Szatmár és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-53. szám)
1912-10-29 / 44. szám
SZATMÁR és vidéke. Elismerjük, hogy az ügyészi felhívás nemes intentióból származott, sőt hozzátesszük, hogy annak bizonyos irányban haszna is van, de azért mégis sajnáljuk, hogy napvilágot látott. És bizonyára igy fog gondolkozni Szatmár-Németi város közigazgatási bizottsága is, mikor legközelebbi ülésén azt tárgyalni fogja. D. Levél a szerkesztőhöz. Tekintetes Szerkesztő Ur 1 Az „Uj Szatmár“ cimű lap vasárnapi számában jónak látta személyemmel foglalkozni. Mi indította rá, azt én nem kutatom, de addig is, míg a cikkben foglalt rágalmazó állításokért magamnak bírói utón elégtételt vehetek, a közönség tájékoztatása céljából szükségesnek tartom kijelenteni, hogy u mi n cikkben rólam elmondatik, elejétől végig nem egyébb rosszakaratú ráfogásnál, amely- lyel nevezett lapot ellenségeim félre vezették. És unnyivul inkább mondhatom ezt, mert nem első eset, mikor e vádakkal ellenem felléptek. Úgy egyházi hatóságom, mint a közigazgatósági hatóság szigorú .és alapos vizsgálatot vezetett, ahol mindazon vádpontokra a bizonyítás meg lett kísérelve, de egyetlen olyan adat sem volt beszerezhető mely a vádakat igazolta volna. Monde-monda az egész, melyet évek során a személyemmel kapcsolatos állítólagos nagy vagyon még jobban megnövesztett. Hu szegény ember volnék, senki sem törődnék velem, de mert némi vagyonom van, umely után nagy a kereslet embertársaim részéről, állandóan ki vagyok téve a fenyegetésnek, hogy le fognak leplezni. Egy csomó ilyen tartalmú levelet mutathatnék fel, amelyekre nem is válaszoltam, miután ártatlanságom tudatában nincs okom félni a leleplezéstől. Azt hiszem, ezek sorából került ki az is, aki nz „Uj Szatmár“ részére az információt szolgáltatta. Most először történik, hogy ezek a vádak nyilvánosan hangzanak el, s bár máskülönben nem szoktam reflektálni az efféle támadásokra, ezúttal kivételt teszek, mert most már magam is azt akarom, hogy vége legyen az örökös herce hurcának, ami csak úgy lehetséges, ha a bíróság előtt szabad tér lesz eugedve a bizonyításnak, amint ezt az illető lap is nagyon helyesen mondja. Kérve soraim közzétételét, maradtam a Szerkesztő urnák _ Turvékonya, (Pásztory-tanya) 1912. év október hó 28-án. Kiváló tisztelettel: Pásztory Árkád. Apróságok. Lapunk zártakor érkezett meg a balkáni harctéri tudósitónk levele és igy azt már csak legközelebbi számunkban hozhatjuk. Szenzációs részletek vannak benne és már előre is mondhatjuk, hogy nagy álmél- kodással fogja a közönség tapasztalni, hogy mennyire félre van vezetve a lapok mostani híradásaival, melyek nem egyebek, mint ügyes riporterek idehaza kigondolt füllentései. — Mit csinálsz P Nincs sehol kenyér a városban. — Yan a prófuntháznál. — Van, de az ajtó be van zárva. — Ki lehet azt nyitni — szólt, és hirtelen fölállt és elsietett. A beszélgetés másféle dolgokról folyt most már. . A prófuntház a mostani katonakórház volt a város végén. Sokszor el-elnéztünk éhes gyomorral, amint a tömérdek kétezer- sültet, meg prófontot benne elraktározzák; láttuk, amint megint kocsiba rakják és viszik hol a magyar, hol a német, hol a muszka seregnek, már