Szatmár és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-53. szám)

1912-07-02 / 27. szám

SZATMÁR ÉS VIDÉKE.

a szomorúságban még nagyobb fájdalom, hogy nem kísérhettük ki a hidoutuli temetőben, idegen földben temették el, idegen városba. Csak fájó sóhajunkat küldhettük eirhalma felé.

*

Hatvani Péter a Szatmárvárosi óvoda vezetője volt, A lelkiismeretes éa buzgó tauférfíu, kinek gondos keze alatt egy egész generáció nevelkedett már föl, negyven éven át volt oktatója a kis apróságoknak. Évekkel ezelőtt nyugdíjba vonult s a pontosan teljesített munka boldogító öntudatán kívül jutalmát nyerte abban a közelismerésben és tiszteletben is, mely körülvette. A mily pedantériával a minuciózus pontossággal látta el us óvói teendőket, ép úgy tett eleget társadalmi téren is. A Társaskörnek megalakulása ótu könyvtárosa volt, ritka szeretettel végezte mindaddig, mig a betegség engedte. A Társaskört úgyszólván második otthonának tekintette s a volt tanítványai részéről mindig kitüntető szeretetben részesült, társasköri életében szintén sok jó barátot szerzett. Mindenki szerette, mindenki becsülte, kedveB emléket hagyott maga után s a mily őszinte tiszteletben részesült életében Szatmárváros közönsége részéről, ép oly fényesen nyilatkozott meg a részvét az elmúlt vasárnapon, mikor eltemették. A gyáezháznál Biky Károly esperes, a sírnál Hajdú Károly s. lelkész mondottak raeghutó búcsúztatót,

*

A jó Dani bácsi is elköltözött oda, honnan nincs többé visszatérés. Szinte hihetetlen, hogy az ő nemes alakját többé nem láthatjuk. Pedig tudtuk, hogy menthetetlen, hogy halálos kór pusztítja szervezetét, de nem akarták hinni, hogy ő is itt hagyjon bennünket. Népszerűség tekintetében alig abad még párja a városban, szerette, becsülte mindenki, tanítványai rajongva szerették s volt tanítványai mindig hálásan gondoltak vissza a keze alatt töltött időkre. Szive páratlan volt, a szegényeket kicsinyke fizetéséből is folyton segítette, úgy hogy sokan nem is tudtak róla. Rajongó szeretettel készítette elő tanítványait az első áldozásra s ezt a napot mindig a legboldogabb napjai közé számította. Kis zsebkönyvebe ■ féltve őrizte ezeknek több ezerre menő névsorát. Mint hitoktató a kötelességtudás mintaképe, a társas életben mindenkinek Dani bácsija volt, a hol ő letelepedett, szikrázó humorával felvillanyozta hallgatóit. A múlt nyáron kezdődött betegsége s azóta folyton őrölte szervezetét. Egy ideig szülővárosában Nagykárolyban keresett enyhülőiét, de vágyott vissza Szatmárra, hol élete legboldogabb napjait töltötte. Állapota azonban nem javult. Iskolai év zárásával felvétette magát a kolozsvári belgyógyászati klinikára. Itt érte el végzete. Kihűlt hamvait idegen megyében, idegen városban földelték el, tanítványainak, jóbarátainak annyi sem jutott, hogy utolsó utolsó útjára elkísérhették volna. A kolozsvári temetőben pihenő Dani bátyánkhoz azonban gyakran fog elszállni emlékezésünk. — Legyen nyugalma csöndes s el nem múló az emlékezete I *

Ismét uj sir nyílott meg temetőnkben. Ott állottunk a Lengyel sírbolt előtt kö- nyező szemekkel, igaz részvéttel és bár már elvoltunk készülve a bekövetkezendő csapásra, alig tudtuk elhinni, hogy ez a rideg sirgödör dr. Fechtel Jánost fogadja ölébe. Pedig úgy van 1

