Szatmár és Vidéke, 1913 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1913-09-16 / 37. szám

Beethovent, akár ha Schopint és Lisztet ját­szik, minden póz nélkül való természetes­séggel; nemes egyszerűséggel párosul. Olyan szembetűnő qualitások ezek, amiket nagy művészek is méltán irigyelhetnek egymástól. A nagy technikával és érzéssel lejátszott Buch-d, Albert Preludium és Fugája után Beethoven darabokkal gyönyörködtetett. (Sonata, Audaute Fdur, Rondo a capriccio.) Játékának érdekes szioezésével, lüktető, ha­tásos fortissiraóival, váratlan fordulataival a lelkűnkbe lopta Beethoven mély és fensége­sen nagyszerű képeit, gondolutait. Itt mu­tatta meg, hogy készültsége mellett eredeti­sége, nagy átgondoltsága is juttatják sikerhez. Schopintől (Nocturn, Mazurka) utól- érhetetlen finomsággá) játszott; pianissiinói | lehető legprecízebbek s úgy külsők után Ítélve a közönség legnagyobb részére ezen darabokkal ért legnagyobb hntást. Végezetül előudott Liszt Petrarca sonelt- jében és Polonaise Edur-jában érvényesült csak igazán nagy clnssisa, lüktető drámai színezése, merész invenciója. Itt már teljesen úrrá lett hangszere és közönsége felett. Mintha vnUmi Dante-utakon vitt volna ma­gával és az előtáruló misztikus képekhez szolgáltatta volna n megrázó, túlvilági zenét. Kitünően megfelel Liszt intoncióinak. A kö­zönség viharos tapsokbun ünnepelte is a fia­tal nqűvészt, tisztelői pádig szép babérkoszo­rúval kedveskedtek neki. A hangversenyen közreműködött Jónásné Baranyi Ilona, a zenede kiváló képességű tanárnője és Liszt Oh quand je dors, Bizot Hubenera (C arm énből) c. két énekszámával ért el igen nagy hatást és osztozott a fényes sikerben. A rendezés, diszletezés is a pompázó déli növényekkel elsőrangú volt. '•••■ (Lybárdó.) _ Szem lélődés. Takács Mihálynak, a m. kir. Operaház hires énekesének elhunytéval nagy vesztesség érte a magyar művészetet, — különös tekin­tettel az Operaház szellemére. Kidőlt egy nagy magyar operaénekes és a bolyét aligha fogják — még hu tudják is — magyar mű­vésszel betölteni. Mert uz „idegen-láz" még mindig nagy Magyarországon. Azt hiszik, csak az a szép, az az elegáns és finom, arai idegen. Olasz és német énekesek kollemes Nálunk általában a nyári hónapok szok­tak a legveszedelmesebbek lenni. A kolera lappangási ideje néhány nap, de néha gyönge hasmenés formájában hosszabb időre is olhu- zódhatik. Az egyes megbetegedések külön­böző hevosségüek s ennek foka szerint meg­különböztetjük a kolera hasmenést, a kolerint és a súlyos kolsru-rohamot. Átmenetek gyak­ran fordulnak elő. Az epidémia kitörésénél, főként n legelső időkben, észlelhetők n leg­súlyosabb esetek. A megbetegedések többrege hasmenéssel kezdődik. A beteg nagy gyen­geségről panaszkodik s gyomrában ürességről. Kevéssel utób beállónak a gyötrő hányáéi ingerek, alsó és felső végtagjaiban pedig gör­csös izomösBzehuzódások keletkeznek. A beteg nagy forróságot érez. Testi hőmérséklete tényleg emelkedett is kissé. Az érvéréé, a lélekzés szaporább, a beteg hangja gyönge, szemei beesettek és sötét gyűrűvel övezettek, arckifejezése szörnyű állapotot mutat. Ez uz állapot két-három óráig, de néha egy-két na­pig is eltarthat. Ha a hántolom még súlyo­zódik, a hasmenés és hányás ritkábbá válik, de a beteg ereje még inkább csökken, bőré­nek sápadtsága fokozódik, hőmérséklete csök­ken, kinjii még jobban súlyosbodnak, nagy szomjúság gyötri, vérük besürüsödik. Ha még rosszabra fordul állapota, a hasmenés és hányás megszűnik, de a beteg öntudata zavarossá válik, árverése kimarad és beáll a halál. Ez