Szatmár és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-53. szám)
1912-11-19 / 47. szám
SZATMÁR ÉS VIDÉKÉ. tudom, mindnyájan tudjuk, hogy az emberszeretet, a szegányeket megértő irgalom magasabban föl nem loboghatott, mint Nagyságos Asszonyom szivében; a szegények, árvák védelme, a társadalom érdeke, a közügy odaadóbb, hivatottabb munkásokut nein találhatott, mint Nagyeágtokat. 42 év a Nőegyesület választmányi tagjai közt, 9 év az elnöki kormánypadon oly szokatlan, oly mélyreható érdem, Nagyságos Asszonyom egyénisége annyira összeforrott egyletünkkel, hogy joggal félhotttnk: nem lesz-e végzetes ez a visszavonulás az egész Nőegyesületre ? Fokozza aggodalmunkat, hogy ez évben a Nőegyesület két erős oszlopa dőlt ki, moet pedig alapja rendülne meg. Ennyi változás, ennyi ujulás válság elé állíthatja azt az emberbaráti, könyeket szárító, áldás j árasztó, drága intézményt, amelynek élete, jóléte, virágzása bizonyára Nugyeágtok sziv- beli óhajtása is. Egyesült kérésünk, forró kívánságunk az — és talán soha együttérzőbb a Nőegyesület nem volt, mint e kérésben — maradjanak me^ torábra is a Nőegyesület élén! Hála a jó Istennek, alelnöknőnk- ben olyan acélos munkaerőt, olyan gondos, tevékeny, mindenre figyelmes jó szivet tisztelünk, aki az elnökség minden munkáját, gondját szeretettel, lelkesedéssel veszi át és viszi tovább úgy, hogy Nagyságos Asszonyomnak csak olykor a bölcs tanács, a jóságos buzdítás Bzerepe maradjon. Szeretetünk, nagyrabecsülésünk elfogadását, hódolatunk méltánylását várjuk s egyesületünk sorsának biztosítását fűzzük Nagyságod válaszához. Ezt a választ én Nagyságod érzéssel teljes szeméből igy olvasom ki: — Maradok, ha nem is mint munkás kéz, hanem mint százak, ezrek érdekét kockára tenni nem akaró hűséges lélek, összetartó őrszellem, a szeretetre visszadobbanó szív. Jól olvastam?...* Az elnöknö magasztos lelkierövel uralkodva érzelmein, hivatott szónokot! is megdicBóitö hévvel, mély eszmei tartalommal s a hallgatók lelkén át- viharzó bensőséggel válaszolt.. Elmondotta, hogy forrón szeretett férjében élete veröfényét elveszítvén olyan mint a nap, melynek már nincs melege. A költővel számolja, hahogy a nap elszáll, ismét fogyott a szenvedés. Reménye, támasza gyöngédszivü, drága öccse volt, kinek, elvesztésével elveszté minden energiáját. Pedig a közügy mindenkor vonzotta, hiszen a haza földjébe vetve egy buzaszem is érték. Gyermekkora a 60-as évekre esik, amikor épülő romok közt megtanulta mindenki a «hazát szeretni s érette munkálkodni. Különösen lelkesítette a legideálisabb, legszentebb közügy : a jótékonyzelében állott és akivel pár szót beszélgetett. Egyszer csuk felállott és bement dolgozó szobájába, ahonnan rövidesen visszatért egy gyönyörű kardot tartva kezében. — Édes fiam Ripp! — szólt reszkető hangon — e kardot a te honfiaid küldöttsége, amelyet Szűcs pátri vezetett, hozta egykor a hires török vezérnek, Abdul Kerimnek ajándékba s mióta e nagy férfiú meghalt, a mindenkori szultán szobájában vun felakasztva. Lépj közelébb, búd kössem derekadra, méltóbb helye van ott, mint én nálam. É9 tényleg azonképen cselekedett, amint mondotta és amikor a kard már az oldatomon volt, magához ölelt és jobbról-balró! megcsókolt. Mondanom sem kell, hogy e jelenet hatása alutt a haditanács összes tagjai mélyen meg voltak indulva, s Kiumil nagyvezér reszkető léptekkel jött hozzám és alig tudtam megakadályozni, hogy kezet csókoljon. Volt öröm, mikor visszatértem a táborba és elbeszéltem a történteket. Mindenki rohanni akart a bolgárokra és csak akkor állott helyre a csend, mikor megmagyaráztam, hogy a mostani helyzetet kell megváltoztatni és csak azután beszélhetünk a további támadásokról. A helyzet ugyanis az volt, mint eddigi előadásomból kivehető, hogy a bolgárok a mi hadseregünk és Konstunti- - nápoly között feküdtek, ha tehát most megint támaduik, könnyen az történhetik,- hogy a megvert ellenséget magunk kergetjük be a főVárosb:i. azért az első teendő uz, hogy a bolgárok elé kerüljünk és mi legyünk köztük és a főváros között. Ezt a h idmtivelotct egy éj o'át végn-baj-ottok és reggelre nagy volt | l' d.'