Szatmár és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-53. szám)

1912-12-17 / 51. szám

SZATMÁR ÉS VIDÉKE.

kapitalizmussá mind sűrűbben kerül összeütközésbe a másik ország hatalmasabb tőkeerejével. A faji- vagy nemzeti érzésnek nincsen semmi köze ezekhez a versengésekhez. Ellenben a munka ébredésének napjaiban, a belső elégedettlenség elnyomása, a tömegek félrevezetése, a nyomor és szükség okainak és a társadalmi kutatásoknak helyes irányból elterelése céljából szüksége van a fenyegetettt tökének arra, hogy a népbe tudatosan beleoltsa a nemzeti veszedelem érzését. A metafizikai szükségletek kielégítése már nem bizonyul eléggé jó eszköznek arra, hogy féken tartsa az elnyomottakat és feltartóztassa a társadalmi forradalmat. A tökének szüksége van tehát a háborúkra most már nemcsak azért, hogy uj piacokat találjon nagyobb és több nyeress ég elérésére, hanem a szolgaságban tartott tömegek elégedetlenségének levezetése szempontjából is. Nemzetiségi, faji, nyelvi, vallási különbségek mesterséges kiélezése alkalmas mód és eszköz a háború valódi okainak eltakarására. S mig két ország proletárainak százezrei egymást pusztítják, ugyanazon két ország tőkései, pénzarisztokratái között hallgatag megegyezés áll fenn, közös érdekeik védelmére.

A városoknak a békés fejlődés, a termelés, termelés zavartalansága az érdeke. A háborús mozgalmak nemcsak a társadalmi rendet, nyugalmat, békét s a szabad fejlődést zavarják meg, de évtizedekkel vetik vissza a városokat fejlődésükben is. Olyan országokban, melyek távol esnek és semmiféle relációban nincsennek a háborút viselő nemzetekkel, érezhetők a háborúk romboló hatásai. A jelenlegi balkáni háború káros hatásait a magyar városok már hosszú hónapokkal megelőzőleg sínylették és ma is súlyosan érzik. A háborúk nemzetközi pénzválságokat vonnak maguk után, a pénzválság romboló következményei pedig a városokat érik legelső sorban. j Városainkat alkotó és teremtő munkás- I ságában zavarta meg a jelenlegi háborús világ, további fejlődésüknek vetett gátat, ezért óhajtandó a békés állapot mielőbbi helyreállitása.

Városok Lapja.

derekasan megállta helyét a magyar, úgy kell megállnia a gazdasági harcokban is, hogy most nem vért kell ontanunk a hazáért, hanem verejtéket, hogy nem csak meghalni tudjunk nagy és szentséges célokért, hanem értük dolgozni, tenni is.

Mi. a nevelés célja? Az, hogy aki embernek születet, emberré váljék, hasonló ahhoz, aki az embert a maga képére és hasonlatosságára teremtette. Ruházza fel a nevelés az ifjút az emberi erényekkel, fejlessze ki benne a vele született jóravaló készségek és hajlandóságok csiráit.

A gyermek első és természetes nevelése a családi körben történik. A család az ő kis világa. Amit itt lát, észlel, tapasztal, az ki- törülhetellenül leikébe nyomódik, amely épp oly lágy és fogékony, akár a viusz. Ne lásson, ne halljon tehát semmi olyast, ami uz Isten képmását benne elhomályosítaná.

A családi környezetnek mély nevelő hatásáról igen szépen s ide illően nyilatkozik az egyik kiváló magyar Írónak eme szép intelme;

A gyermekeikkel foglalkozó éber szülők oltalma alatt fejlenek a gyermekek mind erkölcsi, mind testi fejlődés irányában. A jó szülök ügyeimé kiterj'd arra, hogy a családi ház a maga rendjével, csínjával, tisztességével alkalmas környezete legyen az ébredő s fejlődő léleknek. A gyermek lelke ugyanis lágy és fogékony s az első benyomásokat öntudatlanul is a környezettől veszi. A b nyomások ott vetődnek rá, leikébe nyomódik a szülőknek jóságos vagy haragom tekintete, szerető vagy gyül&Uőges arckifejezéze, ' jóindulatú vagy szitkozódó beszéde. Lelkére vetődik a lakás képe, rendje vagy rendetlensége, tisztasága vagy piszkos, szurtos volta. A gyermek látja, hogyan élnék körülötte, mit tisztelnek, mit vetnek meg, mit szeretnek, mit

Színházi esték.

Év&. — Egy éve annak, hogy Lehár Ferenc „Éva“ c. operettje bemutatóra került a bécsi An der Wien színházban. Egy év óta diadalmasan járja be a német és olasz operette színpadokat; zenéje ezenkívül zongorakivonatok révén is ismeretes, s igy Lehár uj operettjét nem várta a közönaég olyan szenzáció éhességgel, u minővel más operetteket várni szokott.

