Szatmár és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-53. szám)
1912-07-09 / 28. szám
ÄTTEC'. Tttuszonkilencedik évfolyam. 28-ík szám. Siatmár-IMómeti, 1912 julius 9. VIDÉKÉ ALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL 1 HIRDETÉSEK —— hova a tap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá — e lap kiadóhivatalában — jutányos Arak elleniben 1 Az előfizetés ára: előfizetések és hirdetések küldendők: vétetnek föl. Egész évre’ ... 6 kor. 1 Negyedévre 1 kor. 60 fill. Morvái János könyvnyomdája, A hirdetések díjjal előre fizetendők. 1 pél » ... 3 > 1 Egyes szám ára 16 > 1 Eötvös-ntoa 6. az. # © Telefon-szám: 73. Nyilttér garmond sora 20 fljlér. Városi közgyűlés. A júliusi idöhöz mérten az érdeklődés megjárta, Nem voltak ugyan túlságos sokan, mert hiszen a rendkívüli közgyűlést sem lehetett megtartani, de azért mégis voltak elegen, hogy a közgyűlés jól mutasson. Élénkség is volt meglehetős, a zárszámadásnál és a polgári fiúiskola építésbe adásánál különösen nagy hullámokat vetett a vita, melynek különösen az utóbbi kérdésnél alig akart végeszakadni. '^-'V ■ w\A zárszámadásnál dr. Tanódy Endre szólalt fel, kinek beszédére a főszám vevő, a polgármester, dr. Ke- resztszeghy Lajos reflektáltak, s végezetül közgyűlés elfogadta a szakosztály javaslatát, a zárszámadást helyesnek mondta ki és az illető tisztviselők részére a felmentvényt megadta. A polgári fiú iskola' építésénél a vitát Nagy Barna vezette be és utána dr. Weisz Sándor, dr. Szües Sándor, dr. Keresztszeghy Lajos, dr. Tanódy Endre,, dr. Tanódy Márton, dr. Glatz József, a polgármester és a főispán szólaltak fel és a vita vége az lett, hogy az ügy visszaadatott a tanácsnak, hogy határozott állást foglaljon és indítványt terjesszen elő. A közgyűlésen egyébiránt a főispán elnökölt, ki azt megnyitván, a hitelesítő küldöttség kirendelése után © olvastatott a polgármester havi jelentése, melyből közöljük a következőket: Tekintetes Törvényhatósági Bizottsági Közgyűlés! Törvényhatóságunk állapotára s intézkedéseimre vonatkozó havi jelentésemet az 1886. évi XXI. t. ez. 73. §. n., pontja ór- t símében az alábbiakban van szerencsém előterjeszteni. Városunk önkormányzati és közigazgatási ügyei általában törvényeknek és szabályoknak mt-gfelelőleg intézteitek s az ügyek elintézésében és kezelésében akadályok, nehézségek és összeütközések nem fordultak elő. A folyó óv eleő felében az ügyforgalmak ismét jelentékeny emelkedését tapasztaltuk. A közigazgatás és háztartás minden ágában megállapíthatjuk ezt. A múlt hó folyamán súlyos veszteségek érték a törvényhatóságot és a város közönségét. Előbb Jeney György ny. táblabiró, törv. hat. biz. tag, majd Fechtel János dr. főgymnáziumi tanár ugyancsak törvényhatóságunk tagja költözött el az élők sorából. Különböző utakon haladva, de egyenlő lelkesedéssel és buzgósággal szolgálták a kö/ügyet. Jeney György a feltűnést kerülő, öntudatos munka embere volt. Régi időtől fogva tágju a törvónyhntóságnak s a város közügyéiért kifejtett munkájában még azok az évek sem jelentettek szünetet, amelyeket mint táblabiró városunktól távol töltött. Tanúskodnak erről hátrahagyott értékes memoárjai. Fechtel János dr. mint reprezentatív tagja a törvényhatóságnak lejtett ki hasznos tevékenységet. Ritka szónoki tehetsége egyenesen predesztinálta őt arra u szerepre, amfelyet a törvényhatósági életben hosszú éveken át betöltött. Haláluk nemcsak n város szorosan vett törvényhatóságánál hanem a társadalom széles rétegéiben is, ahol csak ismerték őket, mély fájdalmat keltett. Tisztelettel indítványozom, hogy emló küket és érdemeiket a közgyűlés jegyző könyvében örökítse meg s Jeney György családjának, valamint Fechtel János dr. tunáriársainak, ilklve a kir. kath. főgymn. igazgatóságának részvétét fejezze ki. Ehhez még azt a tiszteletteljes indítványt is fűzöm, hogy méltóztassék a városi tanácsot vagy engem megbízni, hogy Jeney György családjával a memoárok kiadása iránt folytassunk tárgyalást. A városhoz méltó dolognak tartanám ugyanis, ha ezeket a becses iratokat megszereznék és sajtó alá rendeznék. Még egy gyász esetről emlékezem meg, ami