árok elképedésé^ mikor . egészen más old Író! kapták a támadást, mint ahonnan várkört iák völnu. . A . h ly et, tehát ma az, hogy a cja- taldzsai védművek konstantinápolyi oldalán ság. Mint gyermekleány indult el a kedves emlékű Páskuj Lajos buzdítására toborzani a városi óvodáért; majd ott tevénykedett özv. Koós Lajosné oldalán a Nőegyestilet érdekében. Közügyek között nőtt fel; szerette, munkálta a társadalom javát. Most sem a készség hiányzik belőle, hanem az erő. Nem szolgálhat úgy, mint eddig, pedig más, uj ember lenni nem tűd, csak cimet viselni nem akar Beszélt ihlett arccal, a valóságot cáfolni akaró olyan alázatos szerénységgel, hogy ismételni hiba volna Kedves szavait azzal végezte, hogy egészsége, életkedve romjaival nem vállalkozhatik munkára. A főtitkár azonban nem hagyott fel az ostrommal. Ilyen fenkölt szellemmel, mint ez a napfényes lelkű úrasszony, a küzdelem is fenséges. A derék hölgyek titkolhatatlan* könyek- kel szemökben egy szivvel támogatták s — végre ujjongó öröm tört ki, mikor az elnöknö ennyi erkölcsi presszió alatt nemes megadással visszavonta lemondását s Ígérte, hogy továbbra is megmarad a Nőegyesület élén. Példáját követte a kedves jegyző is, ki azonban a felhalmozódó munkában segítséget kért. Nem maradhatunk érzéketlenek városunk legrégibb humánus egyesületének ilyen belső, de extensiv izgalmánál, hisz a Nöegyesület, mely ma is 92 szegény özvegyet gyámolit állandó havi pénzsegitséggel, árvaházat tart fenn s ebben a társadalom égő sebét orvoslandó, háztartási cselédeket nevel: íhindnyájunké, a mi (sokszor duzzogva adott) filléreinket váltja áldásra s hölgyeinket a legnőiesebb, legeszményibb közügyekben teszi testvérekké, az elhagyottakat ölelő jótékonyságban. özv. Uray Gézáné úrnő meg- marasztása az elnökségben olyan diadal, mely az egyesület fejlődésének, áldásos munkásságának biztos záloga. A hivatalos város sem zárközha- tik el, hogy eddigi közömbösségével negligálja a Jótékony Nőegyesületet, mely nem egyeseké, nem az államé, nem felekezeté, hanem alapitásában, szervezetében, kihatásában tisztán városi, u mienk. ügy halljuk, a nem rég elhalt áldott emlékű Biky Károly pénztáros helyébe ii.fr, Kováts Lajos szatmárvagyunk mi, a másik oldulán pedig a bolgárok, de nem olyanformán, mint ahogy az újságok Írják, hogy t. i. a bolgárok, mint győztesek nyomultak előre. Csendben van mind a két tábor, mert a bolgárok könyörgése folytán 5 napi fegyverszünetet adtunk nekik, hogy ez idő alatt a velük közlött feltételekre nyilatkozzanak. Ha elfogadják, akkor nyugodtan elvonulhatnak, de ha nem, akkor ütött végórájuk, megesküdlünk a próféta szakálára, hogy az utolsó emberig megsemmisítjük őket és az utolsó embernek is, csak azért adunk kegyelmet, hogy legyen aki hirt vigyen Ferdinánd czárnuk Szófiába. Tek. Szerkesztő Ur! Most. hogy pihenés van, csibukozás melleit heverészve töltjük az időt. Názim pasa, a fővezér és Muk- tár Gazi a balszárny vezére állandóan itt ülnek a sátoromban és bár az alkorán tiltja a boritalt, állandóan kvaterkázunk. Ma-reggel érkezett egy waggon Lunaviz és a hozzávaló előcseri a szultáni udvarból, de hogy honnan tudhatták meg e tekintetbeni érdeklődésemet, nem vagyok képes elképzelni. Nem is töröm u fejemet, igaza van Názimnak, hogy Allah igy rendelte, hát bele kell nyugodni. Ég vele és gyöngyharmati! Hive: Ripp. németi ref. lelkészt kéri fel a Nőegyesület, kiben a legjobb választással, melegszívű, lankadatlan munkásságu, köztiszteletben érdemesült, lelkes ügyvezetőt nyer. Apróságok. X. ur