Bezáródott az a szép élet, melyről azt hittük, hogy folyton tavaszt ünnepel és az a szép pálya is, melynek egén még a dicsőségek sorozata várt volna reá. Megáldva a jó Istentől ritka szellemi adományokkal azon lények közé tartozott, kik első megjelené- sökkel, fellépésükkel azonnal figyelmet, majd később maradandó benyomást keltettek. Nagy reprezentáló erő lakott a lelkében, mely őt egyházában és a társadalomban egyaránt kiváló emberré avatta. Mint tauárt rajongásig szerette az ifjúság. Hazánk történelmét ritka ajak beszélte oly ékesen a haza leendő polgárainak, mint Fechtel. Mikor magyarázni kezdett síri csend lőtt egyszerre a tanteremben. O beszélt lelkesen, oly mesteri színezéssel, hogy szinte ott képzeltük magunkat a csatatéren, Mohács gyászmezején... Budavár ormán. Azt még talán mondani sem kell, hogy dr. Fechtel János úgyszólván össze volt forrva társadalmunk minden mozzanatával. Ha életrajzát röviden ismertetjük, mindjárt kitűnik minő rendkívüli embert bírtunk Fechtel személyében. 1859-ben született. 1875-ben pappá szenteltetett. 26 éves korában már hármas diplomát szerzett. Képviselőnek is fellépett Nagyszécsényben. Tagja volt Szat- már város törvényhatósági bizottságának, a Szatmári Kölcsey-kör ügyvezető alelnöke, a Szatmári Nőegyesület főtitkára, a Széc- henyi-túfruiut titkára, a Leszámítoló Bank igazgntó-tamícsosa, a Szatmári Zene- és dalegyesület alelnöke, a Szatmári polgári társaskör, a Vöröskereszt-egyesület helyi fiókjának helyi választmány: tagja, uz állami elemi iskolák gondnokságának tagja volt. Mindenütt szerették, jósága és kedves egyéniségéért.

A gyász-istenitisztelet julius 1.-én volt 8 órakor a székesegyházban, a temetés pedig 10 órakor. Impozáns temetés volt, mely hatalmasan bizonyitá Dr. Fechtel népszerűségének nagyságát. A püspök végezte a beszentelést, nagy papi segédlettel; a temetést Ratkovszky Pál főigazgató végezte s ugyancsak ő a tanári kur nevében s dr. Fábián Lajos ügyvéd a dal- és zeneegyesület nevében a sírnál megható búcsúzét mondottak.

— — A Turvékony—vámfalui — —

MAriavölgy-íurdő nyitva.

Elsőrendű magyar konyha, kitűnő borok, figyelmes, előzékeny kiszolgálás. — Absolut tiszta kellemes szobák. — Páratlan ásványvíz fürdők — és végtelen előnyős árak.

Apróságok.

Országos eseméuy lett ubból a csattanáéból, a mely Munkácson a tiszti banketten elhangzott, öreg ezredes vagyok már magam is, de változatokbui gazdag katonai életemben ehez hasonlót nein hallottam. Munkácsnak most már bárom nevezetessége van. Ott jöttek be u magyarok, ott jönnek be a kazárok és a mi moBt a hadtestparancsnokkal történt.

A kaszinóban is ezt tárgyalják. Van aki elitéli, van a ki magasztalja a harcias leányzót, a ki olyanra vállalkozott, a mi nem tartozik szorosan a női kézimunka keretébe. Bizonyára bátor ember lesz, a ki feleségül elveszi, hanem az én részvétem már előre arra a szánandó férfiúra irányul, a kinek idővel ez a most még bátor leányka az anyósa talál lenni. Az bizonyosan sokszor

fog visszagondolni a hadtestparancsnok esetére és sokszor meg fogja siratni, a miért a világra született.

A „Szamos“ szerkesztőjét egy debreceni újság megtámadta, mert állítólag egy cikket vett át belőle és az.alá a saját jegyét irta volna. Erről beszélgetnek újságírói körökben és több oldalról fejtegetik az eljárás helytelen voltát.

— Már pedig ón — szól közbe egy fiatal riporter — mégis csak azt mondom, hogy addig nem lehet a kérdést alaposun elbírálni, mig kétségtelen beigazolást nem nyer, hogy a debreceni újságnak eredeti cikkje volt-é, avagy szintén csak ollózás.

*

A Kelemen beszámolója tényleg félreértéseket támasztott és ennek folytán a szóval mondottakat még levelekben is kellett magyaráznia. Hogy aztán a magyarázatnak meg volt-é az eredménye, az majd később fog elválni. Bandi radikális ember, a ki csak a választójogot firtatja, ő vele még lehet vularaire menni, de Berci kuruc 48-as, a ki pedig n 48-ból nem szokott engedni.

*

Szegény Péter bácsi ő is itt hagyott bennünket. Sokáig betegeskedett, de a humora akkor is meg volt. Csak suttogva tudott beszélni és erre mondta egyszer egy barátjának:

— Miért éppen nekem van ilyen hangom, mikor azt mások be sokan szeretnék.

— Ugyan kik? — kérdi az illető.

— Nohát hány vő szeretné, ba az anyósának ilyen hangja volnál

JJemeter.

