Szatmár és Vidéke, 1911 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1911-08-01 / 31. szám

SZATMÁR ÉS VIDÉKE.

másnak tekinteni, mint már magában véve is radikális első lépésnek az , ószláv nyelv- nek teljesen kizárólagossá tételére.

Hiszen, méltóságom főrendek, teljesen felesleges azt bizonyítgatni, bogy mikor egy bizonyos területen az egyházi vagy társa* dalmi életben két élő nyelv küzd egymással, akkor függetlenül az intéző körök akaratától és jó szándékaitól, a küzdelem végső eredményére nézve nem a hazafiasság kisebb vagy nagyobb mértéke, hanem egyesegyedül uz erőviszonyok lehetnek döntők még akkor is, ba a küzdelem egyenlő fegyerekkel folyik, a mit pedig az adott esetben már csak azért sem lehet állitani, mert hiszen köztudomású dolog, hogy a szláv ajkú görög- katholikusok egyházi nyelve az egyház védelme alatt áll, mig ellenben a magyar ajkú hivek egyh'ázn.yelvi gyakorlata az egyház részéről mai napig elismerve nincsen.

Figyelembe véve tehát az erőviszonyokat, melyek a görög-katholiküs magyarságra nézve az ószláv liturgia területén is — már előbb is — hátrányosak voltak, valóban nem lehet csudálkozni azon, ha bizonyos keserűséget szült a görög katholikus magyarság soraiban, hogy akkor, a midőn a m. kir. kormány és a törvényhozás oly nagylelkűen gondoskodott a szláv ajkú görög katholikusok anyagi felsegélyezéséről, ugyanakkor elmulasztotta azt, hogy a görög katholikus magyarság hitéletének és nemzeti életének biztosítására nézve gurantiákut szerezzen, a mire nézve pedig Lippay hercegprímás oklevelének szavaiban, mint unionális kikötésben, megtámadhatatlan jogalapot is talált volna.

Bizonyos, hogy ily garanciák nélkül jövőre az erőviszonyok a gör. kath. magyarság hátrányára csak rosszabbodni fognak és egész határozottsággal merem állitani, hogy ő nagyméltósága a kultuszminiszter ur nagyon optimisztikusan Ítéli meg a helyzetet, ha ez irányban semminemű hátrányos jeleket nem vél láthatni. Igaz, még nincsenek hangosan kiáltó jelek, de a fenyegető jelenségek — különösen az ismeretes külföldi áramlatok miatt — a dolog természetében rejlenek.

Ily körülmények között, méltóságos Főrendek, nem lehet szó szabályos mederben folyó egyházi életről addig, mig a hazai gör. kath. népcsoport, t. i. a magyarok, szlávok és románok egyházi életében a quod uni iustum alteri aequum elve teljes mértékben nem érvényesül, nem lehet szó erről addig, mig 50—70 oly tiszta magyar egyházközség van az országban, melyek templomaiban eddig a magyar nyelv még csak a legminimálisabb mértékben sem foglalt tért; főleg pedig nem lehet szabályozott helyzetről beszélni addig, mig a többi 80 —100 magyar egyházközségben (és itt csak bizonyos korlátozásokkal, de már mégis) tért foglaló magyar nyelv nincs kifejezetten elismerve és egyházhatóságilag szabályozva.

(Folyt, köv.)

annyit a mennyit átlag tudnak a VIII-ik osztály végén a társaid a görögből. De tudom előre, hogy erre nem kerül sor, méh még az említett papi pályára is mehetsz görögpótló tanulmánnyal.

Véleményem szerint, csak az tanuljon görögöt aki úgy gondolja, hogy olyan pályára megy ahol neki görögre szüksége van. Egyedül ez döntsön, minden más indok helytelen. Ismerek oly ifjút ki mindig orvosi pályára gondol most Vll-ikbe jár s mégis görögpótlót választott. Ezt nem helyeslem, ezt csak felemlítem. De te ki mérnöki, jogi, és tanári pálya közt ingadozol, semmikép se válaszd a görögöt.

Isten Veled I Szeretettel gondol reád jóakaró tanárod: Doctor.

