Szatmár és Vidéke, 1911 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1911-04-18 / 16. szám

Huszonnyolcadik évfolyam. 16-lk szám. “Aj* 'v Szatmár, 1011 április ^5. SZATMAR VIDÉKÉ TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Husvét. Megható, szomorú történet ismét­lődik évenkint ,a keresztény világ vallásos gyakorlataiban. Bus meló­diákba ringatja a szivet, — eszményi magaslatokra emeli a gondolatot, — s üdvös elhatározásra készíti az aka­ratot. A lelkek megváltásának isteni O története ez! Csodálatos történet! Tizenkilenc század hite és kételye, tudománya és szeretete nem tudta kimeríteni, nem tudott eltelni szépségeivel és dicső­ségével. Sőt újabb és újabb lelkese­désnek, a szeretet szebb és szebb találékonyságának forrása az, melyből mindenkor az örök élet reménye csörgedez. E műnek, a megváltás szent müvének koronája a feltámadás, a Husvét! E szomorú történetnek ör­vendetes befejezése az Alleluja! Feltámadott, Alleluja! — ez az örvendező kiáltás hangzik fel éven­kint millió és millió ajkon s járja be diadalmasan a világ mind a négy táját. A szeretet mindent átható ereje csodát müveit a népek vallásos életé­ben: örök jelenné varázsolta a múltat. Érdekes jelenség ez a vallási eszmék történetében! Megértéséhez a kulcsot az erkölcsi világrend logikai szükség- szerűsége 1 a népek egyetemes hagyo­mánya szolgáltatja. A természet ébredése ez évben is meghozta a Husvétot! Nyi 1 ó virágok, harmatgyöngy és madárdal hirdetik a TAEC A. Törekvések. Irta: Innocent Méta. Az Országos Nőképző Egyesületnek március 31-én délután felolvasó előadása volt a Nemzeti Muzeum dísztermében. Egy nemes lelkű, bátor, okos asszony : gróf Vay Gáborné Zichy Mártha grófnő volt az előadó. A dí­szes, előkelő közönség, — kiknek soraiban ott láttuk az arisztokrata világ számos tag­ját — lelkesen, hosszan tapsolt, mikor a grófnő fölment az emelvényre. E lelkesedés­ben már volt valami hála. E 1 ő h á 1 a arra, hogy szépet, nemeset fogunk hallani. Nem akarok a grófné személyéről Írni. Annyira tisztelem, csodálom és szeretem, hogy túl képzelem a legmerészebb iró fan­táziáján. Egy ritka, páratlan egyéniség, gondolkozó lélek, finom, karakterisztikus vonásokkal. A gyermekvédelemről beszélt. Ismer­tette a Gyermekvédő Liga irányát, szelle­mét, sikerét és erkölcsi alapját. A nő szi­véhez természeti ösztönénél fogva, legköze­lebb áll a gyermek. Légyeu az övé, vagy légyen idegen. A gyermek az, a ki a nőt asszonynyá, az asszonyt anyává teszi. A gyermek a jövő, a jövő élet minden ereje, célja és eszméje. _________ te rmészet megújulásával erkölcsi éle­tünk újjászületését. A Golgotha véres útját már megjárta a hivő keresztény lélek ; látta a szív fájdalmát, s hallotta zokogását ott a szent kereszt alatt. Mindez nem volt elég. Ma a müveit világ legfónsége- sebb ünnepén a feltámadás fényének és reményének szent gondolatával el­telve Alleluját kiált, amely nélkül a nagy mü néni volna bevégzetten tökéletes. Valóban! A nagy dráma, mely a bölcsőnél kezdődött, s a keresztfán érte el isteni fönségét, ma fejeztetett be végképén. A függöny legördült. Vége a szenvedésnek. A halál elvesztvén ful­lánkját porba sújtva fekszik lábaink előtt. Jézus feltámadt! Mi is feltáma­dunk ! Hála legyen az Istennek. Meg­halt az igazság, hogy feltámadva őrökké éljen és mindenkinek élete legyen. így lett a halál a mai napon a megsemmisülés és kinzó bizony­talanság helyett az örök életnek symboluma. Győzött az igazság a szeretet ál­tal s az eredmény az emberi lélek szabadsága lön. így lett a mai ünnep az igazságnak, a szeretetnek és a szabadságnak ünnepe! Az igazságé a teljes kiegyenlítés által, — a szereteté az önfeláldozás által, s a szabadságé az emberi természet megzavart össz­hangjainak helyreállítása által. Itt, a feltámadás fényénél való­A gyermeket