Szatmár és Vidéke, 1911 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1911-12-26 / 52. szám
TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL —^ HIRDETÉSEK -v— y hova a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, tov&bbá — e lap kiadóhivatalában — jutányos árak ellenében Az előfizetés ára: előfizetések és hirdetések küldendők: vétetnek föl. Egész évre . . . 6 kor..| ■ Negyedévre 1 kor. 50 üli. Morvái János könyvnyomdája, A hirdetések díjjal elöro fizetendők. Fél » . . , 3 > 1 Egyes szám ára 16 > EAtvda-utoa 6. az. a ♦1 Telefon-szám : 73. f Nyilttér garmond sora 20 fillér. i 1 . ----- - — 1 - ■1 — *-■ — ------Vallás és kultúra. Irta: Bodnár Gáspár. Mindig fájó érzéssel'kisérem azt a hangos törtétést, amellyel a toll, a beszéd, a művelődési egyesületek felolvasásai, előadásai, egyes tudományos vagy politikai irányok a vallást egészen magánügynek akarják degredálni. Beüzni, beszorítani oda a családok szentélyének mélységéibe. A szivek leg- elrejtettebb mélységébe. És mosollyal kisérem sokuknak fanatikus hitét, igazán kíméletlenül türelmetlen harcát, a mivel a vallást és kultúrát először alaposan összevesziteni, aztán szétválasztani akarják. Vagy legalább — remélik. Hát az összeveszités sikerül is. Itt vagy ott. — Politikai tusák, iskolai ügyek, közművelődési mozgalmak elég gyújtó anyagot dobhatnak nemcsak a közvélemény közé, de a szenzációt kedvelő parlamenti életbe. Sőt a mindennapi közügyekbe is. A szétválasztó törekvés azonban -i:-S>r.'S,ly iTu! rrrfai r.iísr Nn-gy tanulságot rejt magában úgy a vallás mint a kultúra számára. Azt, hogy végeredményében a váló- pörnek mind a két fele még közelebb jut egymáshoz. Sőt keresik egymást. ök talán észre sem veszik ezt a jelenséget. Nem is tehetnek róla. Hiszen élettani törvény, hogy aki élni akar, hogy azok közt a feltételek közt, a mik közt az élet, a létezés lehetséges, küzdenek és keresik egymást. Mint a folyam hullámai — örökös harcban vannak egymással és győzelmük az, hogy viszik egymást. * A művelődés történet arról a valóságról tesz tanúbizonyságot, hogy az emberi élet és társadalom kialakulásában a vallás, mint elsőrendű tényező, mint kulturforrás szerepel.. A vallás volt az ember, a társadalom legegyétemesebb kultúrája. Az elfogulatlan történeti kritika el is ismeri, hogy nem található nép, melynek nem volt vallása. Olyan amilyen. A kereszténység, pedig — éppen a mai kultúra dajkája. A mai kultur- nemzetek kialakulásában a vallási élet hatalmas tényező. Több* A kereszténységnek ma is olyan középponti állása van, melynek kihatása úgyszólván a kultúra arcán van. Életrendszerünk- ~k«l összefonódik. - A-polgári élettel, a közélettel is oly benső összefüggésben, mondhatni közösségben él, hogy egyetlen idegének érintése fájdalmas avagy jóleső érzéseket vált ki. A társadalomnak, az embereknek idegeit, úgyszólván egyéniségét kellene kicserélni, hogy például a mi nemzeti, szociális társadalmunkban a vallás is, TARCA. Karácsony este Nincs szebb ünnep Karácsony napjánál, Karácsonynak szép esthajnalánál, Tele fénylő csodás költészettel, Mennyei nagy, édes szeretettel. Pásztoroknak angyali szó hallik, A mennyország a földig lehajlik Kis Betlehem szulmás jászolára, A szegények vigasztalására. Hajh, ti bölcsek, pásztorok, királyok Ugv eláldjuk a találkozástok, Tarácsony est legnagyobb csodáját, szeretet szent harmóniáját. A modern rikkancs. Irta: Bárdóly Sándor. Budapest, dec. 20. Ellenállhatatlan nőkkel, férfiakkal van teli a világ. Az újságok hatást vadászó hasábos cikkei kis nőkből nagy nőket, jelentéktelen, szürke emberekből hires, vagy hírhedt alakokat csinálnak. Pedig milyen nevetséges s lehetetlen mind az ilyesmi. Az a kis rikkancs-kölyok a muga hétesztendős korával, zuvaros szemeivel, tnoszu- tos arcával, ruhájával mikor „szenzációt“ ordít, — legtöbbször érdekesebb, különösebb regénybe illőbb több drámát mutat,.p-"'1 