Szatmár és Vidéke, 1911 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1911-10-31 / 44. szám
TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP MEGJELEN MINDEN KEDDEN. Az előfizetés ára: Egész évre ... 6 kor. I Negyedévre 1 kor. SO fill. Fél » . . . 3 » I Egyes szám ára 16 » SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL hova a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések küldendők: Morvái János könyvnyomdája, Eötvös-ntoa 6. az. * * * Telefon-szám: 73. —v HIRDETÉSEK -v— — e lap kiadóhivatalában — jutányos árak ellenében vétetnek föl. A hirdetések díjjal előre fizetendők. Nyilttér garmond sora 20 fillér. / Plébános választás. A szatmári r. kath. plébánosi állás néhai Jandrisits János halálával megüresedvén, 1899 óta rendesen betöltve nem lett. Addig ugyanis a városi közgyűlés választotta a plébánost a pályázók közül, s a püspök erösitette meg, de mikor a plébános elhunytával a város az uj választás eszközlése és a pályázati hirdetmény kibocsátása véget átirt a püspökhöz, onnan az a válasz érkezett, hogy az eddigi gyakorlathoz hozzá nem járulhat, miután az csak elnézésen alapult, pápai bulla intézkedvén arról, hogy a szatmári plébánosi állást mindig a káptalan egyik tagja töltse be, s tényleg az újabb gyakorlatot megelőző időben az úgyis volt. Lehet, hogy tévedünk, de úgy emlékszünk reá, hogy ugyanakkor a püspök kijelentette azt is, hogy az ellen nincs kifogása, ha a város a káptalan tagjai közül választja meg az uj plébánost. Annyi bizonyos, hogy akkor a püspök és a város között, egyezség nem jött létre, §_ miután a püspök időközben Hehelein Károly prelátus kanonokot bízta meg a plébánosi teendők végzésével, a kérdés a mai napig abban az állapotban maradt. Hehelein Károly azonban most beadta lemondását, a kérdés tehát ismét aktuális lett és eljött az ideje annak, hogy most már véglegesen rendeztessék, a mi hogy meg is törTARCA. Mese a nagyoknak. Irta: Innocens Méta. ... Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szép, fiatal, gazdag herceg, a Napkelet királynak egyetlen fia. Márvány palotában lakott, aranyszőttes párnára hajtotta fejét, gyöngyös saruban járt, s ha sétára indult a pálma liget leié, útjára rózsát és smvrtust szórtak a leányok. Gábriel, — igy hivlák a herceget — soha sem mosolygott. Egykedvűen, unottan hallgatta a bölcset, s tekintete messze, messze kalandozott gondolat világában. Egyezer, sétája közben, a tengerpartra ért. A hold ezüstös sugara lágyan enyelgett a fodros hullámokkal, s mintha gyönyörködni akarna saját képében, fényével bera- gyogta a tenger vizét. Távolról csengő női hang dalát hozta a szellő, finomann gyöngéden. Gábriel szivére különös érzés szállt, mely hófehér szárnyával megcirógatta hala vány arcát. — Egyszerű kis halász házba ütődött a parthoz. Egészséges arcú, szép barna lány ugrott ki belőle. Egyszerű ruha födte formás testét, szabadon hagyva gyönyörű nyakát, melyre sötét haja kacskaringózva omlott alá. Tekintete-büszke volt és mély. Gábriel közelébb lépett, s önkéntelen segített a lánynak kivonszolni a bárkát a ténhessék, semmi akadályát nem látjuk. Abban ugyanis a városnak nincs és nem lehet semmiféle sérelme, hogy a plébánosi állást a káptalan egyik tagja töltse be, sőt úgy a város, mint a hívők szempontjából kívánatos, hogy a plébános anyagilag oly helyzetben legyen, a mi neki lehetővé tegye a személyétől elvárható társadalmi szereplést, már pedig ^ plébánosi állásr na.k a javadalma oly csekély, hogy az csak oly módon képzelhető el, ha azt egy kanonok tölti be, , a kinek még ezenkívül is van javadalma. Abban a fényes plébánosi lakásban az állással járó jövedelem cifra nyomorúságnál egyéb nem volna. Viäzont a püspöknek illetve az egyháznak sem fog sérelmére szolgálni, ha a káptalani tagok közül az illetőt a városi