tehát nem csak szeretni, de tisztelni is kell. Mi már csak a múlt ás jelen vagyunk. A gyermek a jelen ás a jövő ! Védeni, pártolni, óvni kell a gyermeket ha biztosítani akarjuk nemzetünk jövőjét, jólé­tét és boldogságát. Gyönyörűség volt asszony­ajakról hallani ezeket. Átragyogott a lelkén az anyaszeretet kristályos fénye, mely végig hintette sugarát a hallgatóság szivén. El­mondta a grófné, hogy sokan kérdezték már tőle, vájjon a Liga nem-e mozdítja elő az erkölcselenséget az által, hogy pártfogolja a törvénytelen gyermekeket is? De nem-e ép­pen az erkölcstelenség ellen harcol a Liga, midőn fölemeli az ut porában talált gyerme­ket, — neveli a jóra, gondozza, ápolja, hogy ne jusson az élet sötét örvényéhez, melyben szegény édes anyja elveszett! Isten előtt a gyermek a bocsánat. Legyen az ember előtt is az. Le kell dönteni a társadalmi élet korlátját. Ne legyünk önösek. ne keressük megelégedésünket suját nyugalmunkban, ha­nem tekintsünk a nyomorultakra, az éhe­zőkre, a szenvedőkre. Nyújtsuk feléjük segítő kezeinket és mentsük meg az életnek, mely­hez a koldusnak éppen olyan joga van, mint a gazdagnak. Egységesen, összetartva kellene törekedni a nemes cél felé, mert csak az egységes munkának lehet rendszeres eredmé­nye. A jellem ne csak az első felhevülésben legyen hatalmas, gyönyörű, hanem legyen jelen a tett, a küzdés óráiban is! A gyen­géktől ne kívánjuk, hogy ledöntsék a gátat. És ha vissza akarjuk adni a nyomorultnak a hitét, ken.yeret adjunk a kezébe és sül meg Plátónak ethikai eszménye. Itt lett a suum cuique elve (minden­kinek a magáét!) isteni jogaiba vissza­helyezve. Itt lett a szeretet találékony és béketürö s igy a család és társa­dalom boldogságának biztos alapja. Itt lett a léleknek szabadsága a jónak gyakorlata — a lét és rendeltetés kérdéseinek tökéletes \ szabályozása által. Az emberi lélek nemesebb nyil- vánitásai is itt öltötték magukra az erény ruháját. Szóval itt nyer leg­tisztább* kifejezést az Isten szeretete az emberek iránt, s az emberek sze­retete Isten iránt — úgy — hogy, ha a kereszténység — mint Chataunbriand mondja — csakugyan „a világ jelen­legi korának természetes vallása“, azt a feltámadás eszméjének kö­szönheti. Ez a Husvét a keresztényvilág lelkiismeretében. Legyen hát ez ünnep emléke mélyen szivünkbe vésve. Me­rítsünk abból hitet és reményt, — mentsünk eszményi lendületet az elö- haladás küzdelmében és vigasztalást az élet bajaiban. S meritsük a Husvét felemelő gondolatából főképen azt, amit a mai korban oly sokszor sajno­sán nélkülözünk: igazságot, szeretetet és szabadságot! így lesz a mai ünnep a mi lel­kűnknek is feltámadása. Alleluja! Hónai István. meleg ruhát a testére! — A fiatal hölgyek­hez szólt intenzív, testvéri hangon. Szivüktől meleget, jó érzést, könyörü- lötet kért a gyermekek számára. S most megszakítom a grófné előadását. Ha már ennyi nemes céllal törekszünk az emberi-jó­lét felé, alakítsuk hát meg az anyák iskolá­ját is. Úgy értem ezt, hogyu fiatal, de már érett lányokat vonjuk el a nagyvilági élet haszontalan időtöltéseitől. Nevelni kellene őket önfeláldozó, gondos anyákká. Tanítani az anyai kötelességre, ismertetni kellene az anyai boldogságot, örömöt s elsősorban fel kellene őket világosítani, hogy az anyaság nem kin, nem fájdalom, nem szégyen, nem szerencsétlenség, hanem áldás. A hithez kellene vezetni a lányszivet s az anyaságot. Rámutatni a jászolra, melyben a Megváltó született! így képzelem én az igazi, a he­lyes utat a cél felé. Mert mig a lányok csak asrzonynak vannak nevelve, addig a gyermekvédelem nem lesz őszinte. Ma a társadalmi élet szerepet vivő asszonya fél az anyuságtól. Vagy a hiúság rettenti vissza, vagy fél a szenvedéstől. A koldusasszony megszüli gyermekét, hogy kiküldhesse az életbe kenyérért. Anyát