Szatmár és Vidéke, 1911 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1911-05-30 / 22. szám
elvű felfogás, s mig ez megvan, addig nem kell félni a felekezeti harcoktól. De különben is mindig szükség van jelszavakra s a mai . zűrzavaros időkben ismét alkalmasnak látszik elővenni a már kipróbált fegyvereket. Megijedni azonban nem kell, olyan ez jja harci felbuzdulás, mint a színpadi villám és mennydörgés, csak a gyerekek ijednek meg tőle. D. Művészi viszonyok a görögöknél. Irta: Hermann László városi zeneiskolai igazgató. I. A drótnélküli távirás, rádium, X-sugár s n bacillusok korában sem szünetel nz érdeklődés a régi korok letűnt ideális világának egyes jelenségei iránt. Bármennyire foglalja is el lelkünket s eméssze testi szervezetünket a létért való küzdelem a mai gyakorlati életben: mig magasabb polgáro- sultság felé törünk, nem nélkülözhetjük a múlt idők tanulmányozását és a belőlök vont tanulságokat. Babylon és Assyria, Egyptom és Görögország területén folyó nagyszerű ásatások és kutatások a legvilágosabb jelei ennek. Tanulmányunk is az ó-kor legtökéletesebb, pogány babonái ellenére is, legideálisabb népe iránt érdeklődik s oélja Hellas napfényes halmain, árnyas ligeteiben, nyüzsgő emberek egy kiváltságos osztályának, a művészeknek, életviszonyaival megismertetni. Csak ha Európu külömböző népei közt utazunk is, bőségesen megfigyelhetjük annak a fiziológiai elvnek igazságát, hogy az éghajlat és geológiai alakulások nagy befolyásául vannak uz egyes népek szellemi tulajdonságainak kialakulására. A Skandináv országok nyires, sziklás alföldje, havas ormai, a hosszú, mélubus nappalok, az év legnagyobb részében hűvös éghajlatú, fjordok- kai csipkézett partvidéke, a szikláit csapdozó tenger hullámainak bömbölése, bár a mai világ legműveltebb népét termette: de a természet eme rendkívüli alkotásai és megnyilatkozásai a benne élő embereknek kedélyvilágát is magokhoz hasonlították. A norvég pl. komoly, kevésszavu. Művészete irodalma Grieg, Ibsen nagy-szabású, de nekünk nehezen felfogható, szokatlan, épen azért rendkívüli alkotásait hozta létre. Minő más Görögország. Éghajlata enyhe, partvidéke rojtos, öblökben gazdag. Tengere márvány szigetekkel teleszórt, melyek mint csillagok ékítik az apgei tenger azúr felületét. Ennek kékségévéi csak égboltjának uzurja vetekszik. „ A gráciák e kiváltságos hona, melynek minden jelensége bájt és összhangot lehel, még mai kopár szikláival is elképzelteti velünk a régi Heliast, melynek Euripides szerint éghajlata nyájas és szelíd, a tél hidege nem Azótu vérzik a szivem s minden piros virágom egy-egy vércsepp keblemen .. . * ’ \ — Ne gondold, — szólított meg egyezer a mezőn egy pipacs, hogy mi virágok, nálatok jobban ismerjük az igazi boldogságot, ne gondold, hogy a mi körünkben a tieteknél valódibb, tisztább szerelem balzsama tölti be a léget. Ősöm hatalmas király volt. Egykor ő uralkodott a fél földtekén. Apáról-fiura száll közöttünk az a monda, hogy hatalmas ősünk különbözött tőlünk. Nem színben, nem is alakban, hanem abban, hogy szirmai erősen összetartották s nem hulltak le úgy, mint a mieink. A földteke másik felén a rózsák királya uralkodott gyönyörű, viruló leányaival. Ősöm halálosan beleszeretett az egyik rózsakirálylányba, de nem kaphatta feleségül, mert a rózsák királya sokkal hatalmasabb volt s a szarvasbogarak hadával volt szövetségben. Ezért a pipacskirály egyszer éjjel elrabolta szive választottját. A