— Pontyén titka, nem titok többé, mivel immár mindenki tudja, hogy Pöstyén- fürdő bámulatos íejlődétét nemcsak csodás hatású rádiumos iszapjának köszönheti, hanem annak az óriási választéknak is, mely ezen a fürdőhelyen lehetővé teszi, hogy mindenki viszonyaihoz mérten használhassa a kúrát. Módfelett fontos körülmény ez, mert a legtöbb fürdőhely költségeit csak a nagyobb fényűzés mellett a legszerényebb igényükről is van gondoskodás.

Figyelmeztetés!

As Abadie-papir társaságtól.

Mivel utóbbbi Időben a mi általában ismert és kedvelt szivarkahüvelylinknek, a

Riz Abadie-nak(Rizioré)

különböző utánzatai kerültek forgalomba, kérjük m. t. vevőinket, hogy gondosan ügyeljenek az'Abadle névre, amelyet az ntánzatok különböző egyéb szóval igyekeznek pótolni. Óva intünk mindenkit a csekélyebb értékű ntánzatok vásárlásától, mert mi minden törvényes eszközt felhasználunk ezen utánzatok ellen.

As Abadie-papir Társasága.

Ünnepeink korlátozása.

X. Piusz pápa julius 2-áról kelt „De diebus festisj, című .Suprema discipline“ kezdetű motu propriojában (saját kezdeményezésére kiadott körrendeletében) megváltoztatta, a katolikus ünnepnapok megtartására vonatkozó egyházi szabályzatokat. A jövő naptári évtől kezdve nyilvános ünuepek — azaz olyanok, amelyeken katolikus ember szentmisét köteles hallgatni s a szolgai munkától tartózkodni, — csak következők . lesznek- karácsonynak, busvétnak és pünkösdnek első napja, ujévnapja, vizkereszt ünnepe, áldozócsütörtök, Péter-Pál, Nugyboldogasszony ünnepe, Mindenszentek és Szűz Mária szeplőtelen fogantatásának ünnepe (dec. 8.) A rendelet értelmében nem lesz többé nyilvános ünnep: karácsony, husvét és pünkösd másodnapja, Gyertyaszentelő és Gyümölcsoltó-Boldogasszony ünnepe, Kisasszony napja. Űrnapját a Szentháromság vasárnapja után való vasárnapon fogjuk ünnepelni. Az egyes országok védőszentjeinek ünnepére vonutkozólag elrendeli a pápa hogy azt u hivek az eddig megtartani szokott ünnep után való vasárnapon üljék meg. Nálunk ilyen nap Szent- István király ünnepe.

Az ünnepek korlátozásának hire különféle érzéseket váltott ki a lel kékből. Készséggel és örömmel ismeri el mindenki, hogy igen méltányos különösen a szegényebb néposztály, a munkásvilág érdekei iránt a nevezetes „motu proprio.“ A pápa előrelátására bölcseségére és körültekintésére vall, midőn szabadságot enged az egyes országok püspöki karának, hogy a nép különleges buzgóságát, a kereseti viszonyokat, a katolikusoknak s a más vullásfelekezetűeknek az ország területén való megoszlását figyelembe véve az eltörölt vagy áthelyezett ünnepek egyikének- másikának a régi szokás szerint való fentar- tását hozzák javaslatba az apostoli szék előtt. S ezzel a mintegy előre megadott dispenzációval a szentszék nagyon helyesen elejét vette ezen esetleges felzúdulásoknak, amelyek különösen némely vidéken a rendelkezésnek betüszerint való szigorú keresztülvitelével járnának.

Mert — tagadhatatlan — népünk ragaszkodása némelyik ünnephez oly nagy hogy azért a kis anyagi haszonért, amit nyerhetne e napon végzett munkájával, nem szívesen áldozza fel régi szép hagyományait. S az a minden oldalról megnyilvánuló fájdalmas érzés, mellyel sajnálkozva gondolnak pl. a szép Mária-ünnepek eltörlésére, igazán gondolkodóba ejti az embert, vájjon nem lenne-e jobb valumeunyi ünnepet, vagy legalább a főbbeket meghagyni olyan nyilvános ünnepeknek, mint amilyenek eddig voltak.