azzal dicsekszik, hogy egyik pénzintézetnél egy kétezer koronás váltóját megszavazták. Sokan ámulva hallgatják és nem akarják neki elhinni, de ő felmutatja tárcáját, amelyben tényleg egy csomó 100 koronás látható. Erre faggatni kezdik, hogy melyik pénzintézet volt, legalább azt mondja meg nekik. — Nem tehetem! — mondja nagy komolysággal — becsületszavam adtam az igazgatónak, hogy el népi árulom. v A közönség körében nagy visszatetszést keltett, hogy az Osztrák-magyar bank ismét felemelte a kamatlábat. A Pannónia kávéházban nngy tömegben erről folyik a beszéd, s közben szóba jönnek azok is, a kikre ez a körülmény ugyancsak rossz hatással fog lenni. A társaságban is van egy, akiről mindenki tudja, hogy hasonló helyzetben van, de aki mosolyogva hallgatja az eszmecserét, s mikor e miatt valaki megszólítja, ő mosolygva igy válaszol: — Engem a kamatláb egyáltalán nem érdekel, mert én már tegnap bejelentettem, hogy fizetésképtelen vagyok. * Bambucz urnák, akinek fiatal felesége a fővárosba utazott, egyik ismerőse nagy jóakarattal újságolja, hogy találkozott vele a Vígszínházban, ahol egy fiatal ember társaságában volt, akivel nagyon jól mulatott. — Tudom, — szól rá Bambucz ur — irta a lelkem, hogy egyik unokatestvérével találkozott, aki olyan figyelmes iránta, hogy mindig vele van. És képzelje, olyan unoka- testvére, akivel csak most ismerkedett meg, nem is csodálkozom rajta, hogy egy héttel tovább akar maradni Budapesten. * Az I. és II. kerületben választás alá jövő bizottsági tagsági helyre megindultak a korteskedések. Még eddig csak 2—2 jelölt vau, de mire a válusztás napja elérkezik, biztosra lehet venni, hogy a pályázók száma egalább is tízre fog emelkedni. Egyik polgártársat is kapacitálják, hogy lépjen fel, de ő szerényen elháritja a felajánlott jelöltséget, mondván a következőket: — Nem érdemes költekezni, hiszen a választás csak egy évre szól. * X. ur egy levelet tart a kezében és a következőleg monologizál: — Váltó óvást kapni nem kellemes dolog, mondja az álmoskönyv, de hármat, is kapni egy nap, uz már igazán kellemetlen. Csupa kezesség mind a három, valamennyinek barátság volt az alapja, a vége most már a fizetés lesz. De honnan veszem a pénzt ebben a nehéz időben, mikor még a bankok sem adnak. Száz szónak is egy a vége, az sem volt becsületes ember, aki a váltót kitalálta. Demeter. HIREfNK. — Erzsébet kir&lyné emléke. Megboldogult Erzsébet királynénk nevenap- ján ma d. e, 9 órakor istentisztelet volt a székesegyházban, melyen megjelentek a polgári és katonai hatóságok képviselői s rótu. kát. tanintézetek növendékei Isteni tisztelet végeztével az iskolák Erzsébet királyné emlékét dicsőítő gyászünnepélyt tartottak. — Uj pápai kamarás. A megyés püspök előterjesztésére u pápa dr. Wolkenberg Alajos egyetemi tanárt tiszteletbeli pápai kamarássá nevezte ki. A pápai elismerés sorozata azon kitüntéeeknek, melyeknek dr. Wolkenberg tanári pályáján eddig részese volt. — Legfelsőbb elismerés, őfelsége elrendelte, hogy dr. Tabajdi Béla a honvédelmi minisztériumba beosztott ezredorvosuuk testőrorvosi minőségben teljesített több évi kitűnő szolgálatai elismeréséül a legfelsőbb megelégedés kifejezése tudtul adassák. Kitüntetett óvónő. A vallás és közoktatásügyi miniszter Cseh Jolán abauj szinai áll. óvónőnek, Cseh Lajos helybeli áll. isk. igazgató leányának a Patronage terén kifejtett önzetlen munkásságáért elismerését fejezte ki. — Hivatalvizsgálat a kir. adóhivatalnál. Bárczy Iván pénzügyi tanácsos, pénzügyigazgató helyettes f. hó 18-án a kir. adóhivatal pénztári ügykezelésének megvizsgálása céljából városunkba érkezett. — Bizottsági tagok választása. Említettük már, hogy az első és második kerületben elhalálozás folytán megüresedett helyek december 1-én kerülnek betöltésre. A tülekedés nem oly nagy, mint uz várható