Szatmár és Vidéke, 1913 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1913-01-07 / 1. szám
Harmincadik évfolyam. 1-ső *iám. Szatmár-Németi, 1913 január 7. ü SZATMAR VIDÉKÉ TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL —-v HIRDETÉSEK -s— 1 ' hova a lap zzelleml részére vonatkozó közlemények, tovibbá — e lap kiadóhivatalában — jutányos árak aUonóban Az előfizetés ára: előfizetések és hirdetések küldendők : vétetnek föl. Egész évre . . . 6 kor. I Negyedévre 1 kor- 50 fill. Morvái János könyvnyomdája, A hirdetések díjjal előre fizetendők. Fél » . . . 3 > 1 Egyes szám ára 16 > v Eötvöa-ntoa 6. sz. * * Telefon-szám : 73. Nyilttér garmond sora 20 fillér. A múlt év története A 1912. év sokáig emlékezetben fog maradni, mert hatását sokáig érezni fogjuk, s bár félni lehet, hogy utána még rosszabb is jöhet, még ez sem lesz képes feledékenységbe meríteni Még az év elején folytatódott az élénk közgazdasági élet, két uj bank alakul és minden téren mozgás tapasztalható, de mindjárt rá egyszerre csak beüt a krach, s mig az előbb szinte szaladtak a bankok az ember után és ver- senyeztel^ a - kölcsönkérő kegyéért, március hónapban már bezárulnak a bankok kasszái, megszűnnek a kölcsönzések, megdermed az üzleti élet és ez igy tart az egész éven keresztül. Az előző években csupa építkezés a város minden részében, homokhordó kocsik száguldoznak a város minden utcáján, az elmúlt évben egy pár uj épületet leszámítva, az építkezés teljesen szünetel. Nincs pénz, nincs hitel, megáll minden mozgás, csak az adósok sóhaja tölti be a levegőt és eredményes-munkát csak a bankok végeznek, a melyek a drága visszles'zámi- tolási hitelre hivatkozással oly magas kamatokat szednek, a mit már a kir. ügyészség is uzsorának kénytelen elkeresztelni. Az időjárás förtelmes volt az egész esztendőben. Nem volt tél, nem tavasz, se nyár, s augusztus hónapban megeredtek az és csatornái és esett szaka- datlanul az év végéig. A kunt levő TARCA. Ott a hol a nárcisok virulnak. Irta: Innooene Méta. Bűbájos igézet varázsa szált az alkonyaira. A búcsúzó nap arany karimája be- ragyogta a tarka virágos gósakertet, amelynek pompás, illatos virágágyai körül megkésett álompillék röpködtek tova, j csókot, lopva a mimózák apró kelyheire. A faragott kő mederből szivárvány színes sugarakban szökött fel a viz, s finom csipkés hullámokban esett, vissza, mig kristálya alatt karcsú aranyhalak kergetőzva siklottak tova, gyöngy buborékokat hagyva maguk után. A fákkal szegett, hosszú kert soron már kinyúltak a tarka lámpionok. Itt-ott feltűntek a gésák törékeny alakjai, a tiaint kecsesen hajoltak meg a dús virágú, törpe cseresznyefa lecsüngő, permetező-ágai alatt. Arcunkon az a szelid, egyforma mosoly, szemükben a sajátságos, meleg fény, mintha csuk azért volnának e földön, hogy maguk körül bájt, nyu- galmut árasszauak. Lényük nem hevít,táncuk nem perzsel, dalukban nincs erő, szenvedély, de tipegésük, halk hangjuk, gyöngéd mosolyuk— alázatos, törékeny kis lényük annyi termény, az összehordott búza elromlott és a mi a legnagyobb csapás, nem lehetett szúntani, nem lehetett vetni és igy oda van a következő év reménysége is. Hogy ily körülmények között nagy kezdeményezések nem történhettek, az magától értetődik és ha történt is egyik másik. téren valami, az bizonyára már az előző évben indult meg és ebben az évben fejeződött be. Ilyen pl. az ipartestület végleges megalakulása, mely 30 év óta megszakításokkal gyakran felszínre került, de sikeresen csak most tudott végre meg- valóSulni. Ilyen továbbá a közkórház, mely szintén évek óta égető kérdés, ■ de csak beszéltek róla állandóan, a> nélkül, hogy előbbre vitték volna, mig aztán az elmúlt évben odáig jutott, hogy úgy a hely, a hol, mint a tervek, a melyek szerint épülni fog, meg lettek állapítva. A csatornázás és vízvezeték is halad csigamódra, az elmúlt évben