Az operette meséje Éva, a gyári mun- / kásleány körül szövődik. Éva szülei már nem élnek, első felvonásbeli balladaszerü dalából, — mély a „Vig özvegy“ Vilja dalának megfordításából alakul ki, — megtudjuk, hogy unyja pompát, fényt, csillogást látott, élvezett. Évát a gyári munkások nevelik, a művezető saját leányaként neveli. A fiatal gyártulajdonos, megunva a párisi éledet, hazajön s átveszi a gyár vezetését. Aztán megismerkedik Évával s megkísérli a lányban felébreszteni a könnyebb élet iránt vuló hajlandóságot, a leány azonban elutasítja. A második felvonás alatt a kastélyban nagy mulatság folyik u gyáros párisi barátainak és barátnőinek tiszteletére. A kis Évát a fény, a muzsika idecsalja. A gyáros ráveszi, hogy estélyi ruhát öltsön magára s részt vegyen a mulatságban. Félig akarattal, félig öntudatlanul táncolja át szerelmese karján az estét, a melynek ő lesz a királynője. A mulatság vad orgiává fajul, ledöntik a teremben álló Éva szobrot s az élő Éva áll helyére, mikor kint vad füttyök közt megjelenik a munkások tömege s döngetni kezdi a kaput A társaság kijózanodva menekül, a gyáros egymaga áll a fenyegető magatartása küldöttség elé. A munkások már-már kezet vetnek rá és a mellette álló Évára; szorongatott helyzetéből azzal menekül a gyáros, hogy Évát mennyasszonyának vallja. A leány boldog, de annál keservesebb kiábrándulása, mikor megtudja, hogy szerelmese c- al< hazudott. Eltávozik, hazamegy nevelőapjához, de az elűzi magától | ekkor elhatározza, hogy arra az utrá lép, melyet a gyáros mutatott neki. A harmadik felvonásban már a gyáros az, aki nem tudja elfelejteni a leányt. A mulató párisi urak „babuska avatásra8 készülnek. Éva elkeseredésében demimondaine életre akar lépni. A gyáros azonban idejében megmenti őt ettől a Éva karjaiba borul. Ezt a mese vázat sok mulutságos jelenet s két kedves figura — egy erényes párisi maeamod s annak kiskorú barátja — tarkítják, igazán értékessé pedig a Lehár Ferenc csodaszép melódiái teszik, a melyek tán még sohasem ömlöttek olyan gazdagon, mint ebben az operettjében. Az első felvonás a legsikerültebb, ez nagyon finom, diszkrét, fináléja musikális felépítésű.

A „nagy keringő“, a melyet minden Lehár operettől vár a kö.önség, itt is megvan a második felvomí-bán. A zene fajtája egyébgyülölnek. L’iij., hogy szemérmesek-e vagy szemérmetlenek, f‘gyelmezettek-e vagy fegyelmezetlenek 8 mindezt már akkor kezdi tapasztalni, amikor arról még valamiféle fogalma volna ; még mielőtt a dolgokról beszélni tudna, már nemesből vagy tompul az erkölcsi érzéke. — A példaadás és a jó fel-, tárása nem kevésbbé vezet célhoz, mint a rossznuk ostorozása. — A gyermekre gyakorolt legjobb hatás, leghatásosabb szó az, hogv uz ember, a gyermek környezete is fenkölt érzületül és mértéktartó életű legyen- — A házban, a családban uralkodó szívélyesség, egyszerűség és munkukedv a gyermekben is hasonló erényeket fejleszt és az ilyen tiszta, meleg, derült légkörben leli fel szabadságát az egyéniség.

Jegyezzétek ezt meg jól magatoknak szülők és névelők s érezzétek át, hogy rajtatok nevelődik a gyermek, rajtatok, nem annyira a szavatokon, mint az életeteken. Úgy vagyunk mindnyájan, hogy amik vagyunk, s a milyenekké lettünk, azt leginkább mások befolyásának köszönhetjük s az összes tényezők között, melyekkel Isten hatott ránk, a legfontosabbak az emberek. Azért 'lehet a szülő átok vagy áldás, pokol vagy mennyország a gyermekekre. Ha vallásos, jó szüléink vannak, akárcsak Istennel magával találkoztunk volna, éltünk kikezdő utjain. A jó szülők istenes életüket élik bele gyermekeikbe, élőbeszéddé válik életük. Tunaik, szavaik életükben eleven kifejezést nyernek s ezzel a/, eleven élettel hatnak gyermekeikre. Egy hires angol mondja : „Istenes életet, fegyelmet, bizalmat nem lehet beszéddel tanítani. Sokszor az édes anya vagy atya néma arckifejezése, vagy tekintete, ha igazi erkölcs és jámbor.-ág lakik lelkűkben, kihatóbb tanítást ad, mint egész könyvtárak.8

(Fo'yt. köv.)

ként a Luxemberg grófjára emlékeztet. Talán valamivel könnyebb annál, több benne a zárt, önmagában ható szám, azonban valamennyi oly biztosan ható melodiáju, hogy igen nehéz kijelölni a legnépszerűbbeket. Az egész operett kompozíciója e hangszerelése oly biztos s oly egyéni, a hogyan azt ma csak a .teremtő ereje javában levő Lehár tudja megcsinálni.

