Szatmár és Vidéke, 1911 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1911-04-04 / 14. szám

Himonnyoloadik évfolyam. __________________ 14-ik »iám. Szatmár, 1911 április 4. TÁ RSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. Az előfizetés ára: Egész évre . . . 6 kor. I Negyedévre 1 kor. SO fill. Fél » . ■ . 3 > 1 Egyes szám ára 16 > SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL hova a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések küldendők : Morvái János könyvnyomdája, Eötvös-utoa 6. az. 4 ♦ Telefon-szám : 73. —-------------------------------——---------- ' ■ ■ —^ HIRDETÉSEK -•**­— e lap kiadóhivatalában — jutányos árak ellenében vétetnek föl. A hirdetések díjjal előre fizetendők. Nyilttér garmond sora 20 fillér. Iparpártolás. A városunkban létesült és mint­egy két év óta működésben lévő .Magyar szaru és csontáru gyár rész­vénytársaság az alábbi kérvényt adta be a városhoz: Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! „Magyar Szaru ás Csontárugyár r. t.u bej. cég alatt ezelőtt mintegy 15 hónappal Szatmárnémeti városban egy gyári vállalatot létesítettünk és egyelőre, hogy a kezdet nehézségeivel annál biztosabban megküzd- hessünk, de egyelőre a fésű áruk gyártását vezettük be. Ma már 42 munkással dolgo­zunk. Első üzleti éviink 42 ezer korona veszteséggel zárult, a mit az idézett elő. hogy § városban szakavatott munkásokat nem kuphattunk és önmagunknak kellett a tesjesen járatlan munkásokat kiképezni; — és hogy gyártmányainkat teljesen verseny- képessé téve a kereskedelmi forgalomba be kellett vezetni, vagyis | külföldi . kitűnő concurrentiával a versenyt felvennünk és mugunknak piacot teremtenünk kellett. Mindezek nagy áldozatokkal, megfeszített munkával jártak; mint járnia kell minden uj iparvállalat megteremtésének. Ma már azonban teljesen verseny- és életképesek vagyunk. Vállalatunk tehát ko* moly és nagyjelentőségű, mert üzletkörünkbe tartozik a fésügyártáson kivül az enyv, spodium, gomb és egyébb szaruáruk gyár­tása is. Ma már fésügyártmányaink hazánk­ban, sőt a külföldön is sikeresen felvették a külföldi gyártmányokkal a versenyt, sőt a belföldről hova tovább kiszorítjuk a külföldi gyártmányokat. Ez jelentékeny közgazda­sági előny. . ' Mostani méreteiben gyárunk máris kicsinek bizonyult annyira, hogy a fósügyár- tásnak is csak korlátolva felel meg, az enyv, spodium és egyébb szarugyártmányok be­vezetése esetén pedig teljesen' elégtelen. Megjegyezzük, hogy ma ideiglenes bérhelyir ségben van elhelyezve gyárunk, mely a követelményeknek nem felel meg. Életképességünkről mindazon szakértő és hivatalos egyéniségek', kik vállalatunkat, megvizsgálták, elismeréssel nyilatkoztak. Hivatkozunk e tekintetben Szávay Gyula urra, a debreceni ipar és kereskedelmi kamara titkárára és . műszaki tekintetben Uray Jenő iparfelügyelő és ifj. Guul Károly ipariskolai műhelyfőnök urakra, kik hivata­los minőségükben gyárunkat megvizsgálták ; hivatkozunk dr. Vajay Károly polgármes­ter .urra. Nem szükséges bővebben bizonyítanunk, hogy iparszegény hazánkban a gyáripar hathatós támogatású nem csak elsőrendű állami, hanem existentialis városi feladat. A városok tovább fejlődése a gyáripar megte­remtésétől és fejlesztésétől függ jelentékeny részben. Különösen áll ez városunkra, mely­nek az utóbbi éveken fellendült rohamos építkezései, -forgalma és kereskedelme az egészséges alapodat csak úgy tarthatják fennt, ha gyáripart létesítünk. Ez a szem­pont volt döntő r. t.