amelyiken sor volt, hogy a város vendégszeretetét kizsákmányolja. Estefelé volt. Egyik játszótársunk lé- lekszakudva fut hozzánk, kezében egy prófunt és kétszersült. — Gyerekek I — szólt — a prófunt- házban a prófuntmagazin nyitva van. Miska nyitotta ki. Jöjjetek. Van kenyér, van evi- pak. Ehet mindenki, amennyit akar. Fölugrottunk, futottunk vagy 40 — 50-en a prófuntmagazinkoz. Csukugy nyüzsgött a sok gyerek, de felnőttek is a prófuntmagazin körül Mindé niknél prófunt, vagy kétszersült, némelyiknél egész nyaláb. De sietett, futott mind.nki a prófuntháztól, hogy mielőbb biztos helyre juthasson. Én is odufurakodtam. Hiszen, ha annak Eredeti harctéri tudósítást, miként a múltban, úgy a jelenben is, csak a »Szatmár és Vidéke“ produkál. * Megtörtént tehát, a mit már régen rebesgetnek, az osztrák-magyar bank felemelte a kamatlábat— Ilyen az én szerencsém, — mondju sóhujtva egy polgártárs, mikor a lapjában olvasta — ennek is most kellett elkövetkezni. Csak legalább egy hétig várt volna. Most jönnek a lejárataim, iszonyú még csak rágondolni is, hogy ezen a cimen mennyivel több kamatot kell majd fizetni! • Vasárnap délelőtt nagy embertömeg hullámzott a Deáktéri korzón, mikor négyes foguton épen arra ment dr. Bilthazár püspök a templomba. — Ej. ej 1 — jegyezte meg rá valaki — mégis csak változik a világ! Eddig csak a kuth. püspököt láttuk hÍDtón nienni a templomba, íme most már a ref. püspök is ugyanazt csinálja. * - A helybeli ref. egyháznál megüresedett lelkészi állás betöltése körül, a mint uz már rendesen történni szokott, ismét nagy a kavarodás. Sokan fiatalt akarnak választani, sokan pedig azt szeretnék, hogy a leendő esperes legyen az uj lelkész. — Milyen egyszerű volna mindakét pártnak eleget, tenni, — mondja Bögre ;ur — annyi nz egész, hogy fiatalt kellene esperesnek választani. Nagy az öröm a városban, mióta a jövő évi költségelőirányzat ismeretes, mely szerint a városi pótadó C9ak 69 százalék lesz, a mi tehát az idei 70 százalékhoz képest 1 százalék javulást mutat. Nem sok, de azért mégis valami, ha ezután ii minden évben csak igy haladunk, 69 év múlva a pótadónak vége lesz. Mi ugyan ezt már aligha fogjuk megérni, sőt biztosra lehet venni, hogy uzok sem érik meg, a kik ükkor élő emberek lesznek. Demeter. HÍREINK. Halottak napj&n. Késő ősz van. Piros-sárgán hull a levél, Köd borong a tájon, A lelkemben csöndes, szelíd fájdalommal A temetőt járom. Nem tudom mért — oly jól esik bolyongauom. A temető-kertben, Azt se’ tudom megmondani, mi az, ami Ide várja lelkem. Be szomorú is ez a nap . . . minden gyászát A szivünkbe lopja, S úgy elborul minden ember, a temetőn Van, vagy nincs halottja. Káprázatos fényességgel a sok mécses Ki-kigyúl, ki lobban : Mintha az ég csillagai tarka fényben Szállnának le mostan. Meg-megállok a sírok közt... Ó be csodás A holtak hazája! a sok embernek szabad, nekem is szabad vinnem a prófuntból. Meg aztán azt mondta édesanyám, hogy háborús időben igy van az. Odaálltam egy öreg bácsi elé, kértem tőle evipakot. Adott kettőt. Siettem vele haza. Azt hittem, örömet viszek haza. Nem! Jó anyám fölvilágosított, hogy az rablás, ami ott történik. Rabolni meg nem szabad. És kiküldött vele az utcára, hogy