De ifemcsak a köznép, az intelfgens elem is mindenfelé csak sajnálattal gondol a szép, lélekemelő ünnepek nélkülözésére. Annyit bizton-bátran előre is remél mindenki — mint ez pl. a. hírlapok közléséből is kitűnik, — hogy a magyar püspöki kar élni fog azon jogával, hogy némely rég ünnep meghagyását kérelmezze. Hogy mily fokban tartatnánuk fönn az ünnepek, arra nézve dönteni - természetesen egyedül a püspöki kar van hivattva.

Annyit mindenesetre az eddig megnyilvánult hangulatból ki lehet venni, hogy hazánkban a régi szokás fenntartása nyugtatná meg legjobban a lelkeket. S ba a szomszéd, jobbadán ipartüző Ausztriában a keresztény szocialisták tüntető gyűlésén kér- ték-követelték a régi ünnepek meghagyását, akkor nálunk, a legnagyobbrészt földmivelésrutén dialektushoz oly közel áll, hogy a (rutén ajka) hivek azt mindenütt nehézség nélkül megértik, hol a vallásos fogalmak magasztossága és az elvont eszmék szellemi képességüket nem korlátozzák.“ Nyilvánvaló, hogy a latin egyházi tudósok ellenkező és az élő nyelvnek oltári használatát pferhor- reszkáló felfogása miatt Tóth püspök nem mert ugyan oly határozottan nyilatkozni, mint Bacsinszky, de a két nyilatkozat teljesen fedi egymást és'lényegében Tóth is megerősítette Bacsinszky bejelentését, a mely különben teljes mértékben megfelel az ily kérdésekben félre nem vezethető, elfogulatlan köztudatnak is.

Tény az, méltóságos főrendek, hogy ezen itt szóbanforgó egyházi nyelvben bizonyos arohaisticus szólásformák is használtatnak s azért távol áll tőlem kétségbevonni a már hivatalos használatba vett „ószláv“ megjelölés jogosultságát, de az előadottakból világosan kitűnik, hogy ezen, a tudományos értelemben vett paleo-szláv nyelvtől eltérő ó-szláv egyházi nyelv lehet ugyan bizonyos értelemben avult nyelv, de semmi esetre sem holt, hanem élő nyelv és igy akár a hitéletre, akár a nemzeti életre való kihatás szempontjából végzetes hiba volna ezt az egyházi nyelvet egyenlő elbírálás alá vonni és egyenértékűnek tekinteni u nyugati egyház liturgikus latin nyelvével.

Végzetes volna ez a kihatás már pusztán csak a hitélet szempontjából is, mert ha már az ószláv nyelvet a Lippay hercegprímás említett oklevelében — bizonyára a római Szentszék jóváhagyásával — biztosított „usitata et a sanota Sede Apostolica iám olim approbata consuetudo“ ellenére, nem mint vulgáris, hanem mint szoros értelemben vett liturgikus nyelvet kellene kezelni, akkor azt egyszerre vagy fokozatosan a magyar egyházakban is kizárólagossá kellene tenni s e végből — hogy ez a magyar ajkú nép az ószláv nyelvű isteni tiszteletet megértse — a rutén nyelvet be kellene vinni a gör. kath. magyar népiskolákba, a mi legalább is átmenetileg, mig a nép a rutén nyelvet megtanulja, a hitéletnek kimondhat- lan züllését idézné elő; vagy pedig valamelyes a görög ritns természetével ellenkező bilinguizmust kellene egyházhatóságilag rendszeresíteni, a mi azonbun még ily egyházlia- tóségi rendezés mellett sem lehetne egyéb egy átmeneti állapotnál, mert a ki a görög rítust ismeri, az tudja, hogy e rítus berendezése mellett a nép lelki szükségét csak úgy lehet kielégíteni, ha az összes isteni tiszteletek a nép által értett nyelven végeztetnek.

