Szatmár és Vidéke, 1911 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1911-09-05 / 36. szám
TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. Az előfizetés ára: Egész évre . Fél » . 6 kor. 3 » Negyedévre 1 kor. 50 fill. Egyes szám ára 16 > SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL hova a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések küldendők: Morvái János könyvnyomdája, Eötvös-utoa 6. sz. 4» * Telefon-szám : 73. —HIRDETÉSEK -v— e lap kiadóhivatalában — jutányos árak ellenében vétetnek föl. A hirdetések díjjal előre fizetendők. Nyilttér garmond sora 20 fillér. Jubiláló Gazdasági Egyesületünk. Irta: Bodnár Gáspár. A társadalom, melyben mi élünk egyesületi tultengésben van. Ott tartunk, hogy szinte „egyesületesdit“ játszunk. Az ősz kuruc, Thály Kálmán konstatálta ezt egyik nevezetes beszédében. Szinte feljajdult és intette nemzeti társadalmunkat, hogy ne szaporítsa már az egyesületek számát, hanem inkább a meglevőkbe vigyen tartalmat, lendületet és életet. Az ilyen társadalomban psrsze kevesen vannak, a kik a ijíiiga valóságában, jelentőségében meg tudják látni,' úgyszólván bensöleg átélni, hogy mit jelentett a mi nemzeti életünkben — az elmúlt század elején, derekán is — egy egy társulatnak, egyesületnek megalakítása, sőt megteremtése. A történeti érzék hiánya, a nemzet küzdelmes fejlődésének át nem élése tévesztheti meg a nyugat lázától nyugtalan fiatal óriásainkat akkor, mikor ily ítéletekre és következtetésekre jutnak: — Könnyű volt Széchenyinek teremteni. Teremteni például gazdasági egyesületeket is. Teremteni ugyanis semmiből lehet. És Magyarországon az ő idejében valóban semmi sem volt. Semmi. Mily naivságf Vagy talán inkább felületes, kicsinylés, és szánandó gőg. Nem szánjuk-e annak a naiv léleknek gondolkodását, a ki kicsinyli Kolumbust. Amerika felfedezőjét. Mert ’iszen még nem fedezte fel senki sem. Mert ’iszen az emberiség nagy része azt hitte, hogy Amerika nincs. A kicsinylés is úgy gondolja, abban a hiedelemben ringatja magát, hogy egyesületeket, társulatokat-olyan könnyen lehetett létre hozni, mint ma. Az egyesületek tultengésének idejében. Hogy elég volt reá egy ötlet. Egy kis hiúság. Egy nyugtalankodó érdek vagy szereplési vágy. De nem úgy ám 1 Valósággal a teremtés ereje, hatalma kellett hozzá. Az, hogy a teremtés gondolata, az Isten lelkének szikrája szálljá meg a gondviselésszerü emberek lelkét. Hogy a nemzeti Géniusz gyújtson tüzet és világosságot az ő lelkűkbe, hogy aztán villamíolyatn- ként önthessék át magának a nemzetnek leikébe. A mi első egyesületeink a nemzeti érzés talajában verték az első sziket. A mi egyesületi életünk első zsendülései: a nagy idők, a nehéz, a küzdelmes idők .sejtelmeiből és megérzéséből fakadtak. Ami társulatainkat, egyesületeinket valójában a nemzeti Géniusz teremtette, építgette. Mint a jó gazda, a ki tudja, hogy jő a tél... a természet tetszhalála, nagy zordonos nyugalma ... 