neveljünk! Szivet, szeretetet kérjünk, keressünk a nő­ben. Ne csupán természeti tőrvényt. Ne higyje befejezettnek kötelességét a nő, ha világra hozott egy kis életet. Az igazi, a nagyszerű, a teljes anyaság csak most kez­dődik. E mberré nevelni a parányi lelket, ez az asszony örök -szép, dicső munkája! Színház. A babuska. A Dollár királynő és az Elvált asszony muzsikájához képest kissé fáradt és erőltetett s egyáltalán nem mutat haladást Fall Leo legújabb operettje. Bár el kell ismernünk, hogy a népszerű szerző sok szép uj melódiákat hozott invenciója gazdag kincses házából. A babuska nem vig zenedráma, de nem is operette a szó Lehár Ferenci értelmében. Első felvonása könnyed, komoly finomságokkal telt zenéjü vígjáték, második felvonása az angolok burleszk ha­tása alatt készült, a harmadik felvonás re­vue, betét, buffó szerep és egy, az első fel­vonás hangulatába visszavezető finálé. A Babuska meséje mulatságos, özv. Prünierné leányába, Tvettebe szerelmes Delatourette Márki unokaöcscse, Tiboriusz. A Márki azon­ban meg akarja házasítani az öcscsét s ezért Yvettet elszerződteti Párisba egy színház direktorhoz szubrettnek és a Park Monceaun levő palotáját felajánlja a lánynak lakásul. A Márki azonban maga Is beleszeret a lányba, annyira, hogv miatta szakít régi barátnőjével, Rosalilla spanyol táncosnővel is. Hogy ez a szakítás simában menjen, maga helyett uj barátot kell állítania, mert a mint kisült, Rosalilla Kabalája az, hogy állandóan tizennégy barátja legyen. Éppen kapóra jön tehát Tiboriusznak ama kérése, hogy sze­rezzen neki valami barátnőt, mert osak egy uj szerelemben képes vele Yvettet elfeled- tetni, Tiboriuszt megismerteti persze Rosa- lillával s tánc, kupié, pofon és bnkfenc so­rozat után Tiboriuszé lesz Yvette, mig a Márki Yvette anyjával is beéri. A darab középpontjában ott áll Yvette kis porcellán babája, mely megvédi a leányt a Márki he­ves ostromlásaitól. A bemutató általában tetszett, bár az első felvonást a közönség unta, a második felvonást azonban Dénes Ella (Rosalilla) temperamentuma teljes si­kerre vitte. Jó partnere volt Ileltaí. Csóko-_ A nő a ki szeret, a ki szeretett. — a nő, a ki a lelkét adta, mikor egy uj életet vett magához, — ez a nő minden körülmé­nyek között jó anya. De vájjon az, a ki nem szeretett, kit a társadalmi rendszer, a pénz, rang és pozitió kérdése, — vagy talán éppen a szükség, a nyomorúság tett anyává, mely szív talán gyűlölet, keserűség vagy szégyenben dobbant meg, mikor egy uj éle­tet fedett, — kérdem, vájjon az ilyen nő lehet-e jó anya, tudja-e mi a gyermek? Szeretni tanítsuk hát a nőt. Két szív kell hogy előbb boldog legyen, hogy boldog lehessen az eljö­vendő harmadik. Az ilyen két szív­vel foglalkozzunk, hogy a harmadikra ne esBen gondunk. Az ilyen két szív útját egyengessük, hogy a harmadik útja sima le­gyen. A szeretetet kell először hirdetni, a szeretőiért áldozni, szerető sziveknek legyünk pártfogói, mert a szeretetben él az Isten I S mig szeretet nem lesz, nem lészen boldog családi élet, nincsenek gyermekek, vagy nem lesznek boldog gyermekek. Fásult, satnya magzatokból nem fejlődhetik erőteljes, bá­tor nemzedék. Es a honnak nem esak szám­arányban kell a többség, hanem lélekben, jellemben és erőben is! Emlékezzünk a múltra, éljünk a jelennek, de küzdjünk és haljunk a jövőért! A fonnyadt ág neqa hajt virágot. Tehát a gyökeret kell gondozni, hogy majdan gyümölcsözzön a fa. —- A szegény lány, kinek kis szive szeretett, ki ez érzéstől el kábulva anyává lett, a ki gyer­mekét remegve, fájdalommal teszi le e kül­Mm és Kite lep»»! cittófc m Kietlen a Paioi szállá mHl 11 se* a tavaszi és nyári idényre megrendelt valódi sebevraux és box bérből készült legújabb divata fekete és barna szinü úri-, női-, és gyermek-cipők I HEGÉBKEZTEK I

Next

/
Oldalképek
Tartalom