A premier közönség Évát meleg fogadtatásban részesítette, sőt H. Bállá Mariska temperamentuma teljes sikerre, sőt sláger sorozatra vitte. Pipnike szerepét Árdó Ilonka jó kedvvel, sikkesen, de hang nélkül játszotta meg. Hangról ő nála egyáltulán nem is beszélhetünk. E fogyatékosságát azután eleven játékkal a tánócal igyekszik pótolni. A bemutatáson pompás toil lettel Í9 pótolta. Dagobert nagyobb szerepét Sümegi sok igyekezettel adta. Jók voltak Borbély és Endrey is. A zenekar nagy munkát végzett, egy két helyen azonban nem volt meg az összhang a zenekar s szereplők játékában. A darab- kiállítása, a mi igényeinkhez képest, kifogástalan. Bállá és Ardó toil let jei nagyon pzépek. — Éva a bét négy estéjén került színre s minden alkalommal telt házat vonzott.

A három testőr. — Herczeg Ferencnek egy régi, kitűnő bohózatát elevenítette fel tegnap este u társulat. Herczeg pompás és kellemes ötletei ma is üdén és frissen hatottak, oly pompás szerepek vannak Herczeg darabjába, hogy ezt talán még elrontani is művészet s mégis az előadás közepes nívón mozgott. Latorka alakítója, Szcndrői megmutatta, hogy a leghálásabb szerepet is tönkre lehet tenni. A darab központjában Szalóki Dezső állott, ki Pollacseket, pompás humorral játszotta. Szőke pedig, mint Rátky tűnt ki rutinos játékává!. Ilahnel Aranka színtelenül adta Rózát, úgy látezik többet gondolt mai nagy szerepére, mint a darabban sűrűn szereplő hetedik levélre. Jó volt még Endrei. A többiekről nincs mit mondanunk. A darabot sok kihagyással adták.

Színházi műsor.

Kedden — újdonság — „Éva boszorkány“. Herczeg Ferencz színmüve. Szerdán „Éva boszorkány“ — másodszor. — Csütörtökön — újdonság itt először — „A kis dobos“. Pénteken — másodszor-— „A kis dobos“ operette. Szombaton Sz. Garay Ilus felléptével — újdonság, itt először — , Pri- merose kisasszony“ vigjáték. Vasárnap délután „A kis gróf* operette — este: „Éva“ — ötödször.

Apróságok.

Égy pár napon távol voltam a városból, s az este, amint haza érkeztem, hallom a nagy újságot, hogy mi történt a városházán.

— Tessék! — mondom az elbeszélőnek — a mint kiteszem a lábamat, mindjárt ilyeneket kell hallanom!

*

Két falusi tejes usszqny jön a városba és útközben élénk beszélgetést folytatnak a tejárulás körül utóbbi időben végbement eseményekről.-— Persze, p rsze, mert mindig csak a szegény ember károsodik. Hiszen igaz, hogy a múltkor véletlenül egy kis viz is jutott a csuporba, .de már aztán azért a tejet is elvenni, az inár még sem járja.

— Bizony úgy van az, velem Í9 épen úgy esett.

*

Jön a karácsony, a gyermekek mindenütt számítják a napokat, mikor a krisz- kindli megérkezik. Nehéz idők járnak, az idén a Jézuska nagyon sok helyen szűkén fogja az ajándékokat osztogatni.

— Bizony gyermekek, — magyarázza egy tréfás családapa — aligha fogtok valamit kapni, mert a Jézuskának nincs pénze, s már három pénzintézetnél megpróbálta, de a váltójára egyiknél sem adtak.

«

A disznóölés lévén napirenden, az asz- szony kimondja a szentenciát, hogy tekintettel a disznó, drága voltára, az idén a disznótor elmarad.

— De kérlek szépeit, — erősködik a férj — épen azért kell disznótort tartani. Egy disznótor ugyanis nekem legalább 50 koronát ér, és igy ha tartunk, a disznó ára ennyivel kevesbedik.

