Szatmár és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-53. szám)
1912-03-26 / 13. szám
Huszonkilencedik évfolyam. 13-lk szám. * Szatmár-Németi, 1912 március 26. VIDÉKÉ TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. Az előfizetés ára: Egész évre ... 6 kor. I Negyedévre 1 kor. 50 fill. Fél > . . . 3 » I Egyes szám ára 16 > SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL hova a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések küldendők : Morvái János könyvnyomdája, EAtvöi-ntoa 6. sz. f * Telefon-szám : 73. —v HIRDETÉSEK ■*— — e lap kiadóhivatalában — jutányos árak ellenében vétetnek föl. A hirdetések díjjal előre fizetendők. Nyilttér garmond sora 20 fillér. Parcellázások. Nem általában, hanem csak azokról a parcellázásokról akarunk szólani, melyek a város külterületén abból a célból történnek, hogy a felparcellázott helyeken lakóházak épüljenek. És erre azért van szükség, mert ha~ szó nélkül hagyjuk tovább haladni a már eddig gyakorlattá válni kezdő irányzatot, maholnap odajutunk, hogy a város külső* határa a legközelebbi falvakig és a Szatmárhegyig lesz lakóházakkal beépitve. Már pedig ennek se a közönség, se a város szempontjából haszna nincsen, legfeljebb azoknak van hasznuk, a kik az ilyen felparcellázott területeket jó pénzért eladogatják. Ez pedig nem bírhat olyan fontossággal, hogy e miatt a jelzett parcellázások továbbra is megengedtessenek. Úgy tudjuk, hogy a Szamos inneni részén, vagyis a városi oldalon naeg van állapítva a határ, a melyen túl uj belsőségek alakítása céljából többé a parcellázás meg nem Engedtetik. Ellenben a hidontuli részen még ehhez hasonló intézkedés nem történt, a minek következménye aztán, hogy' ottan egy szélesen kiterjedő városrész alakult, a mely hovatovább mindig távolabb és távolabb igyekszik terjeszkedni. A legközelebbi közgyűlésen is egy nagyobb terület felparcellázása lett megengedve, a mely terület már az eddigi határokon kívül fekszik, tehát a lakóházak körzetét tovább szélesíti. Itt az ideje a hidontuli részen is megvonni a határt, a melyen túl ne legyen szabad többé uj lakóhelyek alakítása céljából parcellázni. A hidontuli rész ma már egy oly nagy területet, foglal el, hogy azon belül még nagyon sok igény megtalálhatja az elhelyezkedést és csakis ily módon lehet majd elérni, hogy a most szétszórtan fekvő házcsoportok végre mint egy egymáshoz tartozó és összefüggő városrész alakuljanak ki. Hiba volt a múltban ezzel nem törődni, de ha már azt elkéstük, legalább a jövőre nézve legyünk résen és a helyes fejlődési politikát tartsuk szem előtt. Ä külterület épen mostanában kezdte meg az akciót, hogy legalább közlekedési viszonyai hozassanak olyan állapotba, a mely lehetővé tegye nekik is, hogy ne csak nyáron, a mikor a természet gondoskodik az utakról, de ősszel, télen és tavasszal is járhassanak akadálytalanul. Ne csak a természet, de a város is tegye meg kötelességét. A kivánságmefn cswk méltányos hanem igazságos is. A külterület épen úgy adózik, mint a belső, ennek ellenében azonban se kövezete, se világítása nincsen és majdnem bizonyos, hogy a csatornázás és vízvezeték áldásaiban is aligha fog részesülni. Engedni tehát, hogy ezek a kritikán alóli állapotok napról napra a magán spekuláció érdekét szolgáló parcellázások folytán minél szélesebb területen valósuljanak meg, egyenesen a közér- dfekbe ütközik, ezt tehát minden áron meg kell akadályozni. Eddigelé a városi közgyűlés vajmi keveset törődött vele, egyszerűen a rendészeti szakosztály véleményét fogadta el, a mely magasabb szempontok figyelmen kívül hagyásával csakis azt nézte, megvan-é a kívánt terület és ha megvolt, akkor a maga részéröl nem látott semmiféle akadályt fent- forogni. Ezután másként kell ezeket a parcellázásokat kezelni, s másként kell már a bizottság kebelében. Nem az a fontos, megvan-é az előirt területe az egyes teleknek szánt helyeknek, hanem általános szempontból első helyen az bírálandó el, közszükség kivánja-é a parcellázást és nem jelent-e ee a jövőben a városra nézve meg- terheltetést? Ám, mint fentebb már rámutattunk, semmiféle közszükség nem kívánja, hogy a külterületen a tovább! parcellázások megengedtessenek, épen- -azért e tekintetben az első ieendő az, ' hogy a hatóság állapítsa rrieg; a mostani határt és a további terjeszkedést állítsa meg annyival inkább, mert régebbi időben a külterületen való építkezés inkább gazdasági érdeket szolgált, ma azonban városi jelleget öltött és igy a rendezésre teljesen megérett. Lesz nekünk a külterülettel a jövőben elég bajunk, igyekezzünk tehát ezt a bajt nem szaporítani, a mi pedig csak az ajánlott módon lehetséges. A magán spekulációt nem kell félteni, az talál majd más területeket, a hol magát kárpótolhatja. •«?>• Tisztelettel értesítem, hogy •«*»• könyv- és papirkereskedésemet május havában — az ideiglenes helyiségből — Deák-tér 7. szám alá (Fógel Károly ur házába volt 6— Halmi ház) helyezem át és ezért «>■ a raktáron lévő árukat leszállított árban kiárnsitom. Szives pártolását továbbra is kérve, •«?»• maradok kiváló tisztelettel •<»• HUSZÁR ALADÁR. Színházi esték. A minap felújított s nagy tetszéssel fogadott régi Operette, ,A madarász“ után előadásra kerültek e héten a „Cigánybáró“, „Bőregér“, »Víg özvegy“, tizenkettedszer ment a „Leányvásár" s pénteken, szombaton Guthi Soma és Rákosi Viktor eredeti bohózata „Napoleon öcsém“. Első három abból az alkalomból került színre, hogy Szoyer Ilona, a Magyar Királyi Operaház művésznője vendégszerepelt s ragyogó művészetével gyönyörködtette a színházba járó közönséget. Első este Szaffit, második este Adélt, a harmadikon Glavári Hannát énekelte. Az az osztatlan tetszés és szűnni nem akaró taps, mellyel egyes énekszámait kisérték s felvonások végén a lámpák elé szólították, felment minket attól a feladattól, hogy művészetét bővebben ismerTARCA. Párbaj a végzettel. Irta: Innooens Méta. Hat éves volt Rudák Ágnes, mikor a jószivü, özvegy grófné magához vette az árvát, — és együtt neveltette Líviával, a beteges és utolsó Báth sarjadékkal. — És tizennégy év alattL mit Ágnes a kastélyban töltött, a legmelegebb barátság, a legmélyebb szeretett fejlődött ki közöttük. Báth grófné gyermekének tekintette Ágnest, annyira szerette, hogy nem vette észre .gyönyörű fejlődését, mely mellett Livia vézna kis alakja egészen eltörpült. Pedig Livia már tizenhét éves volt. Ilyen korban a vőlegény kérdés gondot ád az anyának. — Ez a gond azonban jobbun foglalkoztatta Kumuer Évát, a német birodalmi grófnőt, a ki unokatestvére volt Báthnénak, s keresztanyja Liviának. Három hónap óta vendége az uzori kastélynak, s e három hónap alatt elintézte Ágnes sorsát is. Nem szerette, s szemére vetette Báthnénak elfogultságát Ágnessel szemben. — „De mit tegyek ? Csak nem űzhetem az életbe, most, tizennégy év után?! — „Ezt nem — felelt Kamuer Éva, — de beláthatod, hogy ha tovább marad, tönkre teszi Livia jövőjét, szerencséjét. Jogot nem formálhat arra, hogy Freimurk báró neje legyen,. — és én a bárót Liviának szántam. A nagy kiterjedésű hesseni birtokok úrnője nem lehet egy egyszerű Radák Ágnes, a kit csupa kegyelemből fölnevel Báth grófné.“ Agnes, — a ki a mellék szobábun volt, s a kinek az ott létét még csak nem is sejtették, a félig nyitott ajtón keresztül meghallotta a beszélgetést. Visszafojtott lélekzet- tel támaszkodott a kandallóhoz s lehunyta szemét, mintha elakarná hitetni magával, hogy. a mit hall, az csak álom. „Freimark báró gyerek még, - Ágnes komoly és mély érzésű — szólt Bátbné nem vettem észre közöttük semmi közvetlenebb bizalmat." / „De megtörténhetik. Éppen azért, jó lesz mielőtt férjhez adni. Lesz erre felé egy erdész, vagy egy ispán ... Ágnes, ha önérzetes lány, megfogja érteni, hogy másra nem számíthat.