Szatmár és Vidéke, 1911 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1911-07-18 / 29. szám

SZATMÁR ÉS VIDÉKE. A halál önkéntesei. Irta: Innocens Méta. Egy fiatal, szép leány ravatala előtt álltam. Illatos rózsák borították be azt a szivet, mely keresztül lőve, pihen az élótte- telen testben. Megható, mély szomorúság száll a telkemre. Kutatom könnyeimen ke­resztül íé csöndes tragédia okát, keresem a kijózanodás keserű alapját, u mely durván, kegyetlenül tépte szét uz élet illúzió fáty­lát u fiutal leány tündér szeme elől. Milyen sötét, nehéz bánat adhatta kezébe u Brownin­got, hogy keresztül lője azt a szivet, mely tavasztalan bús árvaságban dobbunt e föl­dön, ez életben, örökös panaszt, levél hul­lást, ködöt látva maga körül, és sóba nap- sugarút, parányi örömöt bár. Milyen kinos gondolat adhatott neki erőt a halálhoz, mely könyörületesebb volt, mint uz Elet, ez a minden boldogságot megtagadó, otromba, durva uzsorás. Pedig joga lett volna hozza, hiszen fiutal volt, szép, szelid, intelligens. Művelt és szellemes urileány. Csak szegény! S ezt bünül rótta föl a társadalom. Az u társadalom, mely lépten-nyomon hangoztatja Krisztusi alázatát, könyörületességét,, mely mindent megbocsájt, szemet huny a vétek, a hazugság előtt, de a mely dacos gőggel fordul el a szegénytől. Nem az ut porában vergődő rongyos koldustól, hanem a lélek­ben, jellemben, szellemben nagyra született, u sorstól uzonban kifosztott úri szegény­től. A szelid, álmodozó leányku, a ki túl- finoman, tulideális lélekkel nő föl az otthon egyhungu szürkeségében, u ki a lelke fényé­ben csillogónak, gyönyörűnek álmodja az életet, a jövőt, u ki ártatlan szívvel hisz a mesében, a délceg, bátor királyimban, a ki elfog jönni érte is, s a tiszta, szent szere­lem hófehér galambszárnyán viszi magával az örök hűség, az Örök boldogság felé I Még nem tudja, hogy az élet letiltja az álmot, s a szegény urilánynak le kell lépni u gondtalan útról, meg kell küzdenie a kenyérért, minden ruhadarabjáért éppen úgy, mint a legerősebb férfinak. Mert a szegény lányért nem igen jön senki. A sok, rejtett me8ekinca kihamvadt üszőkké lesz lelkében. Le kell mondjon, el kell temetnie az álmait ügyenként... Még nem tudja. S ha sejti is, rossz álominnak hiszi. Lehunyt szemmel, dobogó szívvel várja a csudát, a mi azután, a maga rideg valóságával tárul eléje. Ha erős — kibirja. De ha érzékeny u lelke, ha úgy érzi, hogy e csalódással mindent elve­szített, ha az élet zordságán nem tud ural­kodni fantáziával, és szive eemmisülés, halál után sóhujt, — nincs-e joga akkor önként szabaditni föl szivét a rettenetes fájdalom­tól? Munkába öljön éjét és napot? Küzdjön az életszükségletéért? Lelki finomság, s honosítani, hogy ezeknek művelőit ide hoz­ták. Igaz azonban, hogy ez a betelepítés szintén veszéllyel fenyegette nemzeti zenénk fejlődését, mert a behozott hithirdetők, akik olaszok és franciák voltak, az olasz és fran­cia szövegeket honosítják meg énekeinknél. Áttérve a régi pogány magyarok zené­jére, tudjuk azt, hogy nekik voltak nemzeti énekeik. Erre vonatkozó feljegyzést találunk Szt. Gellért mondájában, ki midőn Walter, Csanádi iskolai tanítójával egy alkalommal Budára tartott, egy éjszakát erdőben, egy molnár házánál volt kénytelen tölteni, s a mikor esti ájtatossága közben éneket hallott, mely idegenszerűségével felköltötte figyel­mét, feltűnt a zenének illetve melódiának különös hajlása, mely a gregorián énekhez szokott fülnek különösen hangzó volt. Maga Szent István nagy hive és ter­jesztője volt a zenének. Olvashatjuk a kró­nikákban, hogy halála után három évig szünetel minden zene. Hogy azonban a zene művészetének fejlődésére nem válogatta ki az arra legalkalmasubb erőket, erre vonat­kozik az a feljegyzés, hogy az ismert, sze­rencsétlen végű