-nál, a midőn vállala­tunk székhelyéül városunkat szemeltük ki. Hozzá akartunk járulni szerény tehetségünk­kel Szatmár jövő fejlődéséhez. Ámde Magyarország többi városai jól felfogott érdekeiből kiindulva valóságos versengést folytatnak egy-egy ipari vállalat maguknak meghódításáért. És fényesebbnél fényesebb tanujelét adják áldozatkészségük­nek. Alig egy évi működésünk után fel­ismerve vállalatunk jelentőségét, több város részéről nyertünk meghívást urra, hogy üzemünket áthelyezzük és e célból nagy támogatást helyeztek Ígéretbe. így hivat­kozhatunk arra, hogy Arad várossá gyár­telepünk oda helyezése esetén ingyen telket biztosit a gyártelep részére, sőt különös adományul egy más telkét a városban igaz­gatósági, irodai és igazgatói lakás céljaira. Ezenkívül 15 évi községi adó és kövezet- vám-mentességet; és a gyárépület építésére ingyen téglát: végre kivételesen mérsékelt villamos-áram árakat. Külföldről is nyertünk komoly köröktől felhívást gyártelepünk át­helyezésére, avagy uj gyár létesítésére, mely annál kecsegtetőbb, mert a munkabér és nyers- anyag jóval olcsóbb, mint nálunk. Éz a felszólítás Belgrádból jött. Mindezt kívánatra hitelesen is igazolni tudjuk. Mi nekünk célunk Szatmár-Németi városában maradnunk, mégis vállalatunk jövője iránt való kötelességünk, hogy ne térjünk egyszerűen napirendre az előbb em­lített ajánlatok és más városoktól nyerendő jelentékeny támogatás felett. Nekünk a jövőnket a lehető legjobban biztosítani köte­lességünk. Üzemünk kiterjesztése s ezzel együtt jelentékeny tőkefelemelés előtt ál­lunk ; melyben a fővárosi és vidéki idegen tőke szívesen vesz részt és ennek mérve az, hogy milyen előnyöket és támogatást nyújt az a hely, melyen gyárüzemünk van. Ezért a legnagyobb reménységgel és tisztelettel fordulunk a tek. Törvényhatósági Bizottsághoz és kérjük méltóztassék a Ma­gyar Szaru- és Csontáru gyár r.-t.nak, mely az osztrák-magyar monarchia legnagyobb, sőt a gyár fogalmat a szó szoros értelmé­ben véve a Magyarország első ilynemű vállalata, a következő ipartámogutási segélyt engedélyezni u. m.: 1. Ingyen telket 3 cat. hold kiterje­déssel a gyár céljairur És pedig tisztelettel kérjük a telket lehetőleg közvetlenül vala­melyik vasúti állomás mellett kiadni, tekin­tettel' a várható évi 300—600 vasúti kocsi- forgalom minél kisebb költséggel való le­bonyolítására. Tisztelettel kérjük, tekintettel urra, hogy a gyári építkezések nagyobb jelzálog-kölcsön felvételét teszik részünkről szükségessé, a telek tulajdonjogának is át­adását, terhelten' azon kikötéssel, hogy e telek egy bizonyos évig másra, mint gyár- üzemre nem használható, ellenesetben a te­lek mai előre meghatározandó ára a r.-t. által a városnak megtérítendő. 2. Községi adó- és kövezetvám-men­tességet, a mentesség engedélyezésétől számí­tott 15 évre. 3. Az engedélyezéstől számított 5 évre évi 300 munkanapon át napi 300 hectowat villamos-áramot erőátvitel céljaira ingyenesen. 