a végzetes kimenetel (mintegy hat­van százalék) gyakran már az első napon bekövetkezik, sőt néha, amidőn a betegek á kezdeti hasmenést nem veszik tekintetbe lát­szólag még gyorsabban is. A gyógyulás lassanként áll be, néha lázas hőemelkedések, sőt valósággal tifuszos állapot mellett. A teljes helyreállásig több hét telik el. Kedvező jelként a vizelet meg­indulása tekinthető. , A kolera gyógyításánál fontos szerep jut a megóvásnak. Kolerás időben lehetőleg I mérsékletei életmód követendő, a gyümölcs- evést be kell szüntetni, mert a gyümölcs és áltálában a nyers étel felületén megtenyósz- ' SZATMÁB ÉS VIDÉKE. otthona ass Operához, ahol különös kegygyei dédelgetik az idegOD ajkú művészeket. Tagadhatatlan, hogy sok jeles mű van németben ás olaszban egyaránt; és művészeik nagyrészt kiválóak. Dj hogy mi hátramaradot­tak vagyunk, anntfk elsősorban magunk va­gyunk az okai. önérzet és előrelátás, meg alapos kritika nélkül ülünk fői a német és olasz áramlat üzleti exponenseinek, vagy en­gedjük magunkat tőlük terrorizáltatni. Hiszen sokat lehet és kell is tanulni a külföldi művészettől s igy fejleszteni tovább u magunkét. De hogy teljesen átengedjük nekik a vezetést, ez már gyámoltalanság s megfeledkezéa arról, amivel huzánknuk és nemzetünknek is tartozunk. Nézzünk csak körül, mennyi idegen szellemű kókler hizik a mi naivságunkou szerte az országban; egyik sem hord egy parányi jó érzést sem a rangyar zene- és énekművészet iránt, nem törekszik azt fejleszteni, erősíteni. így nem lesz igazi mugyar művészet soha ; magyar művész magasra nem emelkéd- hetik. Szinte csodálatos, hogyan érvényesül­hetett annyira Takács, mert nagy tehetség volt ugyan, de magyar . . . Milyen felháborító, hogy elhanyagoljuk önmagunkat. Mi magunk nézzük le azt, ami magyur. Holott éppen azokat kellene lehetet­lenné tenni, akik az idegen szellemet terjesz­tik és lekicsinyelni, leszólni merészelik a ma­gyar szellemet és képességet, bármilyen kez- leges legyen is az itt vagy ott. Idegen vondégszereplést meg lehet tűrni, a szebb idegen darabokat be lehet mutatni, hiszen tanulni, okulni kell a fejlettebb ide­gen kultúrán. De hogy itt hizlnljuk állandóan az idegent ükkor, amikor a mieink nélkülöz­nek 8 magukat képezni nem birják, ez 'már mégis csztelenség. Inkább ne legyen semmi­féle kultúra, de olyan, amely a magyar ki­gúnyolására, leszorítására, elfojtására terpesz­kedik itt benn a saját házunkbuD, meg írem tűrhető. * Épületes dolgot olvastunk Abbáziából; két mágnás-kisasszony, egy magyar és égy lengyel hujbuknpott a cigányprimásért. Meg tetszett mindukettőnek a ceokoládészinü le­gény s nem törődve társudulmi állásukkal, nem számolvu n botrány következményeivel, megfeledkezve arról, hogy a »gyönge nem“- hez tartoznak, — férfiaknál is brutális módon szálltak sikra felszeg érzelmeik barna tér­het a kommnbacillus. Lehetőleg megbízható ásványvizet, vagy forralt és lehűtött vizet igyunk. A kolera ellen meleg izgató italok, ópium, kálóméi, meleg fürdők rendelendők. gyáórt. Az ilyen -eseteknél röviden kellene eljárni; mindakettőt szanatóriumba kellene csukni. * Uj politikai lop indul meg legközelebb városunkban, „Szatmári Est“ címmel. Kétszer jelenik meg hetenkint i dr. Nagy Vince ügyvéd lesz a szerkesztője. Programmjáról is értesültem. Nem reklámképen írok az üj lapról. Felesleges az én szerény toliam ott, ahol a lap szerkesztőjének jó neve, jeles képessége, gondolatokkal és eszmékkel telitett irányzata, már eleve biztosítja a sikert. Hanem őszinte örömmel üdvözlöm dr. Nagy Vince vállalko­zását, mert látom, hogy