*

A közigazgatási bizottságban felolvasott ügyészi jelentés szerint november hónapbun 44 fogolylyal volt több, mint az előző hónapban. Az egyik bizottsági tag csudálkozott rajta és nagyon soknak találta a szaporodást.

— Pedig ez természetes, — szólf rá a szomszédja ' — mikor beköszönt a tél. aki csak teheti, igyekszik fűtött szobához jutni.

Demeter.

HÍREINK.

■-»H«r

— Bénulás. Megdöbbentő jelenségek mutatkoznak. Más esztendőkben ilyenkor karácsony és újév táján a rendesnél jóval élénkebb, elevenebb élet szokott pezsdülni az ipar és kereskedelem terén. Ilyen idötájban a forgalom fellendül, mindenkinek van valami beszerezni valója, fokozottan folyik a munka, a kereset emelkedik, mindenütt pezsdülő1 élet, örvendetes virágzás, lüktető «elevenség jelzi, hogy az emberek ünnepre készülnek és van tniböl ünnepre készülniük. Az idén pedig éppen ebben az időszakban tapasztaljuk, hogy az ipar és kereskedelem terén eddig még sohasem tapasztalt, irtózatos megbénulás mutatkozik. Ez a bénulás, nem valami elszigetelt helyi jelenség. Ránehezedett ez az egész országra. Az ország ösz- szes kereskedői és iparosai megdöbbenve tapasztalják azt a nagyfokú pangást, melyet a csapások egész halmaza idézett elő üzemükben, iparosok munka nélkül, kereskedők vevő nélkül állanak. A forgalom meg akadt és beállott az ipari és kereskedelmi élet oly nagyfokú pangása, hogy félni lehet gazdasági katasztrófáktól, melyek tengődő iparunkat és kereskedelmünket még ai eddiginél ’is alacsonyabb nivóra, ha nem a megsemmisülésbe döntik.Igazán elérkezett a végső ideje, hogy ennek a nyomasztó, elviselhetetlen helyzetnek véget vessenek. Lássák be már egyszer, hogy ez igy tovább nem mehet. Már alig tengődünk, a megélhetésünk a legsilányabb, a legnyomasztóbb terhek alatt roskadozunk és nincs egy nyugodt pillanatunk. Legalább ezt a szomorú, sivár megélhetést tegyék lehetővé számunkra. Ennek,-az idegeket ölő kínos bizonytalanságnak véget kell vetni, mert ha ez tovább is igy tart, háború nélkül isrnegleszünk verve,

— Alaptalan rémhírek. Tele van a levegő puskaporral. Mindenfelé a háború veszedelmét emlegetik. Mint minden hasonló alkalommal, akadnak most is olyan gonosz lelkek, kik az emberek hiszékenységét saját céljaikra kihasználják. így azt a hirt terjesztik, hogyha á háború kitör, a kormány ráteszi a kezét a takarékpénztári betétekre s azokat a háború költségeire használja fel. Ezeknek a híreszteléseknek már több helyütt sokan felültek és ijedten szedték ki betétjeiket, miket aztán rendszerint a jólelkütanácsadók útbaigazítása szerint igyekeznek biztonságba (?) helyezni. Természetesen az ilyen képtelen hiresztelésekből egy szó sem igaz. Az állam háború esetén sem teheti reá a kezét a pénzintézeti betétekre s azokat el neip veheti. Épen úgy nem veheti igénybe a postatakarékpénztári betéteket sem. Az ilyen híreknek tehát ne üljön fel senki; ellenben, ha valakinek tudomására jutnak az ilyen híresztelések, jelentse a hatóságnak, hadd nyomozza * ki, hogy mi volt a tulajdonképpeni célja a- hamis prófétáknak.

— Adakozzunk — a közkórház karácsonyfájára! Az időnek szárnyán közeleg már ismét karácsony estéje. A -fehér, zuzmarás, csillagfényes télnek a legszebb estéje. Mikor a f i alatt angyal csilingel, mikor apró, édes gyermekfejek álma, bobó édes álma valóra válik s künn az ablak alatt gyermekek ajkáról 'égy énekszó hallik. Karácsony, melyet, olyan Bokun oly nehezen várnak, melyről feliér ágyac«kúkban nniiyi szép, gyönyörű boldog álmot látnak., S ugy-e nem hinnélek, hogy itt mi nálunk is sok, sok gyermek szivárványos álma nem válik valóra ? Elénk mered ismét a . nagy sár;ga ház — a kórház, hol lázas testtel, kipirult arccal az aranyos dió, mogyoró, meséskönyv s más játék, kard s trombita után mily öröCsak azon ládikák és cSSKagoR# melyek gyárjegylíéní a kávédarálót viselik, tartalmazzák a legjobbnak elismert „valódi tFranck: kávé-pógéltot” a K&Sfiai gyártQlj Asért óvatosság a bent ím m/uaaa