Szatmár és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-53. szám)
1912-02-06 / 6. szám
Huszonkilencedik évfolyam Szatmár, 1912 február 6. 6-ik szám. r SZATHAR VIDÉKÉ ö i'; >v _/ TÁ RSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ES SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. Az előfizetés ára: Egész évre ... 6 kor. I Negyedévre 1 kor. 50 fill. Fél 8 > I Egyes szám ára 16 » SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL hova a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések küldendők? Morvái János könyvnyomdája, Edtvös-ntoa 6. az. # # Telefon-szám : 73. —v HIRDETÉSEK -v— e lap kiadóhivatalában — jutányos árak ellenében vétetnek föl. A hirdetések díjjal el6ro fizetendők. Nyilttér garmond sora 20 fillér. ' A cukorgyár. A termőföld belterjes kihasználása érdekében a magyar mezőgazdaság több hivatott apostola buzgólko- dik ország szerte a cukorrépa termelés hathatós felkarolása és az uj cukorgyárak létesítése ügyében. A mi cukorgyárunk is a megvalósulás stádiumába lépett. Közeleg ugyanis a napja azon határidőnek, midőn az alkalmi társaságnál el kell helyeznie 1,000.000 koronát részvényekben, mint azt az összeget, melyet a birtokosok s helyi bankok javára kötöttek le. A részvényjegyzés ma már a 700.000 koronát is jóval meghaladja s nincs kétség, hogy a bankok és tőkések az egész összeget rövidesen lejegyzik s a mennyiben gazdáink a cukorgyár felállításához szükséges terület mennyiségen a cukorrépa termelésre vállalkoztak s igy a cukorgyár létesítéséhez a legfontosabb lépést megtették, a cukorgyár létesítése befejezett dolog s ma már ott állunk, hogy a gyár építése a tavaszon kezdetét veheti. Az uj cukorgyár mintegy negyven hold területen a Szatmár-gőzfü- részi állomás mellett nyer elhelyezést, melynek nagy előnye az, hogy minden átrakás nélkül kezelhető, úgy a kes- kenyvágányu, mint a rendes nyomtávú vasutak állomásairól. A cukorrépa termelés nagy előnye abban rejlik, hogy a gazda, a ki katasztrális holdanként a szatmárme- gyei talaj viszonyokat tekintetbe véve 180—200 mmázsát könnyen termelhet minden megerőltetés nélkül s igy a pénzconsortiummal kötött egyezség szerint 2 kor. ár mellett,- levonva művelési költséget, adót, stb. körülbelül 180 koronát holdanként tisztán produkálhat. Ezenfelül elismerjük a Szamos cikkének azt. az állítását, hogy a vármegye állattenyésztésének fellendítésére a cukorrépa termelés igen is nagy hatást fog gyakorolni, mert a mellett, hogy a visszanyert cukorrépa szelet más takarmánynyal kitűnő táplálék a szarvasmarhának, de ott van még a cukorrépa fej, valamint a répa levél, a melyek lehetővé teszik a gazdának, hogy ina már az annyira forszírozott belterjesebb gazdálkodást bevezethesse. Meg kell azonban jegyeznünk, nem azért, mintha ezt a gazda szempontból kifogásolnánk, mert hiszen a gazda akkor, a mikor terményeit értékesíti, tul.vjdonképen kereskedő is, hogy igenis a hízott marhák ezentúl is Wien, Sant-Marks állomásra lesznek feladva, mert ott jobban fizetik meg és bizony ezekből mi jó szatmáriak mit sem fogunk enni. Ma már, amikor a gyár létesitése biztos, mikor a gazdák a termelést biztosították, nagyon is kívánatos, hogy a gyár vezetőségébe ezek a gazdák kellően legyenek képviselve, mert nem bizalmatlanság az, ha mi helyesebbnek 8 tekintettel ennek a dolognak TARCA. Tolsztoj. Haladók és maradók. Irta: Bródy Béla. Bizonyos előítélettel mentem el a minap Varjas Endre „az oroszokról“ hirdetett előadására és jól esik most röviden beszámolni arról, anélkül, hogy elfogultságát avagy hirlapirásában tapasztalt túlzását feltaláltam volna. Nyugodt volt és tárgyilagos, csupán előudásának tárgyát, annak művészi értékét és becsét domborította ki és adta élvezhető formában, minden szenvedelem nélkül. A Háború és Béke, Karenin Anna és