4. Munkás kiképzésre 5 éven át évi 3000 korona segélyt, mivel gyárüzemünkhöz szakértő munkások kiképzése tetemes veszte­ségünkkel jár, a. városra nézve ellenben je­lentékeny közgazdasági előny, ha gyárüze- münk teljes kiegészítésével körülbelül 100 szatmári lakos nyer állandó, biztos és jó­létet adó keresetet. Ezzel oly tisztességes munkásanyagot nyer a város, amely a gyár­ipar fejlődésre jótékony hatású leend. Kétségtelen, hogy mindeme kérésünk teljesítésével áldozatot hozand Szatmár- Németi városa, de kétségtelen az Is, hogy ezt nemcsak, sőt legnagyobb részben nem részvénytársaságunk előnyére adja, hanem ez egy befektetésnek tekintendő, — és ily ala­pon kérjük kérésünket megfontolás tárgyává tenni, — mely befektetés bőségesen meg­hozza kamatait és visszapótolja a tőkét, mert részvénytársaságunkban és munkásai­ban a további időkre a város egy számot­tevő adóalanyt nyer, tisztviselőink és mun­kásaink és azok családjai a kereskedelmet s a közfogyasztást emelik, anyag- és árufor­galmunk a város forgalmát tetemesen növe­lik, a velünk feltétlen összeköttetésben álló kézmü- és iparágak fellendülése a közvagyo- nosodás emelői lesznek és végre a tőkefel­emeléssel idegen tökének a városhoz lekö­tése lesz biztosítva. Kiváló tisztelettel: A Magyar Szaru- és Csontáru- gyár r.-t. A kérelem felett valószínűleg a legközelebbi közgyűlés fog határozni. Kétségtelen, hogy az iparpártolás olyan TAHC A.-XK­Az ibolya. Ibolyanyilás idején, beszéljünk e ked­ves virágról, úgy a mint a regékben, törté­netekben és költészetben szerepelt s szerepel még ma is. Az ó-persák teremtéstörténete szerint: Ormuzd harminc nap alatt fejezte be a nö­vényország teremtését, melynek őréül Arner- dádot tette. Ez a minden növény csiráját, Hómot elvetette, a Táster folyóba az Ardoiszus forrásnál. A csira kikelt, és nem­sokára a pálma és édes fügefa lombsátra és a többi virág ezrei boriták a kopár földet, de minden előtt sarjadtak a gyógyfüvek, és ezek közt az ibolya; Egy más keleti monda Ádám ősapánkat is költői érintke­zésbe hozza az illatos ibolyával. E monda szerint Ádám, midőn a paradicsomiul le- taszittntott a Ceylon sziget legmagasb he­gyére, melyet mindmáig is Ádátu begyének neveznek, itt a bünbánat keserű könyüit hullatá. — E kÖnyekből sarjadtak India sudár fái. Száz évet töltött e helyen Ádám ily töredelmes bünbánatban, mire az egek ura Gábriel angyalt küldötte le hozzá, tudatni vele, hogy mennyei atyja visszafogadta kegyelmébe! Mire Ádám bála­telten pillantott az ég felé, aztán fejét le­hajtva, az öröm és alázat könyűivel áztatá a földet. E könyökből fakadtak az illatozó virágok, s minden előtt: az ibolya. Régi persa költők az ibolyát az édes- illatú rózsa ösvényét egyengető előfutárnak képzelve, melylyel észrevétlenül az elsőség pálmájáért küzd, güli peigamber-nek (rózsa­prófétának) nevezték. . A görög és római mythologiában, mon­dában, költészet- és népéletben is az ibolya á rózsához hasonló tiszteletben részesül úgy a miveltség kezdő, mint fénykorában. Egyik rege szerint görög nevét: Ion, az ibolya onnan nyeré, hogy ióni nymphák, kik a Kytberus folyó forrásánál Elisben nagy tiszteletben állottak, ibolyákkal aján­dékozták meg Ion t, kinek - vezérlete alatt telepedett meg Attikában egy athéni gyar­mat-csapat. — Mások szerint Jupiter sar- jasztotta az első ibolyákat, hogy imádott- jának, Ionnak, édes eledellel kedveskedhes­sél«, a nélkül, hogy a féltékeny Juno gyön­gédségét megakadályozhassa. A görögök és rómaiak már korán kezdték e kedvenc virágukat úgy, mint a