rózsakirályleány bánatában másnapra elsorvadt. Mikor a rózsakirály, aki varázsló is volt, megtudta a dolgot, a következő átkot mondta a pipacskirályra: — Legszebb éketek, szirmaitok legyenek veszendők neked és minden ivudékod- nak mindaddig, mig csak két oly virág nem akad a földön, amelyek egymást mindhalálig hiven és igazáu szeretik . . . Látod, bús ember: mi mindnyájan elhullatjuk néhány pap alatt szirinaiukut és sok ezer esztendő óta nem akadt egy pipacs sem, amely őséhez hasonló szilárd szirmú lett volna . . . * S a sokféle virágfajták egyértelműen mind az mondják, hogy nincs a földön boldogság, nincs szeretet, csak csalódás vun és enyészet ... SZATMÁR ÉS VIDÉKE. * szigorú és Phoibos sugarai sem égetők“. Ennek sugárözönébun kell elképzelni — mondja Taine — az olaj-, narancs-, citromfák s a ciprusok árnyékol tn görög pur tokát és hegyszakadékokut, hogy megtudjuk érteni, miért volt a hajdani görög szellem oly vidám, lelkes, gyermekded, örökké mosolygó; s miért lesz görög kézben u legkomolyabb intézmény- is kedvessé, kecsessé, finommá. A görög ember a nápolyihoz hasonlóan-boldogságnak tartotta uz életet s fel is használta ennek örömeit, de úgy, hogy szertelenségbe sohasem tévedett. A szépnek és a jónak törvényei voltak uralkodók a mindennapi életben s ennek parancsszava képeztette ki velők a testet harmóniában n lélekkel. A művészet sem külső elmélet volt a görögöknél, hanem benn gyökeredzett n népérzés és gondolatvilágában s mint természetes virág hajtott ki e nép műveltségéből. Ilyen körülmények közt azt hihetnők, hogy a műremekek alkotóinak, a művészeknek természetszerűleg valumi nagy becsül- telés-.jutott osztályrészül és tán, a legkiválóbb polgárokkal álltak egy rangban. De hát. nem egészen így van a dolog. Igaz, hogy Pheidias szobrász a nagy Perikies bizalmas barátja volt s a festő Polygnotoet Kiinon hadvezér hívta Athénbe e itt polgárjogot kapott s a nagy ember házában majd mindennap megfordult; de a művészek ilyen- fokú megtiszteltetéso csak kivételes , és ritka eset volt. A görögök általában csudálták és bámulták n nagy művészek szellemének alkotásait, ha rájuk szorultak, busásun meg is fizették őket, de g képzőművészetek művelőit csak kézműveseknek tartották. Az volt a véleményük, hogy a művészeket foglalkozó, suk elvonja a részvételtől a demokratikus állam élénken lüktető életében. Ez pedig minden polgárnak hazafíui kötelessége volt. Élénken lükrözteti elénk a görög felfogást a műrészekről és művoikről Pu- tarkbos, Perikies életrajza elején. Valamint a szem is azt a szint szereti — mondja szerzőnk — melynek elevensége és kelletne felélénkíti s a látást erősiti; úgy uz értelmet is oly látványokra kell irányítani, melyek azt kellemesen érintik s u benne rejlő jóhoz vonzzák. Ilyenek az erényes cselekmények, a melyek a szemlélőkben a versengés és utánzás vágyát költik fel. Mig más tárgyaknál a csudáidat nem követi a vágy, hogy bámulatunk tárgyát utánozzuk is. Sőt ellenkezőleg; gyakran, midőn örömünket találjuk a műben, unnak mesterét megvetjük; igy gyönyörködünk ugyan az illatszerekben és bihorszövetekben, de uz illatszerészeket és festőket közönségesen alacsony állású embereknek tartjuk. Antisthenes Ismarios fuvoláié művészről azt mondotta, hogy hitvány ember, mert különben nem vólnu oly kitűnő fuvolás. Makedónjai Fülöp pedig fiának, aki lakoma nlatt kellemesen és ügyesen citerá- Zult, azt mondta: „Nem szégyenlesz ily szépen citerázni ? A királynak elégséges, ha arra vesz időt, hogy a citerázókat meghallgatja és a muzsikát nagy tiszteletben része- sziti és mások ilyen cselekedetein jelen van.