Szatmár és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-53. szám)

1912-09-24 / 39. szám

Huszonkilencedik évfolyam. 39-ik szám. Siatmár-Németi, 1912 szeptember 24. SZATMAR VIDÉKÉ TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. Az előfizetés ára: Egész évre . . . 6 kor. 1 Negyedévre 1 kor. 50 fill. Fél » . . . 3 » 1 Egyes szám ára 16 > SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL hova a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések küldendők : Morvái János könyvnyomdája, Eötvös-utoa 6. sz. # * Telefon-szám : 73. —v HIRDETÉSEK — e lap kiadóhivatalában — jutányos árak ellenében vétetnek fői. A hirdetések díjjal előre fizetendők. Nyilttér garmond sora 20 fillér. I Municipiális sociaiizmus. A társadalmi élet irányítására nézve minderít lehetőleg változatlanul tartani törekvő merev konzervatívok és a gyökeres változásokat erőszakos eszközökkel egy csapásra keresztül­vinni akaró forradalmárok között ál­lanak azok, akik az emberi társaság fokozatos, békés haladásában, fejlődé­sében bíznak és ezen fejlődés elősegí­tése, irányítása utján igyekeznek a társadalom helyzetén javítani. Ezen manapság napról-napra szaporodó gya­korlati evolucionisták tevékenységében ismét két, egymással nem ellenkező, de egymástól mégis különböző irányt lehet felismerni. Az egyik rész bizo­nyos eszmék felállítása, megismerte­tése és megkedveltetése utján igyek­szik a talajt előkészíteni oly reformok számára, melyek megvalósítása emberi számítás szerint csak egy . távolabbi jövőben válhat lehetségessé. A másik rész ellenben, a mai köz- és magán­élet eszközeivel, saját vagyonának, politikai^ befolyásának, rábeszélő ké pességének, tehetsége és energiájának felhasználásával törekszik a legközelebb elérhető célokra. Ezek az úgynevezett municipal szocializmus, — vagyis a forradalmi szocializmussal szemben, helyesebben annak terjeszkedésével párhuzamosan — a közigazgatási szoci­alizmusnak megalapozói. A közigazga­tási szocializmus nyíltan bevallott célja. hogy a községek és városok szűnjenek meg az állami élet többé-kevésbbé öntudatlan és automatikus, tehát töké­letlen közegei lenni, hanem ehelyett valódi, saját élettel biró szervezetekké fejlődjenek, melyek minden egyes tag­juknak a lehető legteljesebb mérték­ben nyújtják a boldogulás feltételeit. A közigazgatási szocializmus leg­égetőbb kérdése mindenütt a telkek árának emelkedéséből és ennek foly­tán a lakások megdrágulásából szár­mazott lakásuzsora megszüntetése. Mindennemű gazdasági fellendülésnek — származott legyen ez győzelmes háborúból, közlekedési eszközök építé­séből, a termelés emelkedéséből -— legérezhetöbb következménye bizonyos földtelkek értékének gyakran több ezer százalékkal való felszökése volt Ez gazdaggá tette az illető telkek eredeti tulajdonosait, vagy azokat az üzérkedőket, akik idejekorán reájöttek arra, hogy hol lesz legcélszerűbb jövö eladás végett telkeket vásárolni. Ellen­ben súlyos csapást képezett a lakos­ság nagy többségére nézve, mely keresete végett a gazdasági fellendülés székhelyén, a megdrágult telkeken felépült bérházakban annyival több bért volt kénytelen szerény lakásáért fizetni, hogy ha munkakeresménye a gazdasági fellendülésben talán szintén emelkedett volna, a többletet azonnal el kellett lakására költenie. Emellett a lakások bérével együtt az üzlet­helyiségeké és műhelyeké is emelke­dett — ennek következménye megint a kis ember mindennapi fogyasztási cikkeinek drágulása. A telkek drágu­lásának hatását különben megérezték a nagyiparosok és kereskedők is, részben a lakások drágulása folytán más cik­kekben beálló fogyasztási hiány miatt is, — hasznuk tehát a nagy gazdasági fellendülésekből legfőként csak azok­nak volt, akik benne legkevesebb érde­met szereztek: bizonyos telkek szeren­csés bíróinak. Damaschke német közgazdasági iró ezt a következő keserű szavakkal fejezte ki: „A burgonyaföldből építő telek lett. Berlin megnőtt. Mindazok az állam­férfiak, akik atna végzetteljes 50 esz­tendő alatt Németországért gondolkoz­tak, a hadvezérek, akik csatáit meg­nyerték, a katonák, akik az életüket a hazáért kockára tették, a feltalálók, akik az ipar számára uj pályákat nyitottak, a gyárosok, a kereskedők, a munkások, a tanítók — mind, akik testtel és lélekkel hozzájárultak a né­met birodalom felállításához és nagy- gyá tételéhez és ezzel együtt annak fővárosáéhoz is — ők mind közre- munkáltak abban, hogy a 8000 már­kából 6.000,000 márka legyen.