az nagy hézag pótlá­sára hivatott. Pezsdülést, talán uj vért is várok közéletünkbe e lap hatásától. Bizonyára szép eszmények vezérlő fáklyái gyúlnak föl a működése nyomán. Erős burok veszi körül most az embe­rek szivét: a közöny. Ezt kell áttörnie az uj lapnak legelőször is, bogy az érzelmeket hullámzásba hozhassa.' De remélem, a szer­kesztő kitarló egyénisége legyőzi e nagy akadályt. Kétségtelen, hogy működésében munkatársukra van szüksége. Hallom, hogy a legjobb toliforgatók egész gárdáját sikerült táborába csoportosítania. Színes, hangulatos, tartulmas újság lesz tehát a „Szatmári Est“, amelynek megjele­nését sokan nagy érdeklődéssel várják. Szatmár, 1913. szeptember 14. _____________Csomay Győző. Becsipve jön haza a gazda, s az asszony alaposan rátámad. — Bizony, ideje volna már más életet kezdeni. Itt a kolera, ha igy folytatja, köny­yen baj lehet. — Nem úgy van az anyjuk, kolerás időben épen az az első szabály, hogy nem szabad változtatni a megszokott életmódon. Add csak ide a pincekulcsot szaporán 1 Demeter. — Az aj fényképészeti és fes­tészeti műterem megnyílt Deák-téren, a Pannónia udvarának földszintén. Kényelmes kocsi bejárat. Tisztelettel Scherling Antal. — Telefon 375. 72 NESTLÉ*1' \ GVERMEHUSZT Apróságok. reöbeváll a legjobb és letíolc DOBOZA K 1.80 MINDEN GYÓGYSZfRTÁRBAN És lesóbb DROGÉRIÁBAN Próbadobozt ingyen küld: HENRI NESTLÉ,Wien.l.Biberstr I73. MZ UJ sarkút A balháshegyleknek meg van az örö­mük, hogy a közgyűlés nem engedte meg a régi jó Balháshegy nevet felcserélni. — Már kérem alásan, —. mondja egy ottlakó hegyi polgártárs — igy hívták azt a mi elődeink több mint 300 év óta, igazán vétek lett volna most más névre keresztelni. Az a pár fiayás városi ur, n kinek nem tet­szik, menjen a Tükör vagy | Csillaghegyre, ha szebb névre vágyakoznak. * Nagy beteg a falusi gazda, körülötte sir az egész família. Eljönnek | komák, só­gorok és az atyufiság, vigasztalják, s egyik másik megteszi az észrevételt is, hogy talán jó volna orvosért küldeni. De | beteg nem engedi, ebbeli magatartását a következőleg indokolván: — Ha már meg kell halni, a termé­szet rendje szerint akurok elmenni és nem orvosi segítséggel. * A szomszédom nagy 48-as, a kivel ha találkozom, mindig szeret a politiká éi be­szélni. A napokban aziránt érdeklődött, hogy mi az az „intézvényes demokrácia", a mi­ről a lapok most annyit Írnak.--- Mert uzt már hallottam, — magya­rázó nekem — hogy a váltó elfogadóját in- tézvénycsixk is hívják, azt Í9 olvasom, hogy parlamenti váltógazdusdgról is beszélnek, ebből teliét az én polgári eszemmel olyan­formát hámozok ki, hogy ezután a gróf urak, u kik a mi pártunkon most nagy számmal vannak, fogják a kis emberek váltóit aláírni. És ha igy van, ez egészen okos dolog. * Bejárta a lapokat, hogy városunkban földgázra akadtak. Egy fiatal ember fejtegeti egy társaságban annuk nagy horderejét és kiváló szerencsének mondja, hogy mi nálunk Í9 rátaláltak. — Nem földgáz az öcsém, — szólal meg Bögre ur — csak olyas valami, a minek nem jó szaga van. Az a tudós férfiú bizonyosan akkor sétálhatott az utcán, mikor a mi szag­mentes gazométereink dolgoztak. HÍREINK. A jegygyűrűk. A fővárosi pletyka-újságok nagy zaj­jal kürlölik, liogy Nagyváradot} egy zálog­házban árverés volt s az árverésre kerülő tárgyak közt olt szerepelt három kiló jegygyűrű, számszerint hatszáz jegygyűrű. Külön­féle karika-gyürü. Tehát azok a tárgyak, a melyek az emberi társadalom, a csalá­dok, a lelkek legkegyelelesebb emlékei. Kötelékei. Mementói. Élet és halál után. A melyet féltékeny