Szatmár és Vidéke, 1910 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1910-01-18 / 3. szám
Huszonhatodik érfolyam. (. 3-ik szám. { ' Szatmár, 1910 január 18 TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. = AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Bgész évre . . : 8 kor. 1 Negyedévre Ikor. 50 fill. Fél ®Tr® .... 3 » ' [ Egyes szám ára . K » Községek, köz8égi jegyzők ée néptanítók részére egész évre 4 korona. SZEBKESZTÓ ÉS KIADÓHIVATAL, Wvá a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is kfildendék: = Menrai Jáaes Mayvnyomdája Eötvftantcza 6-ik az. aML =■= TCT.TiPnTj-azA -M- - 78. A Szerkesztő lakása: Eöl vös-uteza 19-ik szám. — HIRDETÉSEK — e tap MeáihiVtatátam a ll|taifti árak oeMett INvétetnsk. Nyüttér garaond eon DO Mér.------- Hirdetések Aljjal elölt fizetendők. ■ ■ Ünnepi beszéd. A Kölcsey-kör vasárnapi matinéján tartotta : Dr. Tanódy Endre. Tisztelt Hölgyeim és Uraim I Az ország minden részén hálásan ünnepük Mikszáth Kálmánt, aki negyven év óta állandó derűvel tölti meg a magyar irodalmat, és talán az' ország minden részén mindenki csalatkozik, aki a nagy Írónak irodalmi méltatását hallgatja; mert mindenki ösztönszerüleg hiszi, hogy Mikszáthot fogja hallani, pedig csak róla hall valamit. Csak a prizmában feldarabolt fénysugarukat látja, de nem érezheti u napsugár eleven melegét, forró ragyogását. Minden iró esztétikai rejtvény, amelynek megfejtésén töri az eszét a kritika; bátran teheti, mert az irodalmi illem tiltja az írónak, hogy a megfejtést cáfolgassa, de rendesen nincs is abban a kellemes helyzetben, mert mire az irodalomtörténet valaki hez elér, akorráru az illető már rendszerint irigykédve nézi a Pantheonból a hálás utókor kritikui fáradozásait. Mert a méltatás brutális munka; végső elemeire bontja a költői szépségeket, amikor aztán már nem is szépségek többé. „Csak távolijói kékek a hegyek“—ismétli számtalanszor Mikszáth Kálmán a műveiben és ő magú lefordítja ennek az értelmet magára az Íróra, mikor azt mondja, hogy olyan az iró, miut a havasi kürt — csuk messziről jó hallani. Mikszáth dicsősége az, hogy ez nem mindig van így. Vannak igazi kék hegyek és van olyan havasi kürt, a melynek édes dallamát a fülünkbe fujhutják akármilyen közelről, mégis elandulir. Akármilyen közel férkőzzünk Mik- száthoz, akármennyire kifürkésszük írói praktikáit, akárhogy leplezzük világszemléletét, esztétikájának alapelveit — mégis úgy marad előttünk, mint egy egységes csoda, csakugyan uiint egy nagy tiszta kék hegy, a melynek ormán két napfény olvad össze; mintha az egyik tövéből felkelne a nap, a másik tövében lenyugodna s a két hangulat egy kéve ragyogásában összefolyna.- Mert ez a kettős fényhatás az, a mit humornak hívnak és ebben van a Mikszáth varázsa. Ritka problémája a filozófiának, a mi annyi nehézséget okozott volna, mint a humor subtilis kérdése. Mindenki érzi, hogy mi a lényege, de mikor ki kell fejezni, mindig kibújik a meghatározások kereteiből 3 nem hagy maga után egyebet, mint egy névtelen impressziót. Pedig a humort magyarázatlauul hagyni, annyi mint Mikszáthot hagyni magyarázatlanul. Nincs egyetlen sorú, egyetlen cselekménye, egyetlen alakja, egyetlen hangulat- festése sem, a mely más színben volnu tartva, mint a humor csodálatos színében; csak- ez az egy szine van, hanem aztán ennek a színnek minden fokozata, minden