augsburgi ütközetből (955) visszatért magyarokat, kiket a nép gyász- magyarkáknak nevezett el, az esztergomi iskolába adta, hogy énekesek legyenek belő­lük. Úgy is hívták őket, hogy Szt. Lázár hegedűsei. születésénél fogva az őt megillető társadalmi pozíciót már el nem érheti. Mit tegyen ? A hatalmasabbak, erősobbek ilyenkor elfor­dítják fejüket. Segítő kéz nem ragadja meg az erőtlen karját, hogy fölemelje. Lenézve, kiközösítve köréből, célját látja elveszett­nek. Él ni akart, becsületes, ideális alapon. Nem hazugsággu], színlelve, egymást ölő harcban. Ne ítéljük el a halál önkénteseit. A mindennap megismétlődő csöndes tragé­diák, egy-egy viruló élet hirtelen pusztulása csak a társadalom bűne. Halálba kergeti a fiatal teremtéseket előítéleteivel, szabályai­val, gőgjével, s azzal a paragrafussal, mely feltétlenül pénzt követel I Nem részletezek. Ha tükörképet látunk e sorokban, s ma­gunkra ismerünk, tudom, ökölbe szorított kézzel szoretnők összezúzni. Mert van e ember, aki bebmeri a maga bünét?l A városok épülnek. Diszes paloták merednek az ég felé. Gyepes parkok terül­nek miudenfelé, ahol csak egy öklömnyi szabad térség van. Emelkedik az élelem, a lakás áru. A divatárus kirakatában pazar pompával csábit a legújabb torz modell. Az utcákon százával kürtőinek az untok, qyil sebesen rohannak a fogútok. A mentők naplójába pedig mindennap bejegyeznek két- három ifjú, huldokló életet. Tétényben', Érési­ben mindennap kifognak egy — a Duuu hullámaitól odasodort hullát, a névtelen raartyrokét, kikről a napi krónika csak azt, jegyzi föl, hogy szép szőke huju, vagy uriasun öltözött. Terjed n bűn, az erkölcs­telenség. Festett arcú, kihívó modorú dámák dominálnak a korzó népszerűségében. Meg­botránkoztató ma már csak az, hu egy uri­leány szegény ! S egyszerre el fog tűnni uz élet ideális fogalma. A lélek megbecsülhe­tetlen kincsét sirba viszi* az a sok, szelid fiatal lány, a kik undorból, s önakaratból hagyták itt az életet. Vájjon hová fajul még a nemtörődömség ? A társadalom meg­ütközik azon, hu egy rang, pénz vagy pozícióval bíró fiatal ember feleségül vesz egy szegény lányt. De természetesnek találja, ha viszonyt kezd vele, s szerencsétlenné teszi. É's föllép az impozáns meggátolás, de csak az első esetben. Mert. az lehetetlen, hogy a nagybirtokok, nemesi címerek, csa­ládi kincstárak örökös ura, hitestársul vigyen ősi otthonába egy szegényt lányt ?! Legtöbb esetben Banatoriumba kerül u . fiú, karhatalommal, s a Duna hullámaiba a lány — önként. Vagy ha nem, akkor ki­taszítva, mindenkitől kerülve kell hogy meg- küzdjenek ezer gonddal, bajjal. A lelkűk gyönyörű, forró szerelmét agyon kínozza a bánat, a betegség. így tűnik el az ^Ifet illúziója, reménye, bizalma. Nincs más, miut csalódás, szemrehányás, panasz. A gazdag fiatal ember tönkre teheti egészségét, erkölcsi tisztaságát, félvugyonát egy-egy átdorbézolt éjszakáért.. Nem baj. Mulassa ki magát, — mondják — a míg fiatal. Az ilyenekből válik az otthont sze­rető jó férj. A társadalom, jóbarátok, rokonok mellette vannak. Szülei fizetik adósságát, váltóit. Hiszen majd megkomolyodik ).. Elismerik a természeti törvényt, hogy sze­retni kelll De ezt u fogalmat nem a lélek, a szív ideálizmusára emelik. Nem arra töre­kednek, hogy a szeretet tiszta, szent, fehér maradjon. Az ösztönnek engednek utat, s ezáltal elősegítik az erkölcstelenséget, sze­rencsétlenséget, pusztulást. A rossz szellem, bűnös felfogás, előítélet lassan kiöli a férfi­ből az energiát, jellemet, tisztességet, önér­zetet, s lesznek spleenre, blazirt, kiélt világ­fiuk, — egykor ragyogó ifjúság elpusztult emlékei. Ha látom a nagy palotákat, me­lyek szerelem árán épültek, ha látom a nagyváros utcáin diadalmasan végig sétáló, aranynyal ékes dámákat, s látom az uuott- arcu öreg-ifjú embereket, akik