Szatmár és Vidéke, 1911 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1911-09-12 / 37. szám
TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL hova a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá Az előfizetés ára: előfizet éaek és hirdetések küldendők : Egész évre ... 6 kor. 1 Negyedévre 1 kor. SO fill. Morvái János könyvnyomdája, Fél » . . . 3 » 1 Egyes szám ára 16 » Eötvős-utoa 6. sz. 4» # Telefon-szám : 73. —v HIRDETÉSEK — e lap kiadóhivatalában — jutányos árak ellenében vétetnek föl. A hirdetések díjjal előre fizetendők. Nyilttér garmond sora 20 fillér. Közkórház.*) Északkeleti Magyarország területén talán már nincs is olyan hírlap, amely ne foglalkozott volna a mi szerencsétlen kórházi ügyünkkel, sőt a mi helyi tudósilónk jóvoltából, feltárult a közkórház belseje az ország közönségének, hadd gyönyörködjék az ázsiai állapotban az olvasó közönség, melyért kizárólag a város vezetőségét teszik felelőssé, hangoztatván a fele- lösséget minden felelősség nélkül s el lehet mondani, minden tájékozottság nélkül. Elfogultság, vakság volna azt moudani, hogy a Szatmáron telepitelt s több vármegyére szóló közkórház kielégítené a mai kor igényeit, sőt állítjuk mi is, hogy ott egy kis i^zsia van, de ez az Ázsia nagyobb a kórházon kívül ott, ahol a fetrengö betegek nem részesülnek a humánizmus követelte ellátásban, mert nincs hely a közkórházban. Épen ezért nemcsak hogy menteni nem akarjuk ezeket az állapotokat, de egyenesen sürgősnek tartjuk a kórház lebontását, illetve egy uj, modern, elégséges közkórház felépítését. Azonban vizsgáljuk csak meg, hogy állunk e tekintetben a város kötelezettségével ? Akkor, amikor az ország törvény- hozása meghonosította a 3 százalékos betegápolási pót adót, azt hittük, hogy elérkezett az az idő, midőn az elhagyott gyermekek ellátása, a szegények ingyenes s általános gyógykezelése *) A „Rendőri Lapot“ legnjabb számából vettük át e cikket, mely a közkórház tekintetében alapos tájékozást nyújt és igy közérdeket képez, hogy annak tartalmával a nagyközönség megismerkedjék. J Szerk. szerint állami feladat teljes s kielégítő megoldást talált. Csalódtunk I Az elhagyott gyermekek ellátása körül sok fogyatékosság mutatkozik, a betegek ellátásánál pedig, mint a mi példánk is mutatja, tátongó űrök maradtak. Vegyük úgy, hogy a szegény ügy, a betegek ellátása községi feladat, — de akkor miért fizetünk 3 százalékos betegápolási adót ? Gondoskodjék minden község a maga szegényeiről és betegeiről. Rendben van! De a város köte- lezhetö-e akár anyagilag, akár erkölcsileg, hogy határait jóval túl terje- dőleg gondoskodjék a betegek ellátásáról. Az alábbi kimutatásból megállapítható, hogy a szatmári közkórházban az elmúlt 1910-ik esztendőben az 1381 beteg közül csak 628 szatmári lakos ápoltatott, a betegeknek 47 százaléka, de ennek a 628 szatmári lakosnak fele bizonyosan nem szatmári illetőségű, de mert itt érte utói a betegség, szatmári lakosnak vétetett. így hát a szatmári illetőségű, ápoltak 23—25 százalékát teszik a kórházi létszámnak s ez a létszám az, melynek ellátásáról való gondoskodás a városnak mint községnek erkölcsi s humánus kötelessége. A Szatmár városi közkórházban 1910. évben ápoltatott 1381 beteg. Ezek közül szatmári lakos volt 628, budapesti 3, debreceni 1, nagyváradi í, m.-szigeti 2, beregszászi 1, n.