rezgése megremeg képzeletének kifogyhatatlan palettáján, Álunkáinak összessége gyűjteményes példatára a humor minden elméletének. Meglehet közelíteni a humor lényegét a komikum oldaláról, a nevetés lélektanából. A komikumnak és a nevetésnek újabb, társadalomtudományi bölcseleté azt a tételt állította fel, hogy a nevetés enyhefoku bünte- tetése az alkalmazkodásra képtelen, meredt félszégségeknek. A kellemes együttélés megkívánja, hogy mindenkib',n és minden helyzetben meglegyen a szükséges simulékonyság, ügyes- , ség és lelemény, különösen uz a lelemény, a mely kellő időben eltud térni a társadalmi | sablonoktól; mindennek az ellenkezője komi- J kus és nevetséges I nevetséges a megjelenési formája, különösen ha megfosztjuk az értelmi motivumoktól, a melyek ésetleg kísérik, mint ahogy például komikus a tánc, ha bedugott füllel nézzük s nem hallgatunk a zenére, a mely érthetővé teszi. A humor azonban tovább megy és akkor is nevettet, mikor meghat, mikor ugyanabban a képzetben derű és. szánalom összehatnak. Ez Mikszáthnak egyik leggyakoribb szinverése, a melylyel a világ összes humoristáit meghaladó, tüneményszerü hatásokat tud elérni. Ott van például Prakovezky a süket kovács. Szegény öreg iparos megsike- tiilt, de azért szorgalmasan énekel a templomban, mert szereti fitogtatni gyönyörű baritonját és'igy elmélkedik; — En nem vesztettem vele semmit, hogy megsiketültem, de ti többiek sokat vesztenétek, mert nem hallunátok az én csengő hangomat. Sa melyik pillanatban mulatunk a rovására, ugyanakkor tele vagyunk meleg részvéttel, mikor a huszárhadnagy fiát kiséri ki a templomból és helyet parancsol neki a nép között: — Helyet emberek, helyet a huszár- hadnagy urnák. Az utcán pedig. nem mellette- megy, hanem követi hátulról, hogy állandóan gyönyörködhessék daliás alakjában. Az ostoba ember típusa kifogyhatatlan forrása a komikumnak és a humornak is; humoros akkor, ha egyszersmiut rokonszen- vünket kelti fi-1 .'-s ennek megint bravúros mestere Mikszáth Kálinál). Ott van például egyik legismertebb munkája „A uemzetes uruimék“ és abban Fi lesi k István, meg Mácsyk a hős. Ezek a szegény korlátolt em berek, a kik azonban világot — vágy legalább is vármegyét rengető dolgokat forralnak és utnig jószivük barátságunkba hizelgi magát, addig egyidőben és párhuzamosan megnevetjük jámbor tehetetlenségüket böl- cselgő aforizmáikat. Thukeruy és Dickensen kivül az ostoba embert, a mely a világ számbeli többségét jelenti s ezért igazán mély emberi tartalma van annak a művészetnek, a mely foglalkozik vele — ezt a típust csak Mikszáth tudta még tökéletesen megrajzolni. A másik megjelenési formája a tudatos félszegségnuk, tehát a kiváló humornak — ennek az egyenes ellenkezője, mikor t. i. a ravaszság az együgyüség képét ölti fel. Erre tulán az egész világirodalomban nincsen különb példa, mipt Mikszáthnak á a következő anekdotája a „Különös házasság“ cimü regényébeu : Dőry főbíró szeretné beszedni a községtől a pénzt, ami a községi bortermésből befolyt, de az elöljáróság semmiképen sem ukarju kiadni, mert tudja, hogy amit egyszer a tekintetes vármegye elnyel, azt ugyan többé ki nem adja. A főbíró ijeszti őket, hogy elvész a pénzük, ha be nem szolgáltatják. — De hogy vész mólióságos uram, — megvédi azt a község vasládája. — De a ládát is ellophatják. — Dehogy lopják, fegyveres ember