Szatmár és Vidéke, 1911 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1911-02-28 / 9. szám

Huszonnyolcadik évfolyam. 9-fk szám. Szatmár, 1911 február 2 SZATMAR tu X * TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL HIRDETÉSEK hova a lap szellemi risztre vonatkozó közlemények, továbbá — e lap kiadóhivatalában — jutányos árak ellenében Az előfizetés ára: előfizetések és hirdetések küldendők : vétetnek föl. Egész évre ... 6 kor. I Negyedévre 1 kor. 50 fill. Morvái János könyvnyomdája, A hirdetések díjjal előre fizetendők. Fél * ... 3 > 1 Egyes szám ára 18 > Eőtvös-atoa 6. zz. # ♦ Telefon-szám : 73. Nyilttér garmond sora 20 fillér. Felekezeti béke. Nagy szó, fontos szó, különösen pedig ott, a hol annyi felekezet van, mint Szatmáron. De jó órában legyen mondva, dicsekedhetünk vele, hogy azért nálunk ä felekezeti béke évtize­dek óta nem volt megháboritva. Egy- oldalulag történtek, sót történnek is hajlandóságra mutató kijelentések, de ennek hatása nem volt és nincsen s remélhetőleg a jövőben sem lesz, nem lesz pedig azért, mert városunk intel­ligens közönsége ina már nem kap­ható arra, hogy felekezeti kérdések­ben egymással hajba kapjon. Kivéte­lesen akadhatnak egyesek, a kik talán nem is annyira felekezeti, mint inkább más érdekből hangot adnak', de ebből aligha származik veszedelem. A helyi sajtóban elvétve jelenik meg olyan cikk, mely a felekezeti béke ellen törne, a tisztán felekezeti sajtó pedig csak magán szórakozásra dol­gozik, a nélkül, hogy a békének ár­talmára lehetne. Harcias kirohanásait a más íelekezetüek olvassák a leg­nagyobb élvezettel s csak ha tulságba megyen, adnak rá néha viszhangot. A legmegnyugtatóbb azonban a város közgyűlési terme, a hol-valamennyi felekezet képviselve van, de a hol soha nem fordul elő, hogy a kérdések fele­kezeti szempontból tárgyaltatnának. Ha volna is hajlandóság egyik-másik bizottsági tagban, az eltemetve marad, mert bizonyos, hogyha kitörne, nem volna képes érvényesülni. TÁRCA. Tanár levele volt tanítvá­nyaihoz. Kedves Pali, Dénes, László, Ernő, József s ti többiek mind, kik együtt és külön-külön nekem irtatok! Lehetetlen mindegyiteknek külön meg­unom, hogy nekem nagy Örömet okoztatok azzal, hogy úgy újévre, mint névnapomra irtatok. Ha azon idő alatt, mig a tanár ta­nítványait keze alatt tartja, köszöntik a ta­nítványok, nem menekedhetik meg attól a gondolattól, hogy vájjon a szivből jövő kö­szöntőbe nem vegyül-e egy kis önérdek is. Hisz ha az embereket s a világot istnerjUk, tudjuk, hogy a celekedetek legtöbbjét ön­érdek vezérli. De most, midőn már félév óta távol vagyok tőletek s ti is tudjátok, hogy soha-az életben nem foglak benneteket többé tauitani, semmiféle önérdek nem ve zethetett abban, hogy engem üdvözöljetek. Úgy örvendek, hogy ezen önző, érdek- hajhászó, haszonleső és hízelkedő világon vannak szivek, mélyek akkor is hálásan do­bognak, nem-.’sen éreznek s sokáig szeretnek, ha abból semmi hasznuk sincs. Igen, van még idealizmus, bár oly rit­kán találkozunk vele az életben, hogy sokan A harcias szellem ma már csakis az egyházi vezetőségeknél van meg, a hivek között alig fordul elő, a mi bizony nagy szerencse, mert anélkül is van ezer más kérdés, a mi izgatja a közönséget és különféle táborokba sodorja vaz embereket, hova jutnánk, ha még ezenkivül a felekezeti kérdés is napirenden volna. Hogy melyik a legjobb vallás, azon vitatkozzanak a theologusok és hozzák tisztába maguk között, ha tudják, a hivek megvan­nak a maguk vallásával elégedve és nincs szükségük ezzel a kérdéssel fog- lalkozni. Elég szomorú idők voltak azok, mikor még a hivek is foglal- koztak vele és ezen a címen rakásra gyilkolták egymást Istennek nagyobb dicsőségére. Mert régi dolog, hogy annyi emberi élet nem esett áldozatul a világ teremtése óta lefolyt összes