“ Az ellen, hogy a telektulajdono­sok munka nélkül magukhoz ragad­hassák a fejlődés folytán a nemzeti vagyon és jövedelemben előálló többle­tet, hogy tovább menve még meg is sarcolhassák a nemzet termelő elemeit, — ez ellen küzdeni egyik sarkalatos alapelve a közigazgatási szocializmus­nak. Hadat üzen a római jogi felfo­gásnak, mely a földterület fölött épp oly korlátlan uralmat ad az egyesnek, mint akármely fogyasztási jószág fe­lett. A községi földtulajdon fenntar­tása és kiterjesztése, a házhelyek időre korlátolt bérbeadása volna tehát a jövö feladata, miáltal a községek vá­rosok annak idején az esetleg beálló értékemelkedésnek élvezetébe lépnének. Ezenkívül a telkek megállapított érték- emelkedése után minél súlyosabb adó kivetése és a teleküzérkedés megnehe­zítése céljából az üres házhelyek for­galmi értékének megadózása. Ennek a rendszabálynak az volna az eredménye, hogy az üzérkedők nem fogják soká benne hagyni tőkéjüket a súlyosan megadóztatott, de jövedelmet nem hozó telkekben, hanem mihama­rább eladják azokat olyanoknak, akik házakat építenek reájuk és ezáltal ellene működnek a lakások drágasá­gának. Ezek a javaslatok azonban távol­ról sem meritik ki a közigazgatási szocializmus kritériumát. Ide tartoz­nak : az iskolaügy, ingyenes oktatás és tanszerek, községi munkaközvetítés, családi kertek kijelölése, a közszük­ségletek kielégítésére szolgáló üzemek köztulajdonná tétele, községi fogyasz­TAKCA. A repülés százada. (Sz. F.) A repülés kérdése századunk­ban nem mondható többé megoldhatatlannak. Ez a mindössze néhány esztendeje századunknak produkálta as uj, nagy kor­szakot teremtő technikai vívmányt. Alig hogy felbukkant az első számbavehető légi jármű, követte százakban szinte számtalan és sok fajtájában most nemesen vetélkednek egymásnak a szó szoros értelmében való túlszárnyalásában. Az Ő9Z Zeppelin gróf már egész légi flottát alkotott és minden nagyobb német város felett csaknem naponként mutatkozik egy-egy kormányozható léghajó, nálunk a Parseval-ok húznak biztos stabilitással a le­vegőben, mig az egész világon se szeri, se száma a kiváló légi járműveknek. Párisban az Eiffel-torony felett rajokban röpülnek a karcsú monoplánok és formás biplánok s mint valami galambcsoportok szállanák tova, mig Amerikában az Óceán felett végeztek már több sikerült repülést a halálmegvető avia- tikusok. Igaz, hogy sok végzetes bale&et tör­tént, de ahány katasztrófa: annyi újabb jelentős siker, mert aránylag százalékban kevés halálos szerencsétleueég esik az avia­tika nagyobb diudalaira. A hadvezetőségek csakhamar siettek értékesíteni a korszakalkotó uj találmányo­kat u hadműveletekben és ma már nagy­szerű felderítő szolgálatokat végeznek a hadi aviatikusok. Bizonyságot tesznek erről a most lezajlott mezőhegyesi királygyakorlatok hiteles haditudósitásai. A nagygyakorlaton több katonai aviatikus vett részt és a jelen- volt trónörökös nagy megelégedésére meg­lehetősen sikeres szolgálatokat végeztek. Innen állapíthatjuk meg — és pedig őszinte örömmel — hogy századunk legna­gyobb találmányával mi sem maradunk a többi művelt állam igyekezete és elért ered­ményei mögött. Nekünk is megvannak a légi járművekkel a magunk jelentős diadalai. A kormányozható léghajót és repülő­gépet azonban nemcsak próbaháboruban, de komoly, valóságos harcászatban is igénybe veszik