nem kevéssé fájdalmasan rezegtette meg azoknak a szivét, akik a most elhunyt Hatvani Péter, nyugalmazott városi óvó szeretetteljes oltalma alatt kezdték- róni egykor az iskolákat mint zsenge gyermekek. Pedig ezeknek a száma igen nagy, mert több generáció került ki uz ő keze alul a yilóságQS iskolákba és később az élet iskolájába. A várost 40 évig nagy odaadással szolgálta. Indítványozom, méltóztassék az elhunyt családjának részvétét kifejezni. Végül még azt hozom a T. törvény- hatósági bizottság tudomására, hogy a zeneiskola városi fentartáeba vétele ügyében a másik tényező: a dal és zeneegyesiület közgyűlése is s/abályszerüen nyilatkozott. A város föltételeit elfogadta. Tehát a nyári szünidő folyamán az előkészületeket meg kell tenni az iskola a városi kezelésbe vételére, amihez u felső hatósági jóváhagyás sem hiányzik, mivel ahoz illetékes minisztérium hozzájárulását egészen szokatlanul előre butositolta, már az állam segély engedélyezésénél, illetve a nyilvánossági jelleg kérelmezésénél. Természetesen az iskola fentartá- sára és szervezetére vonatkozó szabályrendeletek jóváhagyás végett felterjesztendők lesznek. Közgyűlés a jelentést tudomásul vette. Ugyancsak tudomásul vette a belügyminiszter leiratát, melylyel tudatja, hogy a bérház építésére nézve a tervezőkkel és vállalkozókkal kötött szerződéseket jóváhagyta, a minek ideje is volt már, tekintve hogy az épület már régen készen van. A városi árvaszéknél Jeney György elhalálozása folytán megüresedett kültagi helyet közgyűlés egyhangúlag Visky Károlylyal töltötte be. A rendészeti szakbizottságot több Tlj tag választásával kibővítette. A gyárapénz- tár és a villámvilágitási telep zárszámadását szintén elfogadta; a dijnokok fizetését rendezte, a szatmárhegyi Templom-ut kibővítését elrendelte és egy seprőgép beszerzése iránt intézkedett. Több más, kevésbé fontos ügyek elintézése után főispán a közgyűlést igynegyed 6 órakor berekesztette. TÁRCA. Rákod, Pálffy, Károlyi Sándor. Irta: Ábrányi Kornél. I. Beöthy Ákos abban a nagy kiterjedésű tanulmányában, melyet a „Magyar államiság fejlődéséről és küzdelmeiről“ irt, uzzal a heves sovinizmusával ellentétben, mely benne nemcsak mint történetíróban, hanem mint politikusban is .előtérbe- nyomult, bámulatos higgadtsággal és luezidifással tárgyalja és Ítéli meg a II. Rákóczi Ferencz szabadsóg- harczát s annak záradékát, a szatmári bókét. Ez a szabadságharcz volt a legnagyobb és a leghosszabb mindama nagy viták közt, melyek a Habsburgok családi politikája és^a magyar nemzet függetlenségi vágyódása, sőt talán önfentartási életösztöne közt kardólre kerültek. Ebben a szabadsághavezban, mely nyolez évig tartott, nem lehetett az ismeretes „magyar szalmatüzről“ beszélni, mert ebben a szubadságharezban a magyar nemzet nemcsak összerakta minden erejét, hanem ki is adta. És hogy ez a nagyszerű szabadságharcz még sem végződött taljes összeomlással, hanem egy olyan békekötéssel, melyről Beöthy Ákos szerint Deák Ferencz nem egyszer nyilatkoztatta ki, hogy: „a magyar nemzet hálát adhatott volna Istennek, ha 1849 ben Világos helyett egy második szatmári békét köthetett volna“, tisztán RÜTH R1M0 annak a körülménynek volt köszöuhelő, hogy a harcz végén mindazok a tényezők, a kiknek kezében a nemzet sorsa fölötti döntés le volt téve, valamennyien jó magyar emberek voltak, mert hisz Rákóczin és Károlyin kívül a császári hadak ólén is magyar ember állott. Pálffy János. Hogy pedig mindazok az előnyök és törvényes biztosítékok, melyek a szatmári béke révén a magyar nemzetnek osztályrészül jutottak, nem a fegyverek ereje által vivattak ki. arra a legilletékesebb tanú maga II. Rákóczi Ferencz, a ki Emlékirataiban már 1769. elején e szavakkal jellemzi a helyzetet; „Senki sem gondolt többé ellentállásra, csak arra, hogy mikép mentheti meg, a mije legkedvesebb“. (Rákóczi Ferencz emlékiratai 259. old.) És ugyancsuk Rákóczi Írja ugyanott, a maj- thónyi síkon történt fegyverletétel után a 296. oldalon: „A Károlyival meghódolt hadak száma bizonyosan jóval fölülhaladta a németekét; azonban megjegyzendő, hogy ez utóbbi körülmények közt sohasem lettem volna képes