közgyűlés fogja választani. A megegyezésre tehát meg van a lehetőség, s ha a felek kölcsönös jóakarattal fogják kezelni a kérdést, a megoldás mihamarabb bekövetkezhetik és igy nemsokára gazdája lesz a régen üresen álló plébánosi lakásnak. Az ugyanis mindenféle szempontból kívánatos, hogy a megválasztandó kanonok a plébánosi lakást foglalja el, mert a nélkül benne sohasem a plébánosi jelleg, hanem mindig csak a kanonoki fog nyilvánulni. Teljes elismeréssel adózunk a most leköszönt plébánosnak, a ki éveken át a legkiválóbb buzgalommal és olyan kötelességtudással töltötte be állását, partra. Azután, a nélkül, hogy bevárta volna a lány köszönetét, hirtelen eltávozott. * A márvány palotában mindenkinek feltűnt, hogy Gábriel arca rózsás lett, szemében titkos tűz ragyogott. A bölcs se tudta ezt megmagyarázni, mert Gábriel vigyázott, hogy titkát senki meg ne sejtse. Lopva, éjjente szökött le a tengerpartra, a hol találkozott Izrával, a halászlánnyal, a kit kimondhatatlanul megszeretett. Izra még csak nem is sejtette, hogy ez a szép, daliás ifjú, a kiért a réme emésztő lánggal ég, a Napkelet király fia. Álmokat szőtt, illúziókat fogant a lelke, és boldog, nagyon boldog volt. Da a kegyetlen sors közrejátszott a véletlennel, s Gábrielt meglesték egy holdas esteien. Az ősz király akkor elibe állt a tengerparton: „Én vagyok az Atyád! Én vagyok a kényelem, millió rabszolga ura, a király, ki rád hagyja mindezt egykoron, ha velem maradsz. Válassz, köztem s e lány között 1“ Gábriel lehajtotta fejét. Irza hozzá lépett. „Én a szegénység vagyok, egyszerű halászlány. De meg. kell esküdjem, herceg, hogy ha tudtam volna, ki vagy, nem adtam, volna neked a lelkimet. Én benned az embert láttam, az álmaimat, az illúziót, mely megédesiti az életet, u küzdelmet. A célomat láttam benned. Bocsáss meg nékem, hogy nem vettem észre gyöngyékes ruhád, drágaköves saruid, j Szemedbe néztem csupán, a lelked kerestem, ' s ennek fénye fakóvá tette öltözeted. Ma melynél többet utódjaitól sem kívánhatunk, mégis az az egy körülmény, hogy a plébánosi lakást nem foglalta el, hiányossá tette a hívőkkel való érintkezést és akadályául szolgált annak, hogy az a benső viszony, mely a pásztort az ő nyájával egybeforrasztani szokta, a maga teljességében nem tudott megvalósulni. Á nyáj az ő pásztorát csak a megszokott helyén érzi egészen magáénak, s innen magyarázható meg, hogy minden kiválósága mellett is benne csak az ideiglenes vezetőt látták. Pedig hogy erre az állásra minden kvalitása megvolt, mutatja az a nagy népszerűség, amit ungvári plébánoskodása alatt szerzett, s a mely azóta is régi hívei részéről lépten nyomon megnyilvánul. Nem hajszálra ilyen, mint a miénk, de hasonlít mégis hozzá a nagybányai r. kath. plébánosi állásra nézve megindult ujrafelvétel. Ott is 10 év óta ideiglenes az állapot, mert a város és a püspök nézetei eltértek. A várofc a régi gyakorlathoz ragaszkodva az összes pályázók közül akar ezután is választani, míg- a püspök az egyházmegyei főhatóságot megillető hármas jelölést kívánja és hogy ezen háromból a közgyűlésnek csak a róm. kath. tagjai válaszszanak Megtörténhetik, hogy a választásnak ez a módja itten is szóba fog kerülni, azonban még ezt sem tartjuk olyan akadálynak, a mi a kérdés végleges megoldását lehetetlenné tehetné. Nincs olyan kövess oldott saruban, mert inegsebzed lábad, ne hagydd el értem otthonod, mert nékem nincs birodalmam. Enyém a nyílt tenger, háborgó, őrült szeszélyével, melyen roncsolt hajón a zátonyon veszhet, s életem örökös élet-halál közt lebeg. Mit adhatnék én néked, mikor csak szivem van. Az asz- szonyi szív pedig nem ér föl azzal a kényelemmel, hírrel, dicsőséggel, a mi most a tied, herceg. Hagyj el engem, mert én vagyok a gond, a száműzetés, a szenvedés.