Szatmár és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-53. szám)
1912-02-27 / 9. szám
Huszonkilencedik évfolyam. 9-ik szám. Szatmár-Németl, 1912 február 27. SZATHAR 9 VIDÉKÉ / / f l 'l2 ) TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. Az előfizetés ára: Egész évre ... 6 kor. I Negyedévre 1 kor. 50 fill. Fél » . . . 3 > I Egyes szám ára 1,6 > SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL hova a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések küldendők : Morvái János könyvnyomdája, Eötvöa-utoa 6. az. ♦ # Telefon-szám: 73. HIRDETÉSEK — e lap kiadóhivatalában — jutányos árak ellenében vétetnek föl. A hirdetések díjjal el5re fizetendők. Nyilttér garmond sora 20 fillér. Internátusaink jövője. Irta: Bodnár Gáspár. A ki az internátusok jelentőségét, koronkint váló hivatását a maga egész perspektívájában, eszméjében és kihatásaiban akarja megérteni: annak valójában ismernie kell a neveléstörténet lapjait. Minden intézményt csak. a maga forrásától, fejlődésén keresztül érthetünk és ítélhetünk meg. Hiszen a pedagógia tudományának az a betetőző ága, mely a nevelés fejlődését nyújtja az ifjúság révén: éppen arra törekszik, hogy képző, nevelő és szociális intézményeink fejlődési szálait adja kezünkbe. Sajnálom, hogy’ itt, úgyszólván csak ériutőleg mondhatom ki, mely szerint internátusaink öntudatos és nagyobb, mélyebb jelentősége ott kezdődik, a hol az a pedagógiai elv kezd erős vonalokban kidomborodni, a mely a tantiást, a tanulást a képzéssel, a neveléssel, az erkölcsi motívumokkal köti össze. Mindaddig, mig ez a kardinálás elv ki nem bontakozik: internátusaink valójában csak tápintézetek, kosztadó intézmények valának. Azon korokban, mikor még a család, egyház, az iskola nem csak legelső rendű tényezők voltak a nevelésben, hanem a szó teljes értelmében egyedüli, befolyásával, a képzés, az egyéni és társadalmi képzés súlyával, döntésével rendelkeztek: az internátusok keletkeznek, szerepelnek is, de igazán inkább szállók, deák tanyák, tápintézetek voltak. Hiszen az iskola egymagában pótolt mindent. Szelleme bejutott -ide is, mert erősebb ellenhatásokkal nem találkozott. Az a szálló ige, hogy — a kié az iskola azé a jövő — nem, csak jelszó, de valóság volt. A családok erős erkölcsi érzéke, puritánsága, a polgári élet tisztasága, egyszerűsége elég biztosítékot nyújt az iskolák működése sikerének. Inkább segitik azokat mint gátolják. Hanem aztán jött és itt van a kor, mikor az iskola, egyház már nem eoyedüli tényezők a nevelő-képzésben. Mikor bizony szép, hangzatos jelszóvá leszen az az öreg mondás, hogy az iskola minden. Mikor nagy, hatalmas tényezővé válik a sajtó, a színház, a mozi, az utca, a kirakatok, a nyilvános élet ezer esélye. Mikor a szülök remegve, álmatlan éjeket töltve kisérik a távolból, távol levő gyermekük iskolás életét. Mikor a kosztadás a családoknál is üzletté leszen. Mikor a családok erkölcsi élete, érzéke is megrendül« Mikor az ifjúság a szabados élet felé hajolva a korán élés és kiélés veszedelmei és örvényei közt törik le, mint a legegészségesebb fáknak szép gyümölcsöket Ígérő virága. Akkor... akkor az internátus gondolata, eszméje, hivatásának egész köre kezd kibontakozni... gyakorlattá, életszükséggé és a nevelő-képzés leghatalmasabb tényezőjévé vállni. Egy-egy mentsvárrá a lázas, az ezer eséllyel telitett társadalomban. Egy-egy szigetté a szárazon, a hova az ifjúságot még kellő biztositékkal el lehet helyezni a modern társadalom •* hullámos,, sőt piszkos örvényei, közt. Azok az ellenvetések, miket az internátusok ellen, különösen a múlt század utolsó tizedeiben felhoztak — halomra dőlnek és hitelre nem találnak. Az állam maga is belátja, hogy alig van már más mentő-vár, mint a helyes alapokon és kellő szakférfiak vezetésére bízott internátusok. Azok az ostromlott szerzetesi internátusok, a protestánsok hatalmas kollégiumai alig bírják befogadni az ifjúságot. Egyes testületek, szülök szövetsége szinte versenyeznek —* az internátusok felállításában. Sőt éppen azok és arról az oldalról, honnan és kiktől az internátusok a legerősebb támadásban részesültek: ma internátusokat szerveznek. A mi századunk igazán a gyermekek százada lett és ebben az internátusok viszik, vezetik — a családi nevelésen kívül — a vezető tényezőt. És mi adta meg a lökést arra, hogy az internátusok ilyen széleskörű, hatalmas, úgyszólván ifjúság-mentő szerephez jutottak. Hivatásra emelkedett ... ? Annak az erős gondalata, annak az eszmének gyakorlatban való kivitele, hogy az internátusok egyszersmint nevelő-intézetek is. Képző iskolák. Család, a család helyett. Mesterek a mesterek helyett. Az egyéni nevelésnek is termő talajai. Az a féltő, az a remegő és reménykedő gondolat, hogy ott hivatott, arra képesített tanító erők veszik szárnyaik alá az ifjúságot. Hogy nincs jobb prevenció, a