háborúkban, mint a mennyit a val­lási meggyőződések külömbözősége el­pusztított. Ki volna olyan botor eze­ket az időket visszakivánni ? Mindezeket abból az alkalomból mondjuk el, hogy a nemrég történt lelkészbeiktatásból kifolyólag egy kis háborúság keletkezett és évek óta most fordult úgy, mintha a felekezeti békét veszedelem fenyegetné. De hát nem kell megijedni, mert csak egy kis kellemetlenség az egész, a mi rövide­sen elsimul a nélkül, hogy a feleke­zeti béke veszendőbe menne. Az a kis elszólás mindenesetre hiba volt, s ha visszaszóltak reá, az nagyon termé­szetes, s ha további rászólás nincs, ma már az ügy a lovagiasság szabályai szerint el volna intézve. Végtére is minden ember a maga vallását tartja a legjobbnak, annál inkább a papi emberek, akik ezt be is tudják bizo- nyitani. S minthogy ezt el is hinni csakis azok kötelesek, akik a bizonyító féllel egy valláson vannak, a - más felekezetű ember okosan teszi, ha nem megy oda, ahol ilyen bizonyítás folyik, ha pedig odamegy, nem ütödik meg rajta, miután az nem a másik vallás­nak lcgyalázását, hanem a saját val­lásának a dicséretét akarta kifejezni. Mi meg vagyunk győződve, hogy az uj lelkész, aki még fiatal ember, maga sajnálja legjobban a történteket s jövőre bizonyára fokozott mértékben fog ügyelni arra, hogy még a látszata Ü legyen annak, mintha ő a feleke­zeti békének ellensége volna, sőt maga is arra fog törekedni, hogy ez a béke továbbra is állandóan megmaradjon. A mint hogy egy igazi lelkipásztor, aki híveinek javát akarja elömozditani, mást nem is akarhat, amiut nem akar vak azok sem, akik megválasztása ér­dekében oly lelkesen közreműködtek. X>. azt tartják, hogy nincs. Mind igeD szépen irtatok, de legszebb, legmelegebb szavakkal a Pali fejezte ki érzelmeit. Jól tudjátok, hogy én mindjátokat szerettelek. Kellett azt éreznetek, hisz a gyermek megérzi azt, hogy ki szereti őt, s azt viszont­szereti. De milyen legyen az a szeretet? Ki ne szeretné a jó nagymamát ? S a jó nagy­mama is szereti az unokákat. De. melyik unoka fogad szót a nagymamának? Szeretik de nem félnek tőle s azért nem engedelmes­kednek neki. A szeretet tehát egymagában nem-elég az osztály vezetésére. Ennek ellentéte a félelem. Az oroszlán szelídítő bemegy az állatok közzé s azok remegnek, félnek s ezért engedelmeskednek. S vannak oly rossz gyermekek, kiket csak a félelem tud megfékezni s ezért, láttam már olyan iskolát, hói a gyermekek féltek, remegtek mikor a tanár bejött, mert úgy kellett velük bánnia, hogy őket féken tartsa mint az állatszeliditőnek. Akarta, hogy tőle féljenek. A két véglet közt állt a tekintéllyel párosult szeretet. Ilyennek kell lennie a tanár szeretetének. Ti oly jó fiuk voltatok, hogy a félelem felkeltéséből minél kevesebb kellett. A szeretet uralkodott az osztályban. Hogy egyeseket jobban szeret a tanár, az természetes. Minél job viseletű valaki, minél jobban igyekszik tanulni, annál jobban sze­A dal- és zeneegyeslilet művészestéje. Nevezetes művészi esemény színhelye volt szombaton este a társaskör terme. A hangverseny, amellyel a dal- és zeneegye- sület a közönséget meglepte, zenei életünk hatalmas fellendülését jelezte. A teljes siker, anyely a művészi vállal­kozást kisérte, két szempontból bir fon­tossággal. Az egyik szempont a műkedvelőkből alakult zenekar meglepő teljesítőképessége, a másik a városi zeneiskola magas színvo­nala, amely iskola olyan növendékeket ne­ve), akikre nyugodtan rá lehet bízni Bach D-moll zongoraversenyét. Ami a zenekart illeti, örömmel konsta­táljuk, hogy nap nap után több műkedvelő tömörül u dal- és zeneegyesületben. Schubert H-moll szimfóniáját 35 tagból álló zenekar adta elő, amelyben minden előirt szólam képviselve volt. A zenekarban 18 műked­velő, 5 zeneiskolai növendék és 12 színházi zenész játszott. Kitűnő koncertmestert