“ Egy jóhajlamu ifjú sem kiváot Pheidias lenni, mert Zuus szobrát Qlympiában — vugy Polykleitos, mert Hera szobrát Argos- bun megnézte; sem Anakreon vagy Philemon, vagy Archilokhos nem óhajtott lenni, bár költeményeiben gyönyörködik. Mert babár a mű örömet szerez is kellcmóvel, nem következik, bogy készítője tiszteletreméltó. (Folyt, köv.) Hangverseny. Hawel Edith kisasszony, a Füredi-féle magánzenede tanárnője, szombaton tartotta hangversenyét a helybeli „Kereskedő ifjak köre“ dísztermében. A hangverseny iránti érdeklődés szép számú közönséget gyűjtött össze. Óit voltuk mindazok, kik a zenét önmagáért kedvelik és akik tudják, érzik azt, hogy a zene igazán lelki műveltség, a mely nélkülözhetetlen tényező nz egyén szellemi világának, uz intelligenciának kialakításában. Az érdeklődés kielégítésre talált, mely a' bírálat szempontjából is elismerésre méltó. A fogékony játék, dinamikai hatások, a technika m ’.glehetős fejlettsége, a futamok pontos érvényesülése olyan tulajdonok, melyek Hawel Edith kisasszonyt mindenesetre érdekes zongoristává teszik s egyúttal tehetségnek, kitartó szorgalomnak bizonyítékai, a melyek már művészi kvalitásokat is rejtegetnek. A hangverseny műsora a „Bach—Tuusig“-féle D—moll Toccata és fugával kezdődött. Kétségtelen, hogy az est legsikerültebb pontját „Chopin“ kompozíciók eljátszása képezte volt, melyeket a művésznő helyes felfogással és művészi pointirozássul játtatott érvényre. Debussy '— érdekes — „Cluir de lune*-jének színezése egészen meglepetésszerűen hatott. Az estély bezáró számaként Schubert—Liszt „Erlkőnig*-jét hatottuk. A közönség meleg tapsviharral adózott a művésznőnek, ki ráadásul Dvóruk bájos „Humoreszk“-jét is megszólaltatta. A hangversenyen közreműködött még Svus- tits Eugenia budapesti énekesnő. Jól iskolázott hangja szépen érvényesült Puccini áriáiban és Hildach „Tavasz“ dalában. Ráadásait azonban nem valami szerencsésen választotta meg a kisasszony. Az énekszámok zongorakiséretót dr. Tanódy Endre ur látta el művészi lendülettel. HL. Apróságok. Kelemen megint egy hatalmas beszédet mondott az ország házbán. Hogy a beszéd kitűnő volt, a fővárosi lapok egyértelműig elismerik, a hatása pedig épcnséggel általános, 1 a néppártot kivéve helyeseltek neki minden oldalról. A néppárt valósággal dühöngött, | mi nyilván mutatja, hogy nagyon sok igazságot mondhatott. * Sokaknak feltűnt, hogy Bánffy Dezső báró halála alkalmából a „Szamos“ egyetlen betűt sem irt. Valaki ezért meg Í9 interpellálta a lap egyik főmunkatársát. *— De hiszen kérlek, — válaszolt az illető — mi már februárban megirtuk, hogy meghalt, most tehát nem volt szükséges ismételni. * Olvasom a vasárnapi lapokban, hogy a király a budapesti tornaegylet elnökét kinevezte udvari tanácsosnak. — Tyhü! az áldóját! — mondom úgy magamban — azonnal lemondok a torna egyleti elnökségről, nehogy még engem is kinevezzenek. 