megelőző gondoskodásnak és éberségnek hatalmasabb nevelői faktora,. mint a hivatott, szakképzett és az ifjúsággal együtt élő, dolgozó és munkálkodó tanerőkkel ellátott — internátus. Ez a gondolat, ez a megtestesített gondolat, reménykedés és biztosíték lehet csak egyedüli alapja, záloga, kezessége a mi internétusainknak. Tehát jövendője is. Megdöbbenéssel olvasom, hallom, hogy éppen városunkban, de éppen egy országos testületnek, a magyar állammal szoros összeköttetésben levő testületben ezen egyedüli helyes, az itt kifejtett lélektani alapokkal, nevelői irányokkal ellentétes gondolat, nem csak, de irányzat, gyakorlat kezd felbukkanni. A vasúti internátus vissza akarja fordítani a nevelés-történet fejlődését. Vissza akar menni oda, a hol az internátusok csakugyan éppen hogy tápintézetek valának. Mert mit gondoljak mást, mikor hallom, hogy az a kormányzat, igazgatóság vagy ki: éppen a hivatott, az az arra képesített, egyedül illetékes nevelő-tanitókat vezényli ki intézetéből. Kétszáz növendék I vezető-tanitók, képző erők nélkül maradnak. Kétszáz növendék, szülei helyettesitök, atyai és anyai gondozók, virrasztók, felelős vezetők nélkül: az intézet igazgatójára és gondozókra maradna. Akiknek valójában a mesebeli indue istenek száz szemének, száz kezének, száz eszének, száz szivének és éberségének kellene lenniök, hogy még pedagógiai képzés, képesítés mellett is . . . azt a hivatást betöltsék, a melyet az ily nagy felelősségű és súlyú intézmény vállain hordoz.. (Hát még az erre való képesítés nélkül.) E sorok Írója tizenkét esztendeig volt internátusnak növendéke. Ismerem az internátusi életnek minden legkisebb mozzanatát, óriási gondjait. Rettenetes felelősségét. Húsz éves tanár vagyok. Ismerem a zsendülö ifjúságnak és a törtető, lomha vagy bizsergő kamasznak egyéniségét, vére forrását- forradalmát és dugóhúzó észjárását... Uram fia . . . mit fog ez a két ur csinálni kétszáz növendékkel? Mi zuhanó teher, izgató gond-gondolat még csak elméiéiben is . . . elvállalni ezt a fizikai és lélektani képtelenséget! Entnagam bizony, bizony hogy abban a pillanatban, a mint az a gond ... ez a felelősség . . . szülők százának sóhaja, aggodalma vállaimra szakadna . . . megköszönném ezt az állást. Nyolc-tiz diák, éretlen, maguk is vezetésre, képzésre szorult ifjúnak közreműködésére számítanak az urak? Oh, nagyon jól ismerem ezt a közreműködést. Ismerek lelkiismeretes vezető, duktor ifjút ... a ki elsorvadt ... és elpusztult ebben a rettenetes gondban, ifjú vállaira szakadt felelősségben. Gyönge gyermekek erejének uzsorás kiszipolyozása ez. És ismerek más vezető ifjakat is, a kik — ök, éppen ök arcul csapták és csapják az egész internátus hivatását és kihúzzák a megbízható alapot az intézet .egész jövendője alól. Hát mit akarnak a vezető, intéző körök ? Takarékoskodni ? Az alapokban, a fentartó; elemekben, a lényegben, az életszükségletben. Modern épületet, intézményt akarnak ők is, hogy összedőljön, mint annyi más épület, hol az alapoktól vonták el az erőt, a szilárdságot. És a lát,- szat.ua, a dekorációra áldoztak mindent. Takarékoskodtak volna inkább a dekorációkban, a lukszus számba rnenö modernségben. Nem az épület fénye teszi az internátus belső értékét A belső érték dérit fényt, dicsőséget és jövendőt az inter- nátusra. Mit akarnak ? Visszacsavarni a történetet? Példát adni az egész országnak, hogy így is lehet! Veszélyes dolog! Hát uraim, mindennek meg van a maga hivatott mestere és művészete. A ki minek nem mestere . . . Én nagyon sokszor hallom, a tőlem igen nagyrabecsült és tisztelt vasúti-testület tagjaitól, hogy szakértelem, képzés, kiművelés kell ahhoz, hogy a vasúti élet, működés, egész rendszer miben létét, fogalmát, irányát, célzatát és szálait valaki megérthesse, megkritizálhassa Koncedálom. Teljesen aláíróim De engedjék meg nekünk pedagógusoknak azt az egyet, hogy az ifjúság nevelésének munkájához, művészetéhez, ezer és egy ágú lélektani és élettani vezetéséhez is pedagógiai képzettség, tudás, érzék szükséges. Múlhatatlanul szükséges. Azt a nagy, csudás lelket, az ébredő ifjú lelkét, ágas-bo- gas idegéletót, indulását, összekötteté1- seit, gócpontját is — ismerni kell, E nélkül — az ifjúság jövője,, itt az internátusok jövője van kockára téve. Karambol talál lenni. Tisztelettel értesítem, hogy könyv- és papir- kereskedésemet az eddigi helyiséggel szemben lévő ideiglenes bódéba helyeztem át. Szives pártolását továbbra is várva, maradok teljes tisztelettel Huszár Aladár. í— nagy választékú cipőraktárát ajánQok a t. vevő közönségnek, mint a legolcsóbb bevásárlási forrást. == Közvetlen a „Pannónia“ szálloda mellett!! a*~ a valódi amerikai King Quality cipők kizárólagos raktára, FIOYELUEZTETES! Az előrehaladott téli idény miatt a még raktáron levő téli áruk az eddigi árnál jóval olcsóbban kaphatók I
