Szatmár és Vidéke, 1910 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1910-03-08 / 10. szám
Huszonhetedül évfolyam. 10-ik szám. Szatmár, 1910 március 8. V\ i ’ * \ £ /v ■ i",[k|táj ** • - Í TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Közegészség-ügyünk. — Vezércikk a vezércikkre. — Irta: Bodnár Óáopár. I. A vidéki lapok hivatásának legközvetlenebb útjára lépett a „Szatmár és Vidéke“, mikor komoly, higgadt hangon a mi háztVnk sepréséhez fogott és pennájával — igazán — a szeg fejére ütött.. Mert. a mi vidéki újságaink legnagyobb része vezető cikkeikben világ- renditő vagy legalább is nagy, hatalmas nemzeti kérdésekkel foglalkozik. És általános téren szeretnek mozogni. Olyan óriási fákat mozgatnak, hogy szinte félő, hogy azon a fán egyetlen levélke se’ rezzen meg. A közönség már régen észrevette ezt a kinos szélmalom harcot. Olva- satlanul hagyja hírlapjainknak éppen azt a részét, melynek irányitó hiva- tása van egy egy vidéken, városban. Eszrneérlelö és felkaroló hivatása ahhoz, ...bogy— azt. a .vidéket,, várost mintegy bele segítse, vezesse a nagy, általános nemzeti egységes felfogásba, munkába és gondolkodásba. Mert hiába, a sajtónak meg Van — a felelőssége mellett — a maga hatalma, befolyása A ki ezt a hatalmat és befolyást, fel nem . ismeri, az kiejtette kezéből, ■ esetleg vezető kézéT ARC A.- - ^ A téma. Irts: Erdősay Vilmos. Elekes Elek — bár a férfiak is szívesen olvasták ügyes tollal megírt szellemes, érdekfeszitő munkáit — mégis csak inkább a nők kedvenc írója. Mint a hogy mondani szokták, u leányok, de főként az asszonyok csak úgy falják tárcáit, regényeit. S nem hiába. Mert manapság egyetlen iró sem ismeri úgy a nők legelrejtettvbb lelkivilágát, gondolkozásmódját, mint ő. Hu az ember egy kristálytiszta poharat megtölt pezsgő, gyöngyöző forrásvízzel s bár hu a-világosság felé tartja is, egyetlen parányi szerves te9tet sem talál benne. Ellenben, ha-a vegyész a mikroskóppal vizsgálja meg, ha vegyelemzi, mennyi sok mindent talál benne. Ilyen a női lélek is. Hav közönséges halandó néz bele, nem, vagy alig lát abban valamit. Ellenben a női lélek boncmestere, a pszicháter iró ezer meg ezer képet, alakot, lényt, eszményt fedez fel abbaD. így tehát ismeri lelkűk, szivük, gondolatviláguknak mindmegannyi szállait. Kifürkészi féltveőr- zött titkaikat, vágyaikat, érzéseiket, csak azért, begy papírra vethesse azokat 8 aztán odaturthassu elébök a nagyitóüveget: — Nézzétek meg jól, ilyenek vagytok ti nők. bői a legsúlyosabb, legközvetlenebb erőt, amivel céljának elérésére rendelkezhetik. Más országokban talán a közvélemény, a közfelfogás ad anyagot, irányt a hírlapoknak. Nálunk épp«n a hírlapirodalom, az újság teremt közvéleményt, irodalmat, csinál politikát, ad lökést a legelernyedtebb és elfeledett eszméknek, mulasztásoknak. Az írott betűnek, az „újság mondja, írja“ féle közfelfogásnak sehol a világon nincs olyan befolyása, sug- geráló hatalma, mint éppen nálunk. És ha az újság teszi ezt; teszi ezt tiszta szándékkal, érdek nélkül, az ügy. a kérdés benső lelkesedéséből eredően és teszi a közérdek szempontjából avval a nyugalommal és lovagias modorban, amit minden komoly eszme, kérdés méltán követelhet: nem csak szolgálatot tesz, de kötelességet is végez. . íme, előttünk lebeg, mint valami félemletcs, aggasztó kérdés: országunk köztgészsóg-ügye. Benne vagyunk ebben a félelmetes érzésben és aggodalomban mi szatmáriak is. .