nyert a műkedvelői zenekar Seress Imre lapszer­kesztő személyében, aki maga is szakszerűen képzett zenész, sőt több évig zenei pályán működött Ilyen apparátusául a legszebb zenei feladatokra lehet vállalkozni. Ezt a készségü­ket be is bizonyították derék műkedvelőink, midőn M. Bruch hegedűversenyének zene- kűri kíséretére vállalkoztak. Versenymű kísérete tudvalevőleg valóságos próbaköve a legkiválóbb zenekarnak is. Es elismeréssel állapítjuk meg, hogy a zenekar feladatát kitünően oldatta meg. Schubert szimfóniáját Hermann László zeneiskolai igazgató dirigálta. A zenekar tagjai babérággal, tisztelői karmesteri pál­cával ajándékozták 'meg az ifjú tehetséges dirigenst. Bruch hegedűversenyében Hermann László csillogtatta brilliáns művészetét. Egyéniségének és technikai készültségének ez a darab sukkal inkább megfelelt, mint gazdag repertoárjának eddig hallott bármely száma. A hatást fokozta a hatalmas zene­kari kiséret, amelyet Bendiner Nándor zon­goraművész és tanár erős kézzel és nagy rutinnal vezetett. Bach D-moll zongora versenyét — Busoni féle átiratban és hangszereléssel réti. Nem szükségkép a lángészt, a zsenit, hanem azt ki nem lángész, milyen Pali is, de igyekszik s szorgalmas. A Laci panaszkodik levelében, hogy milyen máskép töltöttétek el múlt évben a névnapomat, volt csokor szavalat f most sokan nem is gondolnak reá. Ezen én nem csodálkozom, hisz ez természetes. Általános emberi gyarlóság az, hogy azokat is elfelejtjük, ha körünkből tá­voztak, akiket szerettünk. Emlékük mind­inkább elhomályosul. Más emberekkel ismer­kedünk. meg; másokkal köt össze a sors. Inkább azoo csodálkozom, hogy olyan sokan emlékeztek meg, ez lepett meg nem az, hogy egyesek megfelejtkeztek. Ti más tanárt kaptatok, én más tanít­ványokat. Idelg-óráig még gondolunk egy­másra . A noteszt eltettem megőrzőm, de tudom, hogy évek múlva, ha benne lapozok, már sokra csak homályosan, vagy sehogyse fogok visszaemlékezni, csak a nevük melletti jegyzetek, „pontok0 fognak némileg tájékoz tatni róluk. Oly szépen mondja egy hires francia iró': „Az élet telve van megkezdett s félbe­szakadt barátságokkal.0 Küzdünk a feledés ellen, oly rosszul esik, hogy elfelejtjük egymást. Rosszul eBik, hogy eljöhet az az idő, mikor sem én reátok, sem ti énreám többé nem gondoltok. Azt az egyet nem felejtem el soha, hogy ti oly jól tanultatok, hogy midőn a francia középiskolák főfelügyelője az intéze­tet meglátogatta, benneteket talált az igaz­gató ur legérdemesebbeknek arra, hogy a magas vendég előtt tudástokat bemutassátok. Ti még ne felejtsétek el azt, milyen érdekes módszerrel tanultuk a latint. Ha a feledés ellen küzdeni akarunk, állapodjunk meg abban, hogy minden évben január elsején irtok egy közös levelet s ón erre vállaszolok. Ez nem lesz sem nektek, sem nekem fárasztó. Sajnálom, hogy nem irhatok mindnyája­toknak külön-külön, mint ti irtatok, mert megérdemelnétek, mivel leveleitekkel meg­mutattátok, hogy az a szeretet s ragaszkodás, melyet tanúsítottatok ottlétemkor, őszinte s önzetlen volt. S megtanítottatok arra, hogy ha hasonló szeretetet és ragaszkodást tapasz­talok, ne háborítsa meg az efelett érzett örömet az a gondolat, hogy csak önérdekből mutatják, vagy színlelik a tanítványaim. Van még idealizmus a világon az iskola falai közt. Isten veletek! Legyetek jó fiuk I Ápol­játok szivetekben a szociális érzést mit any- nyiszor hangoztattam. Ettől reméljük a világ átalakulását s az emberiségnek boldogabb jövőjét. Szívesen üdvözöl benneteket, s társai­tokat, volt tanárotok Ur. Csókás Vidor. r r figyelmeztetés ! nagyválasztéku cipőraktárát ajányok a t vevő közönségnek, mint a legolcsóbb bevásárlási forrást. = a. Az előrehaladott téli idény miatt a még raktáron levő téli áruk az eddigi árnál jóval olcsóbban kaphatók.

Next

/
Oldalképek
Tartalom