volt. Ennek oka pedig az, hogy a választó közönségnek sikerült oly ' jelöltek személyében megállapodni, kik minden képen érdemesek arra, hogy városatyákká választassanak. Az első kerület Unger István osztrákbanki főnök szegélye köré csoportosulj kinek megválasztása nagy nyereség volna. Szatmári ember, ki úgy tekintélyes állásának, mint közszereplésénél fogva megérdemli a kerület bizalmát. A második kerületben Papp Kálmán p. ü. tanácsos, pénzügy igazgatóhelyettes felé fordul a választók bizalma. Megválasztásával értékes erőt nyerne a törvény- hatóság. Az első kerületben Unger mellett Ingük József szabó, a másodikban Pap Kálmán mellett Hájtájer Pál nevét emlegetik. — Jegyzői kinevezés. Az ígazság- ügyminiszter Dr. Füley Lajos ceglédi joggyakornokot a halmii kir, járásbírósághoz jegyzővé nevezte ki. — Papszentelés. Rudics István fehérgyarmati segédlelkész, alezerpapot a megyés püspök e "hó 23-án fogja áldozópappá szentelni. Az uj áldozár első szent miséjét másnap 24 én tartja meg a beregszászi róm. kath. templomban. — Eljegyzés. Lengyel Böske urle ányt. Lengyel János tábornok dandárparancsnok leányát f. hó. 18-án eljegyezte Vitányi Dezső m. kir. honvéd főhadnagy Miskolcról. — Eljegyzés. Nagy László volt szat- márvármegyei főispán e Jékey Iloua úrasszony leányát Adát tegnap este jegyezte el Nagy Aladár méDeekari kapitány. — Esküvő. Hanák Sebestyén méneskari főhadnagy ma délelőtt tartott^ esküvőjét Nagy Erzsikével, Nagy László volt szat- márvármegyei főispán s Jékey Ilona úrasszony leányával. Borbély János Nagykárolyban állomásozó m. kir. honvéd hadnagy, gazdászati tiszt, szombaton délután 3 órakor történő polgári házasságkötés után esküszik örök hűséget a róm. kath. székesegyházban Fürst i Irmuakának, Fürst Viktor törvényhatósági pénztári ellenőr leányának. Az esketési ezer- 1 tartást Szűcs János lázárii róm. kath. plébános végzi. Dénes Sándor, az „Uj Szatmár“ felelős szerkesztője november hó 24 én d. a. 3 órakor tartja esküvőjét Deutsch Bellával, Deutsch Mór kereskedő leányával. Losonczy Gyula szinérváraljüi földbir-, tokos kedden vezette oltárhoz, Konrád Jo- lánkát, Konrád Jenő dr. miniszteri tanácsos, a Schwartzer-féle szanatórium igazgató-főorvosának leányát Budapesten. — A Jékey család gyásza. Bulyi és jékei Jékey Mór Szatmárvármegye volt alispánja és 48-as honvéd f. hó 13 áu éjjel életének 84-ik évében elhunyt Góberjénben. A magas kort ért öreg ur a szabadságharcban párját ritkító hősiességgel vett részt s mint Szatmárvármegye alispánja kiváló hivatalnok ' volt. A vármegyének szinte minden gentry famíliájával rokonságban állott. Temetése szombaton volt Géberjénbcn melyen sokaD vettek részt. Szatmárvármegye közön-. sége a ravatalra helyezett koszorúval rótta le az elhunyt iránti kegyeletet. — Elhunyt főespereg. Lesújtó csapás. érte PajPP. Antal gör. kath. püspököt. Édes atyja, Papp Antal hajdúböszörményi g. kath. főesperes-Ielkész várattai.ul elhunyt £ hó 14-én. Papp Antal püspök f. hói 7-én a nuncius kívánságára Wienbe utazott, hogy a hajdudorogi uj egyházmegye szervezését illetőleg vele tárgyaljon és igy székhelyétől távol vette a lesújtó hirt, mely unnál váratlanabbá jött, mert az oct 14-én megtartott püspök szentelésen még a legjobb egészségben vett részt. Az elhunyt főesperes 73 éves volt. 1866-ban szentelték áldozópappá. Temetése f. hó 16-án ment végbe ‘a részvétnek általános megnyilatkozásé mellett. n e Csak azon ládikák íiWRSföR» IRlyeR gyárjégyként a kávédarálót viselik» tartalmazzák a legjobbnak elismert »»Valódi :Franck: kávé-pótlékot” a kassai gyárból* Aléft óvatosság a be*■ • \< •■■■■ v i f' '. .' . * ~ ' - ■ ' i i ■ ■■ ■ ■’ 1 » ü ___L j® : _í ü lf fl 7—12 Uj és használt iskolai könyvek ösithyPeTenö vidéki iskolák részére kaphatók: könyv-, zenemű- és papirkereskebesében Debrecenben, Piac-utca 8. szám.