HÍREINK.

■ »II <;

— Püspöki ebéd. Dr. Boromissza Tibor megyéspüspök szombaton délben fényes ebédet adott, melyen a meghi voltak közül 34-en vettek részt. Az ebéden azok veitek részt, kik az Urnupi körmenet alkalmával közreműködtek. Az ebéden jelen voltuk a káptalan tagjai közül Pemp Antal, Szabó István praelát. kanouokok, Benkő József kanonok-plébános, Hámon Róbert pápai kamarás, Gönczy Antal, Hubán Gyula gör. katb. esperesek, Tóth József sz. széki tanácsos, Lovász Győző alapitv. főkönyvelő Schulla Ede cs. és kir. százados, Mahr had- nagy, Farkas zászlós, Dr. Wolkenberg Alajos egy. tanár, Dr. Göbl Alajos püsp. orvos Lengyel Imre, Molnár Mihály kereskedők, Juhász József r. k. iguzg. tanító, Ruprecht Sándor kir. adóhiv főtiszt, Morvái János könyvnyomda-tulajdonos, Hoffmann József r.

k. tanitó Szűcs János, Sepsy Márton s. lelkészek, Zupka Vilmos püsp. irodatiszt, Ettin- ger János leiké z, Dőry László’ kórházi, Toldy István püspöki gondnokok s a legutóbb felszentelt papság. Az ebéden mint rendesen a pohárköszöntőket mellőzték, a hangulat mindvégig igen kedélyes volt.

— A hadtestparancsnok Szatmá- ron. Bojnai Borbevicz Szvetozár kassai hadtestparancsnok f. hó 29 én városunkba érkezett, hogy első szemléjét megtartsa. Ugyan e napon érkezett Mozenzi Ferenc őrgíóf, a kalocsai hatodik honvddkerület parancsnoka is. A hadtestpnruccanok csak egy napig maradt Szatmáron s azután állomáshelyére visz- szautazott. E látogatás alatt sokan és sokat tárgyalták azt nz inzultust, mely a munkácsi szemléje alatt a hadtestparancsnokkal történt.

— Te Deum a kir. kath. főgimnáziumban. Junius 29 én 8 órakor ünnepélyes Te Deum, volt majd u'ána Ratkovszky Pál kir. főigazgató szép beszédben vázolta, bogy ismét elmúlt egy ér, sok nemest, szépet tanulhattak ez esztendő alatt, s ki mint vett úgy arat az év végén. Búcsúzét mondott, melyben búcsút vesz a régi gimnáziumtól, amelyet immár elhagy a tanári kar és az ifjúság. • Végül kiosztotta a jutalmakat és Isten áldását kérte az ifjúságra, bogy lélekben, testben megerősödve térjen vissza a vakációból.

— Érettségi vizsgálatok. A kir.

kath. főgimn. érettségi vizsgálatainak eredménye a kÖvetke/.ő: Az érettségi vizsgálatot sikerrel kiállott 40 ifjú közül jeles fokozottal érettek 10-en: Andrássy Ernő, Bárány József, C-ákányovszky Ferenc, Erdős Jenő, Fényi György, Páakándy János, Sámuel Mihály, Steib János, Szakács Gyula, Szé- pessy Ferenc: Jó fokozattal érettek 12-en: Biró Jenő, Czilli Jeuő, Felser Gyula» Gripp Ferenc, Huklik Sándor, Kincsőéi Endre, Lőrinc Lajos, Moldován Virgil, Patz Lajos, Ráthonyi István, Vajay Imre, Krausz Bella. Egyszerűen 18-an: Ajtay István Balogh András, Bmc Ágoston. Banner Antal, Banner László, Bárdóly Lajos, Cbiru Jenő, Fogarassy József, Fogarassy Sándor, Garasul Géza, Izsák Jó/.aef, Jékey Ferenc, Kelemen József, Kirilla Tivadar, Rittli József, Schroff Jenő, Szűcs Antal, Tutz Kálmán. Egy ifjú 1 tárgyból való érettségi

vizsgalatra utasittatott. — A ref. főgimnáziumban jelesen érettek: Borsos László, Gros/. József, Hantz Aludár, Mártha József, Péter F< renc, Sáfár Imre, Szoboszlay István és Ziímbori Pál. J ó I érettek : Baráta József, Gacsulgó Z«igniond, Jeney Árpád, Katona József, Károlyi Albert, Kormány

Sándor, Magos Ferenc, Siető Kálmán,

Szaplonczuy Bertalan. Érettek: Bányai Jenő, Bányai László, Egeréssy András, Feldnér Endre, Jelenyik Lajos, Melles Endre, Mngyorós Sándor, Nagy Béla, Perec Mihály, Szabó András, Vajuy Kálmán, 2 hó múlva javithat 3, visszavettetett 2.