is fúródott egy pár kút és végeztetett egyéb odatartozó dolog, de ha csak tibban a tempóban fog haladni továbbra is, mint a hogy "eddig haladt, majd csak az unokáink fogják elérni a megvalósulását. Igaz, hogy most akármilyen gyorsan akarnók is csinálni, a rossz pénzviszonyok akadályul szolgálnának. Az év elején, mint feutebb említők, alakult két uj pénzintézet, a Szatmárvidéki takarékpénztár és az Agrár bank, melyek később fuzionálták. Ugyancsak fuzionált a Szatmári őszinte szeretetet váltanak ki az ember szivéből, hogy sokáig — talán soha 1 — nem felejtheti el őket az, a ki már találkozott velük, s akinek alkalma volt betekinteni a naiv gésalélekbe, a ki látta az álmodozó, szelid arcnak minden őszinte mosolyon keresztül is átható méla szomorúságát. A legfiatalabb és legszebb, elvált a terraszra indulók csoportjától. Átsietett a ciprus soron, hogy .észrevétlenül juthasson az úgynevezett toronyba, a honnan gyönyörű kilátás nyílik a bűbájos tengerpartra, a hol a le 8 föl sétáló karcsú tengerésztisztek alakjait egészen jól kilehetett venni. — Maikó mereven bámul a csöndes tengerre, melyre a hatalmas hadihajók ivlámpásai káprázatos fénynyel csillagokat szórtak. És a mint igy, elmerengve néz a távolba, — nagy, nehéz bánat ráül a lelkére s árnyékba vonja tiszta homlokát. Tehát igazi — Az idegen fiotta már felvette horgonyát, hogy a kora hajnalon hazafelé induljon. És magával visz minden álmot, reményt, illúziót, a mi az ő lelkében fakadt... magával viszi azt a forró, rajongó szerelmet, hogy soha többé vissza ne hozzál Igen, soha többéi — Miakó oldalt hajtja fejét az apró, rózsákkal befuttatott ablakfára. Átálmodja még> gyszer, utoljára az imént lefolyt gyönyörű történetet, hogy azután, az induló hajóraj ezt is magával vigye. — Többet nem fog erre gondolni, csak most, mégegyszer... Fölidézi az elmúlt, szép napokat, a tovatünteket, a visszahoz- hatatlanokat ! központi és a Szatmári polgári takarékpénztár is, sőt mint hallani lehet, íasonló fúziók még más pénzintézetek töaött is tervben vannak, a mi érthető, miután a pénzintézetek a mostani válságos időkben természetszerűleg érzik, hogy támogatásra van szükségük, különösen pedig azoknak, a melyek eddig sem voltak erősek. Több más vállalat is alakult, de azok na- jypbbrószt az ismert oknál fogva válságba kerültek. A múlt év egyik nevezetessége, a mozi diadalmas bevonulása. Az „Iparos Otthon“ nagytermében működő mozi valósággal meghódította a közönséget és hogy a színház védelmezve legyen, a hatóság a színi idény tartamára betiltja az előadásait. Sokan azt mondják, hogy a jövő a mozié, a miben sok valóság látszik lenni, s a mit'; az is látszik támogatni, hogy a mostani színigazgató is kezd próbálkozni a mozival. {Tanügyi téren nevezetes esemény voltba kir. kath. főgimnázium uj épületének ünnepélyes felszentelése és átadása. Ugyancsak megemlítjük itt, hogy a polgári fiúiskola díszes épülete is elkészült. A sajtó terén nagy rokonszenvvel találkozott a március végén megindult „Uj Szatmár“ cimü független napilap, mely egy most már újból érezhető nagy hiányt lett volna hivatva pótolni, de a szomorú pénzviszonyok miatt alig egy félévi működés után megszűnt és a vele kapcsolatosan léLátja az arcot, a szépet, a büszkét, az árnyékokat, az ujjai mintha most is simogatnák a hullámos, barna fürtöket... mintha e feje ott pihenne az izmos férfi vállon s ő lehunyt szemmel álmodozna örömről, boldogságról. — És érzi a csókot a szempilláján, az ajkán. — Itt állt akkor is, mint most, selyem szallagos derekát átölelte a férfi, a ki akkor azt mondta neki, hogy szereti... De tegnap, — mily borzasztó fájdalom — már más volt egészen. — Tegnap azt mondta, Isten veled, kis Maikó. Én elmegyek, mert el kell mennefn. — Felejts el engem, a te jó barátodat, akinek sok Bzép, boldog napokat szereztél. — Nem tudtam agy elválni tőled, hogy el ne