amikről az újságok imák. Az igaz, róla nem ir se»111! nem mu‘ togatják a mozikban a fényképét, nem verekszik érte a körút közönsége a fényes o - vasój||p»*l**Jj riieg a társadalom is egészen külön, független élelet éljenek. Lehetséges-e? Kivánatos-e éppen a kultúra szempontjából is? Vagy egyáltalán, ki hiszi ezt komolyan ? Hiszen vannak előttünk jelenségek. Hiszen megkísérlik itt is, ott is a legmerészebb radikális eszközökkel kiszorítani, kiűzni a vallásos elemet a kultúrából, a fórumokról, az iskolából, még a családokból is. És mi történik ? Külső eredmény az egész küzdelem. Csak hamuval takarják el a tüzet. Ott marad az az egyetlen rádium, az az éghetlen gyémánt, melyet az ember, a kialakult társadalom lényével, mint lelkének ösztönét hozott magával. Ez az elem, ez az ösztön egyszer csak meglobban, sőt kitör. És újra elfoglalja a maga helyét — kultúrában, fonitnokon és mindenütt, a hol életadó levegő van. Ez a meglobbanás már látható. Érezhető. Az elválasztó pernek osak a legelején tartanak a felek és mi az ■igSAság-?-- Mi a kézzel fogható, letagadhatta!) jelenség? Hogy el kell ismernie mind a két félnek, mely szerint tele van sebekkel. Egymás ellen való harcában érzi legeslegjobban, hogy nem élhetnek egymás nélkül. Napról-napra be kell látnunk, hogy a hiba nem magában a vallásban és nem magában a kultúrában van. Hanem legfőbbkép talán azokban, akik úgy a vallást, mint a kultúrát tele emberi gyengeségekkel vezetik, viszik, képviselik. Maga a vallás és kultúra összeölelkezik. És olykor — többször fenséges harmóniában találkozik. A maguk erejéből. A maguk természetéből. E találkozásnak, ez összeölelke- zésnek fenségesen szép alkalma : a karácsony-ünnepe. Hát lássuk be uraim, hogy ez az ünnep például ma sem magán ünnep. Magán-ügy. A kultúrára sem, a nemzeti társadalomra nézve sem. Van-e tisztán nemzeti ünnep, melynek oly egyetemes hatása volna, mint a karácsonynak ? Van-e ünnep, mely a lelkeket úgy átjárja, elfoglalja, sőt az anyagi érdekeket is, a mely a kultúrának bizony egyik velős része ma — úgy összekapcsolja, mint ez a vallási ünnep? Magán-ügy e (hogy már az elemét a dolognak leszögezzem) a~kará- csonyi vásár, a karácsonyi könyvpiac? Nincs-e köze a kultúrának a vallásos hit kegyeletéhez, ezerszemü találékonyságához, a kimerülésig menő áldozat- készségéhez ? Töröljük csak el ezt az ünnepet 1 Tegyük helyébe, mint sokak agyréme akarja is — valami kultur-ünnepet, szálltam egy villamosra... Csuk ogy ülőhely volt még éppen... A kalauz lecsenget, elindulunk... A következő pillanatban egy fülsiketítő, rikácsoló haug sikít elő s ideges dühbe guritja kissé, — láthatólag az egész kocsit... — Az Est, a Nap, abendblatt. Az Esti... — s nyomban begördül egy pici, kis, eleven, mosolygó arcú, szemű, gyönyörű, göndörhaju gyergJíja alatt áll... Eélkeze zsebrtdugvtu^ezével valami egy csomó újság... A ^Idulatot tesz, az rutinos-, hunoutJap*mondhatni eiegdn8 főajkát félrebijgjfan zseniális mosolyt mivel l^nn^,8^ívei, úgy ahogy azt a tiz filléres Aeíyről látta a moziban a Nick Winter detektív drámában,... mindez egy pillanat s az egész kocsi be van véve. Meg van főz^" Most már mindenki mosolyog, minden1* 8Z ' réti, becézi, vesz, — ürezaanp.,..».. — Ja de édes méltóságos... slb. amit Fedák Sáritól tanult, mikor egy^dlgy szökött a Király-színházba... Já”táncolt... muffját is simogatta s.^&ot is vett tizsze- Oda lett a nő s hár^' rés áron.... véletlen, együtt szállotunk le. Kitöm kérdezek egyet-mást tőle... xMvaszul lakónikusan s mégis anuyi jósággal, szelídséggel felel. — Ki volt az apád ? be — Mit tudom én... Nem " magát! — V*"-« édg«>j ... itt meglőtt, hosz- —gJv'elé bámult, — mint kinek va- fáj, titkolni valója van ... s mintha könyes lett volna a szeme... . _ De mit akar uvaságocjhz édes anyámtól?..*. Pardon, pardon, /(lésem a „ IpaifcáL*----kiállni; hirtelanKcsair TjfTza: [ Smyrna diványpárna \