— Uj tanítók. A kir. kath. tanítóképző intézetben uz idén 17 tanítójelölt tett képesítő vizsgálatot. A képesített tanítók ezek: Balog Antal, Cser Imre, Dimánd István, Gáldy Andor, Gyetkó György,

Háger Gyula, Illés István, Kerék Sándor, Lida János, Líday István, Láng István, Majir Károly, Merker Pál, Szerdahelyi László, Tarr Mihály, Zahoránszky László és Zinner György.

— Lelkészi meghívás. A gacsályi ref. egyház Bariba Mór örökébe Caépke Béla lelkészt hívta meg a ki a meghívást elfogadta.

— Áthelyezés. Az igazságügyminiszter Szupkuy Gyula félsővisói járáshirósági telekkönyvezetőt áthelyezte a ezinérvá- raljai járásbírósághoz.

— Könyvelő választás. A Szabadkán működő Délvidéki közgazdasági bunk igazgatósága ócsai kirendeltségéhez Koráku Lászlót, a debrtci'ni Nagy magyar alföldi bank s. könyvelőjét választotta meg.

— Eljegyzés. Lorenz Arthur dr. Debrecenben eljegyezte Mándy Ilonkát, Mándy Bertalan debreceni üzletvezető helyettes leányát.

— Esküvő. Korláthi Dienes Sándor s. szolgabiró, özv. korlát hi Dienes Lajospé sz. bulyi Jékey Anna fia jun. 29-én esküdött örök hűséget özv. kisszeri és orlovui 01sav8zky Simonná sz. váncsfalvi Jura Ilöna leányának, Margitnak Nagydoboson.

— Letört Virág. Súlyos csapás érte Bácskay József ev. r.if. felsőbb leányiskolái tunárt; egyéves kisleánykája Bertuska teg- nup délután hosszas betegség után elhunyt.

— Halálozások. C’cngeri Mayer Sámuel földbirtokos csütörtökön este darái birtokán meghalt. Agyvérömlés következtében három’ napon ál feküdt eszméletlenül. Az orvosok mindent elkövettek, hogy megmentsék az életnek. Aggódó családja leliivatta betegágyához báró korányi Frigyes fővárosi orvos- professzort, egy-két napig állapota valamivel könnyebbre fordult, mig csütörtök éjjel a halál megváltotta szenvedéseitől. Jótékonyságáról általánosan ismert volt, családján kívül a szegényeket érte a legnagyobb csapás. Szegény embert, jótékony intézetet egyformán ségélyezett. Tagja volt Szatmármegye törvényhatóságának s elnöke az Izr. Patronage szatmári fiókjának. Holttestét Daráról bercsényi-utcai lakására szállították s onnét helyezték pénteken délután örök pihenőre.

Ismét kevesebb a száma azoknak, kik a legendás nagy időkben vitézül küzdöttek a hazáért s most ezüstös fejjel csodás dolgokat beszélnek az' izzó uagynapokról. A szabadságharcnak egy vitéz katonájti hunyt i\ pénteken Bikezádon rápolli Nagy Imre személyében. 1848 —49-ben mint honvéd huszár hadnagy harcolt a hazáért, Szatmárvár- megyének főszolgabirája volt, majd az igaz- ságiigyhöz lépett át s mint t.-széki bíró vonult nyugalomba. A nyugalom napjait állandóan Biks/édon töltötte, itt érte a halál 84 éves korában. Jún. 30-án helyezték örök nyugalomra a bikszádi róm. kútli. temetőbe nagyszámú rokonság s a község impozáns részvétele mellett. Az elhunytban rápolti Nagy Endre az Első mugy. ált. bizt. társ. tisztviselője édesatyját gyászolja.

Alsóviszti cáró Fogarassy Zsigmond a balmii kerület volt országgyűlési képviselője, földbirtokos, Ugocsavármegye törvényhatósági s közigazgatási bizottsági tagja junius 29 én életének 64 ik, boldog b&rasságának

33-ik évében hosszus szenvedés u'án élhunyt Csepében. Tegnap d. u. helyezték örök nyugalomra a csepei családi sírboltban.

— Köszönetnyilvánítás. Mindazon ism-rősöknek és jóbarátoknak, akik boldogult férjem temetésén megjelentek és részvétüket nyilvánították, ezen utón mondok hálás köszönetett. Özv. Hatvani Péterné.