9 Egy helyb li úriember, a ki félelmes bőbeszédűségéről ismeretes, utasításokat adva a kocsisának, azt u kezében tartott késsel véletlenül megszűrte. E miatt' felment a rendőrségre és bejelentette az esetet. — Nem késsel szúrtad te azt meg, — mondja neki a főkapitány — hanem valószínűleg lyukat beszéltél a basába. Ha hinni lehet uz előleges híresztelésnek, pedig az ilyen természetű híresztelés rendszerint valósulni szokott, akkor a katonaságnál nem sokára visszaállítják a fehér kabátot. — Én nein hiszem, — mondja Bögre ur — de hu mégis megtörténik, azt fogja bizonyítani, hogy a Habsburgok épen olyanok, mint a Bourbonok, se nerp tanulnak, se nem felejtenek, Demeter. Figyelmeztetés! Az Abadie-papir társaságtól. Mivel utóbbbi időben a mi általában ismert és kedvelt szivarkahUvelyünknek, a Riz Abadie-nak (Riz flóré) különböző utánzatai kerültek forgalomba, kérjük m. t. vevőinket, hogy gondosan ügyeljenek az Abaclie névre, amelyet az utánzatok különböző egyéb szóval igyekeznek pótolni. Óva intünk mindenkit a csekélyebb értékű utánzatok vásárlásától, mert mi minden törvényes eszközt felhasználunk ezen utánzatok ellen. Az Abadie-papir Társasága. HÍREINK. —■ Az osztrák-magyar bank uj főnöke. Az osztrák-magyar bank főtanácsának Popovics Sándor bankkormányzó elnöklete alatt u mai nap Bécsben tartott ülésén döntött a Redl Károly elhalálozása folytán megüresedett szatmári bunlcfínöki állás ügyében s mint a déli órákban érkezett telefon értesítés közli, ez állásra Unger István volt főnökbelyettest, < a nyíregyházi uj fiók főnökét nevezte ki. A kinevezés hire úgy pénzügyi körökben, mint az egész városban osztatlan örömet keltett. A kinevezést igen nagy nyereségnek tartjuk, mert Unger neve már eddig is nagy népszerűségnek örvend, de örvendetes annyival is inkább, mert e kitüntetés városunk fiát érte. Jól megérdemelt kinevezéséhez őszintén gratulálunk. — Címadományozás. A király Szerdahelyi Jenő dr. miniszteri oszt.-tanácsoenak a miniszteri tanácsosi címet és jelleget díjmentesen adományozta. — Szolgálati jubileum. A szatmári kir.■ adóhivatal egyik derék, buzgó tisztviselőjét, Csányi Lajos adóhivatali főtisztet abból az alkalomból, hogy szolgálatba lépé sének folyó hó 27-én, szombaton 25-ik évfordulóját elérte, meleg ünneplésben részesítették. A tisztviselők élén a jubilánst Szeless Albert adótárnpk, hiv. főnök üdvözölte s szép beszéd kíséretében nyújtotta át a tisztikar értékes ajándékát, ki az ünneplésért meghatott hangon mondott köszönetét. — Kiküldetés. A földmivelésügyi miniszter a szatmári selyemgubó beváltáshoz Bezerédy Pál selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottat küldötte ki, — A „Gyurbovics leányok“ előadása iránt városszerte élénk érdeklődés mutatkozik 1 erős a reményünk, hogy pirog pünkösd napján zsúfolásig telve lesz a nézőtér. Ha egy oly kubarei-előadás, mint a Pintér estélye zsúfolt házat vált képes vonzani, mennyivel inkább megérdemli azt a Nőegylet, melynek áldásos működését o városban mindenki ismeri. . A próbák nap-nap mellett szorgalmasan folynak u városházán s műkedvelőink oly arabilióval végzik a reájok rótt feladatot, hogy az előadás a műkedvelői előadások átlagát is messze felülmúlja. A próbákat dr. Vajuy Imre vezeti fáradhatatlan buzgalommal. Az előadásnak érd-kessé- get fokozni fogja még az o körűim íny is, hogy az elnökségnek szereplésre sikerült Néter Elzát | tescheni Operaház tagját megnyerni, ki felvonás közben cigány kíséret mellett magyar dalokat fog énekelni. Tájékoztatás végett még közöljük, hogy jegyek —előbbi megállapodástól elléröleg — nem Lővy Miksánál, h :nem Ragályi Kálmán üzletében válthatók. — A Szász-Medgyaszai est slágerét u Medgyaszai - Vilma szereplése | adta, ki minden dalát ritka művészettel s kedvességgel éuekelte. Ha Nagy Endre kabarét társulatával vonult volna