Szatmár és Vidéke, 1911 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1911-04-11 / 15. szám

TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. Az előfizetés ára: Egész évre ... 6 kor. I Negyedévre 1 kor. 50 fill. Fél 3 » I Egyes szám ára 16 > SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL hova a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, tov&bbá előfizetések és hirdetések küldendők: Morvái János könyvnyomdája, Eötvöa-utoa 6. az. 6 ♦ Telefon-szám : 73. —^ HIRDETÉSEK l — e lap kiadóhivatalában — jutányos árak ellenében vétetnek föl. A hirdetések díjjal előre fizetendők. Nyilttér garmond sora 20 fillér. Városi közgyűlés. Az érdeklődés nem nagy volt, mutatja az a körülmény, hogy a rendkívüli közgyűlés, mely több in­gatlan megvétele iránt hivatott össze, nem volt határozatképes, miután a bizottsági tagok fele sem jelent meg, és igy csakis annyit mondott ki, hogy a polgármestert felhatalmazta a vé­telárak kifizetésére és az újabb köz­gyűlést május 8-ra tűzte ki. A rendes közgyűlés a hitelesítő küldöttség kirendelésével kezdődött meg, azután olvastatott a polgármes­ter havijelentése; Törvényhatóságunk állapotára és intéz­kedéseimre vonatkozó havi jelentésemet az 1886. évi XXI. t. o. 73. § n n. pontja ér­telmében a következőkben van szerencsém előterjeszteni. Városunk önkormáuyzntn és közigaz­gatási állapota a törvények és szabályok ál­tal előirt rednek megfelel és az ügyek elin­tézésében és kezelésében akadályok, nehéz­ségek és összeütközések nem fordultak elő. A legutóbbi közgyűlés óta eltelt idő aLatt előkészítés és tárgyalás alatt levő közérdekű ügyek olyan stádiumba jutottak, hogy azok | jelen közgyűlés tárgyát képez­hetik és alkalma lesz á tekintetes törvény- hatósági bizottságnak azokkal érdemben fog­lalkozni, ezért jelentésemben röviden még csak néhány közérdekű ügyről emléke­zek meg. A felállítandó álluti hullaégető telep TARC A. ■flagg« Uj versek. Krisztus. Ama régi nagy időkbe engem. Egy mélyen érzett áhitat ragad 1 j . S mig száll a lelkem, szenytől meg tisztulok, Aranyos glóriáját tűzi rám a nap. S mig kacagva sok gúny, démon-árnyak Tagadás, Bűn s Átok porba bulinak, Megtépett ruhával, könnyezve, szívből. Dalt zengek, szentet: a Golgothának ! Halál-feltámadás. (Nagypénteken.) Ámor! A harang utólszor kondult már. Gyász van. Világ-gyász. Nagy szent temető, Gyászruhában én is . . . Ámor, ne sirassál 1 Ha majd szétlövel a holnapi alkony: Akkor jöjj el! Szent búm táneloszlikakkor. Ámor! Hozsánna -zengjen! lm mosolyogj most rám. Glória szálldos az isteni Hanton , . . B&rdóll Sándor. Az ibolya. (Folyt, és vége.) Polko Eliz „A császárné ibolyája“ cimü beszélyében igy. Írja le ezt. 1795. évi már­cius 9-én volt; szép, ifjú hölgy jelent meg a királyfi börtöne előtt és a tömlöctartónak kezelésének a Digestor részvénytársaság ál­tal átvétele tárgyában a társaság kiküldött mérnökével a részletekre nézve is megálla­podásra jutottam. Hajlandó a társaság a te­lepet 30 évre kezelésbe venni, úgy, hogy az első tíz évben 1200, ezután 1500 korona évi bért fizet. Kötelesek a beszállítandó ál­lati hullákat a közgyűlés által alkotott sza­bályrendeletben meghatározott áruk mellett átvenni, sőt a sertések után fizetendő dija­kat meg emelné is, hogy ne titkolják el a sertések elhullását. Hujlandó társaság a pe- cérséget is átvállalni annyiért, a mennyibe eddig az a város közönségének került. — A vállalati 30 év elteltével kötelezné mugát a telepet üzemképes állapotban és teljesen jókarban a város közönségének átbocsátani, mig a város közönségének joga van egy évi felmondás mellett bármikor a szerződést felbontani és a telepet átvenni. Ezelőtt mintegy más fél évvel az ál- lumi tisztviselők memorandumot nyújtottak be a hatósághoz a nagy-méltóságú Pénzügyi kormány elé juttatás végett, melyben az állam! tisztviselőknek a IV-ig lakbér osz­tályból a Il-ik osztályba sorozását kérték, azon az alapon, hogy a lakbér osztályozás nem felelt meg a helyi viszonyoknak, ameny- nyibun a tisztviselőknek nyújtott