már. A tripoliszi harctér felett nem egyszer teljesített már kitűnő szolgálatokat az olaszok számára a repülőgép. Ennek kö­szönhették azután azt, hogy az olasz hadi­hajók tüzérsége a legbámulatoeabb pontos­sággal lőtte embernagyságu lövedékeit a török táborra. Egy aviatikus mérnöktiszt ugyanis a magasból hajszálnyi pontossággal bemérte és leszámította az ellenség távolát és ott a magasban viszonyította valamennyi hadihajó összes ágyúinak állásához. így kap­ták meg az ágyuk számára a célzási adato­tokat és természetes, hogy a hajóágyuk pompásan működtek. A repülés problémájával már az ókor­ban is sokan foglalkoztak. Erről több le­genda, de megbízható feljegyzés is szói. Hatalmas lángelmék igyekeztek megoldani a kérdést. Az első — tehát elég primitiv — repülési kísérletet a következő ókori mondá­ban találjuk: A regős ókorban hatalmas király ural­kodott Kréta szigetén, azon a földön, ahol a görög-világ főistene, Zeusz, a mitológia szerint, született. A királyt Minosznak hív­ták s volt neki egy csodálatos állata, félig ember, félig bika, amelyik emberhúst evett s amelyik a hitrege szerint rokona is volt a királynak. Minotaurusznak hívták. Ennek az eleven embert faló fenevad­nak építtetett Minosz király egy hatalmas nagy, csodálatos tévesztő-utakból összerakott épületet, a hires labirintust. Csak egy építő­mester tudta ezt megépíteni, a minden mesterségben jártas Daidalosz, akit a király elhivatott magához szigetére s aki elvitte oda magával fiát, Ikaroszt is. Daidalosz megépítette a labirintust s kérte a királyt, hogy most már adja meg neki munkája jutalmát, hogy hazamehesseu Görögországba. Minosz király azonban meg­ijedt attól, hogy Daidalosz elárulja a labi­rintus rejtekutjainak titkát s nem engedte meg, hogy a szigetet elhagyja. Nem adott neki hajót, hogy elutazhassák. Daidalosz mindenhez értett, ezermester volt s tudott mindig újat és újat kigon­dolni. így gondolta ki, hogy a király tilal­mát kijátssza. Ha nem kaphat hajót és tengeren nem utazhatik, utazni fog — a levegőn keresztül. Fiával együtt kiült a tengerpartra s az erdőszélen elkezdte öiBzeszedegetni a földről, a bokrokról és az ágakról a mada­rak elhullajtott tolláit. Sok, nagyon sok tollat kellett összeszednie, de végül együtt volt annyi, amennyire szüksége volt s ekkor viasz segítségével két hatalmas szárnyat készített magának, két kisebb szárnyat pe­dig fiának, Ikarosznak csinált. A szárnya­kat vállukhoz erősítették és ügyes kísérle­tezések után sikerült — felazállaniok a levegőbe, kogy átjussanak a tengeren ... Daidalosz volt tehát az első, aki fel­találta a repülést. Vállalkozásuk azonban (tehát már az első is) szerencsétlenül végző­dött. Ikarosz ugyanis — a legenda szerint — fiatalos hévtől elragadtatva nagyon is közel repült a nap forró sugaraihoz, amelyek meg­olvasztották a szárnyak viaszanyagát, a tol­lak szerteszóródtak és Ikarosz aláhulva, a tengerbe zuhant és ott lelte halálát. Ez az első legenda, amelyet a repülés­ről feljegyeztek, de még számtalan maradt hátra a későbbi korból is. Kiazáresz perzsa király például menyezetes tróuszéket készít­tetett, amelyhez négy hatalmas sast kötöz- tetett lábuknál fogva. A menyezet alá nyár­sakra huedarabokat tizködtek. A sasok el­kezdtek röpülni a hús után, de mivel láncuk rövid volt, nem érhették el s röptűkben szépen magukkal emelték és vitték a trón­széket. Azonban ez a kísérlet is rosszul vég­ződött. A sasok a koncért való viaskodásuk- ban felborították a trónszéket és a király lezuhant. Szerencsére cqak a lábát törte el, nagyválasztéku cipőraktárát ajánljuk a | veié közönségnek, mint a legolcsóbb bevásárlási forrást. == = Közvetlen a „Pannónia“ szálloda melletti!- BT A valódi amerikai King duality cipők kizárólagos raktára. Az előrehaladott nyári idény miatt a még raktáron levő nyári áruk az eddigi árnál iával olcsóbban kaphatók! F1GY£L91£ZT£I£S!

Next

/
Oldalképek
Tartalom