a Feltámadás, Tolsztoj háfóm e legszebb regényéről beszélt, nagyszerűen világította meg a három közötti logikai kapcsolatot, az átmenetet, az iró világnézletét, helyesen vont párhuzamot közöttük és vonta le az egészből a benne rejlő eszmei és lélekbeli gazdagságot és tanulságot. Tolsztoj e müveiből a hit és a szeretet árad felénk és pedig olyan formában, hogy beleviszi, odatereli az olvasót, mintha vele élné le a cselekményt és nem tudunk szabadulni attól a felejthetetlen benyomástól, a melyet az ilyen művészet okoz. Az egyszerűtől a leghatalmasabbig csak a gyarló embert látja, akit legtöbbször a véletlen vagy kifürkészhetetlen sorsa irányit s ezért mindent megért és mindent megbocsájt. Ha nem is tartjuk egészen kivihetőnek Tolszttíj eszméit, amelyet müveiben elénk tár rajongása, minden misztikus homálytól ment idealizmusa, az ember töké- letesbitésére való nemes törekvésé s a nagy szövevényes emberi problémáknak a megoldáshoz való közeledése, mindenkinek sok tanulságot, megnyugvást és gyönyörűséget okoz. A maradás hívei — tudományban, művészetben, irodalomban s az élet bármely nyilvánulásában — a múltba néznek, abból merítenek, a haladók fanatikus bittel a jövőbe látnak. Mindkét irányzat heves küzdelmet folytat s mindegyik a saját igazságára esküszik, igy folytonos hadakozásban állnak egymással. A régi irány hívei az úgynevezett hagyományok tisztelői, a jelenhez ragaszkodók vádolják a haladókat, hogy felforgató tendentiájukkal helytelen irányba terelik a gondolkozókat; aki minden iránt fogékony lélekkel bir s a felmerülő eszmeáramlatok iránt állandóan érdeklődik; a modernisták viszont azzal vádolják a maradni akarókat, hogy dekstruktiv irányzatukkal, az élet folyton változó körülményeinek — szükségletének, — szóval a haladásnak kerékkötői. A régiekhez — mondom — szívós energiával óriási mérvű, közgazdasági voltára, szükségesnek látjuk; ha az igazgatóságban gazdáink részéröl olyanok vesznek részt, a kikben meg van a kellő jarantia, hogy városunk és vármegyénk speciális viszonyait a gazda érdekek mellett meg tudják védeni. Ezért tartjuk mi igenis szükségesnek, hogy gazdáink a részvényjegyzésnél minél tömegesebben vegyenek részt s ezért tartjuk helyesnek Téitelbaura urnák teljes tájékozottságról tanúskodó cikkét, a melyben gazdáinkat a tömeges részvény jegyzésre szólítja föl. Nagyon helyesnek véljük azt a megoldást, hogy a gyár finánszirozását egy pénzcsoport vállalja magára, mert az, hogy a helyi 15—20 pénzintézet mind gazda legyen a gyárban, magunk részéről sem praktikusnak, sem észszerűnek nem tarthatjuk. Köztudomású, hogy a gyár létesítésénél a Szatmárvármegyei gazdasági egyesület erős akciót fejtett ki s annak agilis alelnöke dr. Böszörményi Emil minden lehetőt elkövetett, hogy ez a gyár itt Szatmáron létesülhessen. Nagy súlyt helyezett erre nem csak anyagi okokból, de szociális szempontból is, mert hiszen egy ily óriási nagy üzemmel biró, mintegy 5 millió koronába kerülő gyár oly munkás conti- genst foglalkoztat, a mely biztos existenciát nyújtva munkásainak, a kivándorlási kérdést is javunkra dönti el. Az a szempont, amit a gyár ellen gazdakörökben is sokszor hallottunk felhozni, hogy nincs szakértő cukorragaszkodik a haladással megalkudni nem tudó vagy nem akaró többség, de a modernisták lassan mégis utat törnek s energiájukkal, önmagukban bízással haladnak még sok tekintetben maguk előtt is homályos céljuk felé. Fanatizmusuk őszinteségében nem szabad kételkedni, rajongásukat meg kell becsülni annak, aki a bivő-lélek nemes törekvése iránt fogékonysággal bir. Látjuk csak az utóbbi 20—30 év alatt mennyit csiszolódott, mennyit haladt az ország egy- egy nagyobb sőt kisebb városa is, uj életet, erőt öntött belé a modern eszmék áramlata. A mi városunk is melegen ápolja a művészetet, nemcsak