lakbérekből nem lehet őket szabályszerüleg megillető lakást bérelni. Ezen emlékirat most vétetett tárgyalás alá és a Pénzügyministerium Piegl Károly p. ü. tanácsost küldte ki a kir. adó­hivatal által szerkesztett lakbér pubatolási munkálatok felülvizsgálására. A felülvizsgá­lat beigazolta a memorandumban foglaltakat, amennyiben az eltelt más fél óv óta is sok­ban emelkedtek a lakbérek ós az első felvétel alkalmával bemondott bérek nem is feleltek hercegi foglya számára egy teljes diszben virágzó ibolya-cserepet adott át. Az ifjú hölgy tudtu, milyen gyöngéden szereti a börtönbe vetett gyermek- az ibolyákat. Az ibolya neki is gyermekkorától fogva kedvenc virága volt. E hölgy Beuuharnuis Jozefina volt, kit, szembeszállva a legnagyobb vesiélylyel, gyöngéd, részvétteljes szive ve­zérelt ama fogház kapujához. A kis herceg mód nélkül örült a gyöngéd ajándéknak. De öröme csak rövid ideig tartott. Junius 10-éu este meghalt, és zajtalaoul temették el a Szent-Margit temető valamelyik zugá­ban. Az ibolyabokortul elválaszthatlun volt élte utolsó leheletéig. „Majd tavaszkor nyíl­nak újra és viszontlátják egymást!“ — sut- togá a fodros levelekhez, haldokló órájában. A bokrot kegyeletes kéz a sirdombra ültoté, s minden ujuló tavaszszal illatos kék sző- nyeggel boriták azt a szép Beáuharnais Jozefina ibolyái I 0 vele szállott át az ibolya kultusza a napóleoni családra, melyben — úgy mint egykor a rózsa Angliában — po­litikai jelvénynyé lett. • Barras, mint a Convent elnöke, fényes vigalmakat adott a luxembourgi palotában. Egy ily estély alkalmával látta először Jozefina ama férfiút, ki ragyogó meteorként bámulatra ragadta az egész világot, az ő fogékony szivét pedig lázas remegésbe ejté. Jozefina ez este is feltűnt egyszerűsége által. Fejét ibolyafüzér, mellét ibolyabokróta diszité. Barras már többször beszélt neki a fiatal tábornok, a touloni hősről. Most Dyájasnn megbújtva magát, Jozefina előtt állott. Két rokon-szellem találkozása volt ez: magában rejtve a szerelem égi szikráját, mely áthatva a szivet, hatalmas lángra gyűli meg a városban általában fizetett lakbérek­nek, a legtöbb felvett lakás pedig olyan, hogy bár az előirt helyiségeket magában foglalja, azok olyan kiállításunk, hogy a tisztviselők jogos igényeit meg sem közelitik és igy természetesen olcsók is. A megálla­pított adatok kedvezők és reményünk lehet, hogy városunk ha nem is kettő, de legalább egy osztállyal magasabb lakbérosztályba fog Boroztatni. Törvényhatóságunkat, — sőt elmond­hatjuk, — egész társadalmunkat mélyen érintő gyászesetek voltak a múlt hóban s ha ezek közül csak két gyászesettel foglalkozom, azért van, mert ezen két gyászeset által van közvetlen törrényhutóságunk érintve. Uruy Géza a törvényhatóságnak év­tizedek óta tagja, -— közéletünknek kima­gasló önzetlen szolgája, minden nemes, jó és szépnek pártolója, — a régi jó idők egyik tanúja és élő alakja, múlt hó 21-én váratlanul elhunyt. — Koporsójára a tör­vényhatóság letette az elismerés koszorúját. — Most amidőn elhunyta óta első ízben jö­vünk össze tanácskozásra, emlékét ujitsuk fel és a késő módok számára jegyzőköny­vünkben örökítsük meg. Másik nevezetes hallottunk Dr. Len­gyel Márton, városunk életében nevezetes szerepet játszó, tekintélyes család sarjadéka, a törvényhatóságnak szintén évtizedek óta ügybuzgó tagja, és egész életét itt élte le közöttünk, kivévén részét városi közintézmé­nyeink létesítése és vezetésében, mindenkor önzetlen jó polgára volt szülő városának s méltán rá szolgált, hogy az elismerés koszo­rúja letétessék i emléke itt e helyen meg­örökíti; essék. A törvényhatóság részvétót kérem Egy év eltelte ulatt a párisi városházán megkötötték a házassági frigyet. Jozefina tulboldog volt és ez alkalommal is csak ibolyák disziték öltönyét. Ezentúl menyegzőjük minden évnapján kora reggel ott díszlett már Jozefina bár­sony imazsámolyan az ibolyabokréta, mely­ről férje a világhóditó csaták zajában sem feledkezett meg soha. A szerető nő térdre borult és hálát rebegett határtalan boldog­ságáért