szatmárvármegyei Takarékpénztár Egyesületnek tb.; mindenütt nagybecsű munkásságot fejtett ki. — A városok és polgármesterek rongresszüsa e hó 29-én és 30-án Nagyváradon lesz megtartva. A kongresszuson Szatmár város törvényhatósága képviseletében a városi tanács határozata folytán Vajay Károly dr. kir. tanácsos, polgár- mester, Antal Sándor dr. tiszti főügyész és Figus Albert városi főszámvevő vesznek részt. — Közigazgatási tanfolyam. Október elsején kezdődik Budapesten a belügyminiszter által rendszeresített harmadik jog- és államtudományi továbbképző tanfolyam. Városunk tisztviselői közül a belügyminiszter intézkedése folytán Barlha Kálmán gazdasági tanácsos és Papp ZolMinden ruha uj lesz tisztítás és festés állal °° Ruhafestó Gázmosó gyárában A BIKSZÁDI természetes Ásványvíz, gyógyhatású, hurutos bántalmaknál páratlan. A legutóbbi termésű savanyu uj borral vegyítve kitűnő italt szolgáltat. Kapható mindenhol, árjegyzéket kívánatra küld 31— a bikszádi fürdőigazgatóság.