szemtelen, cinikus mosollyal kisérik az asszonyokat, ha látom a sok törvénytelen gyermeket — meg­tudom érteni a balálvágyutokat, szegény, vagyontalan urilányok. És megnyugszom, hogy igy látlak, holtan, fehéren, — mintha látnálak az élet viharában könnyesen, le- mondÓD, árván, reményektől -megfosztva,, illúziók, álmok, ábrándok nélküli Mert nincs fájdalmasabb, szomorúbb látvány, mint egy csalódott lány, u ki eltemeti minden álmát, a ki könnyezve nézi a széttépett illúzió rongyait. De ezt senki sem figyeli meg. A tekintet ma a pénzre irányul, s a hozomány igy olyan főtényező, mint a milyen főtényező volt régen a lélek tiszta­sága, szeretető és hűsége. Sok szép, nemes, humánus intézményeket pártol a társadalom. De az önzéstől, a gőgtől és előítélettől nem tud szabadulni I Pedig milyen nemes cselekedet volnu a szegény urilányok kezéből kiragadni a pisztolyt, lelkűkbe visszavarázsolni az ideá­lizmust, erőt, hitet. Nem letaszítani, hanem segíteni uz utón, melynek rózsáihoz, örömei­hez, boldogságához joga van I Jobb sorsru született I Nem tehet róla, ha nem tud bele törődni a tengődő szürkeségbe. Ne higyjük, hogy csak n magunk kényelme, öröme, vagyoni gyarapodása által leszünk boldogok. Az igazi boldog-iág az, ha másokon segíthe­tünk, ha másokut vezethetünk a boldogság felé! Az élétnek egy célja lehet: jól meg­halni 1 Úgy élni a földön, hogy halálos ágyunkon lelkiismeretünket ne terhelje semmi bűn, semmi mulasztás. Már pedig lehetetlen, bogy ez a sok áldozat ne hagy­jon élő Kain nyomokat rajtunk. Vagy erre senki sem gondol?! Apróságok. — Hát aztán mit csinál Józsi bará­tunk ? Tenger ideje, hogy nem hallottam róla. — Semmit, nincs unnuk a világon semmi dolga. — Más szóval, a legjobb dolga van. * A vízvezetékhez szükséges kutaknak, mint legalkalmasabb terület, a nagyprépost lankája volt kiszemelve, a miért 100 ezer koronát kért, de szóval is, írásban is han­goztatta, hogy nem szívesen válik meg tőle, azért hu a város teheti, álljon el vételi szán­dékától és ne zavurja őt a birtokában. Teg­nap tárgyulta a bizottság a kérdést és úgy határozott, hogy a lankát nem veszi meg, hanem visszatér a régi tervhez és a Kossuth- kortben furát ja a kutakat. — Hűd legyen meg az öröme neki is, -- mondta egy bizottsági tag — nekünk is. Megmarad a lankája és nekünk is megma­rad 100 ezer koronánk. * Szombaton a fővárosban voltam és meglátogattam egy atyámfiát, a kinek évek óta az a panaszu, hogy nem tud északa aludni. A beszélgetés során, szóba jön a földrengés is.' No, gondolom magamban, ez már alaposan fog róla informálni és ugyancsak elcsodálkoztam, mikor kijelenti, hogy nem tudja mint történt, mert nem ébredt fel és ő is csak reggel hallotta. — Barátom! — mondom neki — az ilyen álmatlanság, mint a tied, aranyat ér! * Találkozom egy vidéki ismerősömmel épen a mikor nagy izgatottan kilép a fő- gymnázium ajtaján. Nem is kellett kérdez­nem, mi járatban van, mindjárt ő kezdte a beszédet. — Ez már skandalum! megbuktatják a fiamat két tantárgyból és most a mikor kérdezem, hogy mikor teheti a pótvizsgát, hát az a felelet, hogy folyamodni kell enge­délyért. ők a hibásak, mert ha ügyelnek rá, hát meg nem bukik és most még nekem kell szaladgálni Pontiustól Pilátusig I * A kávéházban a különféle fürdőkről folyik az eszmecsere, s az egyik ezt, a má­sik azt magasztalja. — No már én szerintem, — szólal meg valuki — nincs egészségesebb fürdő a Szamosnál. Az ör.eg Stern évek hosszú sora óta csak azt használja és az idén sze­rencsésen betöltötte a 87 évet. D&meter. HÍREINK.