gonddal visel ujján férfi és nő. S melytől még a gyermekek is, a késő nemzedékek az utolsó, nagy, nehéz szükségben könyek közt válnak meg. íme, az újabb, a legújabb időben — már ezek a kegyeletes tárgyak is a zálog­házba gurulnak. Árverésen kótyavetélőd- nek el, Írják gúnyosan, ölő mosolygások közt azok a riporterek (hirkergetők), a kik csak a jelenségek külső kinálmányai- val törődnek. De mélyebbre nézni — nem szoktak. És ráhúzza az Ítéletet, hogy hát ime: micsoda nyomorúság lehet az, ha nyolc hónap alatt hatszáz jegygyűrűt zálogosí­tottak el. A mi viszonyunkra minden­esetre jellemző ez a licitálás. Mi is azt mondjuk, hogy jellemző. És mi is ismerünk egy másik várost, egy másik zálogházat, a hol szintén jegy­gyűrűket — soksok karika gyűrűket tet­tek zálogházba. És a zálogház tulajdonos, mint jellemző jelenséget mutatta ki, hogy ezek a gyűrűk és más szokatlán tárgyak azon idő alatt vándoroltak a zálogházba, mig a cirkusz a városban hódított és bo­londította a népet. És egyáltalán a gyűrűk azóta gurulnak a kótyavetélés házába, mióta a mozik bizseregtetik az emberek és asszonyok vérét. Ez egy ... Más, hogy még érdekesebb lenne megtudni, hogy ama gyűrűk közül — a hatszáz közül mennyit vitt az igazi, valódi nyomor a zálogházba. És mennyit az alko­hol, a pálinka, a mámor, a divat, a fianc és más újkori jellemző szükségek. Oh — a valódi, az igazi nyomor csak a legeslegutolsó pillanatban huzza le ujjá- ról hitvesének jegygyűrűjét. És akkor is ... azután is első munkája verejtékével siet azt visszaszerezni. Nyomor van. Szegénység mindig volt. És lesz is. De bocsánat, mi a kik nyitott szem­mel nézzük az embereket, a jelenségeket, a nép munkáját, keresetét és életmódját, mégis arra az ítéletre jutunk: hogy: Még a mi viszonyaink közt sem élűnk a nincstelenség, az általános nyomor napjaiban. Ez a kor igenis — nem a nincs- telenséq, de a soha se eléq korszaka. Mester. * — A közegészségügyi bizottság vasárnap délelőtt 10 órakor a városháza tanácstermében dr. Keresztazeghy Lajos el­nöklésével ülést tartott. Jelen voltak dr. Vajay Károly polgármester, Ferencz Ágos­ton közigazgatási tanácsos, dr. Radó Sándor törzsorvos, dr. Vajay Imre, dr. Wallon Gyula kerületi orvosok, Pártos Samu kir. állatorvos, B.-nyovszky Pál hegyi kapitány, Kovács István vizműigazgató, Korányi János dr. Fejes István bizottsági tagok. A bizott­ság a kolerajárvány elleni védekezés módo­zatait tárgyalta s többrendbeli intézkedés megtétele végett megkeresést intézett a ta­nácshoz, egyben tudomásul vette a tanácsnak e téren tett eddigi intézkedéseit. A dinye árulásra nézve kimondotta, hogy az csak e hó 20-ig engedhető meg, ami a nagyközön­ségnek és az érdekelt árusító feleknek tudo­mására hozandó. — A szintigyi bizottság ülése. 1 Heves Béla színigazgató bemutatta uj társu­latának névsorát s egyben bejelentette, hogy nov. 1-én óhajtja megkezdeni az előadáaoknt. A szinügyi bizottság egyelőre tudomásul vette a bejelentést azzal a fenntartással, hogy véle­ményét a társulatról a szezon megnyitása után nyilvánítja. Ezenkívül a bizottság újból tárgyalta Heves szerződését, s ti régi szöve­get változatlanul elfogadta, a mozi előadá­sokra vonatkozó pótengedélylyel a bizottság Minden ruha uj lesz tisztítás és festés által ül)— °° Ruliafestő «« Gázmosó gyárában aB A BIKSZÁDI BB természetes ásványvíz, gyógyhatású, hurutos bántalmaknál páratlan. Ems Kapható mindenhol, árjegyzéket kívánatra küld A legutóbbi termésű savanyu uj borral vegyítve kitűnő italt szolgáltat. 29— a bikszádi fürdőigazgatóság.

Next

/
Oldalképek
Tartalom