— Uszóversqny és football mérkőzés. Vasárnap délután 2 órakor tartotta meg a Szatmári Torna és Vívó Egylet ijszó- versenyét a katona uszodában. Nagy közönség jelent meg a versenyen, amély mindvégig érdeklődéssel figyelte a verseny menetét. A verseny eredménye a következő:

I. 40 méteres gyermekverseny: 1.” Mertz László 35 mp. 2. Ficzere János 39 mp. 3. Zsoloai Andor 42 mp. II. 200 yardos Handikap: l. Feldman Ernő vk. 3 p. 10 mp. 2. Pauluk István 4 p. 50 mp. 3 Nagy László ká. III. 50 méteres gyorsuszás: 1. Páskándi János 48 mp. 2. Bródy István 49 mp. 3, Vajay Gábor 52 mp IV. 100. méteres in- tézetkőzötti ve8eny : 1. Barta István N. S. C. tagja 2 p. 95 mp. 2. Páskándi János 3 p.

aki kora reggeltől késő estig dolgozik fülledt, levegőtlen, esetleg sötét, vagy egészségtelen gyártermekben, de a munka héroszának szimbólumát, ha festő, vagy ha szobrász volnék, mégis csak az arató paraszt alakjáról mintáznám le. Még nem is virrad, még a pacsirta is szendereg, még a pity- palaty is pihen, amikor az aratók csapatja a nyír hajnali hüseség erőt adó, ózonnal teljes levegőjében elindul ki a földekre és nem szegett kedvvel, nem kelletlenül, mint ahogyan a városi ember szokott hozzálátni a munkájához, hanem duzzadó munkakedv- vel, énekelve, tréfálkozva, az Isten áldásának örvendezve lát hozzá a munkájához. Amikorra a nap, a lusta nap felpislant az ég peremén és elönti első, még ezüstösen álmoB sugaraival a föld sárga aranyát, akkorra már nagy rend munka van végezve a gabonaföldön, hosszan dőlt sárgaszőke csikók jelzik a folyó munkát, mögöttük pedig kalangya, kéve és kereszt ennek a munkának hatalmas, majdan ^sztagban diadalmaskodó evolúcióját.

A nap feljebb száll az égre, leghívebb sugarait küldi alá, szinte ellenséges indulattal, mintha féltené táplált gyermekeit, a kalászokat a kasza gyilkos élétől. Hogy dél elmúlik és bekövetkezik a nap legforróbb szaka, szinte úgy látod, hogy már nem is emberek, hanem valósággal hajnaltól délutánig bronzzá edződött szobrok dolgoznak ott künn a földeken. Barnára izzott át akkorra már minden férfiarc, pirosra csattant fel a marokszedő' leányoknak és asszonyoknak munkakedvtől kiv&natosnn szép mosolygásu

orcája. De azért a munka folyik tovább, bele az estébe, bele az éjszakába, mert a mi kiimánk amilyen áldásthozó tud lenni, épp úgy tele van gonosz szeszéllyel is. Senkisem tudhatja, hogy holnapra nem jön-e meg az \eső, vagy a szélvihar és nem dönti-e meg a lábán álló gabonát, hogy a gazda azután sírva nézheti, hogy hogyan fölözi le egy egész esztendőnek a reménységét, minden hasznát az elemek hirtelen támadt haragja. Ez a muuka, az aratás munkája sürgős és araikor — ha holdvilág van — még éjfél után is folyik, kora hajnalban, még pity- malat előtt újra kezdődik megint, az arató, hogy alig hibetné ezt a városi ember, alig uluezik két—három órát és már megint kezében van Ceres békés, áldásos caapáso kát osztogató kardja, a kasza. És ajkán zeng tovább a dal, mert dal, jókedv éa tréfálkozás nélkül el sem lehet képzelni ara táet. Hiszen talán éppen ez a lelki derű az igazi forrása annak az emberfeletti munkabírásnak, amit aratáskor a magyar paraszt képes produkálni.

Ez idén, úgy mondják a hozzáértők, oka van a föld népének urra, hogy jókedvvel, a föld iguzi szeretőiével végezze, az aratás munkáját. Lesz bőségesen minden. A búza, gabona hálásan visszafizeti a reá- forditott munkát. Ét Péter Pál napján vidáman indul a munka, az aranykalásszal ékes rónaeág, az áldott magyar föld ez idén sem tagadta meg sze etetét hűséges gyermekeitől.