ekkora számot összegyűjteni — hadakozásra“. Ezt a kedvező körülményt, hogy a császári hadak fővezére egy magyar ember lett, Rákóczi maga is rögtön-felismerte és értéke szerint mérlegelte. Emlékiratainak 284-ik lapján Írja: „Megtudám, hogy Pálffy — leánya kedvéért, ki József császárnak kegyencze volt — elnyervén a császári hadsereg főparancsnokságát, Budánál átkelt a Dunán és a Sajó mellé Ónodra érkezett; azt ajánlám tehát Károlyinak, ki e tábornokot közelebb ről ismeri, figyelmeztesse őt, hogy dicsőségére válnék, ha a magyar háborút örvendete- sebb és gyorsabban czélhoz vezető eszközök kel fejezné be, mint az fegyver által volna remélhető*. Kétségtelen tehát, hogy Károlyi Sándor teljesen a Rákóczi intencziói, sőt egyenesen Rákóczi kifejezett óhajának szellemében járt el, midőn Pálffy Jánoshoz közeledett, midőn neki a Rákóczi által szugerált levelet (melyet Rákóczi előzetesen elolvasott) titokban elkflldötte. És ezzel megindult Rákóczi és Pálffy között, a Károlyi közvetítésével az a béketárgyalás, mely egy kétségtelen nagy eredmónynyel, a szatmári békével és egy fájdalmas disszonancziával, a Rákóczi tiltakozásával végződött. A Rákóczi tiltakozásából maradt fenn a gyanú, sőt az a vád Károlyi Sándor ellen, hogy eljárása nem volt korrekt és hogy visszaélt azzal a teljhatalommal, melylyel őt Rákóczi felruházta. A történelem itálőszóke úgy e gyanú, mint e vád alól rég feloldotta Károlyi Sándort. Maga Beöthy Ákos is konstatálja, hogy: „az utókor itálőszóke, minden tisztelete és rokonszenve mellett, melyet Rákóczi iránt éreznie kell, megfogja adni Károlyinak a fölmentést“. És gróf Andrássy Gyula is, éppen a szatmári béke kótszázadik évforduló ján tartotta meg akudémiui székfoglalóját ez alkalommal a Rákóczi szabadságharczá ból, annak történelmi elemzéséből meritette székfoglalójának tárgyát, szintén megadja a fölmentést Károlyinak, sőt még azokat a szépséghibákat is, hogy Károlyi a bécsi udvartól nemcsak donácziókat fogadott el, hanem pénzbeli jutalmat is kötött ki magának nem a. Károlyi jellemének tudju be és rój: fel, hanem ama kor gondolkodásának, szoká suinak és elfogadott gyakorlatának De mindezeknél a már rég eldöntött kérdéseknél sokkal érdekesebb, hogy vájjon maga Rákóczi Ferencz, mikor a Károlyi Sándor eljárása ellen tiltakozött, a lelke mé- yén nem volt-e Károlyi Sándor iránt ki- engesztelődve ? Úgy a tények, melyek a Károlyi Sándor fegyverletételéhez fűződnek, valamint magának Rákóczinak úgy a „Vallomásaiban“, mint „Emlékiratai*-ban reánk maradt nyilatkozatai, határozott bizonyítékokat nyújtanak arra nézve, hogy a Rákóczi manifesztált harugja Károlyi Sándor iránt csak műharag volt és tiltakozásának vehemencziája politikai kényszerűség, vagy még inkább a Rákóczi környezetének, melyen a Károlyi elleni gyűlölet és bosszúvágy uraLkodott, szuggeszciója. Rákóczi 1710. elején Írja emlékirataiban (270—271. oldal) „Károlyi még ez ideig egy hadjáratban sem volt folytonosan alattam ; csak most ismerém meg voltakópen tehetségeit. Oly elmének, mint Károlyi, nem sok oktatás kellett; a természet megadott neki minden kelléket arra, hogy jó tábornok váljék belőle: gyors felfogása, szilárd, tevékeny, fáradhatatlan, mindig vidám és nyájas volt, alattvalóit jól megtudta válogatni és helyesen alkalmazni; gyülölé a lakmározáso- kat és a pulyaságot. Ézórt több pénzt halmozott össze a háború folyama alatt, mint a többi tábornokok valamennyien — anélkül, hogy a népet vagy a vármegyéket zsarolta volna. Károlyi 1710. végén már elküldte levelét Pállfynak, midőn arra határozta magát, hogy nejét és minden becsesebb ingóságait Lengyelországba küldi, hová Rákóczi is me- nenedő volt. Erről a szándékáról Károlyit nagyválasztéku cipőraktárát ajánljuk a t- vevő közSnsépek, mint a legélesebb bevásárlási forrást. === = Közvetlen a „Pannónia“ szálloda mellett!! itfiár és íiéte L J ........................................................... ny y(f4'Kit,K igyriciE illa tavaszi és nyári idényre megrendelt összes úri-, női és gyermek valódi chefre és bei bőrből készült cipők & legjobb él JűriMbcn A valódi amerikai King Quality cipők kizárólagos raktára.