“ „Te vagy a boldogsági“ kiáltott Gábriel, s magához emelte a térdre roskadt leányt. „Igen, te vagy az igazság, az asz- szony, az öröklét, a halhatatlanság. Te vagy az erő, a remény, a hatalom, te vagy a bátorság és a babér.“ * Huszonnégy óra gondolkozási időt kapott Gábriel. S e huszonnégy óra alatt kimondották az ítéletet, ha a herceg elhagyja a királyt, száműzve lesz. — A huszonhar- madik órában Gábriel leoldotta saruját s a diszes palást helyébe, szegényes, durva daróci ruhát öltött. A bölcs, a ki mellette volt, ijedten csapta össze kezeit: „Az Istenért, herceg, mit teszel ?!“ „Ruhát cserélek a boldogságomért“, felelt Gábriel nyugodtan. Arca kipirult az örömtől s ajka mosolygott. „Tudod-e — szólt a bölcs — hogy mi vár rád ? Itt hagysz mindent, fényt, pompát, vagyont. Itt hagyod a trónt, égy nehézség, a mit kölcsönös jóakarattal legyőzni ne lehetne, már pedig azt hisszük, hogy a kölcsönös jóakarat mindakét részen megtalálható. A kristálytiszta, kellemes, csípős izü Máriavölgyi vizet igyuk; mert ez a legolcsóbb, legjobb égvény es savanyu viz. A szövetkezeti élet lélektani forrásai. A Szatmármegyei Gazdasági és ipari kiállítás idején, az Északkeleti vármegyék szövetkezeteinek Szövetkezetétől 1911. szept. 29. Irta és szabadon előadta: Bodnár Gáspár. Elsőben is bocsánatott kell kérnem, hogy csalódniok kell az előadó személyében. Fővárosi embert vártak. S ime provinciának em'bere jelenik meg önök előtt. Ország- hirü iróember előadására számítottak. Es Szatmár vármegyének egy műkedvelő és nem is hivatásos újságírója fog szólni önöknek. No de ’iszen megnyugtat a tudat, hogy olyan emberek közt vagyok, olyan táborban fogok beszélni, a hol ismerik a katonának kötelességét. Hogy t. i. ha a mi vezéreink egyikének-másikának kötelessége akad a harctér túlsó oldalán, az innensőben, ha arra szükség van: a közkatonának kell helyét elfoglalnia. Es megállania. Jó magam ugyan nem küzdhettem mostanában a nyilt sarokban. A szövetkezeti gyakorlati életben részt nem vehettem közvetlen-közvetlenül. Egykor, évtizeden át én is vágtam a rendet. És kivettem aratórészemet. Most bizonyos távolságból, de közel való lélekkel kisérem figyelemmel és meleg érdeklődéssel azon jelenségeket, melyek a országot. S lesz küzdelmed, gondod, nélkülözésed, — magaddal viszesz egy rombadőlt, nagy reménytelenséget.“ „Te bölcs vagy, — de nincs igazad. Mert nézdd, két izmos, erős karom, széles vállaim. Nézd törhetetlen akaratom, mely óriásá növesztett huszonnégy óra alatt. És hallgasdd szivem hatalmas hitű, forró, szerelmes dobogását, nézz arcomra, szemembe, melyen keresztül telkemet látod. S akkor, te bölcs, megtudod, hogy én, én maradtam s nem hagyok itt semmit, csak egy nagy hazugságot, mely megfojtja a szivet. Ti éltek, de nem lesztek boldogok soha. Én boldog vagyok, mert élni fogok I Cifra rongyok, gyöngyhimes ruhadarab, a mint a hiúságnak odavetek. Mert csak az a boldogság, a melyért küzdünk s az az élet, a melytől nem félünk, hanem elszántan, bátran lépünk eléje. Ez az igazság, bölcs. A boldog ember mindennel megbirkózik, a boldog ember akkor se lehet szerencsétlen, ha mindene elveszett, mert az elveszithetetlen lelki nyugalma megmarad örökre. S ti, kik nem szerettetek soha, nem tudjátok, mily keveset hágy el az, ki leveti csillogó ruháját, hogy kövesse a szivét, szerelmét boldogságát“. * És Gábriel elhagyta a márványpalotát. Elindult az asszonynyal az életbe, az igaz boldogságfelé. — A király fakó arecal, mereven nézett utánok. Úgy érezte, hogy az ő életéből hiányzott valami : a boldogság. Szatmár és fiié HEOÉBKEZIEE!!! Közvetlen a „Pannónia“ szálloda melletti! A valódi amerikai King Quality cipók kizárólagos raktára. az őszi és téli idényre megrendelt összes őri-, női és gyermek valódi ehevro és bex bőrből készült cipők a legjobb és legdivatosabb kivitelbe]