És pedig — nyakig. . A közegészség különben is országos seb. Régi, akut seb Még elnyomni, eltakarni sem bírjuk. Nemhogy gyógyítani. Az ország szivében a kiütéses tifusz réiriiti az embereket. Közpénzt, leveleket kezel a főpostán egy közeg. S az asszonyok s leányok igen szívesen, határtalan nagy érdeklődéssel olvassák a pszicháterük minden mondatát, gondolatát, hasonlatát, következtetéseit. Egy-egy elbeszélését, értekezését szinte áttanulmányozzák, kivülről tudják. Le-leteszik az olvasmányt, atomizálják lelkűket, szivüket, gondolatvilágukat. aztán összehasonlítják Elekes hősnőjét előbb barátnőikkel, majd önmagukkal a végül titkon, félve, remegve, nehogy valaki még csak arcizmuk egyetlen rándulásából, szájuk szögletének egyetlen szokatlan hajtásából is sejthesse beismerésüket, agyuk szinte sugva-sugja lelkűknek: Igaza van Elekesnek, ilyenek vagyunk mi nők. * Elekekes Íróasztalánál ül...: Olyan mélyen temetkezik bele gondolataiba, hogy a kivülről ismételten fel-felhangzó éles és hosszas csengetést sem hallja. Vagy talán csak Dem akarja meghallani? Nem engedi magát zavartatni?,,. „A Nők Lapju“ számára kellene valami érdekes novellát Írni a nőkről, de ezúttal nem talál egyetlen alkalmas témát. Bosszúsan, szinte megijedve dobja le a tollát s cigarettára gyújt. Hogyan ? Hát Invenciója kezd kiapadni?... Az lehetetlen — igyekszik önmagát megnyugtatni. Valóban lehetetlen. Hiszen ezelőtt gondolkodnia sem kellett. A mikor tintába mártotta tollát, még nem tudta, mit, miről fog Írni, de a mint az első mondatot már papírra vetette, a többi könnyen ment. Aztán csak irt. Szakadatlanul, megállás, javítás, pótlás, pihenés nélkül, mintha csak valami akiről az orvosok rngállapítják, hogy kiütéses tífuszba esett. Városunkban sok sok család elszigetelten aggódik és sir a gyermek sorsa felett. Azok a kis fehér koporsók forgalomba jöttek újra és újra. Temetőinkben friss gyermek hantokat lát- h ttunk szomorú csüggedéssel. így megy éz majd minden esztendőben. Rákhael siralmai közt hullnak a családok bimbói és a maroknyi magyarság leendő generációi. És minket lázban tart a politika. Mi ideges gonddal és áldozattal ápoljuk a színházi életet Utcákat nyitunk, uj csatornák ra költünk és a régi utcákat hagyjuk. Fertelme9, bűzös folyókái mellett gondatlanul haladunk. összegyűjtünk fényt, építünk palotákat, áldozunk mindenre, ami tetszetős és a város emelkedését hirdeti, büszkék is vagyunk reá: de csiga utódjára haladunk a benső bajok és sebek orvoslásában. Talán gondatlan gazda módjára nem iá tudjuk, hogy a : város életének fájáp, mily vészedéi;- ■iftis férgek rágódnak. Tacitus is egykor, régen igy bámulhatta a márvány Rómát, de élelmes szeme azt is jól látta, hogy mi van a fényes paloták mögött, ahol összefolyik minden, amit fájlalni, siratni és szégyelni kel A mi szép városunkban sincsen másképen. lulvilági szellem diktálta volna neki. Es cso- dálalosképen, megmagyarázhatatlanul, ezúttal első Ízben nem jön egyetlen valamire való, feldolgozható ideája.' ! Kezébe vesz egy még felvágatlan francia regényt e elkezd böngészni benne. Olvas egy sort, egy mondatot, aztán átugrik 10 — 20 lapot. Talán nem is azt nézi, miről ir francia kollegája, hanem inkább azt vizsgálja, milyen a könyv papirja,' betűje, beosztása ... Újabb éles és feltűnően hosszú csengetés. Ezt már ő is meghallja. Fölkel s ajtót nyit. A felesége — egy rendkívül szép, bájos, -elegáns asszony — jön haza. Magas, karcsú, királynői termetét még jobban emeli arcának jellegzetes szépsége, összeérő koromfekete sűrű