0 is előre gondoskodott téli szállásról menekvó helyről. Hogy legyen hol meghúzódnia a nemzeti érzésnek, hitnek, reménynek bizodalomnak ... ideádnak és kincstartójának a nemzeti nyelvnek. Már a nagy, nehéz idők előtt, részben az elborult ég alatt, a nagy nemzeti csüggedés és csudás némaságnak ideje alatt is — a gazdasági egyesületek voltak azok a téli szállások... a hol a nemzet őszinte megnyilatkozása, fájdalma, megmaradt együttérzése, üldözött szép, zengzetes nyelve, próbára tett akaratereje elvonulva bár, de hamisithatlanul oltalomra talált. Ezek az egyesületek vesztatüzek- ként őrizték a nemzeti életet s vele a történeti érzéket, a hitet, melyet a költő király megzenditett nem csak lantjának húrjain, hanem a nemzet meggyötört, de össze nem tört idegein is: jöni fog a jobb kor, mely után milliók lelke epedez. A tudományos és irodalmi egyesületek tehetetlen' tétlenségbe kényszeredve. A nemzet költői nagy részben hallgató, csüggedt ajakkal. És csudálatos! Az ősi erő, a föld, a gazdasági élet, a rög legyözhetlen szeretete a legszomorubb időkben is mederre talált, meghúzódhatott egy-egy rejtett fészekben. És ott őrizte, ott munkálta, ott ápolta nemzeti életetét ideáljait... Erős a hitem, hogy ez az ősi erő, ez a föld szerelme, élete, megtartása fogja megmenteni a modern Magyarország nemzeti ideáljait is. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület áz 1861. évben vert sziket. Ugyancsak a nemzeti gondolat, érzés és akarat talajából, Akkor bontotta ki a szép lelkű, magyar virtusokban gazdag Vécsey József báró az egyesületi lobogót, mikor a nagyszerű halál gondolatát a feltámadás reménye váltotta fel e hazában. Akkor, mikor a nemzeti élet napja a sötét, komor fel legek közül biztató sugarait küldé vértől ázott, halottainktól megtermékenyült földeinkre. Mikor a hatalom sanda gyanúval leste, vigyázta, még njindig a nemzet első lélegzéseit, annyi elfojtott, visszanyomott sóhajtások után. Akkor egyesült e megyében ész, szív és akarat a gazdasági társulás összhangjában, tevékenységében és nemzeti céljainak magasabb felfogásában. Hát uraim teremtés volt ez. Teremtés abban az értelemben, a mely értelemben a teremtő Isten a nemzetek lelkének leikébe lehelte azt az isteni szikrát, mely csudás módon, sokszor és legtöbbször létre hozta magát a nemzetet, fentartatta a rohanó idők futásában és magával e nemzettel teremtettette meg — nagyságát, kultúráját és töltettette be hivatását is. Ezek az egyesületek valóban az uj Magyarország megteremtésének alapjai, felszántói, magvetői valának. Azért nem csak egyszerű szervekként tekinthetjük őket, működésűk nem puszta véletlen mozgás, de valóságos nemzetpolitikai tett volt. Az ilyen tett nyomába pedig ötven év után is elmondhatjuk : — Le a kalappal, uraim! * * # Hogy a mi egyesületünk ötven év után is él, gyökerei nem korhadtak el — bizonyítja a jelen. Emberi alkotások sorsa, hogy életében változásokat mutat. Hol lendületet, hol erősebb hullámzást, sőt lüktetést. A hatalmas fának életében is van hervadás. Ágai, koronája olykor-olykor bágyadtabb. De ha gyökerében hordja életerejét: újra él. Újra hajt. És hatalmas termő ágakat nevel. így volt a mi Gazdasági Egyesületünk is. Volt idő, mikor hervadás emésztette. Volt mikor virágzó pompában állott előttünk. Vérlüktetése megindult,. mint újabb tavasszal-a fának nedvkeringése. És most hogy egy félszázad határmesgyéjéhez ért.. . most, hogy benső erejét, életét az élet jogosultságával. sőt ambíciójával mutatja be, mikor utat, tevékenységet, sőt további életfeladatot vágott magának a modern Magyarország rohanó utain is — hittel és bizalommal vallom, hogy a gazdasági egyesületek élete... a nemzeti élet érdeke, szükséglete, sőt Nemtője. Mert a nemzet talajából fakadt egyeshletek vannak ina is hivatva arra a nagy nemzeti misszióra, hogy gondolataink elkeringésébe, érzésünk elváltozásaiba, irodalmunk elnemzetietlen- ségébe ... belevigyék, fentartsák, hamisithatlanul megőrizzék azt az izt... azt a levegőt, azt a lendületet, azt az életet, mely az ős rög leikéből még mindig felénk száll. .... Egyenlő érzés közelebb hozza az embereket, mire a demokráciának szépen hangzó jelszavai. Az uj Magyar- országban ezek a jelszavak rakétákként röpködnek, őrizzük csak meg a magyarnak legősibb, legerősebb, legkipusz- tithatlanabb érzését, hogy megizmosodjanak, egybeolvadjanak újabb vágyódásai. A föld, a rög iránt való szerelmét. Amely forróbb az első szerelemnél. És állhatatosabb minden hűségnél. Amellyel felébredt a magyar itt a hömpölygő Duna és kanyargós Tisza közt. És a mely nélkül hanyatlani, pusztulnia kell. A gazdasági egyesületek jövő hivatásának egyik legszebbike: a nemzetet ez egyesítő érzésben összeforrasztani... A mi ősi földünk magában rejti az anyának csudás hatalmát, erejét. Kitárja karjait., és keblére öleli minden gyermekét .. . Nem lehet mostohája sohase az a gyermek, ki méhében szendergett. Mely emlőjéből élt és táplálkozott. Testvéri édes vérkölelékben kell tehát e föld keblén öltdkezni kultúrája minden szülöttének: Tudománynak, irodalomnak, művészetnek, kereskedelemnek, iparnak és földmivelésnek. És ez az összeölelkezés nem más, mint a nemzeti egység. A nemzet igaz élete. Jnbilcnmi ünnepségek és a kiállítás programmja. L A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület által, fenálláeának félszázados jubileuma alkalmából, 1911. évi szeptember hó 21.-én d. e. 10 órakor a Kossuth-kertben, a kiállítás kongresszusi termében tartandó jubileumi díszközgyűlés tárgysorozata: 1. Elnöki megnyitó. 2. Károlyi György gróf, Vécsey József báró Domahidy Sándor uz elmúlt fél- százud alatt volt nagynevű elnökök arcképeinek leleplezése. 3. Az egyesQlet félszázados történetének felolvasása. II. A Magyar Gazdaszövetség által 1911. évi szeptember 28 án d. e. 10 órakor Szatmár-Németiben, a Szatmármegyei Gazdasági Egyesület félszázados jubileuma alkalmából szeptember 21.—október 2-a között tartandó általános gazdasági és ipar kiállítással egyidejűleg a Kossuth-kertben, a kiállítás kongreszusi termében, dr. Darányi Ignác gazdaszövetségi elnök vezetése mellett tartandó országos gazda nagygyűlés napirendje : 1. Elnöki megnyitó, tartja: a Magyar Gazdaszövetség elnöke. 2. Város és falu. Előadó : gróf Majláth József. 3. A gazdák érdekei és a parlament. Előadó: dr. Mezőssy Béla. 4. Földbórlő szövetkezetek. Előadó: Meskó Pál. 5. Közlegelők kérdéséről. Előadó: dr. Jékey László. III. A debreceni erdőfelügyelősóghez tartozó erdőtisztek és erdőbirtokosok, által, a kiállítással egyidejűleg szeptember 23-án d. e. 10 órakor a kiállítás kongresszusi termében tartandó gyűlés tárgysorozata: 1. Elnöki megnyitó. 2. Szatniárvármegyei erdőgazdaság isnagyválasztéku cipőraktárát ajánljak a t. vevő közönségnek, mint a legolcsóbb bevásárlási forrást. ===== «f*s Föl UH B: [Btm /. I iÉl' iH If iff if fi I Ulf ä esni riGT£L91£ZTEl!£S! Az előrehaladott nyári idény miatt a még raktáron levő nyári áruk az eddigi árnál jóval olcsóbban kaphatók