Ugyde, méltóságos főrendek, a nemzeti élet szempontjából még végzetesebb lenne a következmény, ha a mostani magyar nyelvű istentiszteleti gyakorlat teljesen betiltatnék és az ószláv nyelv kizárólagossá tétetnék, sőt merem állitani, hogy nem kevésbbé végzetes volna a következmény akkor is, ha az ószláv nyelv a korresponzormmokban nagyobb tért kapna a mainál, mert — ismétlem — a gyakorlatban ezt nem lehetne

dására; mint ahogy már az első osztályban elmondtátok az olvasókönyv olvasmányainak tartalmát. Ennél könnyebb pedig mi sem lehet.

Majdnem minden gimnáziumban a görögpótló a legkönnyebb tárgy. Nézz meg nehány értesítőt s meglátod, hogy ebből a tárgyból nemcsak abban a gimnáziumban hová jársz nem bukott meg senki, de alig bukott valaki egész Magyarországon. S aránylag ebből van a legtöbb jeles és jó jegy.

Tehát félre minden képzelődéssel, helytelen felfogással, oktalan félelemmel iratkozz csak bátran a görögpótlóra. A görögpótló sokkal jobban megfelel a mai életfelfogásnak, mely azon az utón kezd haladni, hogy azt a sok felesleges anyagot, terhelő hal- lasztott mi a haladást nem viszi előbbre, hanem akadályozza mindenünenn, xaég az iskolából is ki kell küszöbölni s az iskolát a reális élethez közelebb kell hozni.

Ha biztosan tudnád, hogy az orvosi, a papi vagy gyógyszerészi pályára mégy a görögöt ajánlanám. De most még nem tudod s mivel a görögpótló egy-két kivétellel mindenre képesít, azért csak ezt ajánlom. | Ha véletlenül az életpályák nagy sokfélesége közül mégis arra az egy-kettőre esnék később választásod — mi nem valószínű — még akkor sincs elzárva az ut, mert egy félév alatt valódi igyekezettel elsajátíthatsz

Megelőzés.

Az orvosok betegeiket mindinkább a megelőző theoriára teszik figyelmessé, a mely különösen az idült betegségekre vonatkozólag bir a legnagyobb fontossággal. Különösen áll ez a légzőszervek idült bajainak minden megnyilvánulására, a melyek még a meleg évszak alatt is a legnagyobb figyelmet és ápolást igénylik.

Éppen nyáron, a mikor a gége, tüdő és bronchusok nyákhártyáját súlyos hurutok nem ingerük, akkor lehet' helyes kezelés által a beteg szervek teljes gyógyulását és meged- zödését, valamint az ellenálló képesség fokozódását az eljövendő tél ridegségével szemben elvárni. Mindazon esetekben tehát, a melyekben felnőtteknél és gyermekeknél a legkisebb hajlandóság is mutatkozik a légzőszervek téli hurutjainak keletkezéséhez, a

nyári hónapok alatt ez ellen erélye- 1 sen kell megküzdeni.

Hogy ezen irányban eredményt érjünk, el, arra egy szer sem oly alkalmas mint a'Sirolin „Roche“.

Ennélfogva elsősorban minden tüdőbetegnek komolyan és nyomatékosan ajánlandó, hogy egy megelőző kúrának vesse magát alá és nyáron naponta háromszor a Sirolin „Roche“- ból egy kávés illetőleg egy evőkanállal szedjen. A meleg időjárás alatt

se) foglalkozó magyar népnél is indokoltnak látszik a régi szokásnak egészben vagy leg- nagyobbrészben való fentartása. Hiszen a földmivelő nép igazi nagy munkaidejét julius és augusztus hónapokat, nem 'érinti egyik eltörölt ünnep sem, s ami pedig e hónapokra esik, az fenn van tartva továbbra is ünnepnek (Péter-Pál és Nagyboldogasszony.) Sz. István király ünnepén, nemzeti ünnepünkön, meg úgyis kötelező munkaszünet van.