rózsát, diszkeseikben is nevelni. Aristopha­nes szerint még télen is árulták Athénében, melyet Pindar „ibolya koszoruzott városi­nak nevez, festők és szobrászok pedig fején ibolyakoszorut hordó fenséges nő alakjában jelképezték. Éven kint bizonyos tavaszi nap az athéniek a harmadik évüket betöltött gyer- meiket ibolyákkal koszoruzták, örömjeléül annak, hogy a kedves kisdedek a legveszé­lyesebb kort búj nélkül átélték. — A rómaiak a bort is ibolyákkal és rózsával fűszerezték. Az ioniak és athéniek ép oly büszke jelvénynek használták az ibolyát, mint az angolok a rózsát és franciák a liliomot; s több város, mint pl. Henna városa Siciliában még a pénzükre is verették. Röviden vázoltak az ibolya életét Hellász és Róma klasszikus földén; de e rövid vázlatból is eléggé kiderül, hogy a költészet és mythologia, a társadalmi és köz­élet, az ibolya kultuszát a legnemesb érze- mények jelképeivel szőtték át. A hellen és római népek csak a tör­ténetben élnek még, inig az ibolya a termé­szet keblén fukadva mai napig kedvelt virá­gunk maradt. A keleti költők a harmatos ibolyát a kedves könytelt szemeivel hason­lítják össze. Az északi mytbusban az ibolya Tys, vagy Tyr istennek volt szentelve, miért is Tysfiolá-nak nevezték. — Egy rég i szász monda szerint Czernebogh, a vendek istene, pompás várban lakott. A keresztény hit el­terjedésekor ő és vára sziklákká, bájos leánya pedig ibolyává vált, mely minden században csak egyszer nyilik, s ki ilyenkor megtalálja és leszakgatja, az ország legszebb és leggazdagabb leányát nyeri nőül. A német meseköltészet is bevonta az ibolyát bűbájos körébe. — A szerény kis ibolya rejtett kincsekhez vezeti boldog találóját. Eme nymbusában azonban több testvérvirággal osztozik, melyek szintén e bűverővel bírnak. E regék értelme valószí­nűleg az ibolya szerénységében rejlik. A kicsiny és igénytelen is emelkedhetik fényre és dicsőségre! Az ibolyát, mint a téli álmá­ból ébredező természet első virágát, mely bokrok és levelek közt elrejtezve terjeszti gyönyörű illatát, különösen a német nép- költészet magasztalja a szerénység jelképéül. A középkorban a déli Németország népei az első kinyílt ibolyát hosszú póznára kötötték és a felállított póznát dalolva tán­colták körül. Mint a görögök és rómaiak, mohám- medánok és németek, szintúgy tisztelték a régi gallok az ibolyát, mint az ártatlanság és női szendeség jelképét, melylyel a meny­asszony fejét menyegzője napján, valamint koporsóját díszítik. A francia nép már korán kiváló ked­vencének választá az ibolyát, és oly tiszte­letben részesíti, mint hajdan Athene. toulousi virágjátékoknál a dij egy arany-ibolya volt. A bourbonok közül a szerencsétlen XIV. Lajos a szenvedélyig szerette az ibo­lyát. — Saját lelke tükrét látta benne. — Áz ibolyában jelképét látta a benső méltó­ságnak, mely magába zárkózik, ha a kül­világ nem képes azt megérteni. A szeren­csétlen atyától rászállott a kedvenc virág Szeretete. a még szerencsétlenebb fiúra. (Folytatjuk.) nagy választékú cipőraktárát ajánljak a t vévé közönségnek, mint a legolcsóbb bevásárlási forrást. ===== cipMtán m KiziÉi a Paionía szállá uMlll idényre megrendelt valódi sehevraux és bei bőrből készült legújabb divata fekete és barna szinü úri-, női-, és gyermek-cipők 1 MEGÉRKEZTEK I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom