Szatmár és Vidéke, 1911 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1911-10-10 / 41. szám

SZATMÁR ÉS VIDÉKE. közgyűlés kitűzése és határozatai elleni fellebezését, a melynek különben semmi helye nem volt a tárgysorozatban, pol­gármester tulajdonképen azért vitte a közgyűlés elé, mert lapunknak egy erre vonatkozó vezércikkében sértést látott maga ellen, s ily módon látta jónak a polemizálást. A neheztelt, cikkben pedig nem volt, de nem is akart sértés lenni. Közgyűlés a feleb- bezést felterjeszteni rendelte. Élénk vitát idézett elő a nagy- bánya-láposbányai vasút részére adandó hozzájárulásra nézve beterjesztett ja­vaslat. A vasúti és gazdasági szak­osztály e célra 50 éven át fizetendő évi 2000 koronát javasolt. Dr. Kele­men Samu a javaslat ellen beszélt, Dr. Keresztszeghy Lajos, dr. Tanódy Márton és a polgármester felszólalása után közgyűlés a javaslatot elfogadta. Még élénkebb volt a vita a Fekete János építési ügyénél. A Verbőezy- utca és az Istvántér között nyitandó uj utcához a város kisajátította a Ha- raszkó-féle telket, s az ebből fentmaradt keskeny részletet eladta Fekete János­nak, a ki arra a tanács engedélyével építkezett. Az épület már fedél alá jött, mikor kitűnt, hogy az 1 méterrel beljebb áll a Verbőczy-utca vonalánál és ha igy marad, teljesen elcsúfítja az uj utcát. Nagy volt a felháborodás és látható a hangulatból, hogy mindenki óhajtja az elrontott utcavonal helyre­állítását, bármibe kerüljön is az, épen azért közgyűlés az iratokat további vizsgálat és az ügy alaposabb elő­készítése végett visszaadta a tanácsnak. Nem akarjuk a polgármester ur érzé­kenységét sérteni, de lehetetlen itt meg nem jegyezni, hogy ez az ügy tipikusan jellemzi a városi közigazgatásban sok más téren is tapasztalható rendszer­telenséget. Több más kevésbé fontos tárgy elintézése után a közgyűlés 5 órakor véget ért. Győződjék meg mindenki saját szemével Máriavölgy-fürdő gyógy!: a- fásáról és páratlan előnyeiről. Ebéd alatt is önmagába mólyedve, szótlanul ült u lángelméjU dalszerző; meg­hívták kocsikázásra az egész családdal — de ő, noha titkon bálványozta a serdülő Karolinát (ő maga is huszonegy éves voltl) s más körülmények közt boldog volt, hu csak közelében lehetett: most jobban törő­dött egyébbel; a sétakocsizást visszautasí­totta : itthon akar maradni, mondá, azt hiszi, hogy sikerül valamit komponálnia. Sietett is a szobájába visszavonulni; észre sem vette,' mikor az uri-fogat elhagyta a kastélyt. A mint javában irogat: nyílik az ajtó — Miska négy karcsú palackot rak az asztalára. „Mit jelent ez?“ rivallt rá a sodrából kihozott költő. „Mit I hát a kegyelmes ur megparan­csolta, hogy az urnák a legjobb Tokajiból hozlak; tessék, hoztam.“ „No köszönöm“, felelt Schubert s mint a ki újra zavartalanul dolgához akar látni, egy elutasító mozdulatával — egy bankó­forintot nyomott a komornyik markába. „Sejn“ volt-e a neve, vagy „rhénns“, 1818- ban — nem tudnám hamarjában megmon­dani ; de papir volt, nagy pénz: kevesebb krajcárt érő forint volt az, mint a mai, de sokkal nagyobb összegnek tartották. A hu­szár is csak elálmélkodott ekkora, nem is várt „borravaló“ láttára s mereven nézett hol a szegénynek hitt muzsikusra, hol a tintától még nedves hangjegyekre. Pedig csak ezután következett az igazi meglepe­tés: Schubert ezulatt megizlclte a tokajit, Papier á Cigarettes • Zeneiskolai hír. A Szatmárnémeti Dal.- és Zjneegyesü- let zeneiskolájában, hogy a zeneművészeti oktatás teljessé legyen, az intézet leuható- sága az igazgatóság előterjesztésére úgy a fa-, mint a rézfuvótanszakokat 1911. évi okt. 1-től rendez érési tve bevezette s igy már a szükséges tansznkok közül egy sem hiányzik s városunk zenekedvelő- ifjúsága ezentúl zeneiskolánkban a zeneművészet minden ágában képezheti magát. Hogy a fúvó-hangszereketitjuságunkkal megkedveltesse s tanulásukat megkönnyítse, az intézet igazgatótanácsa ezek oktatását ingyenessé tette. E hangszerek tanulásának felkarolásával néhány év alatt a városi zenekar megalakítása immár jogosan el­várható. A fúvó hangszerek tanításának ingye­nessé tétele kapcsán u zeneiskola igazgató sága a város többi iskoláinak igazgatóságai­hoz felhívást intéz, hogy zenei tehetséggel biró és a tudományos pályára kevésbbé minősített tanítványokat irányítsák ezen, eddig nálunk parlagon hagyott életpálya felé, hivatkozva ama körülményre, hogy hazai zenekaraink ebbeli szükségleteiket eddigelé u külföldről voltak kénytelenek ellátni s hogy a fúvó-hangszereken elért művészi képzettség szintén tisztességes és biztos életpályát nyújthat birtokosának. Az intézet vezetősége ezen tanszakok oktatására két kiváló fuvó-tandrt hivott meg; ezek névszerint: Vörös Lajos (a fafuyó- szakon) és Galgólczy Mihály a (rézfuvó- szakon). A szerény kezdetből a zeneiskola immár előkelő, nagyszabású műintézetté nőtt fel, de az a körülmény, hogy nincs saját céljá­nak megfelelő épülete, egészséges fejlődésé­nek immár csak állandó akadálya lehet mindaddig, inig e kérdés megoldásával ille­tékes köreink komolyan nem foglalkoznak. Az intézet jelenben egy ósdi városi házbun szorong; eokágazatu tanfolyamai és tan­szakai immár alig férnek el a szűk helyen; de még csettentott is a nyelvével, úgy Ízlett a finom, tüzes illatos magyar ital neki s még újra is felhajtott belőle, aztán pedig széles jó kedvében odakiálltott az ámuló huszárnak : „Nem ér t-z igy semmit; hozzál még egy poharat, aztán koccintsunk I“ Bizony a fiatal erőtől duzzadó kompo­nistának még erélyesebben kellett ismételnie parancsát, mig az önérzet híján levő komor­nyik reszketve engedelmeskedett s mintegy varázslat hatalma alatt állva, félig öntudat­lanul érintette ajkával a felséges, ritka italt. „Fenekéig igyad!“ folytatta a művész. „Isten neki — ha muszáj, nincs más mit tennem“, szólt önmegadóan Miska. „Az ur egészségére; éljeni“ s fenékig ürítette poharát. „No, most ülj ide mellém“, szólt egész jóukarólag Schubert, „hadd igyunk és éne­keljünk együtt.“ „Jaj uram“ húzódott a huszár, a ki csak a báró meg a grófkisasszonyok német dalprodukcióira gondolhatott, „nem tudok ám énekelni!“ „No-no, de ezt csak tudod I“ fogta meg a zeneköltő s rákezdett nz ebéd előtt .lekapott nótára. „Hiszen ez Bátori cigány nótája!“ tört ki örömmel Miska, „hogy ne tudnám 1 ilyent én nem egyet, de százat is tudok.“ „Sebaj akkor rendben vugyunk“, mo­solygott a művész b felbontotta a második üveget is: „éljeni“ töltött és ittak. „Ha iszom*., említette Miska, „csak úgy dűl a nóta belőlem“; és úgy is lön, hangversenyterme pedig éppenséggel nin­csen, s igy | folyton uövekvő közönség érdeklődését nem elégítheti ki kellőleg, sem nngyobbszabásu zenekari vállalkozásokba nem boc-álkozhutik, mert hisz’ az egész városban nincsen erre alkalmas helyiség! —n — ó. A kristálytiszta, kellemes, csípős izü Máriavölgyi vizet igyuk; mert ez a legolcsóbb, legjobb égvényes savanyu viz. Apróságok. Nagy nyugtalanságot idézett elő nz a hir, hogy egy asszony a Szatmárhegyen kolerában hirtelen elhalt. Egy társaságban valaki azt találta mondani, hógv ezt uz egész dolgot a szőlőtulajdonosok eszclték ki, ily módon akarván a közeledő szüretről | vendégeket visszariu9ztani. — Hiú erőlködés — szól rá egy má­sik — mert az iguzi szüreti vendéget lehe­tetlenség elijeszteni. * Október elsejétől kezdve a mi gyors­vonatainkon beszüntették az étkező kocsi­kat. Nem is volt annak semmi értelme, mert a szatmári ember ha utazik, úgy be­ebédel idehaza, hogy Püspökladányig eszeá- gába sem fordul meg az étkezés, ha pedig jön hazafelé, már Debrecennél arról elmél­kedik, hogy mindjárt otthon lesz és milyen jót fog mujd falatozni. * Az újoncok is bevonultak. Szólt a nóta mindenfelé, sőt mm egy fiikkert lehe­tet látni tele újoncokkal, a mint nagy vígan kocsiztak a kaszárnya felé. — Hát ezek miért mennek kocsin ? kérdi egy sétáló asszony a férjétől. — Bizonyosan azért, hogy sok a pén­zük, vagy az is lehet, hogy a szekerészek­hez vannak besorozva és "ezt akarják köz­tudomásra hozni. * őfelsége a nagykárolyi polgármestert is kinevezte kir. tanácsosnak, a miből reánk még nagy baj származhatik, mert Nagy­károly közelebb esvén Bécshez, sürgős eset­ben, ha t. i. a királynak hirtelen tunácsra lesz szüksége, nem a mi polgármesterünket, hanem a nagykárolyit fogja hivatni. S ha elgondoljuk pl. hogy a székhely vagy a törvényszék lesz kérdésben, nem is olyan tréfa dolog. ♦ miként beszéle, hogy Petőfivel szóljak. Schu­bert meg szorgalmasan percegtette a tollát, másolva, papírra rögzítve a huszár egymás után ömlő dallamait s e közben észre sem vette, hogy emez már a harmadik, a ne­gyedik üveget is felbontotta, — csak mikor az énekszó már lomhábbá vált, a dallamok egymásba kezdtek folyni: akkor pillantott fel érintetlen teli pohara mellől a művész; akkor látta, hogy öntudatlan géppé váló társa, a kinek a szokatlan és nehéz bor bizony fejébe szállt, székében hátradőlve, mukott szemmel, álmadozva dudol tovább. „No, jó éjszakát*, nevetett Schubert s most kezdte csak el a maga igazi mun­káját: a hallott dallamok művészi variálá­sát, (Sok ilyen magyaros szerzeménye van ebből az időből.) Este kilenc órakor, midőn már a „fínale“-t irta Schubert az opusz végére: begördült a gróf családi batárja a magas uraságokkal. A gróf füttyent; nem jön elébe senki sem lámpával, ajtót nyitni. Még egy fütty, némi elégedetlen, hangos kom­mentárral — hát látják, hogy a huszár helyett a zeneköltő siet elébük. „De kedves barátom! mi ez ?“ kérdi a g#óf. „Hol van Miska?“ „Már bocsánat, kegyelmes uram“, ne­vetett Schubert „kimerült a szegény: velem komponált, hát most viszonzásul én szolgá­lok ő helyette.“ És az egész lépcsőház csak úgy csen­gett a jóízű nevetéstől. A tegnapi közgyűlés^, a kisebb városi alkalmazottak fizetését is rendezte. Volt egy pár felszólalás egyik másik alkalmazott érde­kében és elhangzott az a vpegjegyzés is, hogy a fizetéseket úgy. kell rendezni, hogy | azzal mindenki meglegyen elégedve. — Szeretem én látni azt az embert, — mondja erre egy bizottsági tag — a ki ilyen tervet tudna készíteni! Demeter. — Hájas, elzsirosodott egyé­nek megszabadulnak a felesleges zsir- tömegtől, ha naponkint reggelizés előtt és vacsora után 1—2 órával egy-egy borospohárnyi valódi Ferencz Jó­zsef keserüvizet meleg vízzel vegyítve megisznak. Ez a kúra nagyon kényel­mes és nem jár annyi’ fáradsággal és időveszteséggel, mint a soványitó kúrák általában. Leidesdorf, a nagyhirü bécsi or- vostanár, megállapította : „hogy a ter­mészetes Ferencz József-keserüviz ha­tásában abban válik ki, hogy kisebb adagokban is hat és hosszabb haszná- lat után sincsenek rossz következ­ményei.“ Mindig használni kell olyankor, ha szükség van rá, de tanácsos néha olyankor is használni, a mikor azt hisszük, hogy szükségtelen. A valódi Ferencz József keserüvizet jobb fűszer- üzletekben és az összes gyógytárakban árusitják. HÍREINK. ■»n< Imádság*. Édes jó Istenem, nék>'in van keresztem, Alázattal, békén, szótlanul viselem, Csak őtet ne sebezd, kíméld meg a bútól, Ne kényszeritsed a keserű pohárból. Adj tiszta lelkének csöndes szép álmokat, Virradhasson reá gazdagon a holnap, Tövis ne sebezze szelíd szép homlokát, Panasz sose sértse imádságos ajkát. Tövistelen rózsa hulljon az útjára, Angyalaid csókja szálljon pillájára, Könnyet sose lásson, csalódás ne érje, A porba ne hulljon nemes büszkesége. Délceg alakját az idő meg ne törje, Keze ne markoljon az élvek tüzébe, Ne verd gyöngéd szivét bús rabszolga láncra. Maradjon ily tiszta,, szent a szabadsága. Édes jó Istenem, vigyázz reá áldón, Az élet tengerén ne vezessd zátonyon, Adj néki örömet, reményt, boldogságot, Enyém a szenvedés, hagyd nékem az átkot I Innocens Méta. * — Rendjel adományozás. A király bistei Gönc/.y Imre a szatmári 12. honvéd­gyalogezrednél létszám felett v izetett ezre­desnek a honvédelmi minisztérium XI. cso­portja főnökének kitűnő szolgálatai elismeré­séül a 3 osztályú vaskorona rendet Adomá­nyozta. — Kitüntetett polgármester. A király Debreceni Istvánt, Nagykároly r. t. város polgármesterét a város fejlesztése kö­rüli buzgó tevékenységéért, 15 éves szolgá­lati jubileuma alkalmából a királyi tanácsosi cimet díjmentesen adományozta. — Jubileum. Bortnyik György köl­esei ref. lelkész, tiszavidéki alesperes f. hó 10-én érte el lelkészkedésének negyedszázados fordulóját, mely alkalomból az egyházmegyei papság részéről többen küldöttségileg keres­ték föl a jubiláns lelkészt s résztvettek a kölesei egyház által rendezett emlékün­nepélyen. — Kinevezés. A főispán Vágó Mi­hály vármegyei dijnokot járási írnokká ne­vezte ki az erdődi főszolgabírói hivatalhoz. Roche ft biztos^hatású tartós köhögésnél, a légutak hurutainál, hörghurut és asthmánál. Influenza és tiidőgyulsdások után a jóízű Sirolin "Roche"- al való hosszabb kúra megvéd az összes ártalmas következményektől. SIROLIN „Roche" oldólag és fertőtlenitóleg hat; elősegíti az étvágyat és emésztést. Sziveskejék a gyógytsrakbarv határozottan Sirolin "Roche"-1 kérni. ^5

Next

/
Oldalképek
Tartalom