Különösen, az kelt megütközést, hogy karácsony, husvét és pünkösd másnapja nem lesz többé nyilvános ünnep. S e részben az ünnep fenntartása mellett felhozzák, hogy a protestánsoknál is vörösbetüs, kötelező nagy ünnep mind a három főünnepnek másodnapja 1 S mi katolikusok, akik minden más téren a protestánsoknál sokkal nyomatékosabban hangsúlyozzuk a külső istentiszteletnek fontosságát, a kedélyre - váló hatását, a tömegekre gyakorolt vonzó erejét, mi e téren hátrább legyünk a protestánsoknál!? — Azonfelül a kereszténységnek e három főünnepe mintegy három nagy pihenője a léleknek az egyházi évben. Ezekre az ünnepekre számítanak, készülnek hónapokon át a távol levő gyermekek, a szülők, a szolgálatban levők, katonák, utasok, hogy a kettős ünnepen alkalmat vehessenek maguknak szeretteiket felkeresni és köztük ünnepelni. Úgy gondolkoznak: e két egymásután következő napra érdemes elraozdulniok, az utat megtenniük.

Akárhányszor a főünnepen a család minden tagja nem juthat el az istentiszteletre, s az otthon maradottak az ünnep másnapján pótolják e veszteséget. így legalább az egész család a templomban leikébe fogadhatja e három fönségesebb ünnep által keltett szent hangulatot.

Ha e három főünnep másodnapja megmaradna nyilváuos ünnepnek, az Űrnapjának a következő vasárnapra való áttételével talán már könnyebben barátkoznék meg a hi vők serege, föltéve természetesen, hogy maga a nyilvános ünneplés'egészen az eddigi pompával és szokásos lélekemelő szertartásokkal történnék.

Ha a három Mária ünnepet áttennék a következő vasárnapra, de úgy, hogy a szent mise, prédikáció, vecsernye, mind ez ünnepről szólna, ez esetben természetesen, ha nem. is lennének kárpótolva egészen a hagyományos magyar Mária-tiszteletnek érthető veszteségei, mégsem rendülne meg any- nyira a hivő nép lelki egyensúlya. Mindazonáltal bízvást mondhatjuk : há népünket megkérdeznők, talán mindenütt a régi szokás fenntartása mellett döntene.

Es képzeljük el azt a sivár egyhangúságot., mellyel rovogatnia kellene az ünnepek eltörlése esetén a hivatalnoknak, tanulónak, munkásnak azt a 120—180, napot Yizkereszttől Áldozócsütörtökig, amidőn a vasárnapokat leszámítva egyetlenegy ünnep sem lennel

Arra pedig, hogy a földmivelő magyar népünk a megváltás nagy ünnepeinek s a Boldogságoa Szűz ünnepeinek a kedvéért kész nagy áldozatokat is hozni, a szolgai munkától tartózkodni s az esetleges haszonról lemondani: világos példa a sok fogadott községi ünnep, melyeknek legnagyobb része épen a nyári hónapokra, épen a nagy munkaidőre esik 1

Ezek és ezekhez hasonlók a hitébez és ünnepeihez ragaszkodó népnek kívánságai. De előre is megnyugtathat mindenkit a magyar püspöki karnak mindenkor tapasztalt figyelmessége, melytől az ünnepek kérdésének közmegelégedésre történő megoldását is bízvást remélhetjük.

— Gyakori panasz olyanoknál, a kiknek hashajtót kell használni, hogy „nekem ez vagy az a szer nem használ.»

Ez a panasz a valódi FerenOZ JÓZSef-keserüviznél nem állja meg a helyét, mert ez a világhírű gyógyító ásványvíz, ha megfelelő adagot használunk, bármily természetű embernél elő tudja a kívánt hatást idézni. Erős, hirtelen eldugulásnál a reggeli előtt egy borospohárra való Ferencz József- vizet kell meginni s ezt egy óramulva meg lehet ismételni. Ennek a szüksé1 még á súlyosan beteg tüdőt sem izgatják sokat a köhögési rohamok, úgy, hogy ilyenkor a Sirolin nemcsak meg- nyugtatólag, hanem a szó szoros értelmében gyógyitólag is képes hatni.

A Sirólin „Rocheft-val való nyári kúrák különösen gyermekek számára ajánlatosak szamárhurut, kanyaró, skarlát stb. után. A gyógyszertárban kifejezettön Sirojin „Roche“-t kell kérnünk.