őrzi azt — feleli a községi biró. — De a fegyveres őrt megölhetik — erősködik u főbíró. — Csakhogy a pénz nem ott van, ahol őrizik. — Ez az elöljáró végső argumentuma; és ezelőtt meg kell hajolnia a főbírónak is. Ez a humor átmenet ahoz u másik típushoz, amelyet Mikszáth Kálmán két legelterjedtebb, legismertebb munkájában valósit meg: „A gavallérok“ ban és a „Ka- tángi Menyhért“-ben és ennek a jelenségnek esztétikai megfejtése sok nehézséget okoz, sőt első tekintetre alkalmas arra, hogy meg- döntee a humor egész szociális elméletét. Ha az a humoros alak, aki megvan rögződve a sablonokban, de akinek nevetve megbocsátunk, meri érzelmeit és iutentióit a költő előttünk rokonszenvessé teszi, akkor ez aísárosiukru és azoknak modern típusára, Katángi Menyhértre semmiképen sem alkalmazható. Katángi Menyhérttel szemben igazán méltátluti vád volna, ha keveselnők benne a leleményt, az élelmességet. O az a sáros! ember, aki ha amerikai akar lenni — nem kell előtanulmányokat végezni — teljesen készen van. ö az a gentry, aki beáll a modern élet forgatagába és boldogulni akar azoknál, akikről Mikszáth hízelgőén jegyzi meg, hogy az anyjuk, az öreg sas elviszi sasfiókáit a pocsolyához és azt mondja nekik: — Nos fiaim, most aztán ússzatok versenyt a kacsákkal. És hogy megtanultak azóta úszni, édes istenem, Katángi Menyhért meg éppen úszó Ibiinek. A, maga csekély faianlEáilál könnye- dén liheg a modern elet tornyoshátu hullámain. Oryos lesz. Letelepszik egy nagy világfürdőn ; nincs pénze, nincs betege, de van gyönyörű fogata, amelyen éjjel-nappal száguldozik a fürdőzők szemfényvesztésére; ha éjszaka brunuer-kocsija végig morog a fürdő uttain, a vendégek megfordulnak ágyaikban és igy szólnak: „Szegény Katángi — nagyon elvan foglalva’“ Végül akad egy szép páciense, Bodrogszeghy Klára, evvel aztán kölcsönösen becsapják egymást és kölcsönösen felsegélyezik képviselővé, illetve képviselőnőjévé. Elérnek mindent, amit Magyarországon elérni lehet s Kaláugiból komoly politikus lesz. És a sárosi gavallérok? Ez a vidám karaván, szépszál legényeivel, pajzán asszonyaival, törhetetlen temperamentummal, akik leereszkednek u kárpátokból, mint egy hon visszufoglaló csapat, akikre travesztálni lehet Marx Károly mondását, a kisajátítók kisa- játittutnak, a foglalók foglaltatnak. Egy lakodalom körül forog a történet, amelyben frigy készül, , amelyet a legjobb akarattal sem lehet érdekhézaeságDak nevezni. A vőlegénynek nincs semmije, a menyasszonynak sincs semmije, sőt a lakodalmas nép is az önzetlen szerelem hadseregének mondható: azoknak sincsen semmijük. De azért az apósok 50 ezer frtos kötelezvényeket adnak át egymásnak kiházasitásul, amire az egész lakodalmas nép tombol, pedig mindenki tudja, hogy ezeket maga Ámor Isten sem tudná bevasalni rajtuk. Az egész nászközönség négyes fogatokon vonul fel, de hazamenet egyre fogynak a lovak, mindenik faluban lemarad egy, annál a háznál, ahon nan kölcsön vették. Hanem jó kedv, jó bor az van és vaD bizalom az élethez, amelylyel birkóznak a kedélyes gavallérok. Hát hol vunnak itt a sablonokban megrögzött, alkalmazkodni nem tudó emberek ? Ha valaki, hát ezek tudnak alkalmazkodni, sőt nagyon is. Es a hatás mégis humoros annyira, hogy ezt a két könyvet a humoros irás remekeinek lehet mondani 1 Hát mélyen tisztelt h. és uraim, ezek a példák nem dÖDtik meg a humor