és forró imát ama férfiúért, kit oly forrón szeretett. Alig tízszer élvezhette tel­jes fényében e nap boldogságát, mert a mint Napoleon sasszárnyakon emelkedék szédít magasságára, szive elhült az őt forrón sze­rető nő iránt. A császárleány foglald el a hü nő helyét. Jozefina nagy lélekhez méltó lemon­dással tűrte végzetét. Büszke volt a világ­hóditó Caesar dicsőségére, de a szárny- szegett sas, az elbai sziget számüzöttje bal­sorsán megtört nemes szive 1 A mulmaisoni kert pavillonjában állott ravatala a legpompásabb diszvirágok közt; de ibolyákkal áthimzett fehér selyempárnán le volt téve egy illatos ibolyakoszoru. Az ibolya' ezentúl is a napóleoni csa­lád pártvrrága maradt. A férfiak gomblyukban, a nők kalap­jaikon hordták a jelvényes ibolyát, és a visszatértet rajongva nevezték „ibolya atyjának". Örömük azonban múlandó volt, mint a tavasz disze. Két hónap múlva a császár Maitland angol kapitány fogolya volt, és elvitték Szent-Ilonára, hogy onnan többé ne térjen vissza. Halála után úyakán egy arany raeda- ilIont találtak, mely két hervadt ibolyát és egy szőke hajfürtöt rejtett: — hajnal- ós mindkét gyászoló családnak kifejezni s en­nek megfelelő tolmácsolásával engem megbízni. A jelentést közgyűlés tudomásul vette és az abban foglalt indítványokat elfogadta. A csatornázás és vízvezeték annyi esztendők után egy komoly lépéssel haladt előre; közgyűlés iá vízvezetési igazgatói állást már szerezvén, anru Kiss István mérnököt megválasztotta s a t'ervek átdolgozásával Zarka Ele­mér műszaki tanácsost megbízta. A felsőkereskedelmi iskolai taná­rokat véglegesen meg választottak­nak kimondta. A városi tisztviselők illetményeit addig is, mig a kérdés a 'miniszteri leiratnak megfelelőleg tisztázva lesz, azon mértékben, a mint az a köz­gyűlés már megszavazta, kiutalta. A Zöldfa szálloda telkén épí­tendő bérházra nézve, miután a köz­gyűlés határozatát két pályázó meg- fsllebezte úgy intézkedett, hogy a Weszelovsaky testvérekkel kötött szer­ződést jóváhagyta és az építkezés megkezdésére a felhatalmazást meg­adta ugyan, de a polgármestert meg* bízta, hogy amennyiben a 'minisztéri­umból közben valami döntés jönne, eljárását ahhoz alkalmazza. Szép kis autonómia különben, iha a miniszter alkony csillagának. ifjúsági szerelme és gyer­mekének drága emlékeit I Harmadik Napoleon élete és történetéhez hasonlóan oda van fűzve az ibolya, mint kedvenc és pártvrrág. Nagyravágyó álmaiban ön-emelte császár­trónján húszszor látta a tavasz érkeatéit és az ibolya virágzását, mig végre lehullott a korona fejéről, a trón összeomlott,, és az ibolya gyászvirággá változott. Az angolok régtől fogva a franciákhoz hasonló, majdnem rajongó szeretedben része­sítik az ibolyát és műkertészeik lankadatlan buzgalommal versenyeznek újabb és szebb válfajok előállításában. Az ibolya valódi hazája Olaszország. Itt fogyasztanak leg­többet illatszerek készítésére. .Egy cannea-i illatszergyár például körülbelül tízezer kiló- gramm (húszezer mázsa) ibolya-virágot hasz­nál föl évenkint. Az ibolyát Shakespere „darling“-jának nevezte el, Shelley és Scott megénekelték és Moore Tamás sem feledi ki „Lalia Rook * - jából. Goethe Weimarnak az „iboiya-koszo- ruzott“ nevet szerzetté, úgy mint Athénének hajdan Pindár. A nagy német költő sétáin az ut-széleken ibolyamagot hintett el nagy mennyiségben és örömére látta ki­kelni, elterjedni és virágozni az ibolyákat, melyeket mai nap is Goethe-ibolyának ne­veznek. Ami költőink közül Tompa e virág nagy barátja. Ki nem ismeri Ibolya álmai és Ne legyek én rózsa vagy liliom gyönyörű költeményét. Midőn kedélyünk csöndes világába néha-néha az ábrándképek csalfa fénye lo­pódzik be, és izgatott képzeletünk teljesül- hetlen vágyak hajhászására ragad: vegyük kezünkbe a »virág regék" bájos könyvét, és olvassuk el — az ibolya álmait! Dallos Gyula. megérkeztek. ! MT a tavaszi és nyári idényre megrendelt valódi schevram és box borból készült legojabb divata fekete és barna szinü úri-, női-, és gyermek-cipőkI

Next

/
Oldalképek
Tartalom