-károlyi 8, nagy és felsőbányái lakos volt 6. Szatmármegyei faluból való 646, Ugocsaiból 52, Szabolcsiból 7, Szilágyiból 15, Máratnarosiból 5, Beregiből 3, Hajdúiból 3, összesen: 1381. Megjegyzendő, hogy az 1910. évben 30 ököritói beteg lett ápolva hosszas ideig, ez ókból volt csupán 1381 beteg felvéve, mert más években 1490—1500 a betegforgalom. De tekintsünk be az uj közkórház felál litásának anyagi részébe is. Ma azon húzódozik az uj kórház ügye, hogy az állam nem érzi kötelességének a kórház felállítását. Vállalja ugyan a beteg ellátási költségek fedezését, de az épület felállítását, annak berendezését, illetve az ezek után járó amortizációs tök.e törlesztését nem. , A kórház építése circa egy millió koronába kerül, ennék egy évi annuitása legalább 50.000 korona, az az ápolási dijakba be nem illeszthető, ezt fizetni kell valakinek, de nem a betegápolási alapnak. Illetve a belügyi kormány régebben Ígéretet tett, hogy 22 ezer koronát átvállal, marad még 28 ezer korona, mely évenként a városi lakosságra nézve 14 százalékos községi adó megterhelést jelent, ha a belügyi kormány elfelejtkezik az Ígéretről, amely feledékeny utón van ezideig, úgy polgáraink a humánizmus szolgálatában álló közkórházat 20—25 százalékos községi adóval fizetik meg. Az a kérdés, igazságos méltányos kötelezettség-e az a fenti 23 — 24 százalékos arány számok mellett, hogy ez a város, amelynek annyi temérdek rendezni valója van, felszabadítson egy nagy környék közönségét a teherviselés alól, amely környékbeli közönség távolról sincs úgy megadóztatva közjárulékokkal, melyet a városi közönségnek a nehezebb megélhetési viszonyok között a vidéki lakosság mellett aránytalanul viselni kell. De ne legyünk egyoldalúak s mert jelen cikkünkkel nem állást akarunk foglalni valamely irányban, mert hiszen mi a városi közönség teherviselő képességét birálat alá venni ez alkalommal nem akarjuk, — nem akarjuk a falusi élet gyönyöreit a városi életnek elébe helyezni, de ki akarjuk lehetőleg meríteni ezt a tárgyat, hogy ez a kérdés ne posványosodjék már a tájékozatlanság sötétségében, hanem a maga egészében felderítve mint megérlelt tárgy kerüljön az elhatározás asztalára. Ne legyünk egyoldalúak s tárjuk fel azokat az előnyöket is, melyek egy közkórház építéséből a városra háramolnak. A közkórházat Nagykárolyban, Nagybányán, Halmiban is fel lehet állítani, nincsen az Szatmárhoz kötve, itt be lehet szüntetni, ez nem városi, ez állami intézmény tulajdonképen, mert hiszen egy nagy környék# lakossága veszi igénybe, de azért állami érdek, a környékbeli közönség kényelme szól amellett, hogy a közkórház, a vármegyének vasúti hálózattal összekötött természetes középpontján helyeztessék el. Ezen általános s meg nem dönthető szempont mellett fel kell hozni, hogy a városnak, a város polgárságának van abból jelentékeny haszna, hogy a közkórház itt van elhelyezve, az építkezés, a betegek ellátása, a betegek elhelyezésével járó forgalom, jelentékeny jövedelmet, biztosítanak a város lakosságának. A közkórház beteg ellátás költség- vetése évi 60.000 korona, ebből lehet számítani 200/o haszont vagyis 12.000 koronát, melyet a város polgárai számára biztosítana, de még mindég 28 ezer koronánál 16 ezer, 50 ezer koronánál 38 ezer korona terhelné a városi közpénztárt. Most már itt az a kérdés merül fel, vájjon egy város, amely érzi és tudja s hangoztatja is, hogy mint erős kulturális, gazdasági és kereskedelmi TÁRCA. ■ >H<! Gondolatok a zenéről. Irta: Hermann László. A néposztályok művészeti nevelésére irányuló hazai törekvések eddigi sikereit városunk közönsége mindenesetre ismeri. E nevelő munkásság kiterjed az irodalom s a képzőművészetek minden ágára. A muzeu mok és képtárak megnyíltak mindenki számára; a nagyközönség népszerű kiállítások és fölolvasások utján tanulja megismerni és élvezni a hazai és külföldi nyüjtemények- ben fölhalmozott képzőművészeti kincseket; a színházuk vasárnap délutánonként olcsó helyárak mellett népszerű előudásokat rendeznek ; kormányrendeletre nép- és munkáskönyvtárak létesülnek ; a könyvpiacon költőink olcsó, népies kiadásban jelennek meg, hogy megvehesse, élvezhesse szegény, gazdag egyaránt. Csupán ti művészi zene, a legközvetlenebb művészet nincs még beillesztve az egyes néposztályok művészeti nevelésébe. A mi lehetséges volt az irodalom s a képzőművészetek mezején, talán lehető lesz a művészi zene terén is. A terjesztés munkájának korlátái anyagi és szellemi természetűek. A szellemi korlátok erejét általában túlbecsülik. A művészi zene élvezésének, megértésének és terjedésének akadályai: a rossz zenemű, a rossz előadás s a tudatlanság. De művészi értékű zenében szerencsére nincs hiány s a zene művészi előadása nem lehetetlen, nem emberfölötti. Marad tehát a a tudatlanság. Vizsgáljuk közelebbről. A zene: mozgás, hangok mozgása; lelki mozgásoknak, érzéseknek érzékletünk kárpitjára vetített eleven képe. E hangmozgások agyunkat párhuzamos, úgynevezett szimpatikus mozgásokra késztetik s ilyenformán a hangmozgások érzéklése nyomán kiváltódé lelkimozgás, veleérzés: önkéntelen, refiektorikus lelkifolyamat. A miből viszont következik, hogy e lelki reflexek létrejöttének értelmi korlátok útját nem állítják. De viszont értelem nélkül, logika nélkül nincs művészet, tehát művészi zene sincs, intenzív művészi élvezés sincs. Kétségtelen ugyanis, hogy a zenei hangok hatása alatt bennünk kiváltódé lelki reflexek, érzések érezése még nem zenitje, nem teljessége a művészi zene gyönyörtartalmának. Mert nemcsak a zenei hangok mozgása nyomán bennünk keletkező lelki reflexek, de a látszólagos ok és célnélküli munkát ellenőrizni akaró értelem is közös tulajdona minden ép emberi elmének. S a kettő békésen megfér egymás mellett, sőt kiegészítik egymást. A zene hallgatása nyomán bennünk támadó „érzések“ érezése: a zene primär élvezése; a fölkeltett érzések egymásutánja közti okozati összefüggés fellelése, követése: a zene megértése. A primär élvezés és a megértés együttese keltheti csak bennünk azt a legnagyobb gyönyörérzetet, azt a legnagyobb boldogságot, mellyel a művészi zene megajándékozta az emberiséget. Az a kérdés már most, eljuttathatjuk-e épelméjű, épphullószervü embertársainkat a tudás azon fokára, mely a művészi zene gyönyöreinek teljes átérzésére képesít ? Föltétlenül. — E cél megvalósítására, a művészi zene művészi előadását mindig föltéve, két eszkö- Bünk van; két eszköz, melyek közül egyik a másikat nem zárja ki, sőt nem is pótolja. Az egyik, mely a lehető legteljesebb primär élvezést biztosítja: a hangversenyterem megfelelő berendezése; a másik, mely a kiváltott érzések egymásutánjának kapcsolatát, értelmét megvilágitju: a tanítás, a hangverseny bevezető, magyarázó előadás. A primär élvezésig önerejéből is eljut az a hallgató. Igazán művészi zene, igazán művészi előadása refiektorikus utón kelti fel benne a kifejezni szándékolt hangulatokat, érzéseket. De a felkeltett érzések egymásutánja közti okozati összefüggés fellelése, követése már bonyolultabb agyműködés. Az első feltétel e cél elérésére: a felkeltett érzések egymásutánjának nemcsak követése, de maradandó tudatolása is. Csak aztán követ- kezhetik az egymásutánban észlelhető okozati összefüggés kutatása; és ha gazdagabb lesz lelkünk és értelmünk, ha jobbak leszünk érzésben és tudásban, kiderül majd, vájjon a művészi zenének nem lesz-e a jövőben több köz- I leni valója számunkra, mint van napjainkban I Szalmái ás nie Imié cijlraltara. Köziéi a Faiam szila «Mill ri«YJEL<MEZTETÉs! MT Az előrehaladott nyári idény miatt a még raktáron levő nyári áruk az eddigi árnál jóval olcsóbban kaphatók!