elméletét. Itt is vau egy bamba, egy sablonör, akit kinevetünk — s ez a bamba, ez a sablonör maga az élet, maga a társadalom. Azt mondod te élet, hogy pénz kell a boldogsághoz ? A sárosiuk azt felelik rá, hogy ez ostoba sablon és az eszprit, a könyelmüség ragyogó tantusaival főzik le egymást is — a világot is. Azt mondod te társadalom, hogy reálisnak kell lenni? Mire azt felelik a sáro- siak, hogy megteszünk mi anélkül is, mert avval úgy sem tudnánk meglenni. És mi velük tartunk, mikor Mikszáthot olvassuk. Ujjongunk velük, hu sikerül nekik lefőzni az életet; nevetünk és érezünk egyszerre és ezzel aztán egyszerre benne is vagyunk a humor varázskörében, amelyről érezzük, hogy egy halhatatlan nagy poéta vonta azt körénk. De egyébként is, ami Mikszáthban van, vagy nincs, mind azért van, vagy azért nincs mert művészete a humor jegyében áll. Mikszáthnak például nincsenek motorikus cselekményei; nem valami benső erő hajtja előre akcióit, hanem egy bűbájos tündér csalogutju maga után — a képzelet és ez logikus következménye írói egyéniségének, A cselekvő ember mindent komolyan vesz, a oselekvő ember az a jó bolond, aki készpénznek veszi az életet s ennek folyo- mány&kép életnek veszi a készpénzt. Ilyenhez Mikszáth nem ért, neki minden alakju csak illusztráció a humoros bölcselet alaptételéhez, hogy a világ fényből és árnyékból áll, s mindez elmúlik; nem érdemes hát nagyon komolyan küzdeni. Épen ezért nincsenek jellemfejlődései sem; az alakjai nem evlouálnak feleié; azt lehetne mondani, hogy mindanyian keresztmetszetben vannak bemutatva, nem hosz- mets/etben, éppen olyan a cselekmény elején, mint a cselekmény végén s ez megint csak humoros hangulat békés nyugalmának a következménye. Nyilván ez vezeti arra is, hogy témáit a múltban keresse, a mely már önmagát igazolta és amelynek nyugalmától távol áll az aktuálitások törtetése. A magyar múlt hangulata — ez a Mikszáth igazi eleme. De ő ennek a múltnak csak az egyik felét fogadja el. A derűs, humoros részleteket és nem vesz tudomást arról, hogy ugyunakkor lefolyt egy másik történelem, egy szomorú, sivár történelem: — a magyar jobbágyság története. Néha igazságot szolgáltat nekik, egy- egy reflekszióban. A knria: — nem egy ember, hanem emberek, a kik voltak és a kik lesznek. Esznek a kúriákban; a kémény kormos, nagy tolvaj „Tagadni nem lehet, hogy tömérdek verítéke párolgott el a parasztnak azokon a kéményeken füst alakjában.“ De daliák jöttek ki meghalni a kapun. Ezeknek derűs kalundjai érdeklik őt. Minden művésztől meg kell kérdezni, hogy hogy állunk szerelem dolgában? Szerelem nélkül nincs művészet; ez uz édes riskása fal, a melyen minden művésznek keresztül kell ennie magát, hogy belejusspn a művészet emberi értelemben vett nagyBágá nak eldorádójába. Ha ezt a kérdést intézzük Mikszáth művészi egyéniségéhez, nagyon egyszerű és világos feleletét kapunk. A modern képzelet bonyolult nőkultusza, az a nagy katekizmus, a mely ezer kérdésből áll, a melynek egyikére sincsen felelet — ezek ismeretlenek Mikszáth előtt. RÁTH <UMÍ) M nagyválasztéku cipőraktárát w nuin üiiiiu 11 ajánljuk a t vevő közönségnek, mint a legolcsóbb bevásárlási forrást. ™ Szatmár és A Ina pl clpíraHára. — KHi a Fiié siállÉ iMHI FIGiYEIiMEZTETÉS I DP Az előrehaladott téli idény miatt a mé(f raktáron levő téli áruk az eddigi árnál jóval olcsóbban kaphatók.