szemöldöke alól két félelmes tüzü nugy fekete szem ragyog, melyeknek villogását a szemkörüli sötét karikák szinte félelmetesekké teszik. — Már távozni ukartam, azt hittem nem vagy idehaza — szólt férjét homlokon csókolva — félórája csengetek. j — Róza miért nem nyitott ajtót? — Mert ma véletlenül vasárnap van drága feledékenységem g igy Róza kimenőt túrt — válaszolt inkább enyelegve, mint gúnyolódva Elekesné. — Én pedig annyira elmélyedtem gondolataimban, hogy a csöngetést csak most hallottam meg. — S miről gondolkodott öregedő, őszülő buksikád ? — Hogy miről?... Semmiről és mégis mindenről. Egy kedves kis novellát kellene De másképpen leszen, mondják, akik jó, de naiv lélekkel hiszik, hogy az általános csatornázás és vízvezeték ügyét rövidesen nyélbe ütik. Adja Isten 1 De... de — és ez a cigány prepozíció nagyon súlyos, nagyon mély gondot szánt. Mennyi idő kellett csak a kezdeményezés első lépéseihez. Gáncsolni, világért sem akarunk És nem is annyira a helyi, mint országos közvéléményre utalunk, mely közvélemény előtt nagyon, de nagyon meggyengültek a bizottságok tekintélye és ereje. Ismert kifakadás, hogy ha a jó Isten a világ teremtését bizottságra bizza, a világ még ma sem lenne készen. Azt írja a „Sz. és V.“ méltatott cikkében, hogy bár a politika köti le most minden idegszálát az embereknek, mégis reméllni kell, hogy marad idő a közegészségügyek gyors és mul- hatlan rendezésére. A tapasztalat bizony nem igen erősiti ezt a jogos reménységet. Nagyváradon például, éppen nem. A csillogó paloták közt ott is bűzlik valami. A közgyűlés évek óta ostromolja a hatóságot, de sikertelenül. Végre képzitettek egy köztisztasági' szabályrendeletet és munkára hivták a közegészségügyi bizottságot. Nagy érdeklődéssel várják, mikor ül össze ez a iruoiD „A Nők Lapjáu-ba a nőkről s képzeld, életemben ezúttal először nem jön egyetlen valamire vuló, feldolgozható ideám. Nincs valami jó ötleted — fordult nejéhez, egyben segített kabátju levelesénél. — Ideám, témám, ötletem? — szól az asszony mélyen elgondolkozva. Talán lesz, talán van is csak hagyj kissé gondolkozni. — Bravó, — feleié a Férj. — Csak gondolkozzál. Addig én rágyújtok egy illatos szivarra. S ezzel hátat fordít nejének s dohányzó asztalkájához lép. Pedig ha ezt nem teszi, hanem mélyen elgondolkozó, töprengő feleségére tekint, feltétlenül észreveszi gyakorlott szemével, hogy az most küzdve-küzd érzelmeivel, nem bírja fékezni az agyán át meg átcikázó gondolatokat, a szivén át meg átnyilaló fájdalmakat. Szive, ajka máskor mindig meg tadta | valódi hangot lelni, de most érzi, nem ura sem gondolatainak, sem érzelmeinek, sem hangjának. De azt még jobban érzi, mégis beszélnie kell. — A szivar ég, foglalj tehát itt helyet a pamlag szögletében, én végigdőlök s öledbe hajtom a butaságig nehéz fejemet s érdekkel hallgatom témádat. — Nem, nem, még nincsen, — szabadkozik az asszony. —> Csacsiság az egész, usszonyi pletyka,... szóval Dem Elekesnek, I nők . kedvenc írójának való. — Azt csak bízd reám. Témádat, ha valamire való, felöltöztetem én ugv, hogy magúd sem ismersz rá. Hanem azért a cim alá odabigyesztjük. „Elekes Elekné elbeszélése után irta: Elekes Elek.* RÖTH SIMON nagyválasztékn cipőraktárát ajánljuk a í vevő közönségnek, mint a legolcsóbb bevásárlási forrást. === 2 a tavaszi és nyári idényre megrendelt valódi sehevranx és box borból készült i a Páni síié iHlll legnjabb divata fekete és barna szinü úri-, ufó-, és gyermek cipők! MEGÉRKEZTEK!