a zene minden ágában gyönyörködtet, hanem a tudományt népszerűsítve, az ismeretet fejleszti, tökéletesíti. Bár felülemelkedik e kis eszmefuttatás szerény keretén, mielőtt a modernistákról1 a költészetben szólnánk vessünk néhány pillantást Prohászka Ottokárra, akinek úgy személye, mint írása — bizonyára nemcsak e sorok írója előtt — minden kritikáu fölötte álL Prohászka Ottokárnál is azt hibáztatják bírálói, hogy a dogmatikus tudásba, azaz tudományba eleven lüktető életet öntött s nemcsak egyoldalúan egyházi, hanem az ő világos szellemében általános emberi igazságot magyarázott, úgy gondolkozik, hogy aki az emberiség, a köz szolgálatába szegődik, aki erre hivatást érez — nem vetheti magát alá néhány szűk látókörű dogmatikus kicsinyes szabályainak. Prohászka, aki oly magasztosan tölti be és hozza harmóniába papi’ és Csata lesz, nagy csata!.. (Szt. Imre — Galilei.) Irta: Bárdóly Sándor. Budapest, febr. 3. Komédiának, közönséges vásári komédiának voltunk — megértéssel mosolygó nézői. A cinizmusnak mosollyá, a meggyőződésnek és igaz-látásbak csak a szemeken át fel-fellobbanó, némán kiállté tűzzá kellett átolvadnia azon a propagáló vita- ,estélyen, amelyet tegnap este a Galileikor, a szabadgondolkodók budapesti gyorstüzelője rendezett — a régi országház öreg termében ... Mi, akik vagyunk és leszünk annyira modernek, gondolkozók és szocialisták, mint amilyennek önzőén, érdek-intentiókból az én legkedvesebb barátaimból is álló gyülekezet magukat kiabálják, mutatják, — a következőkben rendezünk egy vig-tudományos- mozaik mozi előadást, hogy ki ki belásson igazán abba a kohóba, amelyből mérges emberi hivatását, megérdemli, hogy mindenki zászlót hajtson előtte; egész életét az ember hibáinak javítására, a mindent megértésre és mindent megbocsájtásra szenteli, aki ha szükségét érzi, habozás nélkül ereszkedik le az élet mélységébe, hogy azután az egyéni haszon megtagadásával magasabb célokért küzdve, sasszárnyakon száguldva a mindennapi élet gyarlóságai fölé emelkedjék. De hiába öntött nagyszerű értekezéseibe mély tudást, oktató bölcseséget, szivének, lelkének egész melegét, az egyház ragaszkodik hozzá és minden tagjától — emelkedjék az bármennyire gyarló embertársai felé — követeli, hogy azon kivánalmaknak, amelyet kiszab, minden tagja köteles magát alávetni, ellent- moudást nem tűr, magyarázatot nem enged, csak meghódolást. Mi sokán Prohászka hívői és rajongói, anélkül, hogy az egyház belső ügyeibe akarnánk avatkozni — mélyen fájlaljuk ezt. Most, hogy a nyugatosok, a modern irányzat egyike között bizonyos belső harc dúl, amely úgy látszik csak hatalmi kérdés körül forog, nem lesz érdektelen, ha felelevenítjük, beleillesztjük az ő irányzatukat ez eszmefuttatás keretébe, mert sokan félreértik, tévesen az irodalom rovására ítélik a történteket, ellenesei pedig minden alkalmat felhasználnak, hogy ártsanak vele. (Folyt, köv.) nagy választékú cipőraktárát ajánljuk a 1 vevő közönségnek, mint a legolcsóbb bevásárlási forrást.-----" • 1 ■' —~ Közvetlen a „Pannónia“ szálloda mellett!! A valódi amerikai King duality cipők kizárólagos raktára. PI«Y£L9IEZTi;T£ll! Az előrehaladott téli idény miatt a még raktáron levő téli áruk az eddigi árnál jóval olcsóbban kaphatók 1 j répa munkás, teljesen elesik, mivel éppen a vármegyei gazdasági egyesii- I let volt az, a mely magára vállalta, I hogy addig, mig munkásaink a cukor- I répa termelóssél megismerkednek, tet- I szés szerinti mennyiségben, teljesen I képzett és gyakorlott munkásokat bo- I csájt a gyár rendelkezésére. Ha mindezeket figyelembe vesz- I szűk, a gyár létesitése fejlődő váro- I sunkra nézve oly kiemelkedő dolog, I mely kell, hogy vezető köreinknek I figyelmét magára vonja és a lehető I legmesszebbmenő anyagi és erkölcsi I támogatásban részesitse. i I —r.