be, olyun előadást láthattunk volna, melyre mindenki a legszívesebben emlékezik vissza. Mert Medgyaszai néhány énekszámain Itivül alig volt valami, mi az érdeklődést lekötötte. Szívesen meghallgattuk dr. Tanódy Endre szellemes conferálását, de már Szász Zoltán másfélórás előadását a szépségről és szerelemről szívesen redukáltuk volna a minimumra, mert ha voltak is előadásának szellemes, ötletes részei, arra igazán nem voltünk kiváncsiak, hogy a 1-gszebb'női mellet a bécsi állatkeriben látta, hogy melyek a női-test udvarkdpes részéi s hogy a hölgyek 95 százalékának X-lnba van. Hogy ez is tetszett s hogy ennek is volt publikuma, bizonyította az itt-ott gyéren felhangzó taps. A közönség s ez ismét jellemző, a színházat félig sem töltötte meg. — Pintér Imre kabarett-esléje vasárnap este a várakozáson felül sikerült. A színházat zsuffolásig megtöltötte a közönség, jeléül annuk, hogy Pintér művészete még élénken él a szatmári publikum lelkében.;. Igazán nem bámta meg, ki az est e néhány óráját művészi progrnmmjuk meghallgatására szánta, Pintér erőteljes barátsága még régi fényében ragyogott, párosulva sok ql-J dalu előadói művészi játékával. Társulatának igen basznavohető tagja Fehér Arthur, ki u conferatiszier tisztét is meglepő ügyességg l töltötte be. Parlagi Kornélia a legújabb kabaretezámok legsikerültebbjeit vette műsorába s egy egy számnál viharosan hangzó« tűk fel a lelkes tapsok. A zongorakiséretót Koreszthy ‘Jénő zongoraművész látta el. — Alakuló iparteatület. A szatmári ipurtostülct megalakítása tárgyában vasárnap előkészítő nagygyűlés volt a városházán. A gyűlést Tunkóci Gyula vezette,- mint uz elsőfokú iparhatóság vezetője. A debreceni kereslet delmi s iparkamara képviseletében Dr. Rác Lajo9 titkár vett részt a gyűlésen. Elnök, dr. Rác Lajos, dr. Szűcs Sándor, dr. Shik Elemér s Gló/er János felszólalása után a gyűlés kimondotta, hogy kívánja uz ipartestület megalakítását s elnök fölhívta az iparosokat,- hogy a Gazdasági Egyesület kiállításán minél nagyobb számban vegyenek részt. — Áthelyezés. Kanovics (György fűtőbázi mérnök főnökhelyettes Debrecenből Szolnokra hasonló minőségben áthelyeztetett. — Hermann László legújabb szerzeménye. A „Zenélő Magyarország“ májqs 15-iki számában Hermann Lászlónak, a városi zeneiskola művész-igazgatójának zongorára irt legújabb szerzeményeit adta közzé „Gycrmekjelenetek# címen. A három részből álló igen érdekes és hangulatos szerzemény mindenben igazolja Hermann László már eddig is ismert és méltányolt jeles zene-zerzői tehetségét. A szerzemény nagyobb technikai nehézségeket nem tüntet fel; kedves dallamainál fogva népszerűségre tarthat Bzámot. A gyermekjelenetek a városi zeneiskola tananyagába is felvétettek, még pedig az első előkészítő osztály előadási darabjai sorába. (Megrendelhető Klökner Edénél Budapesten, VIII., József-körut 11. szám.) — Eljegyzés. Wildman Árpád, a fieregtnegyéi Csányi-pusztui Kohner uradalom intézője eljegyezte Szatmári Mariskát, Szatmári Adolfnuk, kántorjánosi Af tíndy Géza szum089zegi uradalmi intézőjének leányát. — Esküvő. Junkovits Ferenc békésgyulai állami gyermekmenhelyi családfő csütörtökön d. u. fél fi órakor esküdött örök hűséget Mazurck Pártának, Mazurek Pál polgártársunk kedves leányának. esketési szertartást a menyasszony bátyja, dr. Mazurek Gyula nagyváradi püspöki irodatiszt végezte. — Heves színtársulata Julius hó 10-től augusztus 10-ig Nagybányán tarf előadásokat.