“ — Ágnes szive összeszorult. Nem bírta tovább hallgatni, lábujj hegyen, csöndesen elhagyta a szobát. Űzte valami kinos fájdalom a végtelenség felé, . szeretett volna neki rohanni a végzet kardjának, a sors örvényének. Azt tudia, hogy Kamuéi’ Éva gyűlöli, de arra nem gondolt, hogy ez a gyűlölet üldözőbe veszi. — Leszaladt a hátsó lépcsőn, s a kis parkon keresztül, kiment az országúira. — A hűvös őszi szél arcába csapkodta hullámos hajfürtéit, megbillentette puhánszőtt szoknyácskáját, mely itt, ott, beleakadt a száraz, zörgő hurasztba. — Ágnes megáit egy kopaszodó nagy platán előtt. Lehajtotta fejét, hogy ne lássa a kérgébe faragott nevet. — S ott, az ut porában mintha megírva látná a jövőjét. Egy szegé- nyes, gerendás ispán lakást... uz örökös számítást a mindennapiért I — Azután meg- elevenült szeme előtt a mait, a mi még tegnap a jelene volt. Az ideális szép holdas esték a park ezüstös taván. A mélabus, fenséges Beethoven sonátálc... a bájos, álmodozó madrigállok. A nagy, hatalmas jegenyék, a törpe kis fenyők, melyekkel együtt álmodott sok szép, boldog tavaszt. — Eszébe jut Miederried,' Dili... a hátaslova, a kutyája. És e csöndes álomképeket végig kísérte egy, a legnagyobb, legszebb, a melyet most elakart űzni képzeletéből, hogy köny- nyebb legyen a bánata, Báth Gábor képe. — És hogy erre gondolt, érzi, hogy néki meg kell halnia. Komikus volna, egy ispánné, a ki Beethoveneket zongorázik és madrigál- lokat énekel... Meghalni. Ez lenne az egyetlen jó reá nézve. — Töprengéséből kopók és vizslák csaholása rázza föl. Menekülni akar, de a lármás kutyák már körül vették, s ujjongva ugrándoznak körülötte egy becéző szóért, egy gyöngéd cirógatásért. — És jön egy egész vadásztársaság, — lóháton, lépésben. — Báth Gábor a vendégeivel, Agnes elszédült. Sápadtan kapaszkodott a platán törzsébe, hogy el ne essen. Báth Gábor ijedten ugrott le a lováról, s hozzá sietett. Érezte, hogy valami nagy dolog történhetett Ágnessel, látta halavány arcáról néma szenvedéseit. — Megértette. Megmagyarázta a saját szive. S a miben még tegnap nem hitt, a véghetetlen, igaz, uagy szeralemben — most íöltámadt bensejében. Magához vonja gyöngéden, finoman a lányt, szivére hajtja fejét, és megcsókolta a homlokát. Sosem beszéltek eddig szerelemről, de érezték ebben a pillanatban, hogy nem tudnának egymás nélkül élni. Báth Gábor hazavezette a halavány leányt, ágyba fektette, forró teát főzetett neki, azután bement a kis aalonba, a hol sógornője és tanteja teáztak. „Engedőimet kérek, hogy vadász csizmában lépem át e küszöböt, és minden egyébb bevezetés nélkül megkérem tőled, kedves Irma, — Ágnes kezét. — Egy hét múlva, jól tudod, — adott szóra — el kell utazzam Indiába. — Ágnest, mint feleségemet, magammal akarom vinni." Hogy mit szólt ehhez Kamuer Éva, azt már Báth Gábor nem hallotta. Nem is törődött vele. Ágnest sokkal jobban szerette, sem hogy aggódott volna azon, hogy elveszti nónje kegyét s ezzel együtt elesik a gazdag örökségtől. — Őszülő hajszálakkal, negyven éves korában találta meg az igaz boldogságot, a mit most kétszeresen tud megbecsülni. — Maga sem hitte, hogy megtalálja még a párját, s mikor haza érve, a vidám vadásztársaságnak bejelentette nősülését, az öröm olyan igazi volt, hogy a trieszti kikötőben, midőn Báth Gábor feleségével odaérkezett, virággal diszeB, gyönyörű yacht várta, — a melyet barátai rendeltek nászúira Bombay felé. r nagyválasztéku cipőraktárát ajánljak a t vevő közönségnek, mint a legolcsóbb bevásárlási forrást. == Közvetlen a „Pannónia“ szálloda melletti! A valódi amerikai King duality cipők kizárólagos raktára. HEGEBKEXTEK!!! a tavaszi és nyári idényre megrendelt összes nri-, női és gyermek valódi ekeire és bei bőrből készült cipők a legjobb és legdivatosabb kivitelben.