búcsúzzam, hogy meg ne szoríthassam puha kezedet... Adieu Maikó ! — Es érezte, hogy elsápadt s szemei megteltek könnyel. Érezte, hogy mit jelentenek neki e szavak, hogy itt hiába való most a könyörgés. Vége az álomnak, az illúziónak, Vége mindennek 1 Ha az esze nem is tudta felfogni, hogy miért kell elválni, a szive megérezte. Lehajtotta fejét s halkan, szomorúan búcsúzott: AdieuI — Egy percig érezte az izmos kéz meleg érintését, a mint az állóhoz ér, hogy fölemelje fejét, de ő lehunyta szemét, hogy ne lássa mint távozik tőle az, a kit olyan nagyon szeretett! Ne lássa szánalmát annak, akinek ő a lelkét feláldozta. — Csak a lépteit hallotta a lépcsőkön lefelé; aztán az is elenyészett a kert puha fövényén. — Mire felnyitó szemét, egyedül volt. Egyetesült „Modern nyomda" is beszüntette működését. — Ugyancsak megszűnt a „Szatmár-Németi* cimü hetenként kétszer megjelenő lap, az „Északkelet“ cimü napilap pedig, mely „Uj Szamos Jjság“, majd „Szatmári Friss Újság* címen egy ideig szenzációval dolgozott, „A Polgár“ címen átalakult heti appá. A város hivatalos életében megemlítésre méltó, hogy a tisztviselők megkapták a családi pótlékot, a mit aztán a közgyűlés a többi összes alkalmazottaknak szintén megadott. Az országban és a külvilágban szintén emlékezetes marad az 1912-dik év. Egyrészt a politikai pártok éles szembehelyezkedése egymással, mely áldatlan helyzetből a legnagyobb erkölcsi hátrányok származtak és állandóan származnak, másrészt pedig a folyton fenyegető háború réme, melynek izgalmai még most is tartanak és ki tudja, mikor mondhatjuk el majd, hogy a háború veszedelmétől végre megszabadultunk. Azután a balkon háború, hol a négy balkáni állam küzdött az egymagában álló törökkel és a mely befejezettnek még szintén nem mondható, bár a most folyamatban lévő londoni tárgyalásoktól remélni lehet, hogy a békét fogja eredményezni. Temóntelen emberi élet pusztult el a különböző véres ütközetekben, a miből fájdalommal lehet konstatálni, hogy bár az emberekben meg van ugyan a vágy az állandó béke megvalósítására, de sohasem fődül a csillagvilágos éjben mérhetetlen, vérző fájdalmával l... Azért jött hát ide, hogy búcsút mondjon a távozónak, hogy meglobog taisa selyem kendőjét, hogy kisírhassa magát megölt szive romjain — utoljára! Bent a szive mélyén zokog az érzés, mig ő néma szomorúsággal tekint a messzeségbe. — Nem tudtam szemedbe mondani Joné, mert nem akartalak megbántani, hogy annyira szeretlek. De most, hogy egyedül vagyok s tudom, hogy nem jösz többé vissza, most fogadd el könnyeimet, szivem jajszavát, vergődő lelkem sóhaját, mind azt mondják ezek : Isten veled 1 Te most nagy útra mégyaz, az igazi élet, az igazi boldogság felé, és én itt maradok újra egyedül, kifestem újra halvány arcomat, hajamba nagy veres krizánté- meket tűzök és táncolni fogok hajnalig, dalos mosolygással, hiszen ez a sorsom I Játékszer vagyok, bárki megvehet s eldobhat újra, ha ráunt. — Nem vádollak Joné. Köszönöm néked, nagyon köszönöm azt a két hónapot, a melyben olyan boldog voltamd Ha van valami szép, amire emlékezem, úgy te leszel az, bár arra kértél, hogy felejtselek. — De feledni csak az tud, akinek van még útja a boldogság felé. Én, Joné, már lejártam ez utat. Rövid volt, de gyönyörű voltj Lásd, olyan az örömöm, mint a virág élete, mint a harmat csókja s vájjon ki sir érte, hiszen mindennek más jő helyébe, mindég szebb, jobb, érdekesebb. Mit tehetsz te róla, ha kezed között szét hulltak álmaim, nagyválasztéku cipőraktárát I | • r !• | i. f lrSraXnwÁ ___1 • J | | ,s s « r r w * n r 1 — ajánljak a t vevő közönségnek, mint a legolcsóbb bevásárlási forrást. = V Közvetlen a „Pannónia" szálloda melletti! A valódi amerikai King duality cipők kizárólagos raktára. KEGE®KEZTEK !!! az őszi és téli idényre megrendelt valódi box és ohevraux bőrből készült férfi, női és gyermek lábbelik