adjam oda valakinek. Odaadtam egy szomszéd szegény fiúnak ... Estig kiürült a magazin. Az az egy, amelyet folnyitottak. Ugyanakkor katonák járták be a környéket. Keresték a betörő fiukat. És különös. A mi utcánkban, amelyre pedig a legnagyobb gyanujok volt, egyetlen fiugyei'meket sem találtak. Egy családban sem volt fiúgyermek. Csupa lány mind! Azok meg nem vettek részt a betörésben. Persze, azt nem tudták a katonák, hogy a lakósok minden fiúgyermeket eltakarítottak a háztól. Én is csak harmadnapra kerültem haza, mikor már a németek helyett a honvédek foglalták el a várost. t Nyugodt bennem minden érzés, a>>>i talán Fölzokogna, fájna . . . Nem csüggedek, kétség se bánt, a — halállal Kibékülök szépen: Van élet a halálban is, van élet. . . van, Én tudom . . . én érzem. Tuba Károly. * Halottak estéje. Tekintetem elvész az őszi szürkeségben, majd leszáll a földre. Hangokat hallok, hungokat, melyek csak u léleknek szólanák. Hallgatom a hervudás fájó búcsudalát. Egyet pattanva válik el a levél ágától, lassan hanyatlik lefelé, most viszi a végső üzenetet lehullott társaihoz, hogy kiderül még az a szürke égbolt, nyilik még a rózsa, zöld lesz még a levél. Az egész ősz ünnep, a bucemó szivek ünnepe. Ragyogott a mosoly ajkainkon, láttára a tavasz virágainak és most fájón elandalguak a hervadó virágokon. Te is elhagysz? . . . Te is? . . . Elhagy mind. Egyre eáppasztja őket az őszi napsugár, kelyhük ragyogása is csak méreg: a hideg őszi reggel nedves lehellete. Porfelhő támad, a poros virágszirmok mint kóbor vándorok barangol- nak a szélben, ráhullanuk ruhánkra, lágyan kopogtatnak ablakainkon:' „Fázom, eressz be!“ Oh jöjj hát ide hozzám tépett őszirózsa, hiszen virágot fűzök össze én is, indulok u temetőbe. Elviszlek magammal és ha látok majd sírt, amely jeltelen, mely fölött nem zokog a megemlékezés, az én virágaimmal együtt leteezlek majd arra a sírra, talán aki alatta pihen, kóbor vándora volt az életnek, szintén, talán fiatal, talán már akkor is árva, elhagyott* Halottak estéje. Mikor az élet hideg szélben, sárgult falevélben búcsúzik, mi is újra búcsúzunk a megtört szemektől, lecsukott ajkaktól. Osztályosai fájdalmunknak a temető lorabjavesztett fái, együtt sirunk velők, mi is vesztettünk mindent. Reményeket takarnak a könyáztatta hideg göröngyök, porrá vált suttogó szivek feledhetetlen dobogása fogad. Megérzik a holtak, mikor ölelkezünk velők. Egyet dobban az anyai szív : „Nem fáj valami gyermekem?“ — és a siri- mécses lángja magasra felszökik; a szem újra ragyog: „Te jó vagy, megédesíted siri álmomat, téged, egyedül, örökre“ — és illatosabb a virágkoszoru. Mi tudjuk azt, hogy a halál nem tépte el szivüket tőlünk, együtt álmodunk még akkor is, mikor az ő álmuk már örök. Elhozzuk azért kedvelt virágaikat, könyes annak minden szirma, zajtalanul rendezzük el a mécseket, hogy pihenjenek, hogy aludjunak. Yan-e szebb, mint a virágokban megnyilvánuló bánat, az élet illatos ajándéka a halálnak. Benne van ebben az örökké^ sötét, önmegtagadó gondolat, a szomorú sejtésektől vonagló szív könyezve nyújtott, leszaki tott Hymboluma. Élettel koszorozzuk meg a halált. Népes lesz a halottak városa. Utain megilletődve járunk, %távol