-■»II «5 — Firczák Gyula jubileuma. A munkácsi g. kuth. egyházmegye nagyérdemű püspöke: Firczák Gyula, ez év szeptember havában tölti be papi működésének 50-ik évét. Az egyházmegye papsága támogutva a társadalom minden rétegétől, nagyobbszabésu ünnepség keretében fogja ezt az™ alkalmat megünnepelni. Ungvármegye főispánja átirat­ban közié Csaba Adorján főispánunkkal, hogy a mennyiben az egyházmegyében tar­tozó több vármegye főispánja és orsz. kép­viselője már idáig is kinyilatkoztatták, hogy az ünnepségen készséggel vesznek részt, felkérte őt, hogy Szatmárvármegye is vegyen részt az üdvözlők sorában, még pedig akként, hogy az érdekelt törvényhatóságok hafáro-’ zatai és üdvözlő iratai egy közös, diszes kiállitd-u emlékkönyvbe foglalva, Ungvár- megye főispánja által nyittatnának át' az egyházmegye által ez évi octóber hó 3-dn tartandó jubileumi ünnepségén. Talán mon­danunk sem kell, hooy Szatmárvármegye közönsége szívvel és lélekk 1 csatlakozni fog azok sorúihoz, kik a munkácsi g. k. egyház­megye magyar lelkű nagyérdemű püspökét. 50 éves papi jubileuma alkalmával üdvö­zölni fogják. — Csatornázás és vízvezeték. Tegtup délután 3 árukor tartott ülésén dön­tött a vízvezetéki bizottság a.pvóbakut fú­rására beadott ajánlatok felett és peditj úgy, hogy u Brüudi János által tett 16300 K. legolcsóbb ujúnlatot fogadta el. Ugyancsak döntött a bizottság arra nézve is, bogy a próba kút, hol furassék és e tekintetben a Kossuthkertben állapodott meg, mint a melyről már régebben is szó volt. A Szabó Norbert lankájának vételétől el kellett állani, mert eltekintve a 100 ezer korona vételár magas voltától, á tulajdonos nem volt huj-' laudó beleegyezni abba, hogy a vétel csak az esetben létesüljön, ha a .próbákul furásá- "val a terület a kitűzött célra megfelelőnek mutatkozik. Végül a bizottság intézkedett arról is, hogy a város lejtmérése a lehető legsürgősebben megtörténjék. Az ülésen Zarka Életűéi- kir. műszaki tanácsos és Ko­vács István városi vízvezetéki igazgató is jelen volt. — Helyreigazítás címen a Szamos csütörtöki számában azon hírünkre vonutko- lug, hogy | Hajdú Károly tiszteletbeli fő­kapitánnyá történt kinevezését a beadott panasz folytán a közigazgatási biróság meg­semmisítene, kijelenti, bogy a közig, bíró­ság nem semmisítette meg azt a kinevezést, mert az önérzetében megsértett tisztviselő leköszönt tiszteletbeli címéről és igy a> közig, biróság ezt egyszerűen megállapította, de érdemi határozatot nem hozott. Ezzel szem­ben továbbra is fenttartjuk, a miket irtunk, s hogy a Szamos cáfolata nem fedheti az igazságot hivatkozunk ugyancsak a Szamos szombati számára, a m-lyben Hajdú Károly neve egy, hivatalos hirdetmény alatt még mindig mint tb. főkupitány szerepel, a mi lemondás esetén elképzelhető nem volna. Itt az egyedüli elfogudbató cáfolat csakis a közig, biróság határozatának közlése lehet, de az valamelyik hivatalos fiókban hever és várja a királyi kegyelmet. — Zenei hír. Vegyes érzelmekkel vesszük » hirt, hogy Füredi Sándor zeneta­nár a budapesti Fodor-féle zeneiskolában megfelelő állást kapván, városunkból eltávo­zik. Sajnáljuk távozását, mert városunk ze­nei életének egyik megteremtője és hatalmas oszlopa volt és igy határozott veszteség reánk nézve, de viszont úgy az ő, mint - u zeneiskolánk érdekében örvendünk rajta, mert -mig ő nyugalmasabb és ránézve ked­vezőbb helyzetbe kerül, addig zéneiskolánk is hozzá jut a békés állapothoz, mely nél­kül hasznos és minden iránybau kielégítő működés nem is képzelhető. A tavozo érde­meit elösmerve, uj álláséhoz szerencsét kívá­nunk. (tüdő) köhögés, szamárköhögés, in­fluenza és a légzőszerven bajainál az orvosi kar kiváló eredménnyel alkalmazza a SIROLIN „E3ocha“-t> SIROLlíi „Roclie*-t kellemes ize és kiváló hatása olytáu szívesen veszik Aa összes gyégyszt r tárak ban eredeti SIROLI.V „Roche“ csomagolást kérjünk és huta- ro’ottan uia-it-unk vissza maidé« pótkészitméuvt. F. HOFFMANN-LA ROCHE & Co^ Basel (Svájcz). Grenzach (Németország). ■n1 i—ii i’Ii'i'mí" , it XQPX

Next

/
Oldalképek
Tartalom