marad a lárma, kísérőnk az örök szeretet, megbocsátás, édes emlék csupán. Fáj valami mindannyiunknak. Mindnyájan borultunk kézre, mely áldott, láttunk lecsukódni szemeket, melyekből szeretet sugárzott felénk. Feltörnek a könyek és hullanak temetői sírra, vagy a lelkűnkbe vissza és annál égetőbbek, fájdalmasabbak . . . Szedjétek össze t>z ősz virágait s hintsétek szét szerelteitek sírjain. Hervadjon ott el a hantokon az ő-z minden virága, melyek fölött a kegyelet rend z ünnepet, az emlékezés hullatt könyeket. Emlékezzünk I * — Csak egy virágszálat! Pusztulunk veszünk 1 Hulottak napján visszanézve az elmúlt év távlatába, megdöbbenünk attól az árnyseregtől, umely hosszú, végtelen rajvonalban tűnt el az enyészet siri éjjelében... ismét hetvenezer tüdővészes magyart temettünk el az elmúlt esztendőben. A tüdővész pusztító szellemének kaszája végigsuhogott a magyar föld fölött és rémes rendet vágott közöttünk. Halottak szomorú napján hetvenezer olyan testvérünket sirattuk, akiknek nagyrészét megmenthettük volna az életnek, megtarthattuk volna magunknak és a sokezer árnyarc most nem nézne ránk szemrehányóan az élet túlsó partjáról. Már nyújtanák utánuk kezünket, de mindennek vége. Befejeztetett... Azonban itt vannak uz élők az élvehaldoklók, akik, szintén belekerülnek a halál fekete könyvébe, ha idejekorán nem segítünk rajtuk. Ragadjuk meg hát lázas, segítségért nyújtott kezüket. A nemzetnek, a hazának, a társadalomnak, a családnak van szüksége rájuk. Halottak napján föllobognak a szeretet kis mécslángjai és kivirulnak az emlékezés virágszálai a sírokon. Gyújtson minden gyászoló egy mécscsel kevesebbet, kössön a koszorújába egy szál virággal kevesebbet és ennek az ellubogó Ián- gocskának, ennek az elhervadó virágszálnak értékét ujándékozza oda a halállal eljegyzett tüdőbetegeknek. Bánatos temetőjárók! Fájdalomban közös testvérek! Adjatok néhány fii. lért a tüdőyészesek orvoslására. Ki tudja, melyik szivünkhöz nőtt embertársunknak adjuk, aki úgy lehet néhaivá válik, ha nem segítünk rajta ideje korán. Csak egy mécsest! Csak egy virágszálati — A protestáns irodalmi társaság szatmári gyűlése a közönség élénk érdeklődése mellett ment végbe vasárnap. Va- eárnap délelőtt a közgyűlést megelőzőleg Istentisztelet volt a református templomban, ahol Bulthazár Dezső püspök imádkozott, mely után Sörös Bélu losonci. lelkész mondott beszédet. Istentisztelet után a társaság tagjai az Iparos Otthon nagytermében vonultak, ahol az ünnepség második része, u közgyűlés folyt le. A közgyűlést Zsilinszky Mihály nyitotta meg. Szöts Farkas dr. az évi jelentését olvasta fel, majd a közgyűlés különböző határozatokat hozott. A közgyűlést Antal Gábor püspök zárószavai rokesztették be. Két órakor a Társaskörben ebéd volt. 5 órakor az irodalmi társaság az Iparos Otthon nagytermében, — amely előkelő közön- séggel csaknem s/inültig megtelt — felolvi.só estélyt tartott. Itt Antal Gábor püapök mondott beszédet, majd Bulthazár Dezső püspök remek beszéde után Pruzsinszky dr. tudományos e8sayt olvasott föl. Hétfőn reggel a társaság tagjai közül mintegy harmincán Nagybányára utaztak. — A reformáoió emlékünnepe. A szutmárnémetii ref. tanitónőképző intézet és' felsőbb leányiskola tanári testületo és tanuló ifjúsága f. év okt 31 én csütörtök délelőtt 11 órakor a templomi istentisztelet után reformációi emlékünnepélyt rendez az intézet tornacsarnokában, melyen Bácskai József tanár emlékbeszéddel, Széli Julia s Szabó Eleonóra növendékek szavalattal, Szabó Margit és Dőry Margit énekkel, Mátray Etelka zongorajátékkal a a tanitónőképző intézet énekkara énekszámokkal fog közreműködni. — Lorántffy est. A szatmármegyei Lorántffy egyesület okt. 31-én délután 5 órakor a református nőnövelde tornacsarnokában (tehát nem eddigi helyén, u ref. főgimnázium tornnesarnokában) megkezdi szó- kászos vallásos estélyeit a következő műsorral : Megnyitó beszéd, tartja Kovács Isván dr. Karének, előadja a reform, nőuöveldo énekkara. Alkulmi felolvasás, tartja Kovács Lajos. Erős várunk nekünk uz Isten, szavalja Thomas Etelka. Záróének, előadja a ref. hő- növelde énekkara. — Litteozky Endre képkiállitása. Litteczky Endre hosszabb külföldi tanulmányútja előtt utóbbi évek alatt festett képeiből kollektív kiállítást - rendezett, melynek f. hó 27-én volt a megnyitása a Pannónia szálló nagytermében. Litteczkyt nem kell fölfedeznünk a szatmári közönség előtt, képei mélyek, színesek, s harmonikusak. Egy művészlelkü ember finom megérzéseinek, művészi gondol- kodásának-tanubizonyságai. Csendélet képein a szinek üdeségét juttatja, tájképei mind egy-egy beszélő bizonysága, a művészi megértésnek. A kiállítást, mely péntekig marad nyitva, állandóan nagy közönség látogutja. Képeket ezideig következők vásároltak: Szamospart, Pirosberek: Szentiványi Erzsiké áll. el. isk. tanítónő, 2 tanulmány fő: Zoltán Imre, Homoród: Ferencz Ágoston, Napsütés: Káldor Lajos, Napsütés Raguzában: Diószeghy Kálmán. — Főúri nász. Károlyi József gróf, Nagykároly országgyűlési képviselője eljegyezte Wencheim Daisy Margit grófnőt, Wencheim István gróf s neje született Pálffy Margit grófnő leányát. — Esküvő, szádvári Lükő Béla közkórházi orvos ma esküdött örök hűséget kölesei Kölcsey Boriakénak, kölesei Kölcsey Ferenc közkórházi főorvos leányának. — Esküvő. Misky Sándor siamosdobi körjegyző szombaton esküdött örök hűséget Bornemissza Ilonkának, Bornemissa Imre fehérgyarmati főjegyző kedves leányának. — Áthelyezés. Az igazságügyminisz- ter ifj. Péchy Aurél gálszécsi járásbirót törvényszéki bírói minőségben a szatmárnémeti kirr törvényszékhez helyezte át. — Gyászhir. Barthos Zsigmond ny. pénzügyiguzgutóbelyettes f. hó 24-én életének 68-ik évében elhunyt Nagybányán. A boldogulj népszerű s rokonszenves ember volt, aki az állam érdekeit összetudta egyeztetni a közönség igazságos szolgálatával. Mikor nyugdijba vonult, visszavágjon a nagy- bányai hegyek közé, szülőhazájába s itt halt meg hosszas betegeskedés után. Felesége g nagy kiterjedésű rokonság gyászolja. — Szakáll László németii gazdálkodó hosszas szén Modernül berendezett étterem és sörcsarnok & Debr. Első Takarék- pénztár palotájában ! Debrecen, Piac-utca és Kossuth-utca sarkán. Vidékiek találkozó helye! ££^“***“,>u Tisztán ki zeit italok! — Yalódi pilseni sör! — Előre megrendelt társáé ebéd, vaosora mérsékelt áron.- 7—10 — Telefon 958. — Figyelmes, pontos és előzékeny kiszolgálás.
